Döntések > Bírósági döntések Vj szám alapján > Bírósági döntések 2000

Vj-6/2000/9

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint másodfokú bíróság

Kf. II. 39. 774/2001/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Ber-X Irodagép Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. (Budapest) felperesnek a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2001. évi május hó 8. napján kelt 2.K.34.461/2000/13. számú ítélete ellen az alperesi beavatkozó részéről 15. sorszám alatt benyújtott fellebbezés elbírálása során a 2003. évi március hó 26. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a kővetkező

ítéletet

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét he1ybenhagyja. Kötelezi az alperest és az alperesi beavatkozót, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 10.000.- (azaz tízezer) forint másodfokú eljárási költséget.

Kötelezi az alperesi beavatkozót, hogy fizessen meg az államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 13.500.- (azaz tizenháromezer-ötszáz) forint fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A Microsystem Rt. az 1990-es évek elején egyéb tevékenysége mellett pénztárgépek forgalmazásával és szervízelésével is foglalkozott. Az utóbbi tevékenységét, így a BEKO CASIO 108 SR és a 109 SD típusok szervízelését 18 taglétszámú szervízhálózata látta el. Budapesten és Pest megyében ezt a felperes és az alperesi beavatkozó végezte. Az utóbb felszámolás alá került Microsystem Rt. az 1996. január 1-jén hatályba lépett és az egyszerűsített számla és nyugta azonosításával, valamint a nyugta adását biztosító pénztárgépek és taxaméter alkalmasságáról szóló 24/1995.(XI.22.) PM rendelet alapján az APEH Országos Pénztárgép és Taxaméter Technikai Bizottságot (a továbbiakban: APEH OPTTB) értesítette, hogy a két pénztárgép utószervizelésére kizárólagos joggal a beavatkozót jelöli ki, utóbb ezt kiterjesztette a E 51 Bt-re is. Az APEH OPTTB tudomásul vette a beavatkozó és az E 51 Bt. kijelölését azzal, hogy 16 vállalkozás - köztük a felperes - nem tekinthető javításra jogosultnak. Az alperesi beavatkozó kizárólagos szervizelési jogosultsága birtokában 32 vállalkozással kötött szerződést, Budapesten és Pest megyében saját vállalkozásán kívül az E 51 Bt., a Naszály `94 Bt. és a Kőrös Elektro-Trade Kft-t jelölte ki szervizelésre. A felperes az 1999. november 29-én kelt levelében kérte az alperesi beavatkozót, hogy 2000. január 1-től a szervizelési jogot adja meg, amelyet egyébként eddig is, de kijelölés nélkül végzett. A beavatkozó a levélre nem válaszolt. A felperes tevékenységének 70%-át a pénztárgépek javítása teszi ki, a perbeli pénztárgépek gyártása megszűnt, mintegy 4000 db gép helyett az időközbeni selejtezések miatt kb. 1000 gép üzemel.

A felperes által kezdeményezett versenyfelügyeleti eljárásban készült vizsgálati jelentés az ismertetett tényállás alapján megállapította, hogy az alperesi beavatkozó a BEKO CASIO 108 SL ÉS 109 SD típusú pénztárgépek kizárólagos utószervizelési jogosultságával rendelkezik, s az ő feladata ezen pénztárgépek országos szervizellátásáról gondoskodni. Ilyen minőségében gazdasági erőfölényben van, amely helyzetével visszaélt azáltal, hogy Budapesten és Pest megyében a versenytársakat indokolatlanul kiszorította a piacról. A tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 21. § i/ pontja alapján indítványozta a versenyjogsértés megállapítását. Miután álláspontja szerint a verseny szabadsága csekély fokban sérült, ezért javasolta a szünetelés intézményét alkalmazni, amelynek ideje alatt az alperesi beavatkozónak bizonyítani kellene, hogy a korábbi piaci szereplők közül egyik sem kívánja ez irányú tevékenységét 2001. január 1-től folytatni, ennek bizonyítéka elsősorban az lehetne, hogy a korábbi piaci szereplőknek dokumentáltan felajánlja a szerződéskötés lehetőségét.

Az alperes a 2000. április 6-án kelt Vj-6/2000/9. számú határozatával az e1járást a Tpvt. 72 . § (1) bekezdésének a/ pontja és 77. § (1) bekezdésének h/ pontja alkalmazásával megszüntette. Rögzítette, hogy a piaci viszonyok természetes velejárója a szervizhálózat kiépítése, a működő vállalkozások közüli kiválasztás egyes vállalkozások mellőzésével jár. A szervizelési tevékenységet végző hatósági aktussal kijelölt alperesi beavatkozó tevékenységének, amelynek keretében a perbeli pénztárgépek szervizhálózatát létrehozta, hatósági jelleget kölcsönzött. E miatt - bár az alperesi beavatkozó versenyjogi jogalanyisággal rendelkezik - a kifogásolt magatartást nem mint a piac szereplője tanúsította, így az alperes jogi álláspontja szerint a vizsgált magatartás legfeljebb piaci hatású, de nem piaci magatartás volt.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Indokolásában megállapította, hogy az alperesi beavatkozó nem hatósági jellegű feladatellátásra kapott felhatalmazást, és miután módja lehetett arra, hogy a szóba jöhető vállalkozások között a versenytársi érdekeltségét is érvényesítve válogasson, magatartását mint a piac szereplője fejtette ki. Egyetértett azonban azzal az alperesi állásponttal, hogy a hatósági aktusok (APEH OPTTB tudomásul vétele) felülvizsgálatára nem rendelkezik hatáskörrel, azonban a perbeli esetben azt kell vizsgálni, hogy az alperesi beavatkozó nem kétségesen piaci hatású, a szervizek kiválasztására irányuló eljárásának a Tpvt. tárgyi hatályát kizáróan volt-e hatósági jellege vagy sem. Ennek vizsgálata és elbírálása az alperes feladata, amennyiben ugyanis az alperesi beavatkozó kijelölése lévén teremtett erőfölényes helyzetét kihasználva válogatta meg szerződő partnereit, az a Tpvt. hatálya alá tartozott attól függetlenül, hogy kijelölése jogszerű volt-e vagy sem.

Az ítélet ellen az alperesi beavatkozó nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatása mellett a kereset elutasítását kérte. Álláspontjának lényege az volt, hogy jogosultsága az APEH OPTTB jóváhagyásával keletkezett és így tevékenységével nem sérthette a Tpvt. előírásait.

Az alperes a beavatkozói fellebbezéshez csatlakozva előadta, hogy álláspontja szerint a perbeli tevékenység nem tartozik a Tpvt. hatálya alá, ezért a fellebbezésnek helyt adó döntést kért.

A fellebbezés nem alapos.

A nem vitás tényállás szerint a perbeli pénztárgépek utószervizelésére kizárólagos joggal történő kijelölésre az APEH OPTTB tudomásul vétele alapján - az alperesi beavatkozó és az E 51 Bt. kijelölése történt meg. Ehhez képest eldöntendő kérdés az volt, hogy e kijelölés alapján köteles volt-e a beavatkozó szerződést kötni a korábban szervizelést ellátó valamennyi vállalkozással vagy sem. Másként a hatósági aktussal történt kijelölések és tevékenységének bizonyos hatósági jellege mellett is a piac szereplője volt-e. Ezt pedig az alperesnek az alábbiak szerint is érdemben kell vizsgálnia.

Az alperes határozatának 5. oldalán lévő okfejtés, ahogy azt az elsőfokú bíróság ítéletének 7. oldalán kifejtette, azért nem helytálló, mert az alperes magatartását versenyjogi szempontból érdemben kell vizsgálni.

A beavatkozó kijelölésének volt ugyan hatósági jellege is, és ezért a tevékenység is tartalmazott hatósági elemeket, emellett azonban piaci szereplőként gazdasági tevékenységet is folytatott a pénztárgépek szervizelése és a szervízhálózat kiépítése során. Ezért nem helytálló az alperesnek az a megállapítása, hogy "a kifogásolt magatartását egyértelműen nem piaci szereplői minőségében tanúsította". Abban a pillanatban azonban, hogy 32 szervizeléssel foglalkozó vállalkozással szerződéseket kötött, másokat bevonva a szervizelésbe, és más ilyennel foglalkozó vállalkozást mellőzve, már a piac szereplőjeként viselkedett, amely magatartása versenyjogi megítélés alá eshet, így érdemben kell vizsgálni, hogy magatartása alkalmas-e a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés megállapítására (Tpvt. 21. § i/ pont) .
Az alperesnek az új eljárás során érdemi határozatában döntenie kell arról, hogy a beavatkozó erőfölényével visszaélt-e és akadályozta-e a Tpvt. 21. § i/ pontjába ütköző módon indokolatlanul a versenytársak, köztük a felperes piacra lépését.

Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ténybelileg és jogilag megalapozott ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.

A fellebbezés sikertelen volt, ezért a Legfelsőbb Bíróság az alperesi beavatkozó a Pp. 78. § (1) bekezdése és 83. § (1) bekezdése alapján az alperessel egyetemlegesen kötelezte másodfokú perköltség megfizetésére.

A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték viselésére vonatkozó rendelkezés a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésén alapul.

Budapest, 2003. évi március hó 26. napján

Kapcsolódó anyagok

CímDátum
Vj-6/2000/92000.04.06.