Döntések > Bírósági döntések Vj szám alapján > Bírósági döntések 1998

Vj-62/1998

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint másodfokú bíróság

Kf. V. 40. 029/2000/7. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Peti Éva (7400 Kaposvár, Petőfi tér 1.) ügyvéd által képviselt Cukorrépatermesztők Országos Szövetsége (1054 Budapest, Akadémia u. 1-3.) felperesnek dr. László Ildikó Katalin (1056 Budapest, Királyi Pál u. 5-7. ) ügyvéd által képviselt Gazdasági Versenyhivatal (1051 Budapest, Roosevelt tér 7-8.) alperes ellen versenyhatározat felülvizsgálata iránt indított perben, mely perbe az alperes érdekében Bálintfy és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Bálintfy Gábor, 1061 Budapest, Andrássy út 2.) ügyvéd által képviselt Magyar Cukor Rt. (1138 Budapest, Váci út 202.) beavatkozott, a Fővárosi Bíróság 2000. június 23-án kelt 2.K.31.550/1998/13. számú ítélete ellen az alperes által 14. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

ítéletet

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja .

A le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli.


Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

A felperes bejelentésére az alperes az 1998. július 27-én kelt Vj-62/1998/13. számú határozatával az alperesi beavatkozóval szemben indított versenyfelügyeleti eljárást megszüntette a tisztességtelei piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 72. § (1) bekezdés a) pontja alapján. A határozat indokolása szerint az alperesi beavatkozó nem volt gazdasági erőfölényes helyzetben a cukorrépatermesztőkkel szemben, mert a cukorrépa termesztésről még a vetés ideje előtt lezáruló szerződéskötési folyamat következtében más ipari növény termesztésére a termelők időben áttérhetnek.

A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának hatályon kívül helyezése és az alperes új eljárásra kötelezése iránt, arra hivatkozva, hogy az alperesi beavatkozó erőfölényben volt, mert az adott évre szóló szerződések megkötése előtt már a termelőknek hektáronként 55.000 forint olyan többletköltsége jelentkezik, amely a más ipari növény termesztésére történő áttérés esetén nem térül meg, így a cukorrépatermesztéshez speciális gépparkkal kell rendelkeznie a termelőknek, amelyet más ipari növény termesztésekor nem tudnak hasznosítani. A cukorrépatermelők választási lehetősége tehát csak látszólagos.
A szerződéses árat csak akkor ismerik meg, amikor már a költségek egy jó része felmerült. Az alperes mindezeket a körülményeket nem értékelte megfelelően, így a gazdasági erőfölényes helyzetről sem foglalt megfelelően állást.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolása szerint a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés vizsgálata során elsősorban a gazdasági erőfölényes helyzet meglétét kell vizsgálni a Tpvt. 22. § (1) bekezdés b) pontja értelmében. Ennek megállapításához vizsgálni kell különösen a Tpvt. 22. § (3) bekezdésében foglalt feltételeket. Az alperes ezeket a feltételeket részletesen nem vizsgálta, mert abból a feltételezésből indult ki, hogy a szerződéskötési folyamat lezárása olyan időben történt, amikor még a termelőknek módjuk volt más ipari növény termesztésébe fogni. Az alperes nem vizsgálta a felperes keresetében foglalt költségek felmerülésére, a speciális géppark igényre figyelemmel, az áttérés feltételeinek alakulását és ezért a határozata megalapozatlan. Mindezek alapján szükséges a gazdasági erőfölényes helyzet újraértékelése és csak a vizsgált adatok kiegészítése után foglalhat újra állást az alperes arról, hogy az alperesi beavatkozó gazdasági erőfölényes helyzete fennállt-e.

Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását. Fellebbezésében hivatkozott arra, hogy az a körülmény, hogy a termelőknek már a szerződést megelőzően költségei merülnek fel, a gazdálkodás természetes velejárója, a szükséges kockázat körébe tartozó kérdés. Nem értékelhető olyan számottevően kedvezőtlen feltételnek sem, amely a gazdasági erőfölényt a Tpvt. 22. § (1) bekezdés b) pontja alapján megalapozná, ezért ezeknek a költségeknek a vizsgálata szükségtelen. Az alperesi beavatkozó nem képes a gazdasági tevékenységét a piac többi szereplőjétől, így a termelőktől függetlenül folytatni, ezért a termelő és a felvásárló hosszútávú egymásra utaltsága nem eredményez gazdasági erőfölényes helyzetet.

Az alperesi beavatkozó a fellebbezésre észrevételt nem terjesztett elő.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, perköltséget nem igényelt. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes határozata nem tárt fel minden körülményt és minden adatot. Hivatkozott arra, hogy a termelő választása korlátozott, mert a termelés előkészítése miatt lehetőségei behatároltak a más ipari növény termesztésére való áttérés tekintetében. A földrajzi terület is erősen behatárolja az értékesítés lehetőségeit. Lényeges tehát annak vizsgálata, hogy mit hárít át a másik félre a negatív hatásokból a felvásárló. Erőfölényes helyzet az a helyzet, amikor az egyik fél tartósan képes saját érdekeit egyoldalúan érvényre jutatni.

A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést a Pp. 256/A. § (1) bekezdés f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

A fellebbezés alaptalan.

Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes a döntéséhez szükséges tényállást, a gazdasági erőfölényes helyzet megítéléséhez a szükséges körülményeket, feltételeket nem tisztázta, ezért a határozata megalapozatlan. Az alperesnek az a hivatkozása, hogy a szerződéskötés előtt felmerülő költségek az üzleti kockázat körébe tartoznak és nem jelentenek olyan számottevően kedvezőtlenebb feltételt a más ipari növény termesztésére való áttérésnél, amely a gazdasági erőfölény megállapítását megalapozná, önmagában a költségek és a körülmények részletes értékelése nélkül nem támasztja alá az alperes álláspontját. Az elsőfokú bíróság helytállóan azt az értékelést hiányolta az alperes határozatából, amely a konkrét körülményeket, a termelő részéről felmerült költségeket, a speciális géppark igényből adódó terhet megfelelően értékelte volna, és így vizsgálta volna a cukorrépanövény helyettesíthetőségét, a más piacra való áttérés költségeit, kockázatait, a termelő és a felvásárló egymáshoz váló viszonyát.

Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság törvényes és megalapozott ítéletét helyes indokai alapján a Pp. 253. § (2) bekezdése és a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján helybenhagyta.

A felperes perköltséget nem igényelt, ezért arról a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján rendelkezni nem kellett.

Az alperes illetékmentessége folytán a le nem rótt fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján a Magyar Állam viseli.

Budapest, 2002. április 29.

Kapcsolódó anyagok

CímDátum
Vj-62/1998/131998.07.27.