Döntések > Bírósági döntések Vj szám alapján > Bírósági döntések 2001

Vj-49/2001/13

A Fővárosi Bíróság

3. K. 31893/2001/7.

A Magyar Köztársaság nevében!

Fővárosi Bíróság a dr. Kovács Tamás Gábor jogtanácsos által képviselt Hollywood Fotó Kft. (1095 Budapest, Soroksári út 122-132.) felperesnek a dr. László Ildikó Katalin ügyvéd által képviselt Gazdasági Versenyhivatal (1051 Budapest, Roosevelt tér 7-8.) alperes ellen, versenyügyben hozott határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

Ítéletet

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 4000 (Négyezer) Ft perköltséget, valamint az állam javára, külön felhívásra térítsen meg 10 000 (Tízezer) Ft feljegyzett illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítésétől számított 15 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet a Legfelsőbb Bírósághoz címezve ennél a bíróságnál kell 3 példányban benyújtani. A fellebbezési határidő letelte előtt a felek közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását. Ha a fellebbezés kizárólag a Pp. 256/A. § (1) bekezdés a)-d) pontjaiban felsorolt rendelkezések ellen irányul, tárgyalás tartása kérhető.

Indokolás

2001. mácius 8-án felperessel szemben versenyfelügyeleti eljárás indult, mert a felperes által üzemeltetett Sooter`s fotólabor képtartó tasakjain és az Expressz hirdetési újságban közzétett reklámjában többek között a "SOOTER`S FOTO ... magasan a többiek felett ... minőségben, szolgáltatásban, értékben.", valamint az "Árban és minőségben a legjobb film a világon." szlogenek szerepeltek.
A felsőfok használatát felperes a TESZT Magazin 1993. augusztusi számában, illetőleg a TESZT és TIPP 1998. májusi számában közzétett felmérések kedvező minősítésére alapította, hangsúlyozva, hogy a " legjobb" jelző az ár és a minőség viszonylatában értendő.

Az alperes 2001. május hó 9. napján kelt Vj-49/2001/13. számú határozatában megállapította, hogy a felperes a 2001-ben folytatott reklámkampánya során használt, szolgáltatásai minőségére és árára vonatkozó felsőfokú állításai alkalmasak a fogyasztók megtévesztésére.
E magatartás folytatását megtiltva a felperest 1 000 000 Ft bírság megfizetésére kötelezte.
Indokolásában kifejtette, hogy az 1993-as és az 1998-as felmérések adataira 2001-ben reklámkampány nem építhető, ezen kívül az 1998-as újságcikk más szolgáltatókkal egy sorban utalt a felperesi fotólaborra.
A kiszabott bírság összegét annak figyelembevételével állapította meg, hogy a felperessel szemben egy ízben már sor került versenyjogi marasztalásra.
Döntését az alperes a Tpvt. 8. § (2) bekezdés a) pontja, a 77. § (1) bekezdés c) és e) pontjai, valamint a 78. § felhívásával támasztotta alá.
A felperes keresetében elsődlegesen azt kérte, hogy a bíróság az alperes határozatát megváltoztatva állapítsa meg, hogy versenyjogsértést nem követett el, és ennek következtében a bírság megfizetése alól mentesítse. Másodlagosan a bírság összegének mérséklését kérte.

Perköltségeire igényt tartott.

Kifejtette, hogy az álláspontja szerint független TESZT Magazin értékelése olyan objektív értékítélet, mely alapján alappal vonhatta le azt a következtetést, hogy a Sooter`s által kínált minőség az ahhoz rendelt áron a legjobb a világon. A megállapítás jelenleg is érvényes, így fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartás nem valósult meg.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, perköltségeire igényt tartott.
Kiemelte, hogy a következetes versenytanácsi gyakorlat szerint bármilyen szolgáltatást csak akkor lehet felsőfokú jelzővel hirdetni, ha azt a szolgáltató független szakértői véleménnyel alá tudja támasztani. A TESZT magazin megjelölt cikkei ezzel álláspontja szerint nem azonos értékűek, és erre nem is alkalmasak.
A felperes keresete nem volt megalapozott.
A fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma keretében a Tpvt. 8. § (1) bekezdése tilalmazza a fogyasztók gazdasági versenyben való megtévesztését.

A 8. § (2) bekezdés a) pontja úgy rendelkezik, hogy a fogyasztók megtévesztésének minősül, ha az áru ára, lényeges tulajdonsága - így különösen összetétele, használata, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása, valamint kezelése, továbbá az áru eredete, származási helye, beszerzési forrása vagy módja - tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak, az árut megtévesztésre alkalmas árujelzővel látják el, vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak.
Kiemelt jelentőséggel bír az áru vagy a szolgáltatás kelendőségének fokozása érdekében használt felsőfokú jelzők valóságtartalma, ezek vevőcsalogató hatása ugyanis különösen erőteljes.
Így a felperes reklámkampánya során használt szlogenek akár azt közvetítették a fogyasztók felé, hogy a világon a legjobb minőségű szolgáltatáshoz a legjobb áron a Sooter`s-nél jut, akár azt, hogy az adott áron legjobb csak a minőség, ezen állításokat a felperesnek alá kellett volna tudni támasztania. A fogyasztókhoz eljuttatott információk valóságtartalmát ugyanis minden esetben a közreadójának kell igazolnia.
Az alperesi marasztalás azon alapult, hogy a felperes felsőfokú állításainak valóságtartalmát igazolni nem tudta.
Ezzel a megállapítással a bíróság is maradéktalanul egyetértett, tekintettel arra, hogy a TESZT Magazin hivatkozott felmérései a vizsgált időszakra vonatkozó értékelést nem tartalmaztak. Csak szűk körű - nyolc, illetőleg tíz fotólaborra kiterjedő - felmérésen alapultak, a vállalási idő tekintetében a felperesi labor minősítése a többiekétől az 1993-as értékelésben elmaradt, az 1998-as felmérés során pedig a Sooter`s más szolgáltatóval vagy szolgáltatókkal egy sorban kapta minősítéseit.
Mindezen indokolás alapján a bíróság megállapította, hogy az alperes helyesen minősítette a felperes állításait jogsértőnek.
A Tpvt: 78. § (2) bekezdése értelmében a bírság összegét az eset összes körülményeire - így különösen a jogsérelem súlyára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértéssel elért előnyre, a jogsértő felek piaci helyzetére, a magatartás felróhatóságára, az eljárást segítő együttműködő magatartására, a törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell meghatározni. A jogsérelem súlyát különösen a gazdasági verseny veszélyeztetettségének foka, a fogyasztói érdekek sérelmének köre, kiterjedtsége alapozhatja meg.

E szempontokat - különös tekintettel a korábbi marasztalás tényét - számba véve az alperes az eltúlzottnak nem tekinthető bírság alkalmazásával is jogszerűen élt.
A fentiek alapján a bíróság a Tpvt. 84. §-a szerinti eljárásban megállapította, hogy az alperes döntése a Tpvt. rendelkezéseinek megfelel, így a felperes keresetét elutasította.
Az alperes pernyertes lett, így a felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése szerint köteles az ügyvédi képviselettel felmerült perköltségeinek megfizetésére. Ennek összegét a bíróság a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. § (1) bekezdés d) pontja alkalmazásával határozta meg.
A felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése, valamint a 6/1986 (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján köteles a per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett, 1990. évi XCIII. törvény 43. § (3) bekezdése szerint meghatározott mértékű illeték megtérítésére is.

Budapest, 2002. március hó 20. napján.

Kapcsolódó anyagok

CímDátum
Vj-49/2001/132001.05.09.