Döntések > Bírósági döntések Vj szám alapján > Bírósági döntések 1998

Vj-12/1998/19

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint másodfokú bíróság

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Vígh Károly (1052 Budapest, Városház u . 16.) ügyvéd által képviselt Szenzor P-E Kft. (1055 Budapest, Szent István krt. 11.) felperesnek dr. László Ildikó ügyvéd által képviselt Gazdasági Versenyhivatal (1051 Budapest, Roosevelt tér 7-8.) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében - amely perbe a felperes pernyertességének érdekében dr. Vígh Károly (1052 Budapest, Városház u. 16.) ügyvéd által képviselt Consact Kft. (1148 Budapest, Fogarasi út 10-14. ) I.r., a Struktúra Minőségfejlesztési Kft. (1137 Budapest, Radnóti út 2.) II.r. és a TÜV Rheinland Hungária Kft. (1061 Budapest, Paulay E. u. 58.) III.r. felperesi beavatkozók, valamint az alperes pernyertességének érdekében dr. Horváth Jenő (1012 Budapest, Várfok u. 14.) ügyvéd által képviselt Controll Rt. (1124 Budapest, Fürj u. 18.) alperesi beavatkozó beavatkoztak - a Fővárosi Bíróság 1999. évi november hó 14. napján kelt 2.K.30.561/1998/14. szám alatt hozott ítélete ellen az alperesi beavatkozó 16. sorszám alatt benyújtott fellebbezésének elbírálása során a 2002. évi június hó 19. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a kővetkező

ítéletet

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperesi beavatkozót, hogy fizessen meg 15 nap alatt a felperesnek és a felperesi beavatkozóknak 10.000.- (azaz tízezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 13.500.- (azaz- tizenháromezer-ötszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az ISO minőségbiztosítási rendszer bevezetése során a vállalkozó vagy maga, vagy tanácsadó cég bevonásával alakítja ki a rendszert. Az auditálást az erre felhatalmazott cég végezheti. Magyarországon számos cég, köztük a felperes, a felperes mellett beavatkozók és az alperesi beavatkozó is végez az ISO minőségbiztosítási rendszer bevezetéséhez szükséges felkészítést. A minőségbiztosítási rendszer bevezetéséhez a támogatást a Gazdasági Minisztérium nyújtja pályázat alapján, amely a teljes költség 50%-a lehet, több pályázó esetén ez az arány 20-30%-ra is csökkenhet.

Az alperesi beavatkozóval szemben a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása miatt indult versenyfelügyeleti eljárás. Ennek során megállapították, hogy a beavatkozó a Magyar Minőség Társaság 1997. január és februári számaiban azt állította, hogy a PHARE, az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium (IKIM), a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium (KHVM) által regisztrált vállalkozás szakmai munkáját a nemzetközi és hazai pénzügyi alapok támogatják. Az 1997. novemberi és 1998. januári lapszámban megjelent hirdetéseiben és céges iratain szerepeltette a Controll Rt. a Nemzetközileg Regisztrált Tanácsadók Szövetsége feliratot. Az 1996. június, július és 1997. februári szerződésein jelezte, hogy a SGS Yarsley által tanúsított és regisztrált cég. Pályázati anyagaiban állította, hogy a projektjei 50%-os támogatásban részesülnek az IKIM Gazdaságfejlesztési Alapjából.
Az alperesi beavatkozó az 1996. június 21-én a SZÁMALK Rendszerház Rt-nek küldött ajánlatában közölte, hogy cége "az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium által regisztrált tanácsadó cég, az IKIM által kezelt Gazdaságfejlesztési Alap lehetőséget biztosít ezáltal, hogy projektjük 50%-os támogatásban részesüljön". Az 1996. július hó 17-én a Multi Kft-nek olyan tartalmú ajánlatot adott, hogy "az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium által regisztrált tanácsadó cég ezáltal a Kereskedelemfejlesztési Alapon keresztül lehetőség nyílik a pályázati szempontokat kielégítő partnervállalatainál a projekt teljes díjának 50%-os támogatására". Az 1997. január 21-én keltezett levelében az Uniontext Textilipari Kft-t arról tájékoztatta, hogy cége "az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium által regisztrált nemzetközi tanácsadó cég, ezért projektjük 50%-os támogatásban részesül az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium által kezelt Gazdaságfejlesztési Alapból." 1997. és 1998. január hónapban a Magyar Minőség lapjában közölte, hogy vállalkozását értékelték a legjobbnak, e körben állította "elsőnek lenni felelősséget jelent". Megállapította a jelentés az ismertetettekkel szemben, hogy a PHARE programban nincs regisztráció, az IKIM és KHVM nem rendelkezik saját adatbázissal, a pénzügyi alapok támogatására adat nincs. A Nemzetközileg Regisztrált Tanácsadók Szövetségét nem vették bírósági nyilvántartásba. A beavatkozó az Európai Minősített Tanácsadók (SGS Yarsley) listájára kerülése csak 1996. január 5-ig volt érvényes. A támogatás elbírálása versenysemleges, független a felkészítő személyétől és nem minden esetben éri el az 50%-ot. A piacvezetést sugalló megállapítások nincsenek alátámasztva. A Minőségi Tanácsadók Szövetsége 1997-1998 évi katalógusaiban szerepel, hogy az alperesi beavatkozó a vizsgálattal érintett tevékenysége következtében, etikai vétség miatt kizárásra került.
Az alperes határozatában az eljárást a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 72. § (1) bekezdésének a/ pontja alapján megszüntette, mert megállapította, hogy az eljárás alá vont alperesi beavatkozó a törvénybe ütköző (Tpvt. 87. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a/, b/ pontja és 10. §-a ) magatartásának bizonyítottsága hiányában nem volt marasztalható. Utalt arra, hogy a Tpvt. II. fejezetében foglalt esetleges versenytársi sérelem megvalósulása esetén jogait a Tpvt. 86. § (1) bekezdése alapján indított perben érvényesítheti a felperes.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezését kérte. Előadta, hogy a SZÁMALK Rendszerház Rt-nek, a Multi Kft-nek és az Uniontext Textilipari Kft-nek elküldött ajánlatok, valamint a vizsgálati jelentés 9. oldalán lévő ténymegállapításban felsorolt cég további cégek részére továbbított ajánlatok folytán az alperesi beavatkozó a fogyasztók tisztességtelen befolyásolását megvalósította.

Az alperes és az alperesi beavatkozó a kereset elutasítását kérték. A beavatkozó nem vitatta, hogy ajánlatait 1996. nyarától 1997. elejéig kifogásolható tartalommal küldte el, azonban az ezért felelőst 1997. elején elbocsátotta. Etikai kizárása jelentős erkölcsi hátrányt okozott a vizsgálat megindításakor, 1998. január 15-én már befejezte a kifogásolt magatartásokat, jogsértése a versenyjogsértés mértékét el nem érően csekély. A felperes által nevesített vállalkozások esetében a tendert nem nyerte el.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a vizsgálati jelentés tartalmazta a felperes által vitássá tett három levélben írt tájékoztatást. A határozat indokolása az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 43. § (1) bekezdésének c/ pontja alapján nem tartalmazta - egyéb lényegi elemek mellett - annak részletezett indokoltságát, hogy az ígért százalékos arányú támogatás elnyerésére vonatkozó állítások miért nem minősülnek versenyjogsértőnek. A Tpvt. 8. § (1) bekezdése, 8. § (2) bekezdés a/ pontja és 10. §-a alapján kifejtette, hogy a fogyasztók megtévesztésének tilalma nem csupán a ténylegesen bekövetkezett megtévesztéssel, hanem a megtévesztésre alkalmas tájékoztatáskor is megvalósul. A beavatkozó által nem vitatott ajánlatok kifogásolt ígéretei kimerítették a tisztességtelen befolyás tilalmát. Vitás volt, hogy az alperesi beavatkozó a három ajánlatban és a vizsgálati jelentésben szereplő leveleken kívül kinek és milyen számban, milyen tartalommal postázott hasonló leveleket, az ezzel kapcsolatos tényállás sem tisztázott. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a vétkes dolgozó elbocsátásával, a jogsértő magatartás abbahagyásával a versenyjogsértés nem enyészhet e1. A perben kifogásolt megtévesztő tartalmú ajánlatok tekintetében az alperesnek állást kell foglalnia és döntését indokolnia kell.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes és az alperesi beavatkozó nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérték. Az alperes fellebbezését utóbb visszavonta, de a beavatkozó fellebbezését támogatta.
Az alperesi beavatkozó fellebbezésében előadta, hogy a versenyfelügyeleti eljárásban ellenőrzött időszak alatt csak a bírósági eljárásban is megjelölt vitatható tartalmú levelei kerültek elküldésre. Ezek a levelek az ISO rendszert alkalmazni kívánó vállalkozók fogyasztói döntéseinek befolyásolására, megtévesztésére nem voltak alkalmasak. A kifogásolt szövegű ajánlatokban szereplő tendert egyik esetben sem nyerte el a beavatkozó.
A felperes és a felperesi beavatkozók ellenkérelme az ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy az alperesi beavatkozó a vizsgálati jelentésben rögzített magatartásaival a perben megjelölt három ajánlat, illetve a vizsgálati jelentésben nevesített levelekben közölt ajánlataival az ISO rendszert alkalmazni kívánó vállalkozók fogyasztói döntését törvénybe ütköző módon befolyásolta-e, és ezzel a megtévesztő magatartással a versenyjogsértés megvalósult-e.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes a vizsgálati jelentésben foglaltakkal szemben az Áe. 43. § (1) bekezdés c/ pontjában írt indokolási kötelezettségének határozatában nem mindenben tett eleget. Az alperes tényállás-tisztázási és indokolási kötelezettségével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési ellenkérelemben foglaltakkal szemben egyetért a fellebbezéssel annyiban, hogy a per tárgya az alperes határozatának a felülvizsgálata és a versenyfelügyeleti eljárásban készült jelentésben rögzített három ajánlat és külön nevesített leveleken alapuló vizsgálata. Az ellenőrzéssel nem érintett tényekre az új eljárásnak nem kell kiterjednie .
A Tpvt. 8. § (1) bekezdése szerint tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni. A Tptv. 8. § (2) bekezdés a/ pontja alapján a fogyasztók megtévesztésének minősül különösen, ha az áru ára, lényeges tulajdonsága - így különösen összetétele, használata, az egészségre és környezetre gyakorolt hatása, valamint kezelése, továbbá az áru eredete, származási helye, beszerzési forrása, vagy módja - tekintetében valótlan tényt, vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak, az árut megtévesztésre alkalmas árujelzővel látják e1, vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más megtévesztésre alkalmas tájékoztatást ad. A Tpvt. 8. § (2) bekezdésének a/ pontjában foglaltak helyes értelmezése szerint a fogyasztói döntések jogsértő befolyásolása megvalósul a valótlan tényállítással, valós tény megtévesztésre alkalmas módon való állításával, illetőleg bármilyen megtévesztésre objektíve alkalmas tájékoztatással. Általában minden olyan magatartás, amely alkalmas a fogyasztók döntési szabadságának korlátozására jogellenes, tekintet nélkül arra, hogy a hátrány valóban vagy ténylegesen bekövetkezett volna.
A perben nem volt vitás és a beavatkozó is elismerte, hogy őt a Minőségi Tanácsadók Szövetségéből a vizsgált időszakban és magatartások miatt etikai vétség miatt kizárták. Elismerte, hogy a SZÁMALK Rendszerház Rt-nek, a Mufti Kft-nek és az Uniontext Textilipari Kft-nek elküldött levelei a fogyasztók tisztességtelen befolyásolására alkalmasak voltak, azaz az ISO rendszert alkalmazni kívánó vállalkozók fogyasztói döntését befolyásolhatták. Ennek alapján a versenyjogsértés a Tpvt. 8. § (2) bekezdésének a/ pontja alapján megállapítható volt.
A három levélben tájékoztatás objektíve alkalmas volt az ISO rendszert alkalmazni kívánó vállalkozók fogyasztói döntésének befolyásolására és ezen nem változtat az a tény, hogy végül is a beavatkozó a kifogásolt ajánlatokban szereplő tendert egyik esetben sem nyerte el. Végül a jogsértő magatartás megszüntetése, az azóta eltelt idő a felelősség kimentésére nem ad alapot a kifejtettekből kővetkezően. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása e vonatkozásban mindenben helytálló.
Az alperes által lefolytatandó új eljárásban az alperesnek határozatát a vizsgálati jelentésben rögzítettek alapján részletesen indokolnia kell. A fogyasztók megtévesztésére objektív alkalmas magatartások miatt a jogsértést a Tpvt. 77. § (1) bekezdésének d/ pontja alapján meg kell állapítania és dönteni kell az egyéb jogkövetkezmények alkalmazásáról, vagy azok mellőzéséről. Indokolnia kell továbbá azt is, hogy a jelentésben felsorolt bizonyítékokat milyen okból nem fogadta el.
A versenyfelügyeleti eljárásban a beavatkozó terhére 3 millió forint versenyfelügyeleti bírság kiszabását tartották indokoltnak. A versenyjogsértés megállapítása esetében a Tptv. 88. § (1) bekezdése alapján versenyfelügyeleti bírság szabható ki. A (2) bekezdés tartalmazza a bírság összegének megállapítása alapjául szolgáló mérlegelés szempontjait. A mérlegelésnél az itt felsoroltakon kívül figyelembe kell venni, hogy a beavatkozó által már évekkel korábban megszüntetett magatartása hány esetben valósult meg, a beavatkozó valójában a három kifogásolt levélben tett ajánlatára a tendert nem nyerte e1. Amennyiben pedig a jogsértés súlya elenyészően csekély, a bírság kiszabása mellőzhető is.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A fellebbezés sikertelen volt, ezért az alperesi beavatkozót a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték viselésére vonatkozó rendelkezés a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésén alapul.

Budapest, 2002. évi június hó 19. napján

Kapcsolódó anyagok

CímDátum
Vj-12/1998/191998.03.25.