Döntések > Bírósági döntések Vj szám alapján > Bírósági döntések 2000

Vj-97/2000/37

Fővárosi Bíróság

2. K. 36444/2000/6.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Bíróság a Halászné dr. Török Ágnes (1137 Budapest, Pozsonyi út 23.) ügyvéd által képviselt Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége (1051 Budapest, Vörösmarty tér 1. sz.), felperesnek, a dr. László Ildikó Katalin ügyvéd által képviselt Gazdasági Versenyhivatal (1051 Budapest, Roosevelt tér 7-8. .sz.) alperes ellen verseny ügyben meghozta a következő

ítéletet

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 13 nap alatt fizessen meg az alperesnek 4000,- (Négyezer) Ft. perköltséget.

A bíróság megállapítja, hogy a per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett 10.000,- (Tízezer Ft. kereseti illetéket a felperes személyes illetékmentessége alapján az állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet a Legfelsőbb Bírósághoz címezve ennél a bíróságnál kell 3 példányban benyújtani. A fellebbezési határidő letelte előtt a felek közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását. Ha a fellebbezés kizárólag a Pp.256/A.§ (1) bekezdés a-d) pontjaiban felsorolt rendelkezések ellen irányul, tárgyalás tartása kérhető.

Indokolás

A magyarországi gyártókat és nagykereskedőket tömörítő felperes 1990. áprilisa óta fejt ki szakmai érdekképviseleti tevékenységet, tagjainak száma 49. Zömében külföldi gyártóbázissal rendelkezik a 37 tagból álló Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete (a továbbiakban: Egyesület). A magyarországi gyógyszert gyártók és nagykereskedelmi vállalkozások közös érdekeinek képviseletét a 13 tagú Genetikus Gyógyszergyártók és Forgalmazók Magyarországi Érdekvédelmi Egyesülete (a továbbiakban: Egyesület) látja el.

Ezen társadalmi szervezetek elnökei - miután a 2000 január óta sürgetett ártárgyalások nem kezdődtek meg és felperes javaslata szerint a kialakult krízishelyzet közös akciót tett szükségessé - 2000. május 19-én levelet írtak az egészségügyi miniszternek, melyben egyebek mellett a következőket közölték: "...szövetségeink úgy döntöttek, hogy ajánlják a tagvállalatok számára július 1-jétől a támogatott gyógyszerek termelői árát 8,5%-kal megemelni."

Miután az ajánlás nyilvánosságra került 2000. május 31-ig bezárólag 67 tagvállalat 2137 termékre kiterjedő - több, mint fele részben egységesen 8,5%-os - áremelési javaslatot tett. A bejelentéssel érintett termékkör az összes támogatás mintegy 70%-át ölelte fel.

Az 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 11. §-ába ütköző magatartás vélelmezett megvalósítása miatt alperes 2000. június hó 2-án a felperessel és az Egyesületekkel (a továbbiakban együtt: eljárás alá vontak) szemben versenyfelügyeleti eljárást indított.

Ennek során alperes a vizsgáló indítványának megfelelően a 2000. június hó 21. napján kelt Vj-97/2000/16. sorszámú határozatában ideiglenes intézkedéssel elrendelte, hogy az eljárás alá vontak legkésőbb 2000. június hó 27-ig ajánlatukat vonják vissza.
E döntés ellen az eljárás alá vontak jogorvoslati kérelmet nyújtotta be, amelyet a Fővárosi Bíróság a 2000. július hó 11. napján kelt 2.K.34394/200/I-V. sorszámú végzésben elutasított.

Alperes a 2000. október hó 26. napján kelt Vj-97/2000/37. sorszámú határozatában megállapította, hogy a felperes és a perben nem álló Egyesületek azon döntése, továbbá megállapodása, mely szerint tagvállalataik számára a támogatott gyógyszerek termelői árának azonos mértékű emelését ajánlják alkalmas a gazdasági verseny korlátozására.
Ezért eljárás alá vontakat együttesen 11 millió Ft., ezen belül a felperest 5 millió Ft. bírság megfizetésére kötelezte. Indokolásában alperes előrebocsátotta, hogy a szabályozott gyógyszerpiacon a vény nélkül és a vénnyel forgalomba hozható gyógyszerek két nagy csoportja különböztethető meg. A gyógyszerek meghatározott körére kiterjedően a fogyasztók számára a költségvetés ártámogatást nyújt.
A gyógyszerek árához adott támogatás a gyógyszer társadalombiztosítási támogatás alapjául elfogadott árának meghatározott %-ában, vagy fix összegben történik.
A támogatott gyógyszerek körének kialakítása, a támogatott készítménnyé válás, az alkalmazandó mértékek és árak az egyes gyógyszergyártók, valamint a döntéshozatalra jogosult kormányzati, továbbá társadalmi szervezetek közötti évenkénti alkufolyamatban dőlnek el. A támogatási összegek közlönyben jelennek meg.
A Kormány 1999-ben kinyilvánította azon szándékát, hogy a humán gyógyszerek ármegállapítási mechanizmusán változtatni kíván. Ezért felkérte a gyógyszer nagy- és kiskereskedelmi cégeket, hogy a változtatást bevezető törvényjavaslat elfogadásáig ne fogadjanak el az érvényes árak emelésére vonatkozó szerződéses ajánlatot. A kormányhatározat végrehajtásának határideje 2000. február 29-e volt. Az újratárgyalt támogatott gyógyszer árakat április 1-jei hatállyal szándékoztak életbe léptetni.
A Tpvt. 11. § (1) bekezdésében lévő rendelkezéseket elemezve alperes megállapította, hogy az eljárás alá vontak a Versenytörvény személyi hatálya alá tartoznak, mert tagjaik vállalkozások, döntésük pedig gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalmába ütközik.
Alperes kifejtette, az árak alkotják a gazdaság központi idegrendszerét, hiszen a piacon a korlátozottan rendelkezésre álló erőforrások elosztása a társadalom felemelkedését biztosító tudományos ismeretek felhasználásának optimalizálását segítik, torzulásuk az egész gazdaság zavarát jelzi, vagy okozhatja. Minden olyan döntés és megállapodás, amely versenytársak között, vagy versenytársak szövetségei közvetítésével az árverseny időleges, vagy végleges kizárásához vezet, vagy vezethet a Tpvt. 11. § (2) bekezdésébe ütközően tiltott ármeghatározás.
Alperes úgy látta, az eljárás alá vontak közvetett ármeghatározás révén jogsértő magatartást tanúsítottak, mert:

  • -

    a döntést a versenytárs vállalkozások vezető képviselői nem az egyesületekkel munkaviszonyban álló fizetett tisztségviselők hozták,

  • -

    az elmúlt időszakban az egyesületek a támogatott gyógyszerek támogatás alapjául elfogadott termelői ára kialakításában mindvégig részt vettek,

  • -

    a közreműködésükkel létrejött megállapodást a tagvállalatok nem kérdőjelezhették meg,

  • -

    a három egyesület 99 tagja közül 67, vagyis a tagok csaknem 3/4-e szinte szó szerint követte az ajánlást,

  • -

    az új árak kereskedelmi alkalmazásához nélkülözhetetlen számítógépes költségeit az egyesületek tagságuk költségére vállalták.

Alperes hangsúlyozta, az egyes eljárás alá vontak megegyezésének tekintélyét kétségkívül biztosította, hogy a korábbi időszakban a tagvállalatok mellett közvetlenül is részt vettek az ártárgyaláson, a perbeli együttes fellépésük pedig - amely a támogatott gyógyszerek előállítóinak teljes körét maga mögött tudhatta - valóságos erőt képviselt.
Azt a formai kifogást, hogy a döntés ajánlás formájában jelent meg alperes ügydöntőnek nem tekintette, hiszen a döntés a tagvállalatok képviselőinek akarat elhatározása volt akként megjelenítve, hogy "ajánljuk magunknak". A bírság mértékének meghatározásakor alperes értékelte, hogy az elsődleges szándék nem az árverseny korlátozása, hanem a tárgyalásra ösztönzés volt, a jogsértés nem tartósan téves helyzet-megítélés miatt következett be. A mérséklés körében vette továbbá számba alperes az eljárás alá vontak versenyfelügyelettel való együttműködését.
Figyelemmel volt ellenben azon tényre is, hogy a perbeli versenysérelem súlyosnak minősül.
A felperes keresetében kérte alperes döntésének megváltoztatását úgy, hogy a bíróság állapítsa meg, jogsértést nem valósított meg. Ennek eredményeként kérelmezte továbbá bírság megfizetése alóli mentesítését. A felperes perköltségeire igényt tartott.
Előadta, a 2078/1999 (IV.21.) Kormányrendelet alapján a piac szereplői arra számítottak, hogy a kialakult gyakorlatnak megfelelően a szeptember-október hónapban lefolytatott ártárgyalások után az új termelői árak 2000. április 1-től már bevezethetők lesznek.
Miután azonban az ártárgyalások 2000. áprilisában sem kezdődtek el, a 3 társadalmi szervezet nem kötelező, hanem ajánló jelleggel tett javaslatot az inflációt el nem érő 8,5%-os 2000. július hó 1-jétől bevezetendő áremelésre. A felperes úgy ítélte meg, a társadalmi szervezetek ajánlása nem minősül gazdasági tevékenységnek, ezért a Tpvt. alanyi és tárgyi hatálya a perbeli esetre nem terjed ki.
Kifejtette, nem valósított meg jogsértést, hiszen mint társadalmi szervezet tagjai gazdálkodására szólóan kötelező érvényű döntést nem hozhat és annak kikényszerítésére sincs lehetősége.
Az árverseny időleges, vagy végleges kizárása sem valósult meg, az elfogadott termelői árakról ugyanis hatósági eljárás keretében az állam képviseletében eljáró szervek dönthetnek.
A felperes hivatkozott arra is, hogy a jogsértés megvalósítása versenypiacot (áralkut) feltételez, erről azonban a perbeli esetben nem lehet szó.
Álláspontja szerint, miután az árak nem kerültek kihirdetésre és felhívása alapján a gyógyszerészek, rendszergazdák ezeket nem is kívánták alkalmazni, magatartása kizárólag az egészségügyi kormányzat tárgyalásra ösztönzését szolgálta.
E körben előadta azt is, hogy az áremeléshez szükség lett volna az emelt árak közlönyben történő megjelenítése, ennek hiányában nem volt mód az ajánlott árak kivitelezésére.
Hangsúlyozta, az ajánlással nem volt célja a verseny kizárása, amit bizonyít az a tény is, hogy a 100%-osan támogatott gyógyszerekre az ajánlás nem vonatkozott.
Az alperes ellenkérelmében a felperesi kereset elutasítását kérte, perköltségeire igényt tartott. Kiemelte, a felperes olyan új tényre, körülményre nem hivatkozott, amely a határozatában kifejtett álláspontját megkérdőjelezhette volna.

A felperes keresete nem volt megalapozott.

A Tpvt. 11. § (1) bekezdése szerint tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások társadalmi szervezetének, köztestületének, az egyesülésnek és más hasonló szervezetnek a döntése, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását, vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki.

A Tpvt. 11. § (2) bekezdés a) pontja külön kiemeli, hogy ez a tilalom vonatkozik különösen a vételi, vagy az eladási árak, valamint az egyéb üzleti feltételek közvetlen, vagy közvetett meghatározására.

Tekintettel arra, hogy az előzőekben idézett rendelkezés a nem kétségesen társadalmi szervezeteknek minősülő eljárás alá vontak döntéséről is szólt, a Tpvt. alanyi hatálya a bíróság jogi álláspontja szerint nem kérdőjelezhető meg.

Az a körülmény, hogy a közös akaratelhatározás, ajánlás, vagy netán más elnevezéssel jelenik meg, nem tekinthető lényegi elemnek. Amennyiben ugyanis a szándékegység bármilyen névvel illetett kinyilvánítása révén képes hatni a gazdasági versenyre, úgy a konkrét formai megnevezés már jelentőség nélküli.

A Tpvt. 11. § (1) bekezdése nem csak a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását, vagy torzítását célzó, hanem az ilyen hatást kifejtő, vagy hatás kifejtésére alkalmas döntések meghozatalát is jogsértőnek tekinti. Alperes határozata indokolásában részletesen kitért arra, hogy a perbeli ajánlás miért bírt valós erővel. Ezt az érvelést megerősítette az a nem vitatható tény is, hogy a tagok jelentős része az ajánlással egyezően meg is tette áremelési bejelentését.
E körülményből egyben következik az is, hogy miután az ajánlás a tagok érdekeivel találkozott, a döntés kikényszerítésének eszközeire nem volt szükség.

A Tpvt. 11. § (2) bekezdés a) pontja külön nevesítve tartalmazza az árak közvetett meghatározását.

Alperes döntésében kellő alapossággal mutatta be, hogy árrögzítő megállapodás esetén az árak már nem a valóságos piaci viszonyok mutatói, nem képesek tükrözni a fogyasztók értékítéletét és jutalmazni a jobb forráskihasználást, illetve büntetni a hatékonyság hiányát.

Mindezen hatások miatt a bíróság jogi álláspontja szerint nem férhet kétség ahhoz, hogy a versenyre ható feltételeket kiiktató ármeghatározás ténye önmagában alkalmas a jogsértés megvalósítására. Ezért a bíróság a felperes tárgyi hatály hiányára alapozott érvelését sem fogadhatta el.

A gyógyszerpiac szereplőinek nem teljesült várakozását, a tárgyalásra ösztönzés célját, a tényleges bevezetés felperes által is említett korlátait - a nem vitásan publikussá vált ármeghatározás mellett - nem lehet jogsértés hiányára utaló körülményként értékelni.

E körben felperes érvelését alperes helytálló megítélése szerint csupán a jogsértés súlya keretében, a bírság összegének meghatározásakor lehet mérlegre tenni.

Alperes döntése során ezeket a szempontokat a legsúlyosabb versenyjogsértés megvalósításakor megfelelő mértékben figyelembe is vette.

Az előzőekre tekintettel így a bíróság a Tpvt. 84. §-a alkalmazásával történt felülvizsgálat keretében megállapította, hogy az alperes határozata jogszerű, emiatt a felperes keresetét elutasította.

A felperes pervesztes lett, ezért a Pp. 78. § (1) bekezdése szerint köteles az alperes képviseletével felmerült perköltségeinek a megfizetésére. Ennek összegét a bíróság a 12/1991.(IV.29.) IM számú rendelet 1. § (1) bekezdés d) pontja alapján határozta meg.

A felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése értelmében köteles lenne a per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett kereseti illeték megtérítésére is. Miután azonban a többször módosított 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés d) pontja értelmében személyes illetékmentességet élvez, helyette a feljegyzett illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM számú rendelet 13. § (1) bekezdése és a 14. §-a alapján az állam viseli.

Budapest, 2001. november hó 9. napján

Kapcsolódó anyagok

CímDátum
Vj-97/2000/372000.10.26.