Vj-97/2000/37

Vj-97/2000/37

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a dr. Komáromi Péter ügyvéd (1062 Budapest, Andrássy ú. 64.) által képviselt Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete Budapest I. rendű,
a Halászné dr. Török Ágnes ügyvéd (1137 Budapest, Pozsonyi út 23.) által képviselt Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetsége Budapest II. rendű,
a dr. Trinn Gábor ügyvéd (1052 Budapest, Váci utca 18.) által képviselt Generikus Gyógyszergyártók és Forgalmazók Magyarországi Érdekvédelmi Szövetsége Budapest III. rendű eljárás alá vont vállalkozásokkal szemben gazdasági versenyt korlátozó megállapodás miatt hivatalból indult eljárásban - tárgyaláson - meghozta a következő

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az I.-II.-III. rendű eljárás alá vontak döntése és az eljárás alá vontak megállapodása, hogy ajánlják tagvállalataik számára a támogatott gyógyszerek termelői árának azonos mértékű emelését, alkalmas a gazdasági verseny korlátozására.

Kötelezi az I. és II. rendű eljárás alá vontat, hogy egyenként 5.000.000.-Ft, azaz Ötmillió Ft, a III. rendű eljárás alá vontat, hogy 1.000.000.-Ft, azaz Egymillió Ft bírságot fizessenek meg 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037557. számú bírságbevételi számla javára.

A határozat ellen az eljárás alá vont vállalkozások a kézhezvételtől számított 30 napon belül a Fővárosi Bíróságnak címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó felülvizsgálati kérelmet terjeszthetnek elő.

Indoklás

I.

Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületét zömében csak külföldön rendelkező gyártóbázissal bíró vállalkozása alapították, jelenleg - a vizsgálat időpontjában - 37 tagja van.
Az egyesület döntéshozatali fóruma a közgyűlés, amely határozatképes, ha azon a tagok háromnegyed jelen van. A Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége tagjai között magyarországi gyártók és nagykereskedők vannak. Jelenlegi taglétszáma 49 fő.
A döntéshozó fórum a közgyűlés, amelyen az érvényes döntéshez szükséges taglétszám a rendes tagok kétharmadának a jelenléte. A Generikus Gyógyszergyártók és Forgalmazók Magyarországi Érdekvédelmi Szervezete taglétszáma 13 fő.
Döntéshozó fóruma az egyesületnek a taggyűlés, amely döntésképes, ha azon a rendes tagok 75 %-a jelen van. Az egyesületek feladata a Magyarországon gyógyszert gyártók, valamint azokat nagykereskedelmi forgalomba hozó vállalkozások közös érdekeinek felszínre hozatala és azok képviselete a különböző szakmai és hatósági fórumokon.

Az általános meghatározás szerint a gyógyszerek azok az anyagok, gyártmányok és készítmények, amelyeknek az a rendeltetésük, hogy az emberi, vagy állati szervezetben betegségeket, sérüléseket, zavarokat, panaszokat vagy hasonló különleges állapotokat megakadályozzanak, felismerjenek, enyhítsenek, vagy elhárítsanak.

A gyógyszer feladata tehát az emberi vagy állati élet megóvása, egészségének helyreállítása. Azok az anyagok, amelyeket a gyógyszer előállítása során felhasználnak veszélyesek, illetve az egyes gyógyszerek javallaton kívüli alkalmazása esetén azonban nem zárható ki az egészségkárosodás, vagy az élet elvesztése sem. A gyógyszer ezért olyan speciális áru, amelynek piacravitele és piaci felhasználása világszerte szigorú szabályok szerint történik.
Jellemzi még a gyógyszert, mint árut, hogy ugyanazon betegség gyógyítására többféle gyógyszert is kifejlesztettek, továbbá ugyanannak a gyógyszernek többféle változata is piacra kerülhet (pl. folyadék, injekció, tabletta vagy kenőcs formájában) és ugyanazt a gyógyszert több gyártó is előállítja.
Mivel nem csupán a gyógyszer alapanyaga lehet egészségre vagy életre ártalmas veszélyes anyag, hanem a gyártás végterméke is, a gyógyszerpiac szabályozott keretek között működik, mely szabályozás kiterjed a piacra lépésre, a piacról való kilépésre, a forgalombahozatal és a felhasználás szigorúan ellenőrzött feltételeire, valamint a gyógyszerek, mint nélkülözhetetlen, de sok esetben az egyes betegek anyagi teherbíró képességét meghaladó előállítási és forgalmazási árára tekintettel, az alapvető gyógyszerek árára is. A gyógyszereknek az eljárás tárgya szemszögéből két nagy csoportját a vény nélkül és csak vényre forgalomba hozható gyógyszerek teszik ki. A vény nélküli gyógyszerek fogyasztásáról a végfogyasztó maga dönt, míg a vényköteles gyógyszerek fogyasztása tekintetében közbeékelődik a gyógyszert vényre felíró orvos, illetve a gyógyszertári gyógyszerész, akinek jogában áll azonos hatóanyagú vagy hatású más gyógyszert kínálni.
A teljes gyógyszerforgalmazás volumenét jelzi, hogy 1999-ben Magyarországon a teljes gyógyszereladás 245 milliárd forintot tett ki.

Az egészség megóvása, vagy a megromlott egészség gyors visszaszerzése elsőrendű társadalmi érdek. Hasonlóan fontos társadalmi érdek azonban az is, hogy ennek a célnak az elérése során akár a betegek, akár a társadalom ráfordításai a hatékonyság követelményének megfeleljenek. Arra tekintettel ezért, hogy az egészség megóvására és visszaszerzésére fordított idővel és költséggel a társadalom teherbíró képessége, valamint a gyógyszergyártás és forgalmazás ésszerűen indokolható költségei arányba kerüljenek, az árak tekintetében szigorú állami ellenőrzés van hatályban. A gyógyszerek termelői ára jelenleg nem tartozik a hatósági szabályozás körébe, ellentétben a forgalmazás során elérhető árrés mértékével.
Az egészség megóvása vagy visszaszerzése azonban nem lehet kizárólag a beteg ügye, ezért a modern államokban a költségvetés bevételeiből bizonyos jól elhatárolt és szakmai valamint egyéb szempontok szerint meghatározott gyógyszereket kiemel a szabályozás és azok fogyasztói árához a betegséggel küszködő fogyasztó részére ártámogatást nyújt. Ezek a gyógyszerek az ún. támogatott gyógyszerek.

A támogatott gyógyszerek piaca a teljes gyógyszerpiac elkülönülő része. A járó beteg ellátásban a támogatott gyógyszerek körében - mivel ezek legnagyobb része vényköteles, a fogyasztói döntéseket orvosokhoz hozzák meg vagy befolyásolják döntő módon. A gyógyszerek árához nyújtott támogatást az adott gyógyszer társadalombiztosítási támogatás alapjául elfogadott árának meghatározott százalékában, vagy fix összegben - 1999. december 31-ig miniszteri, 2000. január 1-től kormányrendelet állapítja meg.
A támogatás lehet százalékos mértékű, amelyet 1999. december 31-ig az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, a Pénzügyminisztérium és az Egészségügyi Minisztérium képviselőiből álló e célra létrehozott bizottság, 2000. januártól pedig a Társadalombiztosítási Ár- és Támogatási Bizottság javaslata alapján állapítanak meg. A támogatás mértéke minden esetben a támogatás alapjául elfogadott általános forgalmi adóval megnövelt árból képezett fogyasztói ár 0, 50, 70, 90 valamint 100 %-ának megfelelő összeg lehet.

A támogatás másik formája a fix összegű támogatás, amely az azonos hatóanyag tartalmú gyógyszereknél jöhet szóba.

1999. július 1-én a fix, a 90, a 70, az 50 % támogatás alá besorolt gyógyszerek száma 2172 volt, ezen túl 1533 gyógyszert soroltak a 0 %-os kulcs alá, azaz 3705 gyógyszerfajta volt a támogatási körbe besorolva.
Az 1999. év folyamán erre a termékkörre összesen 108,3 milliárd forint támogatás áramlott ki, amelyből 99,5 milliárd forint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, 8,8 milliárd forint az állami költségvetés terhe volt.

A társadalombiztosítási támogatással rendelhető gyógyszerek körét és a támogatás alapjául elfogadott árhoz nyújtott támogatás mértékét miniszteri rendelet szabályozta. A fent közölt forgalmi adatokból világosan levonható a következtetés, hogy a támogatotti körbe való besoroláshoz, illetve a támogatás mértéke, valamint a támogatás alapjául szolgáló termelői ár megállapításának mikéntjéhez számához és összegéhez mind a termelői, mind a fogyasztói oldal részéről jelentős érdekek fűződnek. Ezek az érdekek látszólag ellentétesek, azonban nem kibékíthetetlenek.

Az elmúlt évtizedben a döntéselőkészítés a támogatott gyógyszerkör kialakítása, a támogatott készítménnyé válás, valamint az alkalmazandó mértékek és árak szokásjogi elveken működő u.n. áralkun keresztül dőltek el. Ez az alkufolyamat az egyes gyártók és a döntés meghozatalára jogosult kormányzati és társadalmi szervezetek között folytak.
Az alkufolyamat hatályos jogszabályban szabályozva nincs.

A támogatási összegek ugyanakkor normatív szabályokban nyernek meghatározást, amelyeket a szabályok elfogadásáért felelős kormányzati szerv - korábban az Egészségügyi Minisztérium -- közlönyében tettek közzé. Annak ellenére, hogy ezek a közlönyben közzétett árak kötelező jelleggel nem bírtak, hiszen a gyógyszerek termelői ára szabadon képezhető, az elmúlt évtizedben nem volt arra példa, hogy a lefolytatott tárgyaláson kialakult alku alapján létrejött megegyezést követően akár a termelők, akár a forgalmazók, akár a kormányzat részéről ellentétes magatartás alakult volna ki.

A szokásjogi elveken működő ártárgyalások folytatásának alapvető szempontjait - beleértve az árkialakítást és a határidőt - évről évre kormányhatározat állapította meg. Ezek a határozatok jogilag a tárgyalások kormányzati mandátumát és kormányzati szándékát jelenítették meg. A közösen kialakított szabályok szerint az árhoz nyújtott támogatással forgalmazott készítmények gyártóinak azonos időben kellett nyilatkoznia a gyógyszer termelői árának változásáról, hiszen a rendeletek átfogó felülvizsgálatára évente egy alkalommal került sor.

A kormány 1999-ben kormányhatározatban kinyilvánította, hogy a humán gyógyszerek ármegállapítási mechanizmusán változatni kíván. Felkérte az érintett gyógyszer nagy- és kiskereskedelmi cégeket, hogy a változtatást bevezető törvényjavaslat elfogadásáig ne fogadjanak el az érvényes árak emelésére vonatkozó szerződéses ajánlatot. A kormányhatározat, - amelynek kötelező ereje nincs - végrehajtásának határideje 2000. február 29-e volt. Az újratárgyalt támogatott gyógyszerárakat április 1-i hatállyal szándékoztak életbe léptetni.

II.

Az eljárás alá vont elnökei 2000. május 19-én közös levelet írtak az egészségügyi miniszternek, amelyben többek között közlik, hogy "...szövetségeink úgy döntöttek, hogy ajánlják a tagvállalatok számára július 1-től a támogatott gyógyszerek termelői árát 8,5 %-kal megemelni;". Az ezen döntés nyilvánosságra kerülése után indított hivatali vizsgálat megállapította, hogy 2000. május 31-ig 67 tagvállalattól érkezett áremelési bejelentés az Egészségügyi Minisztériumba, valamint az Országos Egészségbiztosítási Pénztárhoz. A döntés 2137 terméket érintett, amelyből 40 termék nem besorolt, 102 nem támogatott, 538 fix támogatású, 191 90 %-os, 263 70 %-os, 510 50 %-os, 493 0 %-os besorolású termék, azaz 1995 termék szerepel a támogatott termékek listáján, amelyből 1502 élvez normatív támogatást. Az áremelési bejelentéssel érintett támogatott termékkör az összes támogatások hozzávetőleg 70 %-át érinti. A benyújtott áremelések mértéke a vállalatok több mint felénél termékenként egységesen 8,5 %, a többi vállalatra is ez a mérték jellemző. Csak néhány tagvállalat tekintette ténylegesen ajánlásnak a döntést és magasabb, vagy alacsonyabb mértékben jelezte áremelési szándékát.

A vizsgálatban feltárt adatok szerint 2000. januárjától kezdődően a tagvállalatok önállóan többször sürgették az ártárgyalások megkezdését és az ártárgyalások megkezdésének halogatását jelezték érdekvédelmi szövetségeiknek is. Az I. rendű eljárás alá vont közgyűlése 2000. január 11-én például már jelezte, hogy az ártárgyalások vonatkozásában krízishelyzet alakult ki, és a MAGYOSZ e vonatkozásban közös akciót javasolt.

Az ártárgyalásokkal kapcsolatban több közgyűlés - rendes és rendkívüli - is foglalkozott, végül a május 16-i közgyűlés döntött akként, hogy a magatartás feltétele a II. és III. rendű eljárás alá vontak határozott írásbeli garanciája, hogy ugyanezt a határidőt és ugyanezt a mértéket - 8,5 %-os áremelés - ajánlják tagjaiknak.

A II. rendű eljárás alá vont gyártó szekciója 2000. április 21-i üléséről készített emlékeztető szerint a szekcióban egyeztettek az ártárgyalások lehetséges megkezdése, illetve elmaradása esetén a tagvállalatok áremelési lépéseiről.
Akként döntöttek, hogy április 28-ig minden jelenlévő cég korlátozott mértékű, korlátozott körre kiterjedő áremelést nyújt be az OEP-hez július 1-i hatálybalépéssel. Állásfoglalásuk szerint a II. rendű eljárás alá vont levélben jelenti be tagvállalatai nevében, hogy az általa gyártott termékkör egy része az inflációs hatásokra tekintettel veszteségessé vált, amelynek megakadályozására kell árat emelni. Egy másik levélben fel kell hívni a minisztérium figyelmét arra, hogy a támogatotti körből azokat a gyógyszereket, amelyeket a biztosító nem támogat, ki kellene engedni, s azokat a nem támogatott körben ki kellene hirdetni. Ebben az időszakban egyébként az áremelés mértékéről még nem született közös döntés.

A szekció május 15-i ülésén készült jegyzőkönyv szerint az alapelhatározásban kezdettől egyetértet mindenki, csak az áremelés mértékének kérdésében voltak eltérő álláspontok. Az ülésen 8,5 %-os együttes áremelésben állapodtak meg azzal, hogy a másik két eljárás alá vonttal is hasonló módon közölni kell az elhatározást. Május 24-én ült össze a három gyártói szövetség, ahol a közös fellépést részleteiben is egyeztették. A közös fellépés sikerét azzal is biztosítani kívánták, hogy az eljárás alá vontak eljuttatták a Gyógyszertári Rendszergazdák Szövetségébe áremeléseiket és kérték, hogy az új árakat telepítsék a patikákba. A felmerült költségek megtérítését vállalták, holott az az addigi gyakorlat szerint az a letárgyalt áremelés után a Magyar Gyógyszerész Kamarát terhelte volna.

A vizsgálati jelentés rámutatott, hogy a gyógyszerpiac az ismert szabályozási sajátosságokra, a támogatások versenytorzító hatásaira tekintettel is versenypiacnak minősíthető, ahol a három szövetség tagvállalatai versenytársi viszonyban vannak egymással. Abban az esetben, ha képesek közös árpolitika kialakítására elvész az ösztönzés a hatékonyabb munkaszervezésre, hiszen a versenyt kiiktatva egy általuk meghatározott és nekik kedvező szinten kényelmesen, a verseny kockázatát elkerülve folytathatják tevékenységüket. Általános elvárás, hogy a versenytársak az érdekeik által motiváltan hozzák meg döntéseiket, függetlenül egymástól, mind az árak megváltoztatásának irányáról, mind mértékéről, mind időpontjáról.
Ha nem ezt teszik, de közös érdekeiket előtérbe állítva egyeztetnek ezekről a kérdésekről, a törvény által tiltott versenykorlátozást valósítanak meg. A magatartás az eljárás alá vontak döntése és egymással egyeztetett megállapodása eredményeként a végrehajtási szakaszba lépett és csupán amiatt nem vezetett sikerre, mert a Gazdasági Versenyhivatal kellő időben lépett fel, amikor ideiglenes intézkedésben a magatartás végrehajtását megtiltotta, illetve a kormány június 29-én kelt rendeletében a további intézkedésig az addig érvényes árak alkalmazását rendelte el.

Az eljárás alá vont vállalkozások elsősorban arra hivatkoztak, hogy a versenytörvény személyi hatálya az eljárás alá vontakra, mint társadalmi szervezetekre nem terjed ki, másodsorban arra, hogy a kifogásolt magatartásnak, amely egyszerű alkalmazkodás az általános inflációs helyzethez és a gyógyszergyártók párhuzamos magatarásaként értékelhető, nincs és nem is lehet versenykorlátozó hatása. Hivatkoztak arra, hogy döntéseik tagvállalataik számára nem járnak kötelezettséggel, az ajánlott mértéktől való eltéréssel szemben szankcionálási lehetőségük nincs. A közös fellépést pedig kizárólag az tette szükségessé, hogy a korábban megszokott és mindkét fél által elfogadott gyakorlattól eltérően a megfelelő időben - az adott év elején - tagvállalataikkal az ártárgyalások nem kezdődtek meg. A közös fellépés érdekvédelmi feladatkörükben vált szükségessé és a döntés nem tekinthető a reális gazdasági viszonyok által indokolatlan mértékűnek.

III.

A Versenytanács az ügy értékelése során abból indult ki, hogy a Tpvt. 11. § (1) bekezdése értelmében a vállalkozások társadalmi szervezetének azon döntése/megállapodása ütközik a törvény tilalmába, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását, vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki. A (2) bekezdés szerint a tilalom különösen vonatkozik a vételi vagy eladási árak közvetlen vagy közvetett meghatározására.

A törvényhely egyértelműen kimondja, hogy a gazdasági/kereskedelmi tevékenységet egyébként nem végző egyesület vagy más társadalmi szervezet magatartása vizsgálatára a Tpvt. személyi hatálya kiterjed, ha
- tagjai vállalkozások,
- a szervezet döntése a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalmába ütközik.

A két konjunktív feltétel első eleme a jelen esetben kétségen kívül fellelhető, mert valamennyi eljárás alá vont tagja gazdasági/kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozás.

Ezután abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a kifogásolt magatartás - vagyis az eljárás alá vontak azon döntése, hogy tagvállalataiknak a támogatott gyógyszerek termelői ára 2000. évi emelésére közös fellépést, továbbá azon megállapodásuk, hogy valamennyi tagvállalatuknak egységes mértékű és azonos időben történő emelést ajánlanak - az eladási árak közvetlen, vagy közvetett meghatározásának minősíthető-e.

A közvetlen ármeghatározás kizárható, hiszen az eljárás alá vont társadalmi szervezetek alapszabálya egy ilyen döntés végrehajtásának kikényszerítését nem teszi lehetővé és erre a vizsgált időszakban az eljárás alá vontak nem is tettek kísérletet.

Az árak alkotják a gazdaság központi idegrendszerét, hiszen a piacon - amely a legáltalánosabb meghatározás szerint a kereslet-kínálat találkozási helye - a korlátozottan rendelkezésre álló erőforrások elosztása, a társadalom felemelkedését biztosító tudományos ismeretek felhasználásának optimalizálását segítik, torzulásuk az egész gazdaság zavarát jelzi, vagy okozhatja.

Az árverseny nem az egyetlen, de az ismert okok következtében a legfeltűnőbb és a legfontosabb versenyformának minősül. Jelentőségét az adja, hogy

  • -

    eszköz az árak lehetséges legalacsonyabb szinten való tartására,

  • -

    lehetőséget biztosít a jobb forráskihasználásra, javítva a vállalkozások alkalmazkodóképességét és termelési volumene növelését,

  • -

    előnyös a fogyasztók számára a széles áruválaszték biztosítása miatt.



A Versenytanács az árverseny tiltott korlátozását látja a versenytársak árrögzítő megállapodásában, hiszen ettől kezdve az árak nem a valóságos piaci viszonyok mutatói, nem képesek tükrözni a fogyasztók értékítéletét a termelők számára, nem képesek jutalmazni a jobb forráskihasználást, büntetni a hatékonyság hiányát.
Minden olyan döntés és megállapodás, amely versenytársak között vagy versenytársak szövetségei közvetítésével az árverseny időleges, vagy végleges kizárásához vezet, vagy vezethet, tiltott ármeghatározás.

a Versenytanács az alábbiak szerint értékelte közvetett ármeghatározásnak a kifogásolt magatartást:

  • -

    a döntést a versenytárs vállalkozások vezető képviselői, nem az egyesületekkel munkaviszonyban álló fizetett tisztségviselők hozták,

  • -

    az elmúlt időszakban az egyesületek a támogatott gyógyszerek támogatás alapjául elfogadott termelői ára kialakításában mindvégig résztvettek,

  • -

    a közreműködésükkel létrejött megállapodást a tagvállalatok nem kérdőjelezték meg,

  • -

    a három egyesület 99 tagja közül 67, vagyis a tagok csaknem háromnegyede szinte szó szerint követte az ajánlást,

  • -

    az új árak kereskedelmi alkalmazásához nélkülözhetetlen számítógépesítés költségeit az egyesületek tagságuk költségére vállalták.



Az egyes eljárás alá vont társadalmi szervezetek döntése és hármójuk megegyezésének tekintélyét kétségkívül biztosította, hogy a korábbi időszakban a tagvállalatok mellett közvetlenül is résztvettek az ártárgyalásokon, mostani együttes fellépésük pedig, amely a támogatott gyógyszerek előállítóinak teljes körét maga mögött tudhatta, valóságos erőt képviselt.
A Versenytanács azt a formai kifogást, hogy a döntés ajánlás formájában jelentkezett, a fent már kifejtetteken kívül ügydöntőnek azért sem tekintette, hiszen a döntés a tagvállalatok képviselőinek akaratelhatározása volt, akként megjelenítve, hogy "ajánljuk magunknak".

A Versenytanács ezért a jogsértést a Tpvt. 11. § (1) bekezdése és a (2) bekezdés a) pontja alapján megállapította és a 78. § alapján bírságot szabott ki.

IV.

A Versenytanács a Vj-137/1999. számú ügyben (VEF 2000/1-2) már rámutatott, hogy a piacon tevékenykedő vállalkozások által alapított, vállalkozási tevékenységet önállóan nem végző egyesületek döntései a tagjai piaci magatartására közvetve, vagy közvetlenül hatva alkalmasak a piaci viszonyok befolyásolására, adott esetben a verseny korlátozására, vagy torzítására. Ez a helyzet bekövetkezik, ha az egyesület egyfajta koordinációs központként funkcionál a versenytársak szolgáltatásai, eladási ára, vagy a termékeladások összehangolására.
Az eljárás alá vontak kifogásolt - a verseny korlátozására alkalmas - magatartása jogi normát sért. Minden jogi norma egyik elengedhetetlen fogalmi eleme a jogkövetkezmény.

A Versenytanács a Tpvt. felhatalmazása alapján a kifogásolt magatartás szankcionálására a bírság, mint olyan szankció kiszabását tartotta szükségesnek, amelynek érvényesülési területe a címzett vagyona.

A Tpvt. nem tartalmaz előírást a kiszabható bírság alsó és felső határára; a 78. § (2) bekezdése az eset összes körülményeire alapozott mérlegelést tesz lehetővé.

A mérlegelés fő szempontjai:

  • -

    a jogsértés típusa,

  • -

    a jogsértés súlyossága,

  • -

    a jogsértés tartósága,

  • -

    míg a határozatnak az arányosság és a felelősség követelményeinek is meg kell felelnie. A bírság megtorló természete miatt az eljárás alá vont szubjektív akarati tényezői sem hagyhatók figyelmen kívül.



Az eljárás alá vontak társadalmi szervezetek, vagyonuk nem azonos tagjaik vagyonával, az egész gazdaság szempontjából jelentős árut előállító tagjaik legális érdekképviseletének ellátására alakultak.

A Versenytanács az eset összes körülményeire tekintettel elfogadta védekezésüket abban a tekintetben, hogy szándékuk elsődlegesen a másik tárgyaló félnek a korábbi időszakban kialakítottól eltérő magatartása miatt tárgyalási pozíciójának feltárására való ösztökélést, nem pedig az árverseny korlátozását célozta. Alkalmat teremtett arra, hogy a tagvállalatok a legalitás álarcában tegyenek kisérletet összehangolt árpolitika kialakítására és végrehajtására.

A döntés és megállapodás azonban következményeiben súlyos versenysérelem, az árverseny korlátozásának lehetőségét hordozta magában, vagyis nem tekinthető olyannak, amely ésszerűen viszonylik az elérni kívánt célhoz.

A jogsértés súlyos volta egymagában indokolja a bírság kiszabását.
A jogsértés azonban nem volt tartós, az eljárás alá vontak szándéka elsődlegesen nem irányult annak elérésére és fenntartására.

A Versenytanács a jogsértést gerjesztő tényezőket mint
- a jogsértés megismétlése,
- a jogsértés fenntartása,
- a jogsértés titokban tartására irányuló aktív magatartás,
nem talált.

A jogsértést enyhítő körülményként értékelte:
- a kétségtelenül téves helyzetmegítélést,
- a jogsértés gyors befejezését,
- a versenyfelügyelettel való tényleges együttműködést.

Mindezek mellett a bírság összege meghatározásánál figyelemmel volt az eljárás alá vontak anyagi helyzetére, a jogsértésben játszott szerepükre, az adott piacon elismert tekintélyükre.

V.

A Versenytanács a határozat meghozatalakor figyelemmel volt a vizsgálatban feltárt tényekre, az eljárás alá vontak védekezésére, az 1990. évi LXXVII., 1994. évi LIV. , az 1997. évi LXXIII., az 1998. XXV. törvény, a 217/1997. (XII.1.) Korm.r., a 38/2000. (III. 23.) Korm.r., a 48/2000. (XI.2.) Korm.r., a 108/2000. (VI.29.) Korm. r., a 2/1995. (II.8.) NMr, a 22/1992. (VIII.19.) NM.r. a 22/1999. (VII.1.) EüMr, a 25/1999. (VII. 15.) EüMr, az 51/1999. (XI.2.) EüMr, az 1113/1999. Korm.hat, a 2078/1999. Korm. hat, a 2067/2000. Korm. hat, a 2150/2000, Korm.hat vonatkozó releváns rendelkezéseire.

Budapest, 2000. október 26.

dr. Győrffy István sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
dr. Kállai Mária sk.
Kis Lászlóné

Kapcsolódó anyagok

CímDátum
Vj-97/2000/372001.11.09.