Vj-52/2000/18

Vj-52/2000/18

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa dr. Bauer Ferenc jogtanácsos által képviselt V.R.A.M. Távközlési Részvénytársaság (1119 Budapest, Petzvál József u. 31-33. sz. alatti) eljárás alá vont vállalkozás ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma miatt indított eljárás során tartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont vállalkozás 2000. februárjában folytatott "Valentin napi meglepetés" elnevezésű akciójáról hiányos tájékoztatást adott, amely a fogyasztók megtévesztésére alkalmas volt.
Ezért vele szemben 5.000.000.-Ft, azaz Ötmillió Ft bírságot szab ki, amelyet 30 napon belül köteles megfizetni a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037557 számú bírságbevételi számlájára.



Ezt meghaladóan az eljárást megszünteti.

E határozat ellen a kézhezvételtől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett, a bírság megfizetésére halasztó hatályú felülvizsgálat iránti keresetnek van helye.

Indoklás

A Versenytanács az ügyfél előadása, a csatolt írásbeli bizonyítékok, az 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 71. §-a nyomán készült vizsgálati jelentés és annak kiegészítése alapján a következő tényállást állapította meg:
az eljárás alá vont vállalkozás (a továbbiakban: Rt.) a mobil távközlési szolgáltatók kétszereplős hazai piacán folyó éles versenybe 1999. november 30-án kapcsolódott be a Vodafone Nemzetközi Csoport tagjaként. Piacra lépésétől kezdve versenytársaihoz hasonlóan ügyfélszerzéssel igyekezett piaci jelenlétét erősíteni.
Ügyfelei szükségképpen előfizetői szerződést kötnek vele, amelynek megkötését egyébként a hatályos jogi szabályozás kötelezővé is teszi. A szerződéskötésben azonban az az alapvető megkülönböztetés érvényesül, hogy az ügyfelek un. postpaid vagy prepaid előfizetési szerződést kötnek-e.
A postpaid forma azt jelenti, hogy a fogyasztó az igénybevett szolgáltatásért utólag fizet, míg a prepaidnél a jövőbeni szolgáltatás ellenértékét a szolgáltatónak megelőlegezi amikor újratölthető és különböző értékű, a szolgáltatás igénybevételét lehetővé tevő kártyát vásárol a telefonkészülékhez. A postpaid féle szerződésmódozatnál fennálló visszaélések (pl. nem fizetés) csökkentése érdekében az Rt. üzletszabályzatában jelzetten kikötötte a postpaid előfizetők hitelképességének vizsgálati jogosultságát, az üzletszabályzatban fel nem soroltan különböző dokumentumok bemutatását is igényli.
A prepaid előfizető ilyetén ellenőrzését az Rt. szükségtelennek tartja a fogyasztói fizetés előzetes volta miatt.
Az Rt. a prepaid előfizetést "Vitamax" márkanévvel illeti, amely a prepaid előfizetésen kívül meghatározott készülékek és kártyák speciális megjelenésű együttesét jelenti.
Az Rt. saját értékesítési hálózatát Budapesten négy bevásárló központi üzlettel, vidéken mintegy 240 viszonteladói üzlet közreműködésével építette ki 2000. februárjára.
2000. február 1-én a közelgő február 14-i Valentin nap alkalmából, - amelyhez Magyarországon is terjedőben ajándékozás kötődik -, az Rt. ajándékkal egybekötött előfizetési akciót hirdetett meg TV, rádió, óriásplakátok, újsághirdetések útján, valamint az üzletekben elhelyezett szórólapokon.
A TV, a rádió reklámok és az óriásplakátok reklámszakmai jellemzőik szerint, a részletek hangsúlyozása nélkül a maguk keretei között erősítették a reklámkampányt figyelemfelhívó tartalmukkal.
A TV reklámban a Valentin naphoz fűződő érzelmek képi megjelenítésével elhangzott: "válaszd a Nokia 3210-es mobiltelefont Vodafone előfizetéssel és Valentin nap alkalmával megajándékozunk egy Vitamax csomaggal. Ajándékozzd a Te hangoddal. Nokia 3210-es bruttó 19.999.-Ft-ért. A Te hangod. Vodafone."

A rádióreklámok tartalma ehhez képest annyiban volt bővebb, hogy jelezte az ajándéktelefon típusát (Siemens C25) feltöltött Vitamax kártyával, valamint felsorolta a négy budapesti Vodafone üzletet.
A TV (TV2, RTL Klub, Napkelte, stb.) és a rádió hirdetések (Juventus, Danubius, stb.) sugárzását február 14-ig rendelték meg, de a február 1-től naponta többszöri közvetítésük február 9-én félbemaradt.
Az óriásplakátok a két mobiltelefon képi megjelenítésével rövid szöveggel egy női arc kíséretében utaltak az akcióra.
Az óriásplakátokat február 9-én és 10-én takarták le.
E reklámhordozóbeli közlésekhez képest részletes tájékoztatást kaphattak a fogyasztók az országos napi- és hetilapokból (Népszabadság, Magyar Hírlap, HVG stb.), mert az egyöntetű sajtóhirdetések szövegesen azt is tartalmazták, hogy az akció csak három éves szerződéssel érvényes, az Ericsson 1018 készülékre nem vonatkozik, az ajándékként kapott telefon csak Vodafone SIM kártyával használható, s a szerződéskötéshez a személyi igazolványon kívül a felsorolt egyéb dokumentumok valamelyike (adókártya, TB kártya, útlevél, jogosítvány, 3 hónapnál nem régebbi közüzemi vagy vezetékes telefonszámla) is szükséges.
Cégek, egyéb szervezetek esetében részletes információ az üzletekben található.
Az Rt. az akció indulásakor észlelte, hogy sajtóhirdetései eltérnek szórólapjai tartalmától és ezért haladéktalanul intézkedett a kiegészítés iránt. A módosítások azonban a változás végrehajtás és a lap megjelenés függvényében azonnal nem érvényesültek, mert február 1. és 5-e között a sajtóban az eredeti szövegezés volt olvasható, 6-án sajtóhirdetés nem jelent meg és csupán 7-étől közölték a sajtótermékek a változtatott szöveget, amely azonban 10-én már aktualitását is vesztette, mert az akció abbamaradt február 9-én.
A sajtóhirdetés módosítása abban állt, hogy a személyi igazolványon kívül a szerződéskötéshez el kellett vinni három hónapnál nem régebbi közüzemi vagy vezetékes telefonszámlát és a felsorolt dokumentumok (adókártya, TB kártya, stb.) valamelyikét. Közölték azt is, hogy a hitelellenőrzési eljárás szabályai erre az akcióra is irányadók, s egy vásárló csak egy ajándék Vitamax csomagot kaphat, függetlenül az előfizetések számától, valamint hogy az akció csak a készlet erejéig érvényes.
A szórólapok, - amelyek mindezen információt tartalmazták - már az akció kezdetétől a budapesti üzletekben feltehetően hozzáférhetők voltak, de ez nem igazolható az ország teljes területére, nem tekintve az ügyintézők egyedi felvilágosító tevékenységét.

A meghirdetett akció a fogyasztók tömeges érdeklődését váltotta ki, a Vitamax ajándékcsomag készlete február 9-re kifogyott és ezért a fentebb említett módon az Rt. az akciót február 9-el befejezte.

A Gazdasági Versenyhivatal a Tpvt. 69. § (1) bekezdésére figyelemmel a Tpvt. 70. § (1) bekezdése szerint eredetileg azért indított eljárást, mert vélelmezte, hogy az Rt. Valentin napi akciójáról nyújtott tájékoztatása a fogyasztók megtévesztésére alkalmas. Utóbb az eljárást az Rt. egyéb akcióira is kiterjesztette, de azokra, ellentétben a Valentin napi akcióval, a versenyjogellenesség gyanúja nem igazolódott.

Az Rt. hiányos tájékoztatását nem vitatta annál inkább sem, mert maga intézkedett annak haladéktalan kiküszöbölése iránt. Versenyjogi felelősségét azonban nem ismerte el, mert magatartása nem volt szándékos, azt nem is folyamatosan tanúsította, hiszen csak egyszeri magatartása esett kifogás alá, és nem is volt alkalmas a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására, mintahogy azt hibajavítása az üzletekben személyre szólóan végzett ügyintézés és a szórólapok tartalma igazolja.
Ezen túl az ügyféltől is elvárható volt, hogy szerződéskötés előtt az akció részletes feltételeiről érdeklődjön, megismerje a vonatkozó szolgáltatói előírásokat.

Az akció lényegéből adódóan az Rt. készülékértékesítéssel egybekötött hosszabb távú (3 éves) utólagos fizetéssel párosuló előfizetői kötelezettségvállalását úgy tette vonzóvá leendő ügyfelei számára, hogy részükre ajándékként 2.500.-Ft értékben telefonálásra jogosító, újratölthető kártyával ellátott telefonkészüléket juttatott. Ennek eredményeként mindkét féle előfizetői tábora az akció sikerétől függően azonosan növekedhetett, hiszen ha a postpaid előfizetést az ellenőrzésen átesett fogyasztóval megkötötte, az egyébként nem akciós telefoneladás kapcsán, akkor a szerződő fogyasztónak szükségképpen prepaid előfizetővé is kellett válnia, a kártyás telefon megszerzése folytán. Természetszerűleg, ha valamely okból a fogyasztó akcióbeli részvétele meghiúsult (pl. a hitelbírálaton nem felelt meg) az Rt. az akciótól függetlenül, ajándék juttatása nélkül kész volt az akcióval felkeltett fogyasztói érdeklődés kielégítésére Vitamax csomag eladása útján.

A Gazdasági Versenyhivatal eljárása annak megállapítására irányult, hogy az Rt. szolgáltatását népszerűsítő kampánya megtévesztésre alkalmas módon keltette-e fel a fogyasztói érdeklődést, amelyet a Tpvt. 8. § (2) bekezdés c) pontja tilt.
A Versenytanács egyetért azzal, hogy a kampányt összhatásában kell értékelni, s az egyes elemektől csak a reklámszakmai korlátokon belüli valós tájékoztatás kérhető számon.
Éppen ezért a Versenytanács külön nem kifogásolta a TV-re, rádióra, az óriásplakátokra kiterjedő reklámozást, hiszen szerepük szerint az akció tényére hívták fel a figyelmet, valótlan állítások nélkül. Hatásuk azonban "sulykolás"-szerűen érvényesült az intenzív reklámozás következtében, ami arra indíthatta a fogyasztót, hogy az akcióról részleteket tudjon meg, a rendelkezésre álló egyéb forrásokból. A fogyasztó azonban az akcióban való részvétel eldöntéséhez a szükséges tájékoztatást a sajtóból nem kaphatta meg, mert az utólagos módosítások ténye által igazoltan, a valóságban szigorúbb feltételeknek kellett megfelelni (a hitelbírálaton való átesés, a szükséges iratok köre, egy előfizetés - egy ajándék), mintahogy az akció első napjaiban remélhette, amellett, hogy helyszíni tájékozódás hiányában arról sem értesülhetett, hogy nem kizárt az akciónak a Valentin napnál korábbi befejeződése. A teljes körű tájékoztatást nyújtó szórólapok tartalmát sem biztos, hogy megismerhette a fogyasztó minden üzletben, hiszen elismerten nincs arra bizonyíték, hogy az Rt. viszonteladói országosan megfelelően terítették a szórólapokat. Nyilvánvalóan az egyedi ügyintézés a tömegeket megmozgató érdeklődés kielégítésére alkalmatlan és tartalma piaci méretekben ellenőrizhetetlen. A teljesség kedvéért jegyzi meg a Versenytanács, hogy szerinte még az üzletszabályzatban foglalt hitelellenőrzési szabályok sem egyértelműen eligazítóak, mert az Rt. számára jogosultságként jelöli az ellenőrzést, s kétséget hagy az iránt, hogy az Rt. azt minden fogyasztóval szemben lefolytatja-e és hozzá milyen dokumentumokat kér.
A Versenytanács a versenyjogi rendelkezéseknek megfelelően a versenyjogi felelősség megállapításánál közömbösnek tartotta, hogy az Rt-t a nem vitatottan hiányos tájékoztatás kiadásában terheli-e felróhatóság, mert attól függetlenül a piacon már egyetlen ízben tanúsított jogellenes magatartásnak lehetnek versenyjogilag nem kívánatos következményei. A Versenytanács ugyanakkor értékelte a menetközbeni hibajavítást, de csak a bírság kiszabás körében, s nem mint a versenyjogi felelősséget elenyésztető jóvátételt. A bírság kiszabásánál (Tpvt. 78. §) figyelembe vette a mobiltelefon szolgáltatás piacán zajló éles versenyt, amelyben az Rt. jogszerűtlenül vonhatott el ügyfeleket versenytársaitól, a rövid ideig tartó, de intenzív kampányidőszakot és az üzleti titkot képező reklámköltséget.
A jogsértés megállapításán túl (Tpvt. 77. § (1) bekezdés c) pont) mellőzte a magatartás jövőre nézve történő megtiltását az akció befejezése okán.
Mivel a vizsgálat az Rt. egyéb akcióira vonatkozó jogsértést nem tárt fel, a Versenytanács a fentieket meghaladóan az eljárást megszüntette a Tpvt. 72. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel a Tpvt. 77. § (1) bekezdés h) pontja szerint.



A Tpvt. 83. §-a biztosítja az Rt. határozat elleni jogorvoslati jogát.

Budapest, 2000. július 27.

dr. Kállai Mária sk. előadó
dr. Győrffy István sk.
Fógel Jánosné dr.
Kis Lászlóné