Döntések > Bírósági döntések Vj szám alapján > Bírósági döntések 1998

Vj-17/1998

A Fővárosi Ítélőtábla

2. Kf. 27. 028/2003/7. szám

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Szép Tamás (7400 Kaposvár, Ezredév u.l.) ügyvéd által képviselt Kaposkábel Kft. (7400 Kaposvár, Szántó út 5.) felperesnek a dr. László Ildikó Katalin ügyvéd által képviselt Gazdasági Versenyhivatal (1051 Budapest, Alkotmány u.5. hivatkozási szám: Vj-17/1998.) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2002. évi május hó 17. napján kelt 2.K.30.015/2002/8. számú ítélete ellen a felperes által 9. sorszám alatt Előterjesztett fellebbezés folyván az alulírott napin - tárgyaláson kívül -meghozta a következő

ítéletet

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 7.500.- (azaz hétezer-ötszáz) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 13.500.- (azaz tizenháromezer-ötszáz) forint fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az irányadó tényállás szerint a felperes az 1996-ban meg alakult KAPOSKÁBEL Kft. 1998-ban 13.070 előfizetővel rendelkezett. A Jelszolgáltatási Megállapodás 3. pontja szerint a felperest egyoldalú jog illette meg az előfizetési díj módosítása tekintetében. A felperes 1997-ben és 1998-ban díjemelést hajtott végre, egyúttal megváltoztatta a szolgáltatott műsorok számát, egyes műsorcsomagokat megszűntetett, illetőleg újabbakkal helyettesítette. Kaposváron a felperes mellett további három kábeltelevíziós szolgáltató működik.

Az alperes 1998-ban a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tptv.) 70. §.-ának (1) bekezdése alapján vizsgálatot rendelt el. A vizsgáló jelentésében a jogsértés megállapítását és bírság kiszabását javasolta, melynek alapján az alperes Vj-17/1998/22. számú határozatában a díjmódosítási jog egyoldalú kikötését megtiltotta, egyúttal a felperessel szemben 2.000.000.- Ft bírságot szabott ki. Határozatának indokolása szerint, melyben hivatkozott a ítéleteire is megállapította, hogy a felperes gazdasági erőfölényben volt, mellyel visszaélt.

A felperes az alperesi határozat felülvizsgálatát kezdeményező keresetében elsődlegesen az alperesi határozat megváltoztatását, a jogsértés hiányának megállapítása mellett a bírság mellőzését; másodlagosan a bírság mellőzését, illetőleg jelentős mérsékelését kérte. Vitatta az elsőfokú határozat megállapításait, mivel erőfölényben nincs, ugyanis a piacon más szolgáltatók is vannak, többek között a UPC. Álláspontja szerint a szolgáltatás más műszaki módon is elérhető - árbocrudas vagy parabola antenna által. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Kfv.X.39.292/2001/7. számú ítéletének megállapításaira.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, mivel határozata a jogszabályoknak megfelelt, jogsértés nem történt. A gazdasági erőfölény álláspontja szerint abból adódott, hogy

  • 1.

    a felperes versenytársai között a vizsgált időszakban a UPC még nem jelent meg,

  • 2.

    a felperes versenytársai együttesen 50%-nál kevesebb piaci részesedéssel bírnak,

  • 3.

    bár lehetőség van más kábelrendszerhez való csatlakozásra, illetve egyéni műholdvevő kialakítására ezek azonban lényegesen kedvezőtlenebb helyzetet teremtenek,

  • 4.

    a felperes által hivatkozott Legfelsőbb Bírósági ítélet álláspontja szerint más földrajzi területre (Budapestre) vonatkozik, így nem irányadó.

Az elsőfokú bíróság a perben szakértőt rendelt ki, aki az egyes műsorcsomagoknál alkalmazott díjemelést a Soros csomagnál a felperessel egyezően 700.- Ft-ban, a Csillag pontos csomagnál a felperesi 893.- Ft helyett 789.- Ft-ban, a Csillagpontos extra díjcsomagnál 1250.- Ft helyett 1039.- Ft-ban véleményezte.

A felperes a szakértői véleményt elfogadta, mivel véleménye szerint az álláspontját alátámasztotta.
Az alperes vitatta a szakértői véleményt, mivel az a költség és nyereségszámítás indokait nem részletezte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasító ítéletének indokolása szerint -egyetértve az alperes érvelésével - a felperes esetében a Tptv. 22.§-ának (1) bekezdés al és 22.§-ának (2) bekezdésében megfogalmazott gazdasági erőfölény fennáll. Ennek oka az, hogy más kábeltelevíziós szolgáltató igénybevétele általános érvénnyel nem lehetséges, mert ahhoz vagy nagyobb lakóközösségek vagy több családi házban élő fogyasztók együttes elhatározására és költségvállalására lenne szükség. A parabola antenna használata elkerülhetetlenül együtt járna a tetőantenna felszerelésének szükségességével. Miután az anyagi tehervállalás hiánya kizárta a más megoldások lehetőségét a bíróság mellőzte annak taglalását, hogy a csatornák és a vételi minőség tekintetében milyen különbségek adódtak volna.

A fentiekben megállapított gazdasági erőfölény tekintetében vizsgálta a visszaélés megvalósulását, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szakértői vélemény egyfelől nem támasztotta alá a felperes díjtarifa emelése mértékének indokoltságát, másfelől számításai nem voltak megnyugtatóak. A felperes tehát a díjemeléssel indokolatlan előnyt kötött ki, illetőleg hátrányos feltételek elfogadását kényszerítette ki (Tptv. 21.§-ának (1) bekezdés a/ pontja). Az erőfölénnyel való visszaélés megvalósult már magában a megállapodásban kikötötte az egyoldalú díjmódosítás lehetőségével. A jogsérelem súlyát úgy ítélte meg, hogy az alperes által kiszabott bírság a jogsértéssel arányban áll, így mérsékelésre sem látott okot.

A felperes az ítélet elleni fellebbezésében annak megváltoztatását, kereseti kérelmének megfelelő döntést kért. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytelen jogértelmezés folytán hibás döntést hozott. Ítélete megalapozatlan mivel a felperes beadványaiban megfogalmazott érvekkel nem foglalkozott, a szakértői megállapításokat mellőzte. Hangsúlyozta, hogy a felperesi szolgáltatás más kábeltelevíziós társaság, illetve az egyéni parabola és árboc antenna kombinációjával helyettesíthető lett volna külön befektetés nélkül, így gazdasági erőfölény nem valósult meg. Hivatkozott továbbá arra, hogy a díjemelés nem volt tisztességtelen. Az alperes ezen megállapításai alaptalanok, mivel nem a cég teljes program-struktúráját vizsgálta, nem hasonlította össze más hasonló adottságú városokban a vizsgált időszakban alkalmazott árszinttel. Nem vette figyelembe a felmerülő költségeket, keresztfinanszírozás tényét. Mindezek miatt az emelt csomagnál jelentkező 11,6%-os és az extra csomagnál jelentkező 16,7%-os nyereség nem tisztességtelen mértékű. Fentiek tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletre nem tartalmaz indokolást.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

A felperes fellebbezése nem alapos.

Az elsőfokú bíróság a helyesen és hiánytalanul megállapított tényállásból okszerű következtetésekre jutott, jogi okfejtésével a Fővárosi Ítélőtábla egyetértett. A felperes fellebbezésében olyan új tényt vagy körülményt nem hozott fel, amely fellebbezése kedvező elbírálását eredményezhetné.

Ezért a Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 254.§-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján az elsőfokú bíróság érdemben helytálló ítéletét helyes indokainál fogva helybenhagyta.

A fellebbezésben foglaltakra utalással mutat rá a másodfokú bíróság arra, hogy - miként azt a Legfelsőbb Bíróság iránymutató ítéleteiben kifejtette - a felperes gazdasági erőfölénye nem vitásan azért áll fenn, mivel a fogyasztók számára más vételi lehetőség igénybevétele már csak számottevően kedvezőtlen feltételekkel lehetséges, mert amennyiben más vállalkozóval újabb szerződést köt, az esetben ismételten ki kell fizetnie a kapcsolási díjat. Emellett más szolgáltató a vizsgált időszakban - figyelemmel a felperes szinte monopol helyzetére - nem vagy csak további költségek árán lett volna elérhető.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes elismerte a szakértői véleményben foglaltakat, amely szerint a szükségesnél magasabb díjakat állapított meg az 1998-as évben.
A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Pp. 206.§-ában foglaltaknak megfelelően értékelte a rendelkezésére álló peradatokat és bizonyítékokat, és azokat egybevetve, a maguk összességében mérlegelve és meggyőződése szerint elbírálva helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperessel szemben kiszabott bírság nem eltúlzott.

A Tptv. 78.§-ának (2) bekezdése szerint ugyanis a bírság mértékénél figyelembe kell venni többek között a jogsértés súlyát, a jogellenes állapot időtartamát, valamint az érintettek számát.

A sikertelenül fellebbező felperest az alperes másodfokú eljárásban felmerült költségének megfizetésére a Pp. 78.§-ának (1) bekezdésben foglaltak alapján, míg a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illeték viselésére a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján kötelezte a Fővárosi Ítélőtábla.

Budapest, 2003. évi október hó 29. napján.

Kapcsolódó anyagok

CímDátum
Vj-17/1998/221998.05.06.