Döntések > Bírósági döntések Vj szám alapján > Bírósági döntések 2001

Vj-89/2001/36

Fővárosi Ítélőtábla

2. Kf. 27. 304/2003/9.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Gyárfás Péter (Budapest) felperesnek a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálta iránt indított perében - amely perbe az alperes pernyertessége érdekében a KPMG Hungária Kft. (Budapest) beavatkozó beavatkozott - a Fővárosi Bíróság 2003. évi május hó 27. napján kelt 13.K.32.169/2002/15. számú ítélete ellen a felperes által 16. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán az alulírott helyen 2004. évi február hó 11. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

ítéletet

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek és az alperesi beavatkozónak külön-külön 20.000 (azaz húszezer) - 20.000 (azaz húszezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az illetékhivatal külön felhívására -24.000 (azaz huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az irányadó tényállás szerint a KPMG Hungária Kft. (a továbbiakban: Kft.) 7412 TEÁOR számmal jelölt számviteli, könyvvizsgálói, adószakértői tevékenység végzésére jogosult cég. :A felperes mint egyéni ügyvéd a Kft-vel kötött megbízási szerződés alapján 1992. november 1. napjától adóügyi és jogtanácsosi feladatok ellátását vállalta a Kft. részére. Feladatai közé tartozott jogi és adótanácsadás biztosítása a Kft-nek magyar és angol nyelven, a Kft. ügyfeleivel folytatott tárgyalásokon való részvétel, jogi és adószakvélemény nyújtása a várható szerződésekhez, igény esetén a Kft. képviselete bíróságok előtt, és egyéb harmadik személyekkel szemben. A Kft. 1995. december 31. napjával a megbízási szerződést felmondta, erről értesítette az ügyfeleit, közölve azt is, hogy a folyamatban lévő ügyeket a cég ügyvédei vették át.

A felperes, mint kérelmező 1996. február 28-án verseny-felügyeleti eljárást kezdeményezett a Kft., mint kérelmezett ellen. Álláspontja szerint a Kft. visszaélt gazdasági erőfölényével, mivel a szerződések megszerzésére irányuló magatartásával a piaci erejét tekintve sokkalta gyengébb egyéni ügyvédi piacra lépését, illetve piacának megtartását akadályozta, megsértve a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 3.§-át is, mivel nem tartotta tiszteletben a gazdasági verseny szabadságát.

Az alperes a Vj-39/1996/20. számú határozatával megállapította, hogy a Kft. olyan jogi tevékenységgel jelent meg a piacon, amelynek folytatására nem volt jogosult, ezért jogsértést követett el. Az alperes e magatartás folytatását megtiltotta, és kötelezte a Kft.-t 5.000.000 Ft bírság megfizetésére, egyebekben a kérelmező-felperes kérelmét elutasította. A határozat indokolása szerint a Kft. olyan jogi szolgáltatások teljesítésére vállalkozott, amelyeket az ügyvédségről szóló 1983. évi 4. tvr. (a továbbiakban: Ütvr.) szerint csak ügyvéd végezhet. Azzal, hogy jogi ügyintézésre megbízásokat, megrendeléseket elfogadott, és azok elvégzése után az ügyfelek számára számlát állított ki, a Vtv. 3.§-ának /2/ bekezdésében megfogalmazott tilalom ellenére gazdasági tevékenységet tisztességtelenül folytatott.

A határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte mind a Kft, mind a felperes. A Fővárosi Bíróság az 1998. évi május hó 22. napján kelt 2.K.31.487/1996/12. számú ítéletével az alperesi határozatot megváltoztatta., kimondta, hogy a Kft. jogsértést elkövetve olyan ügyvédi feladatkörbe tartozó tevékenységgel jelent meg piacon, amelynek folytatására nem volt jogosult. Ezt meghaladóan a Fővárosi Bíróság a Kft. keresetét, valamint a felperes keresetét elutasította.

A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a Kft. és a felperes fellebbezése alapján eljárva a 2001. évi február hó 26. napján kelt Kf.I.28.383/1998/10. számú végzésével a felperes csatlakozó fellebbezését hivatalból elutasította., míg a 11. sorszámú ítéletével a Fővárosi Bíróság ítéletének a felperes keresetét elutasító rendelkezését nem érintette, a fellebbezett részt megváltoztatta, és az alperes Vj-39/1996./20. számú határozatát hatályon kívül helyezve az alperest a Vtv. 3.§-ának /2/ bekezdése körében új eljárás lefolytatására kötelezte.

A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a Vtv. 3.§-ának /2/ bekezdésében megfogalmazott generálklauzula tilalmaz minden olyan, a törvényben külön nem nevesített magatartást, amely a tisztességes piaci magatartás körén kívül esik. Tisztességtelen piaci magatartásnak minősülhet a piaci résztvevő olyan magatartása, amellyel a többi résztvevővel szemben úgy kíván jogosulatlan előnyre szert tenni, hogy a piac által igényelt olyan tevékenységre vállalkozik, illetve olyat végez, amelyre egyébként jogosítvánnyal nem rendelkezik. E minősítéshez elsőként azt kellett megállapítani, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyeket törvény rendelkezése alapján kizárólag ügyvéd végezhet, továbbá vannak-e az ügyvédi tevékenységnek olyan részterületei, amelyek végzéséhez az ügyvéd igénybe vehet más közreműködőt. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a Kft. által szabályszerűen végezhető tevékenység több ponton azonos az egyébként az ügyvédi tevékenység sorába tartozó tevékenységgel. A továbbiakban tehát azt kellett megvizsgálni, hogy készített-e a Kft, a saját ügyfelei részére olyan okiratot, nyújtott-e csak az ügyfél érdekeit szolgáló tevékenysége körén kívüli jogi tanácsadást, illetve látott-e el hatóság, vagy bíróság előtt csak ügyvédi tevékenységként végezhető jogi képviseletet, vagy a saját nevében vállalkozott-e a fenti tevékenységek elvégzésére. Vizsgálni kellett továbbá azt is, hogy tilalmazott ügyvédi tevékenység Kft. általi vállalását és végzését a közigazgatási eljárásban és a perben feltárt adatok alátámasztották-e.

A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperes részben eltérő jogi álláspontja okán határozata hozatalakor e körülményeket elmulasztotta felderíteni, és azt az elsőfokú bíróság sem pótolta. Az alperesi határozat ennek következtében az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 26.§-ának /1/ bekezdésébe ütközően törvénysértő volt, amelynek orvoslására a bizonyítás nagy terjedelme miatt a bírósági eljárásban nem kerülhetett sor.

A Legfelsőbb Bíróság iránymutatása szerint az új eljárásban az érintett időszakra vonatkozóan fel kell deríteni a Kft. és az ügyfelei között létrejött megállapodások, illetve e megállapodásokat érintően a Kft. és a felperes közötti megállapodások, továbbá a felperes és a Kft. ügyfelei között létrejött ügyvédi megbízások tartalmát, amelyekre vonatkozóan az írásbeli szerződéseket be kell szerezni, ezek tartalmára nézve nyilatkoztatni kell a Kft-t és a felperest, és szükségesség esetén az ügyfeleket.

A megismételt eljárás során az alperes a 2001. augusztus hó 29. napján kelt Vj-89/2001/36. számú határozatával a felperes, mint kérelmező kérelmét elutasította.. A határozata indokolásában leszögezte, hogy döntenie abban a kérdésben kellett, miszerint a Kft. vállalt-e, illetve végzett-e számára tiltott ügyvédi tevékenységet a Vtv. 3.§-ának /2/ bekezdésébe ütközően tisztességtelen piaci magatartást tanúsítva. Az alperes szerint megismételt eljárása során a felperes által előterjesztett bizonyítási indítványok jelentős részének helyt adva meghallgatta a Kft. volt ügyvezetőjét, három cégbíróságtól 22 vállalkozás cégiratait kérte be, intézkedett a felperes által megjelölt számlák beszerzése végett, az általa megnevezett vállalkozásokat megkereste, és kérte a Kft-vel kötött megbízási szerződések, illetőleg a megbízási szerződés alapján keletkezett egyéb iratok megküldését is.

Az alperes rámutatott arra, hogy a Vtv. 3.§-ának /2/ bekezdése nem határozza meg, milyen gazdasági tevékenység minősül tisztességtelennek. Egy adott magatartás megítélésénél figyelembe kell venni a versenytársak, a gazdasági élet más szereplői, és a fogyasztók által támasztott jogos elvárásokat, valamint különösen az érintett piac működési jellemzőit, kialakult szokásait. Alperes szerint a Kft. gazdasági tevékenységének célja az volt, hogy ügyfeleinek a befektetési és üzleti tanácsadás körében un. komplex szolgáltatást nyújtson. A Kft. tartalmilag egyrészt arra vállalkozott, hogy az általa jogszerűen nyújtható, profilja szerinti szolgáltatásokat maga teljesítse, másrészt arra, hogy megszervezze a részéről jogszerűen nem nyújtható, vagy más okból nem kínált szolgáltatások erre jogosult alkalmas személyek általi végzését, az e személyekkel, ügyvédekkel, ingatlanértékelőkkel megkötött külön megállapodások révén. Azoknak az ügyeknek a megoldása érdekében, amelyek ügyvéd közreműködését feltételezték, mert csak az járhatott el, a Kft. szerződést kötött ügyvédekkel, köztük a felperessel is. A Kft. és a felperes között létrejött szerződés alapján a felperes egyfelől ellátta a Kft. jogi képviseletét, másfelől felajánlotta ügyvédi tevékenységének a Kft. ügyfelei részére történő igénybevétele lehetőségét, külön megbízás alapján akként, hogy tudomásul vette díjának a Kft. számlájába való beépítését, azt, hogy a részére a megbízóktól járó ügyvédi díjat a Kft. számítja fel, és a megbízó helyett a Kft. teljesíti a részére. A Kft-vel megkötött megállapodás a felperes oldaláról azt is jelentette, hogy a felperes az Ütvr. által szabályozott jogviszony, a megbízás létrejötte, illetve teljesítése érdekében közreműködőt vett igénybe a Kft. személyében. Ennek megfelelően az un. komplex szolgáltatás kapcsán a piacon a Kft. részben, mint a felperes közreműködője járt el.

A felperes az 1996. április 11-ei beadványában megerősítette azt, hogy . a Kft. ügyfeleitől egyetlen írásos meghatalmazással jogi ügyekben nem rendelkezett, elismerte, hogy folyamatosan tudatában volt annak, a jogi tevékenységet saját nevében kell, hogy elvégezze. Az ügyfelek a Kft-nek adtak megbízást a cégdokumentumok aláírására, elkészítésére, és a cégek képviseletére. Az alperes megállapította, hogy a Kft. saját nevében számára tilalmazott, az Ütvr. szerinti jogviszonyt nem hozott létre. Az alperes szerint a Kft. magatartása nem sértette a Vtv. 3.§-ának /2/ bekezdésébe ütköző módon az érintett piacon belül működő versenytársak érdekeit, mivel nem járt a piaci verseny - Vtv. alapján szankcionálandó - torzításával. Az alperes szerint nem tisztességtelen, így nem sérti a Vtv. 3.§-ának /2/ bekezdését a Kft. azon gazdasági tevékenysége, hogy oly módon végzett un. komplex szolgáltatást, hogy egyes szolgáltatásokat közvetlenül maga nyújtott, míg más szolgáltatások esetében közreműködött az ügyfelek és a szolgáltatást nyújtó harmadik személyek közötti kapcsolat létrejöttében, az ügyvéd által ellátható tevékenységek kapcsán adott esetben a vele megállapodást kötő ügyvéd közreműködőjeként járva el.

A felperes keresetében elsődlegesen az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, míg másodlagosan bírság kiszabása mellett annak megállapítását kérte, hogy a Kft. megsértette a Vtv. 3.§-ának /2/ bekezdését és 5.§-ának /1/ bekezdését. Álláspontja szerint az alperes nem tett eleget a Legfelsőbb Bíróság ítéletében foglaltaknak, valamennyi ügyre és ügyfélre vonatkozóan nem derítette fel a jogviszonyokat, illetve azok tartalmát. Indokolási kötelezettségének sem tett eleget, mert a Kft. által szolgáltatott mintegy ötezer oldalnyi dokumentumból egyetlen egyet sem idézett annak alátámasztására, hogy a Kft. nem ajánlkozott volna jogi tevékenység végzésére.
A felperes álláspontja szerint alperes a bizonyítási kötelezettségének sem tett teljeskörűen eleget, az általa kért és felajánlott bizonyítási eljárásokat nem folytatta le, teljes mértékben figyelmen kívül hagyta beterjesztett okiratait, így többek között a Wavin PEMŰ Kft. és az Armacell Információs Iroda képviselőinek egybehangzó nyilatkozatát, Szabadváry Zsoltnak, az Ediport Kft. ügyvezető igazgatójának állításait, az Oriflame Kft. nyilatkozatát.

A felperes hivatkozott arra, miszerint a Kft. azzal, hogy az engedélye nélkül a versenytanácsi eljárásban általa üzleti titoknak minősített, de nagy részben a tevékenységére vonatkozó iratot csatolt be, megsértette a Vtv. 5.§-ának /1/ bekezdését is, amely szerint tilos üzleti titkot tisztességtelen módon megszerezni, vagy felhasználni, valamint jogosulatlanul mással közölni, vagy nyilvánosságra hozni.

A felperes leszögezte, csak és kizárólag a Kft, számára végzett jogi munkát. Sem szóban, sem írásban nem járult hozzá ahhoz, hogy a Kft. felhasználja a nevét és a tevékenységét az un. komplex szolgáltatásához, ahogyan ahhoz sem, hogy a közte és az ügyfelei között létrejött jogviszony keretében végzett jogi munka a Kft. un. komplex szolgáltatásának részelemeként jelenjen meg.

Az alperes a határozatában foglaltak fenntartásával a kereset elutasítását kérte. Az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott Kft. is a kereset elutasítását indítványozta.

Az elsőfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339.§-ának /1/ bekezdése alapján a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a megismételt eljárásban az alperes széleskörű bizonyítást folytatott le, számos vállalkozás működésével kapcsolatos iratokat, számlákat szerzett be és vizsgált meg.

Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy nem önmagában a jogi tevékenység végzése esetén áll fenn a Vtv. 3.§-ának /2/ bekezdésében foglaltak sérelme. Az ügyvédi tevékenység részelemei közül ugyanis több tevékenységet nem csak ügyvéd jogosult végezni, így az a tény, hogy a Kft. által nyújtandó tanácsadói komplex szolgáztatás kiterjed egyes jogi tevékenységre is, nem teszi a Kft, tevékenységét jogsértővé. A Kft. által jogszerűen, saját nevében végezhető tevékenység pl. az okiratok készítése, a pénzügyi számviteli jogszabályok körébe tartozó tanácsadás, az adóhatóság előtti nem jogi, hanem pénzügyi szakmai képviselet, jogi szakértő igénybevétele. A felperes önmagában a jogi tevékenység vállalását már jogszabályba ütköző magatartásnak tartotta a beavatkozó részéről, és bizonyítási indítványa is ezen állításai alátámasztására irányultak. Ez a felperesi álláspont az elsőfokú bíróság véleménye szerint téves, mivel a felperesnek a perben azt kellett bizonyítania, hogy a Kft. saját nevében folytatott kizárólag ügyvéd által végezhető jogi képviseleti, ügyvédi ellenjegyzést igénylő okiratszerkesztési, a pénzügyi számviteli jogszabályok körén kívül eső jogi tanácsadásnak minősülő tevékenységet. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes nem jelölt meg olyan konkrét bizonyítékot, amely alkalmas lett volna annak bizonyítására, hogy a Kft. tilalmazott ügyvédi tevékenységet vállalt és végzett volna.

Megjegyezte az elsőfokú bíróság, hogy a felperes által kifogásolt tevékenység tartalmának aggálytalan megállapításához a Kft. és a felperes tevékenységét is átfogó, igen széleskörű igazságügyi könyvszakértő vizsgálatra lett volna szükség, amelyre azonban, mint bizonyítási indítványra a felperes nem tett indítványt. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Kft. jogosult volt saját üzleti tevékenységi körébe a jogi szakértőt igénybe venni, így a felperessel is szabadon megállapodhatott a jogi tevékenység ellátásában.

A felperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új tárgyalásra utasítását, míg másodlagosan az ítélet megváltoztatásával a kereseti kérelem teljesítését kérte.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat nem a tartalmuknak megfelelően értékelte, lényeges bizonyítékokat figyelmen kívül hagyott, nem vett figyelembe jogerőre emelkedett bírósági ítéleteket, azaz súlyos eljárási szabálysértést követett el. Továbbá eljárási jogszabálysértést követett el az elsőfokú bíróság azzal, hogy a tárgyalás berekesztését és az ítélet kihirdetését követően ismételten megnyitotta a tárgyalást, és pervezető végzést hozott, amelyben elutasította a felperes iratbetekintési kérelmét, így a felperesnek nem volt módja a peres eljárás valamennyi iratát megismerni. A felperes egyebekben fenntartotta és megismételte a kereseti kérelmében foglaltakat kiemelve azt, hogy az alperes nem tett eleget a Legfelsőbb Bíróság ítéletében foglalt kötelezettségének, nem vizsgálta meg valamennyi ügyre és ügyfélre vonatkozóan a fennállott jogviszonyokat.

A felperes fellebbezésének kiegészítésében kiemelte, hogy a jogalkotói szándék az Ütvr., és az azt követően hatályba lépett ügyvédekről szóló törvény alapján is egyértelmű volt a tekintetben, hogy ki legyen zárva a jogi képviselet ellátásából az, aki erre - kifejezetten jogszabály erejénél fogva - feljogosítva nincsen.

Az alperes és az alperesi beavatkozó fenntartva az eljárás során tett nyilatkozataikat a fellebbezés elutasítását kérték.

A felperes fellebbezése nem alapos.

Elsődlegesen a Fővárosi Ítélőtábla rámutat arra, hogy az elsőfokú bíróság 15. sorszámú végzése (az üzleti titkot tartalmazó iratokba való betekintés iránti felperesi kérelem elutasításáról) az ügy elsőfokú mikénti elbírálására befolyással nem bírt, mivel azt az elsőfokú bíróság az ítélet kihirdetését követően hozta meg. Egyebekben az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló peradatokból okszerű következtetésre jutott, jogi okfejtéseivel a másodfokú bíróság mindenben egyetértett. Az elsőfokú bíróság a Pp. 206.§-ában foglaltaknak megfelelően valamennyi körülményt mérlegelve hozta meg döntését, amelyet megfelelő módon indokolt is. A felperes fellebbezésében olyan konkrét, a mérlegelés okszerűtlenségét cáfoló, vagy a jogszerűséget vitató indokot felhozni nem tudott, amely az ítélet hatályon kívül helyezését vagy megváltoztatását megalapozná, olyan új tényt, vagy körülményt sem jelölt meg, amely fellebbezése kedvező elbírálását eredményezhetné.

A fentiek miatt a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 254.§-ának /3/ bekezdése értelmében lényegében helyes indokai alapján hagyta helyben az elsőfokú bíróság fellebbezéssel érintett ítéletét.

A fellebbezésben foglaltakra utalással - annak korlátai között - mutat rá a Fővárosi Ítélőtábla, hogy az Áe. 26.§-ának /1/ bekezdése értelmében a közigazgatási szerv köteles a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. A /4/ bekezdés szerint a közigazgatási szerv a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és az ezen alapuló meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást. A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletének a közigazgatási szerv eljárására vonatkozó iránymutató részében pontosan meghatározta az alperesi bizonyítás irányvonalát és részletezte a hatóság feladatait. A Fővárosi Ítélőtábla egyetért az elsőfokú bírósággal abban, hogy az alperes a Legfelsőbb Bíróság által meghatározott körben, szempontok szerint a tényállás-felderítő kötelezettségének eleget tett, az útmutatás szerint folytatta a bizonyítási eljárást, feladatait körültekintően és alaposan teljesítette, meggyőződése szerint döntött a felperesi kérelemről.

A Pp. 164.§-ának /1/ bekezdése akként rendelkezik, hogy a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a felperes a perben nem bizonyította azt, miszerint a beavatkozó tiltott ügyvédi tevékenységet vállalt és végzett volna. Helyesen rögzítette az alperes határozatában, hogy az Ütvr. és az ügyvédekről szóló törvény szerinti, kizárólag ügyvéd által végezhető jogi tevékenységet a beavatkozó nem folytatott, és helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy e tevékenység végzését a perben a felperes nem bizonyította.

A Vtv. 3.§-ának /1/ bekezdése szerint a vállalkozó köteles tiszteletben tartani a gazdasági verseny szabadságát és tisztaságát. A /2/ bekezdés értelmében tilos gazdasági tevékenységet tisztességtelenül - különösen a versenytársak, a fogyasztók törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető módon vagy az üzleti tisztesség követelményeibe ütközően - folytatni. Az alperes megismételt eljárása során a beavatkozó részéről e jogszabályhelyek megsértését nem állapította meg, az elsőfokú bíróság pedig a perben a bizonyítékoknak a maguk összességében való értékelésével és meggyőződése szerinti elbírálásával az alperes határozatát a kereset körében jogszerűnek találta. A felperes a fellebbezés során sem az elsőfokú ítélet, sem az alperesi határozat jogsértő voltát nem tudta igazolni, ezért fellebbezése sikertelen maradt.

A Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 78.§-ának /1/ bekezdése alapján kötelezte a sikertelenül fellebbező felperest az alperes és az alperesi beavatkozó másodfokú költsége megfizetésére, továbbá a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§-ának /2/ bekezdésében foglaltak alapján a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illeték viselésére.

Budapest, 2004. évi február hó 11. napján

Kapcsolódó anyagok

CímDátum
Vj-89/2001/362001.08.29.