Döntések > Bírósági döntések Vj szám alapján > Bírósági döntések 2001

Vj-46/2001/13

A Fővárosi Ítélőtábla

2. Kf. 27. 067/2003/6. szám

A Fővárosi Ítélőtábla az Eurostamper Kft. felperesnek a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében - amely perbe az alperes pernyertessége érdekében a Magyar Posta Rt. (Budapest) beavatkozó beavatkozott - a Fővárosi Bíróság 2002. évi szeptember hó 6. napján kelt 13.K.32.575/2001/7. számú ítélete ellen a felperes által 8. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott helyen 2004. évi január hó 14. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

végzést

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja.

A peres felek másodfokú eljárásban felmerült perköltségének összegét - 10.000 (azaz tízezer) -10.000 (azaz tízezer) forintban állapítja meg.

Ez ellen a végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az irányadó tényállás szerint a felperes a Gazdasági Versenyhivatalhoz tett bejelentésében kifogásolta az egyes monopolhelyzetben lévő vállalatok, mint pl. a Magyar Posta Rt. (alperesi beavatkozó) által kikötött indokolatlanul hosszú fizetési határidőket. A Gazdasági Versenyhivatal Infokommunikációs Irodája a bejelentéssel kapcsolatban úgy döntött, hogy versenyfelügyeleti eljárást nem indít. A felperes a döntés ellen jogorvoslati kérelmet nyújtott be a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsához, melyben kifejtette, hogy szerinte állami tulajdonú vállalat nem szabhat meg hosszabb fizetési futamidőt, mint az ÁFA-fizetés 30 napos szokásos határidejét. A 45 napos fizetési határidő kikötésével ugyanis piaci kényszerhelyzet jön létre a gyönge pozícióban lévőknél akik - mint a felperes is -, forgalmuk túlnyomó részét ezen vállalatokkal bonyolítják le. Jogorvoslati kérelmében annak az elvnek a kimondását kérte, hogy a közbeszerzések esetében meghatározott 30 naptári napos maximált törvényi fizetési határidőt más vásárlásaiknál is alkalmazniuk kell a cégeknek. A Versenytanács a jogorvoslati kérelemnek helyt adott: határozatának indoklása szerint a pénzforgalmi szokásokkal ellentétes, vagy egyébként indokolatlanul hosszú fizetési határidő kikötése a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 21. §-ának a/ pontjába ütköző lehet.

A Versenytanács döntése alapján a Versenytanács Ipari Irodája versenyfelügyeleti eljárást indított, melynek eredményeképpen az alperes 2001. augusztus 13-án kelt Vj-46/2001/13. számú határozatával a versenyfelügyeleti eljárást megszüntette, mert az eljárás alá vont cégek részéről a Tpvt. 21. §-ának a/ pontjában tiltott magatartást nem látta megvalósítottnak. Határozatának indoklásában kifejtette, hogy nem lehet megállapítani azon feltételek együttes fennállását, amelyekből a vevőnek a szállítóval szembeni erőfölényére következtetni lehetne. A vevő-eladói viszonyban jelenlévő gazdasági erőkülönbségek nem elégségesek annak megállapításához, hogy a vevő ténylegesen rákényszeríti feltételeit a kisebb gazdasági erővel rendelkező eladóra, mivel nem található olyan vevő, amelynek rendszeres vásárlásai az érintett piac bevételeinek számottevő részét kitennék. Amennyiben az eladó valamely vásárlóját mégis kitünteti, az a cég üzletpolitikájának fogható fel, és nem tekinthető olyan magatartásnak, melyet a piac kényszent rá. Az alperes álláspontja szerint az üzleti életben a szokásostól eltérő hosszabb fizetési határidő önmagában nem tisztességtelen piaci magatartás, csak akkor, ha erőfölénnyel párosul.

A felperes keresetében az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát kérte arra hivatkozva, hogy mindkét eljárás alá vont gazdálkodó szervezet visszaélt piaci erőfölényével. Előadta, hogy nem kérte a versenyfelügyeleti eljárás lefolytatását, így annak megszüntetése jogszerű döntés volt. Az alperes határozata ennek ellenére jogsértő, mert nem vizsgálta, hogy van-e lehetőség arra, hogy éljen a tisztességes piaci verseny biztosításának jogi eszközeivel, köztük a perindítás lehetőségével.

Kifogásolta, hogy az alperes a felperesi cég anonimitását megsértette.

Az alperes és alperesi beavatkozó a kereset elutasítását kérték. Az alperes fenntartotta a határozatában foglaltakat, kiemelve, hogy a felperes által hiányolt perindításra nincs jogszabályi kötelezettsége, az elvi állásfoglalás megfogalmazására pedig nincs jogi lehetősége. Eljárása folyamán mindvégig megőrizte a felperes anonimitását.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasító ítéletének indoklásában kifejtette, hogy az erőfölénnyel való visszaélés tekintetében nevesített két gazdálkodó szervezet esetében a versenyfelügyelete eljárás hivatalból való lefolytatására jogszerűen került sor, és jogszerű volt az eljárás megszüntetése is. Mivel a megszüntetés jogszerűségét maga a felperes sem vitatta, a döntés ténybeli megalapozottságának érdemi vizsgálatára a perben nem volt szükség. Rámutatott arra, hogy helytálló az az alperesi hivatkozás, miszerint a bejelentett magatartás vélelmezhetően a Tpvt. 2.§-ába ütközik. A felperes azonban alaptalanul sérelmezte, hogy az alperes nem élt a perindítás eszközével, illetőleg nem adott ki elvi állásfoglalást. Ezzel szemben a felperes az általa kifogásolt piaci magatartásból eredő igényét peres úton maga érvényesíthette volna.
Nem tartotta megalapozottnak a felperes anonimitásának megsértésére vonatkozó kifogást sem.
A felperes fellebbezésében az ítélet megváltoztatását és a keresetének megfelelő döntést kért. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmét érdemben nem bírálta el, az ítélet formális. Az alperes ahelyett, hogy a nemzetközi normáknak megfelelő valódi piacfelügyeleti eljárást folytatott volna le, csak azt tartotta szem előtt, hogy a felperest kilétének felfedésével megbüntesse. Az alperes meg sem kísérelte, hogy véleményt formáljon, vagy hivatalból polgári peres eljárást kezdeményezzen. Ezzel a mulasztással valósította meg azt a törvénysértést, amelyet a perben kifogásolt, és amely tekintetében az elsőfokú bíróságnak érdemben kellett volna vizsgálódnia és állást foglalnia.

Az alperes érdemi ellenkérelmében minden eddigi nyilatkozatát fenntartotta.

A felperes fellebbezése az alábbiak szerint alapos.

A Tpvt. 72.§-ának (1) bekezdése szerint a versenytanács az eljárást megszünteti, ha megállapítja, hogy az eljárás alá vont ügyfél a törvénybe ütköző magatartás hiányában nem marasztalható el. A 83. §-ának (1) bekezdésé kimondja, hogy az ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálata keresettel kérhető a bíróságtól.

A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma KK. 32. állásfoglalása III. pontja szerint "ha a közigazgatási határozat felülvizsgálatát kérő felperes törvényes érdekeltségének hiánya már a keresetlevél alapján is megállapítható, a bíróságnak a keresetlevelet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 130.§-ának (1) bekezdés g/ pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kell utasítania. A felperes igényérvényesíthetőségi jogosultságát (kereshetőségi jogát) azonban rendszerint csak a perben lehet tisztázni, ebben az esetben a bíróságnak a kereseti kérelem tárgyában ítélettel kell határoznia".

Az alperes keresettel támadott határozatának rendelkező részében a keresetindítási jog lehetőségre az eljárás alá vont vállalkozásokat hívta fel, mely egybecseng a Tpvt. fenti szakaszához fűzött indokolással, mely szerint közigazgatási pert az eljáró versenytanácsnak az ügy érdemében hozott határozata ellen az kezdeményezhet, akinek jogát vagy törvényes érdekét az eljárás alapjául szolgáló ügy érinti. Ugyanakkor jelen per felperese a bejelentő, aki a per alapjául szolgáló közigazgatási eljárásban nem volt ügyfél. Bejelentőként jogorvoslati joga a Tpvt. 82.§-án alapszik, illetőleg az érdemi határozat vonatkozásában perindítási, kereshetőségi joga attól függ a hozott döntés mennyiben érinti jogát, vagy törvényes érdekét, mely jogot, mint perindítási jogot az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kell és amennyiben az egyszerűen nem, csak a kereseti kérelem tükrében dönthető el a pert le kell folytatni és ítélettel kell döntenie. Figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság a felperes kereseti kérelmét érdemben nem vizsgálta, továbbá kereshetőségi joga fennállása vonatkozásában szintén nem foglalt állást, megalapozott döntést nem hozhatott.

A KK. 31. állásfoglalás kifejti, hogy "az ügyfél, illetőleg a törvényes érdekeiben sérelmet szenvedett fél jogszabálysértésre hivatkozva kérheti az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát".

A Tpvt. 83. §-ának (1) bekezdése ugyanakkor úgy rendelkezik, hogy keresettel az ügy érdemében hozott határozat támadható, míg az indokolás külön kihangsúlyozza, hogy a kereset előterjesztésére - a Tpvt. 44.§-ában kifejezett rendelkezés ellenére - figyelemmel a 83.§ (5) bekezdésének tartalmára, csak jogszabálysértésre alapítottan van lehetőség. Miután a felperes a versenyfelügyeleti eljárást megszüntető határozat jogszerűségét nem vitatta, az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kellett volna, hogy milyen más, az alperes eljárása során felmerülő jogsértésre alapította, alapíthatta a felperes keresetét. Ennek vizsgálatát azonban az elsőfokú bíróság szintén elmulasztotta.

A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a fenti mulasztásokkal az elsőfokú bíróság olyan lényeges eljárási szabálysértést követett el, amely a másodfokú eljárásban nem orvosolható, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252.§-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a felperesnek van-e perindítási jogosultsága, illetve igényérvényesítési joga mire terjed ki azaz a közvetlen és nyilvánvaló érdekeltsége, kereshetőségi joga fennáll-e. Ezért a felperes részére - megfelelő határidő tűzésével -- lehetővé kell tenni azt, hogy perindítási jogosultsága kereshetőségi (igényérvényesítési) joga fennálta körében álláspontját előkészítő iratban részletesen kifejtse, figyelemmel arra, hogy a Tpvt. 69. §-ának (1) bekezdése értelmében ügyfélnek nem tekinthető. Ezt követően lesz abban a helyzetben az elsőfokú bíróság, hogy vizsgálja azt, miszerint a felperes - figyelemmel az érdemi határozatra, annak általa sem vitatott jogszerűségére - végül is milyen jogsértésre alapítottan terjesztette elő keresetét.

Utóbbi kérdés vizsgálatának eredményétől függően dönthet a per megszüntetése vagy az ügy érdemi tárgyalása mellett, és hozhat jogszerű határozatot.
A másodfokú bíróság a Pp. 254.§-ának (4) bekezdése alapján csupán megállapította a felek másodfokú perköltségét, annak viseléséről az elsőfokú bíróság fog határozni az eljárást befejező határozatában.

Budapest, 2004. évi január hónap 1. napján

Kapcsolódó anyagok

CímDátum
Vj-46/2001/132005.11.30.
Vj-46/2001/132001.08.13.