Döntések > Bírósági döntések Vj szám alapján > Bírósági döntések 2000

Vj-217/2000/17

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint másodfokú bíróság

Kf. II. 39. 290/2002/4. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Tesco Globál Áruházak Rt. (Budaörs) felperesnek a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2002. évi január hó 18. napján kelt 2.K.31.504/2001/4. számú ítélete ellen a felperes részéről 5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés elbírálása során a 2004. évi március hó 31. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

ítéletet

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 13.500.- (azaz tizenháromezer-ötszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A felperes 2000. november 21-én Pesterzsébet, 2000. november 29-én pedig Budaörsön nyitotta meg két új áruházát, amelyek az Auchan Magyarország Kft. soroksári és budaörsi áruháza szomszédságában vannak. Az áruházak megnyitását követően a 2000 év november és december hónapjában a felperes és az Auchan Magyarország Kft. fokozott reklámkampányt folytatott, amely "árháború" néven vált ismertté. Az alperes ezért versenyfelügyeleti eljárásában vizsgálta, hogy a felperes áruházának megnyitásakor és azt követően alkalmazott reklámeszközök (szórólapok, hirdetési eszközök) alkalmasak voltak-e a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására. Ennek eredményeként az alperes 2001. március 8. napján kelt Vj-217/2000/17. számú határozatában megállapította, hogy a felperes 2000. november 22-én, 23-án, 30-án terjesztett szórólapjain a pesterzsébeti (november 24.-december 22. között), valamint budaörsi (november 29.-december 22.között) áruháza elé kihelyezett reklámtábláin a versenytárs árainak és a fogyasztók megtakarításainak feltüntetése, továbbá november 21.-december 5.között a pesterzsébeti és november 29.-december 12. között a budaörsi áruháza árucikkeit ismertető akciós újságjainak "legolcsóbb" szóhasználata a fogyasztók megtévesztésére alkalmas. A "legolcsóbb" szóhasználattól a felperest a határozat kézhezvételétől kezdődően eltiltotta, egyidejűleg kötelezte 10 millió forint bírság megfizetésére. Megállapította, hogy a versenyfelügyeleti eljárásban folytatott vizsgálat eredményeként közömbös, hogy a két versenytárs egymás ellen irányuló kampányát melyik fél kezdeményezte, ugyanis a vizsgálat célja kizárólag annak a megállapítására irányulhatott, hogy az "árháborúban" érte-e a fogyasztókat kimutatható és szankcionálható sérelem. Rögzítette, hogy a versenytárs magatartásával okozott piaci hátrány ellensúlyozása csak tisztességes piaci eszközökkel történhetett volna. A szórólapokon, valamint a reklámtáblákon lévő versenytársi árak, a megtakarítások összegei azonban a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 8. § (2) bekezdésének a/ pontjába ütközően jogsértőek voltak, mert az árakról, mint az áru lényeges tulajdonságáról a felperes valótlan tényt állított, és a Tpvt. 8. §-a (2) bekezdésének d/ pontjába ütközően alaptalanul úgy ösztönzött vásárlásra, hogy különösen előnyös vásárlás hamis látszatát keltette. Kiemelte az alperes, hogy a felperes akciós újságjaiban a legolcsóbb felsőfokú jelzőt kellő bizonyíték nélkül tüntette fel. A bírság mértékét az alperes a Tpvt. 78. §-a keretében értékelhető összes körülmény (forgalmi adatok, példányszám stb.) értékelte, kiemelve a kifogásolt magatartásokból eredő verseny veszélyeztetettséget.

Az alperes a 2001. április 5-én kelt Vj-209/2000/21. számú határozatában az Auchan Magyarország Kft-t az "árháborúval" kapcsolatos jogsértő magatartása miatt ugyancsak 10 millió forint bírság megfizetésére kötelezte. Határozatában az alperes megállapította, hogy a Kft. reklámtáblái a versenytárs árainak és a fogyasztók megtakarításainak feltüntetése, valamint "Auchan a legolcsóbb - Tesco a legdrágább" szóhasználat feltüntetése, valamint a reklámújságjában a "garantáltan legolcsóbb" jelszóval meghirdetett ötszörös visszatérítés feltételeitől eltérő követelmények érvényesítése a fogyasztók megtévesztésére alkalmas, a "legolcsóbb" szóhasználattól a határozat kézhezvételétől eltiltotta.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes határozata a Tpvt. 8. §-ának (1) bekezdése és (2) bekezdésének a/ és d/ pontjába ütközően nem volt jogszabálysértő. Maradéktalanul egyetértett azzal az alperesi állásponttal, hogy két vállalkozás egymáshoz kapcsolódó "árháborúja" esetén közömbös, hogy melyikük tette az első lépéseket, a válaszadás kényszerére alapozott felperesi érvelés nem volt alkalmas arra, hogy a nem vitásan jogsértő magatartás versenyjogi megállapítása és szankcionálása elmaradjon. A versenyhelyzetben lévő vállalkozással szemben fokozottan elvárható követelmény, hogy a vállalkozások vevőbecsalogató információi valósak, tényszerűek legyenek. Így az áruházban megismerhető valós árak miatt sincs jogszerű alap a felperes mentesítésére. A két vállalkozás "árháborúja" alatt közreadott azon információ, hogy a felperes árai a legalacsonyabbak nem tekinthetők csekély súlyú magatartásnak, a felfokozott versenyhelyzetben ugyanis még inkább elvárható a valós adatokon alapuló információk nyújtása. A Tpvt. 78. §-ának (2) bekezdése alapján kiszabott bírság mérséklésére pedig azért nem látott lehetőséget, mert úgy ítélte meg, hogy az áruk széles skáláját érintő felfokozott vásárlói érdeklődést kiváltó (új áruházak megnyitása) körülmények közötti fogyasztói megtévesztés olyan súlyú magatartás, amely az alperes által kiszabott mértékű bírságot tette szükségessé.

Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben az ítélet és az alperes határozatának megváltoztatása mellett a versenyfelügyeleti eljárás megszüntetését, másodsorban a Tpvt. 78. §-ának (2) bekezdése alapján megállapított bírság jelentős mérséklését kérte. Álláspontja az volt, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállás alapján a felperes magatartásának versenyjogi megítélésében téves döntést hozott. A felperes versenytársa hasonló eljárást tanúsított, a vásárlók valós tájékoztatásukat a felperestől kapták meg.

A fellebbezés nem alapos.

Az elsőfokú bíróság - a felek által sem vitatottan - helyesen állapította meg a tényállást és az arra alapított jogi következtetése is mindenben helytálló volt, a Legfelsőbb Bíróság ezért az ítéletet a Pp. 254. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján helyes indokaira utalással hagyta helyben.

A fellebbezésben foglaltakkal kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy a Tpvt. 83. § (1) bekezdésének és (2) bekezdés a/ és d/ pontjában írt versenyjogsértést az alperes és az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg. Helyesen mutatott rá arra, hogy a felfokozott versenyhelyzetben folytatott "árháborúban" is követelmény, hogy a vállalkozásoknak vevőt becsalogató információi a valóságnak megfelelően tényszerűek legyenek. Ennek a kötelezettségnek akkor eleget kell tenni, hogy az áruházban feltüntetett árak egyébként a valóságnak már megfelelnek. A versenytárs hasonló magatartása a többször kifejtettek alapján a versenyjogsértés megállapításának mellőzését nem teszi indokolttá. Az ún. "jogos védelmi helyzet" csak akkor lett volna megállapítható, ha a felperes a versenytárs által alkalmazott tisztességtelen reklámeszközökkel szemben tisztességes piaci reklámeszközöket alkalmaz, azaz a fogyasztókat az árak vonatkozásában nem téveszti meg. Az a felperesi érvelés pedig, hogy az ár-összehasonlítás objektív helyzeten alakult, nem volt bizonyított és megállapítható.

Nem volt alapos a fellebbezés a bírság mérséklésére irányuló részében sem, mert az alperes határozata a Tpvt. 78. §-ában foglalt rendelkezéseken alapul. A bírság kiszabása során értékelt körülmények helytállóságát a felperesnek nem sikerült a perben cáfolnia.

A fellebbezés sikertelen volt, az alperesnek a másodfokú eljárásban költsége nem merült fel, ezért annak viseléséről a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 78. §-ának (3) bekezdése alapján nem rendelkezett.

A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték viselésére vonatkozó rendelkezés a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdésén alapul.

Budapest, 2004. évi március hó 31. napján

Kapcsolódó anyagok

CímDátum
Vj-217/2000/172001.03.05.