Döntések > Bírósági döntések Vj szám alapján > Bírósági döntések 2001

Vj-39/2001

A Fővárosi Ítélőtábla

2. Kf. 27. 094/2003/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Horváth Máy Istvánné (Siófok) felperesnek a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében - amely perbe a FiberNet Rt. (Budapest) az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozott - a Fővárosi Bíróság 2002. évi szeptember hó 18. napján kelt 2.K.33.596/2001/6. számú ítélete ellen a felperes által 7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 13.500 (tizenháromezer-ötszáz) forint fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az irányadó tényállás szerint az alperesi beavatkozó - amely cég Hévíz, Lánycsók, Mohács és Siófok területén biztosította a kábeltelevíziós szolgáltatást - 2001. évben szolgáltatási díjait megemelte.

Siófokon a 22 csatorna vételéért fizetendő díj 920 Ft-ról 1.339 Ft-ra emelkedett. Az alperes hivatalból indított eljárást annak megállapítására, hogy az alperesi beavatkozó gazdasági erőfölénnyel való visszaélést valósított-e meg a 2001. évi előfizetési díj összegének megállapításakor, illetve az általános szerződési feltételként alkalmazott Vállalkozási Feltételekben és az előfizetési egyedi szerződésekben a vállalkozást megillető egyoldalú díjemelési jogot jogellenesen határozta-e meg. Az eljárás során az alperesi beavatkozó ígéretet tett arra, hogy az alperes által a szerződésben foglalt és kifogásolt rendelkezéseket mellőzi, a továbbiakban nem alkalmazza, illetve új szerződési feltételeket terjeszt elő, ezért az alperes a 2001. november 20. napján tartott nyilvános tárgyaláson elrendelte az eljárás részbeni szünetelését a vizsgált általános szerződési feltételek, és egyedi szerződések vonatkozásában.

Az ugyanezen a napon kelt Vj-39/2001/26. számú határozatával alperes a lefolytatott eljárás eredményeként az alperesi beavatkozó által 2001. évben alkalmazott előfizetési díjak vonatkozásában az eljárást megszüntette. Az alperes megállapította, hogy a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 22. §-a értelmében az alperesi beavatkozó az adott földrajzi piacon gazdasági erőfölényben van. Az alperes - elfogadva a vizsgálati jelentésben alkalmazott módszert - nem az egyes földrajzi piacokon felszámított 2000. évi díjhoz képest minősítette a 2001. évi díjat, hanem más vállalkozásnak a Gazdasági Versenyhivatal által már ellenőrzött díjaihoz hasonlította az alperesi beavatkozó díjait. Összehasonlító adatként a MATÁVKábeI.TV Kft-nek az általa már értékelt adatait vette figyelembe, és az egybevétésekből azt állapította meg, hogy az eljárásban vizsgált soros, illetve a még nem korszerűsített csillagpontos rendszerű szolgáltatásban az alperesi beavatkozó által felszámított díjak nem minősülnek a Tpvt. 21.§-ának a) pontjába ütközően tisztességtelenül megállapítottnak, azaz túlzottan magasnak: Emiatt az alperes a 2001. évi díjak vonatkozásában a Tpvt. 77.§-ának j) pontja alapján az eljárást megszüntette. Határozatának indokolásában utalt arra, hogy a szerződési feltételek körében az eljárás szünetel.

A felperes keresetében a határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint az alperesi beavatkozó által 2001. évre alkalmazott szolgáltatási havi díja Tpvt-be ütközően jogsértő. Sérelmezte, hogy a határozatban lévő számítás számára érthetetlen. Kifogásolta, hogy nem volt helye az eljárás szünetelésének.

Az alperes és az alperesi beavatkozó a kereset elutasítását kérték.

A per során a felperes benyújtotta a Somogyi Hírlap 2002. július 18-ai számának 5. oldalát, ahol az olvasók kérdezték rovatban az alperesi beavatkozó területi vezetője akként nyilatkozott, hogy a programkínálatot az ország 85 településén az előfizetők igényének megfelelően alakítják, bővítik, e bővülés minden esetben növeli a költségeiket is, de mindaddig azokat magukra vállalják, ameddig lehetséges. Időről időre azonban végre kell hajtani változtatásokat, Siófokon most a lehető legkisebb mértékben emelték az előfizetési díjakat. A felperes szerint ez az elismerés kereseti kérelmét megalapozottá teszi. Alperes költségén kérte szakértő kirendelését, de álláspontja szerint kereseti kérelme szakértő nélkül, az elismerés folytán alapos.

Az alperes és az alperesi beavatkozó szerint az újságcikk az alperesi beavatkozótól elismerést nem tartalmaz.

Az elsőfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339.§-ának /1/ bekezdése alapján a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint a 2002. július hó 18-ai újságcikkben nem az alperes, hanem az alperesi beavatkozó nyilatkozott, azonban a nyilatkozat a 2001. évi díjemelésre semmiképp sem terjedt ki. Kiemelte, hogy a Pp. 164.§-ának /1/ bekezdése értelmében a felperesnek kell a keresetét bizonyítania, így őt terhelte annak bizonyítási kötelezettsége, hogy a felülvizsgálni kért döntés jogszerűtlen, mert az alkalmazott havi díja Tpvt. 21.§ a) pontjába ütközően indokolatlanul magas. Állítását a felperes szakértői véleménnyel támaszthatta volna alá, de miután szakértő kirendelését nem kérte, és a felmerülő díj előlegezését sem vállalta, az elsőfokú bíróság megállapította, hogy bizonyítási kötelezettségének a felperes nem tett eleget. Rámutatott az elsőfokú bíróság arra, is hogy a Tpvt. 83.§-ának /1/ bekezdése értelmében az ügy érdemében hozott alperesi határozat vizsgálható felül, és az eljárás szünetelését elrendelő döntés nem minősül ilyennek.

A felperes fellebbezésében az ítélet megváltoztatásával kereseti kérelme teljesítését kérte. Előadta, hogy az elsőfokú eljárásban a per első tárgyalásán bírói kérdésre az alperes akként nyilatkozott, hogy az ügyben keletkezett minden iratot nem ad át az elsőfokú bíróságnak, mivel azok szolgálati titkot képeznek. Ebből következően nem állt módjában ellenőrizni a kérelme teljesíthetőségéhez elengedhetetlenül szükséges adatokat, azt, hogy az alperesi beavatkozó nem a törvényeknek megfelelően emelte szolgáltatási díjait. Álláspontja szerint a Pp. 164.§-ának /1/ bekezdése helyes alkalmazása esetén alperesnek (beavatkozónak) kellett volna bizonyítania azt, hogy a díjemelés során a törvényeket betartva járt el. Ebből következően az elsőfokú bíróság törvénysértően járt el, amikor a bizonyítási terhet a felperesre hárította, és bizonyítatlanság okán utasította el keresetét. Egyebekben fenntartotta az általa korábban előadottakat.

Az alperes ellenkérelmében nyilatkozatait fenntartotta, az alperesi beavatkozó érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A felperes fellebbezése nem alapos.

Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló peradatoknak a Pp. 206.§-ában foglaltak szerinti mérlegelésével, azoknak a maguk összességében való értékelésével és meggyőződése szerinti elbírálásával okszerű következtetésre jutott, jogi okfejtéseivel a másodfokú bíróság mindenben egyetért. A felperes fellebbezésében olyan új tényt, vagy körülményt nem jelölt meg, amely fellebbezése kedvező elbírálását eredményezhetné.

A fellebbezésben foglaltakra utalással mutat rá a másodfokú bíróság, hogy Pp. 115.§-ának /1/ bekezdése alapján amennyiben a törvény másként nem rendelkezik, a tárgyalásról jegyzőkönyvet kell készíteni. A Pp. 117.§-ának /1/ bekezdése értelmében a jegyzőkönyvben röviden le kell írni az eljárás menetét és az annak során történteket. A /2/ bekezdés szerint különösen fel kell tüntetni a jegyzőkönyvben a felek által előadott vagy a periratokból felolvasott lényeges kérelmeket és nyilatkozatokat, ideértve a felek tényállításait és bizonyítási indítványait. A szolgálati titkot tartalmazó és az elsőfokú bíróságnak át nem adott iratokra vonatkozó, a felperes által fellebbezésében hivatkozott alperesi előadás a tárgyalási jegyzőkönyvben (vagy előkészítő iratban) nem található.

A Pp. 117.§-ának /4/ bekezdése alapján. ha a felek bármelyike az eljárás során felmerült valamely körülménynek vagy ott elhangzott nyilatkozatnak jegyzőkönyvbe vételét kéri, ezt csak abban az esetben lehet mellőzni, ha a bíróságnak az illető körülmény vagy nyilatkozat megtörténtéről nincs tudomása. A Pp. 118.§-ának /2/ bekezdése kimondja, hogy a jegyzőkönyv hivatalból vagy az elnök engedélyével a felek megjegyzései alapján is kiegészíthető és módosítható; a felek erre vonatkozó kérelmét - annak elutasítása esetén - a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni. A per első tárgyalásán a felperes jogi képviselővel járt el, aki azonban nem élt a jegyzőkönyv kiegészítésére vonatkozó idézett, féli garanciális jogaival. Mindezek folytán a másodfokú bíróság a periratokban (így tárgyalási jegyzőkönyvben) nem található, nem köztudomású állításokkal (át nem adott iratok) érdemben nem foglalkozhatott.

Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 26.§-ának /1/ bekezdése szerint a közigazgatási szerv köteles a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. A közigazgatási eljárás irataiból kitűnően az alperes széleskörű bizonyítási eljárás eredményeképpen, a vizsgálati jelentés értékelését követően, az Áe. 27.§-ának /4/ bekezdése alapján a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékelve rendelkezett határozatában, döntését részletesen indokolt is.

A Pp. 164.§-ának /1/ bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a Pp-ben előírt idézett kötelezettsége ellenére keresetét, az alperesi határozat jogsértő voltát nem bizonyította, így keresete igazolatlan féli előadás maradt.

A fentiek miatt a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 254. §-ának /3/ bekezdése értelmében lényegében helyes indokai alapján hagyta helyben az elsőfokú bíróság fellebbezéssel érintett ítéletét.

A másodfokú eljárásban az alperes nem igényelt perköltséget, az alperesi beavatkozónak pedig nem merült fel költsége, így azokról a Fővárosi Ítélőtáblának rendelkeznie nem kellett, míg a sikertelenül fellebbező felperes a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§-ának /2/ bekezdésében foglaltak alapján köteles a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illeték viselésére.

Budapest, 2004. évi február hó 25. napján

Kapcsolódó anyagok

CímDátum
Vj-39/2001/262001.11.20.