Döntések > Bírósági döntések Vj szám alapján > Bírósági döntések 2001

Vj-122/2001

Fővárosi Ítélőtábla

2. Kf. 27. 154/2003/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla Jusztin Béla (Újszentiván) felperesnek a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2002. évi december hó 6. napján kelt 3.k.30.520/2002/9. számú ítélete ellen a felperes által 10. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest; hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 (azaz tízezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 24.000 (azaz huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az irányadó tényállás szerint a Center Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (a továbbiakban: Kft.) az Universal Contour Body Wrap (a továbbiakban: UCW) testtekercselési alakformáló eljárás és az annak alapanyagaként szolgáló mélytengeri iszap kizárólagos magyarországi forgalmazója.

A Kft. értékesítési módszere az, hogy több kezelésre elegendő iszapot tartalmazó indulókészletet ad a vevőinek, megjelölve a kozmetikai kezelések ajánlott díjtartományát. Amennyiben a fogyasztói árak meghatározására az ajánlott díjtartományon belül kerül sor, úgy az indulókészletre fordított kiadások már az abban meglevő iszap felhasználásával megtérülnek. A felperes indulókészletet vásárolt a Kft-től, majd a Kft. megtagadta a további iszappal való kiszolgálását arra hivatkozással, hogy a felperes nem rendelkezik a technológia alkalmazásához szükséges szakmai és technikai feltételekkel. A felperes versenyfelügyeleti eljárást kezdeményezett annak megállapítására, hogy a Kft. visszaélt gazdasági erőfölényével.

Az alperes 2002. évi január hó 9. napján kelt Vj-122/2001/15. számú határozatával az eljárást megszüntette. Indoklásában kifejtette, hogy a UCW eljárásnak az alakformáló eljárások piacán nincs 1-2%-ot meghaladó piaci részesedése, ezen az elsődleges piacon a Kft. nem lehet erőfölényben. A mélytengeri iszap kizárólag a UCW kezeléshez használható, az indulókészlet elsődleges termék, míg az iszap másodlagos terméknek számít. A UCW eljárás során az iszapot semmilyen más anyag nem helyettesítheti, a másodlagos piacon 100%-os a Kft. részesedése. Így egyes vásárlóival való viszonyában gazdasági erőfölénybe kerülhet mindaddig, amíg az elsődleges termékre fordított kiadások meg nem térültek. Ez után ugyanis a másodlagos piacon függetlenítheti magát a piac többi szereplőinek vele kapcsolatos várható magatartásától. A gazdasági erőfölénye relatív, a fogyasztók azon csoportjával kapcsolatban fel sem merül, akik a kezelés árát a javasolt ártartományon belül határozták meg, és az induló készletre fordított kiadások már az abban meglévő iszap felhasználásával megtérültek.

A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Hangsúlyozta, hogy miután az UCW eljárást és az ahhoz szükséges iszapot Magyarországon kizárólag csak a Kft. forgalmazza, nem vitatható gazdasági erőfölénye. Ezzel a helyzettel élt vissza, amikor különböző okokra hivatkozva indokolatlanul elzárkózott az üzleti kapcsolat fenntartásától, a felperes mélytengeri iszappal való ellátásától annak ellenére, hogy a szerződés megkötésekor a további kiszolgálást semmiféle feltételtől nem tette függővé.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Kiemelte, hogy az 1-2%-os piaci részesedés az elsődleges piacon nem biztosított gazdasági erőfölényt, a másodlagos piacon relatíve fennálló erőfölényes helyzet pedig az induló készletre fordított kiadások megtérülésével megszűnt. Nem számíthatók bele a kiadásokba azok a járulékos költségek, amelyek nem közvetlenül a technológiához, hanem pl. a szalonok működtetéséhez tartoznak. A relatív gazdasági erőfölény időtartamát befolyásolhatja, hogy az elsődleges termék továbbadható, értékesíthető-e. Ettől a felperes nem volt elzárva, a Kft-től megvásárolt eszközöket továbbadhatta volna. Megjegyezte, hogy a relatív erőfölényes helyzet vizsgálatára csak a felperes érdekében került sor, a másodlagos piac ugyanis az elsődleges piactól függetlenül nem létezik, az elsődleges piacon pedig erőfölényes helyzet nem állt fenn, az a másodlagos piac függvényében nem változott.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasító ítéletének indokolásában a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 21.§-ának c) pontjára és 22.§-ára hivatkozással kifejtette, hogy a visszaélés megvalósításának előfeltétele az eljárás alá vont vállalkozás érintett piacon fennálló gazdasági erőfölényes helyzete lehetett volna. Az érintett piac ez esetben ketté bontható, elsődleges és másodlagos piacra. Az elsődleges piac az UCW eljárás, valamint az azt helyettesíthető alakformáló kozmetikai eljárások piaca, míg a másodlagos piacon egyetlen szereplő az UCW eljárás alkalmazásához szükséges mélytengeri iszap. Egyetértett az elsőfokú bíróság abban, hogy a Kft. az elsődleges piacon egyáltalán nem volt erőfölényben. A másodlagos piaccal kapcsolatban is mindenben egyetértett az elsőfokú bíróság az alperessel.

Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy az induló készletre fordított közvetlen kiadások nem vitatottan a felperes számára is megtérültek már az abban meglévő iszap felhasználásával, így az volt megállapítható, hogy a felperes viszonylatában az üzleti kapcsolattól való elzárkózás időpontjában már nem volt a Kft. gazdasági erőfölényben. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a versenyfelügyeleti eljárás és a hozott határozat jogszerűségét állapította meg.

A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, az erőfölény megállapítását kérte. Fellebbezése indoklásában hivatkozott arra, hogy az általa vezetett vidéki szalonban nem volt lehetőség a Kft. által ajánlott árak érvényesítésére. A felperes a szalont kizárólag az UCW technológia alkalmazására létesítette, a szalonban semmilyen más tevékenység nem folytatódott, ezért a szalonnal kapcsolatos költségek, valamint a felperesnek ezen vállalkozásba történt befektetései az iszappal való kiszolgálás megtagadásáig nem térültek meg. Így a felperes végig kiszolgáltatott helyzetben, a Kft. pedig gazdasági erőfölényes helyzetben volt. A Kft. semmilyen OÉTI engedéllyel nem rendelkezett, és nem követelte meg tőle a később kialakított feltételek biztosítását.

Az alperes ellenkérelmében a korábban előadottakat fenntartotta.

A felperes fellebbezése nem alapos.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítékoknak és a felek előadásának egybevetése folytán helyesen állapította meg a tényállást, döntése helytálló volt, az abban foglaltakkal a másodfokú bíróság mindenben egyetértett, azonban az ítélet jogi indokolását a következőképpen egészíti ki.

A felperes keresetlevelében arra hivatkozott, hogy a vállalkozói igazolványában szerepelt: kozmetikai és szépségápolással foglalkozik. A rendelkezésre álló iratokból kitűnik, hogy a felperes szépségszalon működtetéséhez szükséges ÁNTSZ hozzájárulás beszerzésére kérelmet nyújtott be, amelynek folytán az ÁNTSZ 1999. szeptember 17-én hiánypótlás keretében felhívta, hogy közegészségügyi hozzájárulásuk megadása végett a vállalkozói igazolványában foglaltakat az új szombathelyi telephelye vonatkozásában frissítő masszázs, elektromos kezelések (Ultratone), mélymeleg terápiás alakformáló tevékenység végzése tekintetében egészíttesse ki, és tájékoztatta, hogy kozmetikai célú elektromos kezelések végzéséhez a jogszabály kozmetikus szakképesítést ír elő. Az ÁNTSZ 2002. június 28-i keltezésű leveléből kitűnik, hogy a felperes a hiánypótlásnak nem tett eleget, tehát - általa sem vitatottan - nem szerezte meg a szükséges közegészségügyi hozzájárulást. A másodlagos piaccal kapcsolatban általában megállapítható, hogy a Kft. akkor követné el tiltott magatartást, ha indokolatlanul elzárkózna az üzleti kapcsolat fenntartásától, az utánrendelések teljesítésétől. A perbeli esetben nem indok nélkül tagadta meg a mélytengeri iszap kiszállítását a Kft., tekintve, hogy a felperes nem rendelkezett a szükséges ÁNTSZ hozzájárulással. Az új telephely, amely a Kft. által alkalmazott technológia és termék vonatkozásában referencia szalonként működött volna, már létesítésekor sem felelt meg a fenti feltételeknek, holott a felperesnek, - aki vállalkozói igazolványa szerint kozmetikai és szépségápolás tevékenység végzésére már a technológia megvásárlása előtt jogosult volt, feltételezve jártasságát - rendelkeznie kellett volna technikai, jogi ismeretekkel, amelyek egy kozmetikai szalon létesítéséhez szükségesek. Már az üzleti tervei (telephely-áthelyezés) kialakításakor - legalábbis a hatóságoktól való tájékozódás szintjén - gondosan kellett volna eljárni annak érdekében; hogy a leendő telephely közegészségügyi szempontból megfelelő legyen.

A fellebbezésben foglaltakkal kapcsolatban rámutat a másodfokú bíróság arra, hogy az a körülmény, miszerint a felperes a vidéki szalonban nem tudta érvényesíteni az ajánlott árakat, nem térültek meg kiadásai; nem támasztja alá a Kft. visszaélését, különösen azért nem, mert a szerződéses kapcsolat kialakítása előtt a felperesnek kellett volna a helyi viszonyokat felmérve kellő körültekintéssel eljárnia, és megvizsgálnia, vajon képes lehet-e az ajánlott árakon a helyi sajátosságok mellett értékesíteni, szolgáltatást nyújtani, és ennek tükrében kellett volna döntést hoznia: vállalhatja-e egy szalon megnyitását, üzemeltetését kizárólag e termékek, szolgáltatások értékesítésére.

A felperes a fellebbezésében nem hivatkozott olyan új tényre vagy körülményre, amely az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását megalapozná, ezért a fentiek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 254.§-ának (3) bekezdése alapján helybenhagyta.

A másodfokú bíróság a Pp.78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a sikertelenül fellebbező felperest az alperes másodfokú eljárásban felmerült költségének megfizetésére, és a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§-ának (2) bekezdése alapján a feljegyzett fellebbezési illeték viselésére.

Budapest, 2004. évi február hó 11. napján

Kapcsolódó anyagok

CímDátum
Vj-122/2001/152002.01.09.