Döntések > Bírósági döntések Vj szám alapján > Bírósági döntések 1998

Vj-55/1998

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint másodfokú bíróság

Kf. II. 39. 104/2000/3. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Ócsai József ügyvéd (2330 Dunaharaszti, Fő u. 58.) által képviselt 900 GSM Rt. (1117 Budapest, Kaposvár u. 5-7 felperesnek dr. László Ildikó ügyvéd által képviselt Gazdasági Versenyhivatal (1051 Budapest, Roosevelt tér 78.) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 1999. évi szeptember hó 14. napján kelt 2.K.31.960/1998/6. számú ítélete ellen a felperes részéről 7. sorszám alatt benyújtott fellebbezés elbírálása során a 2002. évi április hó 17. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

ítéletet

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét megváltoztatja, az alperes 1998. szeptember 22. napján kelt Vj-55/1998/21. számú határozatát megváltoztatja, egyben a versenyjogsértés megállapítását és a versenyfelügyeleti bírság kiszabását mellőzi.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt a felperesnek 15.000.- (azaz tizenötezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.

A le nem rótt kereseti és fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indoklás

A perbeli 1998. májusig tartó időszakban a közcélú mobil távbeszélő-szolgáltatás biztosítását koncessziós szerződés alapján a felperes és a Pannon GSM látta el. A felperes részesedése a piacon kb. 55-60 % volt, míg a versenytársak piaci részesedése 40-45 %.
A felperes az 1998. április és május hónapokban a napi és hetilapokban, a regionális és közszolgálati rádiókban, az országos és helyi televíziókban, valamint a mozikban az "Image + Aranykártya" és "Promo" reklámkampány keretében reklámozta tevékenységét. A felperes hálózatát és tevékenységét Magyarország legnagyobb és legmegbízhatóbb GSM hálózataként, a legkedvezőbb díjú szolgáltatásként hirdette.
Az alperesnél 1998. április 27-én indult versenyfelügyeleti eljárás. A versenyfelügyeleti eljárásban készült vizsgálati jelentés azt állapította meg, hogy a felperes nem valósított meg a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására irányuló magatartást, ezért az eljárás megszüntetésére tett indítványt. Az alperes az 1998. szeptember 22-én kelt Vj-55/1998/21. számú határozatában megállapította, hogy a felperes részéről az "Image + Aranykártya" és a "Promo" kampány során megjelentetett reklámjaiban "a legbízhatóbb", illetve "a legkedvezőbb tarifa" kifejezések használata alkalmas a fogyasztók megtévesztésére. A felperes terhére ezért 5 millió forint versenyfelügyeleti bírságot állapított meg. Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a Hírközlési Főfelügyelet mérési és ellenőrzési adatai szerint a piacon lévő két vállalkozásnak - szubjektív felméréssel is megerősítetten azonos a szolgáltatási színvonala, így az objektív megítélést biztosító TQP rendszer bevezetéséig a felperes alaptalanul állította hálózatát a legbízhatóbbnak. Annak pedig, hogy a felperes hálózatában a vizsgált időszakban még nem volt üzemzavar azért nem tulajdonított jelentőséget, mert a felperes rendszerének jellege nem zárta ki a jövőbeni üzemzavar lehetőségét. Megállapította továbbá, hogy az "Image+Aranykártya" reklámban jelenlévő legkedvezőbb GSM tarifa a teljes előfizetői körre érthető, ez azonban azért megtévesztő, mert nem minden díjcsomaghálózaton belüli hívásának a szolgáltatása olcsóbb, másrészt a legkedvezőbb hívás lehetősége nem illeti meg az összes felperesi szolgáltatást igénybevevő fogyasztót.
Az alperes határozatát a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 8. § (1) bekezdésére, (2) bekezdésének a/ pontjában és a 76. § (1) bekezdésének c/ pontjában foglaltakra alapította. A bírság összegét a Tpvt. 78. § (1) és (2) bekezdése alapján mérlegeléssel határozta meg.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását és a bírság mellőzését kérte annak megállapítása mellett, hogy versenyjogsértést nem követett el. Álláspontja az volt, hogy miután a piac két résztvevője között a Hírközlési Főfelügyelet közlése szerint értékelhető különbség nincs, szükséges a kisebb, de jelenlévő különbségek értékelése is, így

  • -

    az ISO 9001 minősítés, a Nemzeti Minőségi Díj, az Európai Marsall Díj figyelembevétele, amelyekkel a versenytárs nem rendelkezik;

  • -

    a Társadalomkutatási Informatikai Egyesülés (TÁRKI) felmérései, amely minőségben és megbízhatóságban a Westel 900 szolgáltatásait minősíti megfelelőbbnek;

  • -

    utalt a Magyar Gallup Intézet vizsgálatára, továbbá a Hírközlési Főfelügyelet 1996. áprilistól 1998. márciusáig tartó hívás sikerességet rögzítő felméréseire;

  • -

    lényegesnek tartotta a leállások összehasonlítását, amely a reklámok közzététele előtt csak a versenytársánál fordult elő;

  • -

    utalt a "legmegbízhatóbb" minősítést megalapozó egyéb szolgáltatásokra és kifejtette, hogy a "legkedvezőbb GSM tarifa" az egész előfizetői kört lefedte.

Az alperes határozatában foglaltakkal egyezően a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes határozatát részben és akként változtatta meg, hogy "Image + Aranykártya" akcióban "legkedvezőbb GSM tarifa" kifejezés vonatkozásában a fogyasztók megtévesztésének megállapítását mellőzte és a versenyfelügyeleti bírság összegét 2 millió forintra szállította le. A felperes ezt meghaladó keresetét azonban elutasította. Ítéletének indokolásában a Tpvt. 8. (1) bekezdése és (2) bekezdésének alpontja, valamint a 9. §-a alapján kifejtette, hogy az alperes a mindkét reklámban jelenlévő "legmegbízhatóbb" és az "Image + Aranykártya" hirdetésben fellelhető "legkedvezőbb GSM tarifa" alkalmazása miatt látta megállapíthatónak a felperes versenyjogsértését. Az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az "Image + Aranykártya" reklám egészének az üzenete nem sugallja azt, hogy az egész előfizetői kör minden esetben, feltételek nélkül és nyomban kedvező tarifával veheti igénybe a szolgáltatást, így e vonatkozásban a jogsértés nem volt megállapítható, ezért a bírság összegét mérsékelte.
A keresetet elutasító döntésének indokolásában kifejtette, hogy a felperes mindkét reklámban azt állította, hogy szolgáltatása a "legmegbízhatóbb". Az áru (szolgáltatás) jellemzőit kiemelő tájékoztatás versenyjogi megítélésénél figyelemmel a Tpvt. 9. §-ára is - kiemelt jelentőséggel bír, hogy az adott információhoz a fogyasztó számára felismerhető egyértelmű tartalom párosuljon. A Hírközlési Felügyelet mérései és ellenőrzése, a felperes által hivatkozott, a különbségeket alátámasztó körülmények összevetéséből az volt megállapítható, hogy a megbízhatóságnak még a szakmában sem alakult ki egyértelműen elfogadott általános tartalma és a mérés szempontjai sem voltak rendezettek. Az, hogy a reklámban megfogalmazott állítás igaz volt, a perben a felperesnek kellett igazolnia. Akkor, amikor a piacon mindössze két szolgáltató között választhat a fogyasztó, a különbségeket kiemelő állítást hiteles, megalapozott adatokkal kell alátámasztani. A fogyasztói szempontból releváns értékelés azonban nem volt megállapítható. A felperes ezért kellő alap nélkül állította, hogy hálózata a legmegbízhatóbb. Megállapította a bíróság, hogy a hívás és a hívás szándékáról történő információszerzés tekinthető olyan adatnak, amelyből a fogyasztó a megbízhatóságra tudna következtetni, de értelmezése szerint itt lehetne értékelni pl. a számlázás pontosságát, megbízhatóságát is. A hívás sikerességét rögzítő táblázatok forrása, a feldolgozási adatok módszere azonban nem volt ismert, az adatok csupán 1998. márciusig terjedő időre lettek feldolgozva, ami részletezésben készült táblázat hitelessége esetén is csupán részben igazolhatná az 1998. április-május hónapban közreadott állítások megalapozottságát.
Az elsőfokú bíróság ítéletének az alperes határozatát részben megváltoztató és a versenyfelügyeletí bírság összegét leszállító rendelkezése ellen a felek nem fellebbeztek, e vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét nem bírálta felül (Pp. 229. § (1) bekezdése és 253. § (3) bekezdése).
A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság keresetet elutasító rendelkezésének megváltoztatását és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát kérte.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást nem vitatva kifejtette, hogy nem elfogadható az az álláspont, hogy a megbízhatóság közvetett fogalmának ismérvei a perbeli reklámok megjelenésekor még nem voltak kiforrottak, illetőleg, hogy a megbízhatóságnak a szakmában sem alakul ki egyértelműen elfogadott általános tartalma és mérésének szempontjai sem voltak rendezettek. A Tpvt. 8. § (2) bekezdésének a/ pontja alkalmazásával kapcsolatban nem fordulhat elő, hogy az említett tulajdonságokat nem lehet bizonyítani, mert az ennek megfelelő tartalom vagy mérési szempont még nem alakult ki. Csatolta a hívás sikerességre vonatkozó adatokat az 1998. december 31-ig terjedő időre, valamint a számlázás helyességét és pontosítását biztosító kimutatást. Csatolta továbbá a Westel 900 GSM Rt. mérési és számlázási rendszerének auditálásáról szóló okiratokat.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

A fellebbezés alapos.

A perbeli esetben eldöntendő kérdés az volt, hogy az alperes által a vizsgált időszakban az 1998. március és április hónapokban a felperes által közzétett hirdetésekben a "legmegbízhatóbb" jelző használata alkalmas volt-e a fogyasztók tisztességtelen befolyásolására vagy sem.
A Tpvt. 8. § (1) bekezdése szerint tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni. A törvény alkalmazásában a fogyasztó: a megrendelő, a vevő és a felhasználó. A 8. § (2) bekezdésének alpontja értelmében a fogyasztók megtévesztésének minősül különösen, ha az áru ára, lényeges tulajdonsága tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak, az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak.
A Tpvt. 9. §-a szerint a használt kifejezéseknek a mindennapi életben, illetőleg a szakmában elfogadott általános jelentése az irányadó annak megállapításánál, hogy a tájékoztatás a fogyasztók megtévesztésére alkalmas-e.
A fogyasztó a piac központi szereplője, döntése, választása alapvetően meghatározza a gazdasági verseny kimenetelét. A tisztességtelen reklámtevékenység az átlagos fogyasztók félrevezetésével jár, annak döntési szabadságát csökkenti vagy megszünteti, ez pedig a piacműködés zavaraihoz vezet, és a valóságos érdemeihez képest aránytalan előnyhöz juttathatja az azt felhasználó vállalkozást.
A "legmegbízhatóbb" minősítés tisztességes volta akkor állapítható meg, ha az egyértelmű és megalapozott üzenetet tartalmaz a fogyasztó részére. Az áruhoz (szolgáltatáshoz) kötődő tulajdonságnak a perbeli esetben is a hirdetés teljes ideje alatt pontosnak és igaznak kellett lennie. Ezt a Tpvt. 9. §-ában foglaltak alapján kell megítélni, a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a perbeli időben a megbízhatóságnak még a szakmában sem alakult ki egyértelműen általánosan elfogadott tartalma és minősítésének szempontjai sem voltak rendezettek, ezért a perben az volt vizsgálható, hogy a fogyasztók a "legmegbízhatóbb" kifejezést ismereteik birtokában hogyan értelmezhették és az mennyiben felelt meg a valós helyzetnek. A perbeli hirdetés időpontjában a szolgáltatás színvonalának objektív megítélését biztosító TQP rendszert még nem alkalmazták, ezért a Hírközlési Főfelügyeletnek méréseire és ellenőrzésére alapított azonosság szubjektív megítélésen is alapult. Miután az objektív mérési és ellenőrzés módszer hiányában a szubjektív megítélés mellőzhető nem volt, a "legmegbízhatóbb" jelző használatának objektív megalapozottságát vagy alaptalanságát a kizárólagosság szintjén nem lehetett megállapítani.
Ezért az összes körülmény a kisebb jelentőségű és esetleg szubjektív megítélés alá eső tényeket is értékelni, mérlegelni kellett ahhoz, hogy a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint a "legmegbízhatóbb" jelző használata a fogyasztó felé tisztességes volt-e vagy sem.
A kifejtettek értelmében ezért nem volt mellőzhető - a versenyfelügyeleti eljárásban készült jelentéssel egyezően - a Hírközlési Felügyelet megállapításai mellett az egyéb körülmények mérlegelése sem. Így a felperes hálózatának megbízhatóságára vonatkozó ISO 9001 minősítés, a Nemzeti Minőségi Díj, az Európai Marsall Díj, a TÁRKI és a Gallup Intézet felmérése sem. Továbbá az sem volt mellőzhető, hogy a perbeli időszakban a felperes hálózatában nem volt üzemzavar. Ez a tény függetlenül attól a felperes javára szól, hogy annak jövőbeni előfordulása objektíve nem volt ki zárható .
Ezeknek az adatoknak a perben felmerült további tényekkel és bizonyítékokkal, így a hívássikerességi vizsgálatok eredményeivel, a számlázás helyességét és pontosságát alátámasztó auditált adatoknak az összevetésével és mérlegelésével a Pp. 6. § (1) bekezdése és 206. § (1) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felperes fogyasztói döntéseket befolyásoló tisztességtelen magatartása nem valósult meg, mert a felperes az 1998. március és április hónapokban közzétett hirdetéseiben közölt "legmegbízhatóbb" jelző alkalmazásával valótlan tényt nem állított.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatva a versenyjogsértés megállapítását és a versenyfelügyeleti bírság kiszabását mellőzte.
A fellebbezés sikeres volt, ezért a Legfelsőbb Bíróság az alperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján együttes első és másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt eljárási illetékeket a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.

Budapest, 2002. évi április hó 17. napján

Kapcsolódó anyagok

CímDátum
Vj-55/1998/211998.09.22.