Döntések > Bírósági döntések Vj szám alapján > Bírósági döntések 2001

Vj-10/2001/14

A Fővárosi Ítélőtábla

2. Kf. 27. 213/2003/5. szám

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a MATÁV Kábel TV Kft. (Budapest) felperesnek a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2002. évi december hó 11. napján kelt 2.K.32.088/2001/12. számú ítélete ellen a felperes által 13. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott helyen 2003. évi november hó 19. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

ítéletet

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és az alperes 2001. évi május hó 15 napján kelt Vj-10/2001/14. számú határozatát hatályon kívül helyezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20.000.- (azaz Húszezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.

A kereseti és fellebbezési illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az irányadó tényállás szerint a felperes a 1999. óta Budapest területén a második legnagyobb kábeltelevíziós vállalkozás. A felperes mind a soros, mind az egyre szélesedő csillagpontos rendszer havi előfizetési díjait 2001. január 1-től felemelte.

Az egyedi szerződés 3.4. pontja szerint a szabadáras kábeltelevíziós szolgáltatás díjait a szolgáltató-költség és megtérülés elemzéssel határozza meg. A díjakat a szolgáltató jogosult módosítani, amennyiben azt a gazdálkodását illetve a kábeltelevíziós szolgáltatást befolyásoló körülmények indokolják. A szerződés rendkívüli felmondások keretében az 5.4. pont rögzíti, hogy ez a jogosultság megilleti a szolgáltatót egyebek mellett akkor is, ha az előfizető elmulasztja a díjfizetést. Az 5.5. pont alapján a díjfizetés elmulasztása esetén az eredménytelen fizetési emlékeztetőt követő 30 nap elteltével az előfizetői szerződést 15 napos felmondási határidővel a szolgáltató jogosult felmondani.

Az alperes 1998-ban a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban Tptv.) 70.§.-ának (1) bekezdése alapján vizsgálatot rendelt el. Az alperes Vj-10/2001/14. számú határozatában megállapította, hogy a felperes által alkalmazott egyedi előfizetői szerződés 3.4. pontjában írt díjemeléssel kapcsolatos szerződési kikötés - az 5.4. pont és 5.5. pont ponttal történő együttes alkalmazása mellett - gazdasági erőfölénnyel való visszaélést valósít meg, egyben a felperest 5.000.000.- Ft bírság megfizetésére kötelezte. Nem fogadta el a felperes azon érvelését, mely szerint a jelen ügy elbírálásakor a Legfelsőbb Bíróság Kf.IV.28.168/1988/5. számú ítéletében kifejtett álláspont az ésszerűen helyettesítő szolgáltatások körében kötelezően alkalmazandó. Az alperes álláspontja szerint az egyedi szerződés 3.4. pont pontja a szerződés lényeges tartalmi elemét képező feltétel értelmezésére és ezáltal a díjemelésnél figyelembe veendő szempontok konkrét meghatározására a felperest egyoldalúan jogosította fel anélkül, hogy a mindenkori teljesítés időpontjában a díj a szerződéses partnerek által egyértelműen kiszámítható és ellenőrizhető lenne. A bírság összegét az alperes az előző elmarasztalás, az érintett fogyasztók nagy száma, és a jogsértő állapot időtartama figyelembevételével állapította meg.

A felperes keresetében elsődlegesen azt kérte, hogy a bíróság az alperes határozatát változtassa meg, és jogsértés hiányában a bírság megfizetésére kötelezését mellőzze, míg másodlagos keresete arra irányult, hogy netán jogsértés esetén a bíróság a bírságot mellőzze, vagy legalább jelentős mértékben csökkentse. Állította, hogy nincs gazdasági erőfölényben, hiszen piaci részesedése mindössze 17%-ot. A Legfelsőbb Bíróság Kf.IV.28168/1998/5. számú ítéletére, továbbá az alperes Vj-178/2000 számú határozatára utalva kifejtette, hogy a jelszolgáltatást mint árut a AM. mikrovevő és a parabola antenna ésszerűen helyettesíti. Ezen túl a UPC direct újabb helyettesítési lehetőséget teremtett. Külön kiemelte, hogy az alperes korábbi döntéseiben előírt követelményeknek szerződés módosítással mindig eleget tett. Állította, hogy Budapest területén a párhuzamosan kiépített hálózatok folytán számos helyen mód van a konkurens kábelszolgáltató igénybevételére. A piaci körülmények körében hangsúlyozta azt is, hogy nincs olyan döntési szabadsága, mely alkalmas lenne erőfölénye megjelenítésére.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A hivatkozott Legfelsőbb Bíróság ítélet kapcsán kifejtette, hogy más jelszolgáltatás a perbeli szolgáltatást automatikusan nem helyettesítheti. Miután a Kábeltelevíziós szolgáltatás helyhez kötött, a Budapest területén működő többi kábelszolgáltató tényleges versenytársként nem vehető figyelembe, és gazdasági erőfölényes helyzetét a fogyasztók nagyobb hányadának választási lehetősége határozza meg. A felperes a határozatban megjelölt földrajzi területen gyakorlatilag monopol helyzetben van. A felperes állításaira válaszolva kifejtette, sok: külföldi műsor vételére alkalmas egyedi vételi megoldás sem képes a kábeltelevíziós szolgáltatás helyettesítésére, hiszen a kódolt műsorok vétele magánszemélyek számára nem lehetséges, mert a műsorkészítők velük nem kötnek szerződést.

Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát megváltoztatva a bírságot 3.000.000.- Ft-ra csökkentette, a felperes keresetét egyebekben elutasította. Ítéletének indokolása szerint - egyetértve az alperes érvelésével - a felperes esetében a Tptv. 22.§-ának (1) bekezdés a/ és 22.§-ának (2) bekezdésében megfogalmazott gazdasági erőfölény fennáll, mivel egyfelől az M1-es csatorna hiánya miatt a részben kódolt műholdas sugárzás nem helyettesítheti a felperesi szolgáltatást. A tető, illetve szobaantenna és az egyéni műholdvevő kombinációja ugyan alkalmas lehetne arra hogy a fogyasztók élhessenek a más szolgáltatóhoz való fordulás lehetőségével, a létesítési költségek azonban lényegesen magasabbak. Így ez az alternatíva valójában nem kínál reális választást, mivel sem a kivitelezési, sem a rendszeresen felmerülő költségek nem tekinthetők azonos nagyságrendűeknek. Bár választható lenne a UPC direct szolgáltatása is, azonban a magas indulóköltség, továbbá az M1 TV.2, RTL Klub műsorának hiánya miatt ezt a vételi módot sem lehet ésszerű helyettesítőként számba venni. Kifejtette, hogy a Legfelsőbb Bíróság által felülvizsgálattal lezárt ügy gazdasági erőfölény hiányát állapította meg ugyan, az elsőfokú bíróság jogi meggyőződése szerint ez nem jár azzal a következménnyel, hogy a kábeltelevíziós tevékenységet folytató vállalkozások gazdasági erőfölényét minden esetben kizártnak kell tekintetni.

A perbeli határozat szerint a felperes jogszerűtlen szerződéses kikötés alkalmazásával sértette meg a Tptv. rendelkezéseit.
A megvizsgált 2001. január 1-i díjemelése azonban nem volt indokolatlan. Ezért a bíróság úgy látta, hogy a felperessel szemben kiszabott 5 millió Ft összegű bírság eltúlzott, így ennek összegét 3. millió forintra mérsékelte. Egyebekben a felperes keresetét elutasította.

A felperes az ítélet elleni fellebbezésében annak megváltoztatását, kereseti kérelmének megfelelő döntést kért.
Fellebbezésének kiegészítésében kifejtett álláspontja szerint az elsőfokú bíróság eljárási szabályt vétett, megalapozatlan döntést hozott. Kifogásolta, hogy a szolgáltatások piacát mint árút, a szolgáltatási terület, mint piac, a gazdasági erőfölény, az ezzel való visszaélés körében az elsőfokú bíróság sem érdemi megállapításokat nem tett, sem a döntését meggyőző módon nem indokolta.
Hivatkozott arra, hogy amennyiben igaz hogy a UPC a piacon az első számú szolgáltató és erőfölénnyel nem rendelkezik, azzal nem is élhet vissza, úgy a felperes miként teheti azt. Hangsúlyozta, hogy a díjemeléssel a perbeli határozattal vizsgált 2001. évben konkrétan sem élt vissza.
Az alperes ellenkérelmében korábbi nyilatkozatait tartotta fenn.

A felperes fellebbezése alapos.

A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tptv.) 22. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy gazdasági erőfölényben van az érintett piacon (14. §), aki gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja, anélkül, hogy piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintettel kellene lennie versenytársainak, szállítóinak, vevőinek és más üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására. A Tptv. 21.§-ának (1) bekezdés a/ pontja szerint, tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni, az üzleti kapcsolatokban - ideértve az általános szerződési feltételek alkalmazásának esetét is - tisztességtelenül vételi vagy eladási árakat megállapítani, vagy más módon indokolatlan előnyt kikötni, vagy hátrányos feltételek elfogadását kikényszeríteni.

A Tptv. 21. §-ában írt törvényi tényállás megvalósulásának, mely szerint tilos a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés, kettős feltétele van, egyrészt az eljárás alá vont vállalkozás az adott piacon megvalósuló erőfölényes helyzete, másrészt az ezzel való visszaélésszerű magatartás.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes esetében az erőfölény nem áll fenn egyfelől azért nem; mert a UPC Direct Home után csak a második legnagyobb szolgáltató, az érintett piacon részesedése 17%. Másfelől azért nem, mert miként ezt a Legfelsőbb Bíróság iránymutató ítéleteiben a legnagyobb szolgáltató a UPC Direct vonatkozásában leszögezte a felperes áruját, - mely jelen esetben a jelszolgáltatás -hasonló feltételekkel máshonnan is be lehet szerezni, így például egyéni parabolaantennán, illetőleg AntennaMikro szolgáltatótól, továbbá magától a Direct Home szolgáltatótól. A másodfokú bíróság nem fogadta el az alperes azon érvelését, hogy a fenti két szolgáltató csak távoli helyettesítőnek minősül, akkor amikor a Direct Home szolgáltatás szintén kábeltelevíziós szolgáltatás.
A költségek összevetése során maga az alperes állapította meg, hogy a perrel érintett időszakban a felperes által alkalmazott a számított díjakhoz képest kisebb eltérést mutató díj alkalmazása nem minősül visszaélésszerű magatartásnak. A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felperes esetében az erőfölény meglétét állapította meg.
A Tptv. szerint gazdasági erőfölénnyel való visszaélés egyik megvalósulási formájának minősül a szerződéses kapcsolatokban az indokolatlan egyoldalú előny kikötése, vagy a hátrányos feltételek elfogadásának kikényszerítése. Az erőfölénnyel való visszaélést megvalósító magatartás megállapítása a gazdasági erőfölény hiányában nem lehetséges. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 253.§-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte.

Az alperest a felperes első- és másodfokú eljárásban felmerült költségének megfizetésére a Pp. 78.§-ának (1) bekezdésben foglaltak alapján kötelezte a Fővárosi Ítélőtábla, míg a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-ában foglaltak alapján az állam viseli.

Budapest, 2003. évi november hó 19. napján.

Kapcsolódó anyagok

CímDátum
Vj-10/2001/142004.03.31.
Vj-10/2001/142001.05.15.