Vj-103/2000/15

Vj-103/2000/15

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa dr. Ormós Zoltán ügyvéd (Ormós Ügyvédi Iroda 1065 Budapest, Révay u. 14.) által képviselt TTT Family Betéti Társaság (1143 Budapest, Angol u. 47. szám alatti) eljárás alá vont vállalkozás ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma miatt indított eljárás során tartott tárgyaláson meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont azon magatartása, hogy a Budapesti Piac számítógépes mellékletében 2000. januártól június közepéig megjelent hirdetéseiben a "Mindig a legjobb árakon" szlogent használta, alkalmas a fogyasztók megtévesztésére.

E magatartás folytatását megtiltja.

Vele szemben 500.000.- (azaz Ötszázezer) Ft bírságot szab ki, amelyet a kézhezvételtől számított 30 napon belül köteles megfizetni a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-010337557 bírságbevételi számlájára.

E határozat ellen a kézhezvételtől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett, a bírság megfizetésére halasztó hatályú felülvizsgálat iránti keresetnek van helye.

Indoklás

A Versenytanács az ügyfél előadása, a csatolt írásbeli bizonyítékok, valamint az 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 71. §-a nyomán készült vizsgálati jelentés alapján a következő tényállást állapította meg:
A hazai forgalmazók a számítógépek és alkatrészeik széles választékát értékesítik a piacon. Minden napos az új termékek megjelenése, amelyeket a vevők szinte azonnal igényelnek is. A termék jellege a kereskedőket is folyamatos készletfejlesztésre készteti, akik alkalmazkodva a kereslethez maguk is szakosodnak. Az 1992-ben Compu Group Bt. néven megalakult, 1999-ben nevet változtatott eljárás alá vont vállalkozás (a továbbiakban: Bt.) az úgynevezett kisvásárlók piacán működik, ahol - hasonlóképpen más számítógépes részpiachoz - a forgalmazók száma nagy és a verseny közöttük éles.
A Bt. piaci részesedése a hardver piacon igen csekély, de piaci szerepe a szűken értelmezett piacon sem lehet számottevő.

Az éles verseny tartozéka a versenytársak intenzív hirdetési gyakorlata, amelynek egyik eszköze a Budapesti Piac. Ez az ingyenes hetilap 842 ezer példányszámú, postaládákba helyezéssel terjesztik a fogyasztók körében.

A Bt. korábbi nevét feltüntetve 2000. január 1. és június 21. között hirdetett az újság számítógépes mellékletében. A hirdetések "Mindig a legjobb árakon" szlogennel ajánlottak árukat és azok árait a fogyasztók figyelmébe.
A hirdetési költségek a Bt. üzleti titkát képezik.

A Gazdasági Versenyhivatal a Tpvt. 70. § (1) bekezdése szerint azért indította a Bt. ellen a jelen eljárást, mert a számítástechnikai piac ismeretében úgy vélte, hogy a szlogenben foglalt állítás fogyasztómegtévesztő, amelyet a Tpvt. 8. § (2) bekezdés a) pontja tilt.

A készült vizsgálati jelentés jogsértés megállapítását és bírság kiszabását indítványozta, mert a Bt. "mindig" vagyis folyamatosan, állandó jelleggel nem is tudja biztosítani állításának igaz voltát. A "legjobb ár" szóhasználatot pedig a Tpvt. 9. §-ából levezetett fogyasztói szempontú értelmezés szerint azonos értelműnek tartotta a legalacsonyabb árral, amely azonban nem lehet valós még az ugyanazon lapszámban megjelentetett versenytársi árakhoz képest sem.

A Bt. jogsértés hiányában az eljárás megszüntetését kérte amellett, hogy önkéntes jövőbeni jogkövető magatartásának felajánlásával az eljárás szünetelését is indítványozta. Nem vitatta, hogy árai nem a legalacsonyabbak sem a piacon, sem a hirdetést közzétevő versenytársak áraihoz viszonyítottan, de kifogásolt szlogenjét nem is úgy értelmezte, hogy azon a legalacsonyabb árat kell érteni, hanem úgy, hogy árai a nyújtott minőséghez képest a legmegfelelőbben fejezik ki az ár és a minőség arányosságát. A fogyasztó már a hirdetési újságban lévő versenytársi árakkal történő összevetés alapján vagy további fogyasztói tájékozódással meg tudja állapítani, hogy a Bt. árai nem a legalacsonyabbak, amiértis fogyasztómegtévesztés nem is következhet be. Szlogenbeli állítását a fogyasztói visszajelzések megerősítik, valószínűsíthető, hogy a szlogen tartalma igaz, amely körülmény is azt mutatja, hogy versenyjogsértést nem követett el. Szerinte a vállalkozás méretéből és évi forgalmából következően versenyjogilag magatartása nem is értékelhető kimutatható piaci hatás hiányában.

A Versenytanács a Bt. védekezését nem fogadta el.

A Tpvt. III. fejezetbeli tilalmaival azt követeli meg a vállalkozásoktól, hogy piaci működésük során tartózkodjanak minden olyan magatartástól (valótlan tény, vagy valós tény megtévesztésre alkalmas módon állítása, stb.), amely alkalmas arra, hogy a fogyasztókat tisztességtelenül befolyásolja abban a döntési folyamatban, amely áru-, szolgáltatásválasztásukat kíséri. Ebből következően a versenyjogi marasztalhatóságnak nem feltétele a kedvezőtlen piaci hatás, mint eredmény bekövetkezte, mert ahhoz elegendő az alkalmasság. A piaci hatás bekövetkezhetősége pedig nem kérdőjelezhető meg, mert a Bt. a kifogásolt tájékoztatást széleskörűen és viszonylag huzamosan közölte. A piaci hatás mértéke a bírságkiszabás során értékelendő, amelyet a Versenytanács is szem előtt tartott.
A fentebbi törvényi szabályozásból a Versenytanács szerint az is levonható, hogy a versenyjogsértés hiányához nem elegendő a valóságtartalom valószínűsítése, hanem azt szükség szerint objektív módon bizonyítani is kell, mégpedig az állító vállalkozásnak, jelen esetben a Bt. terhére esően, mert az ő gazdasági érdeke, hogy a fogyasztók piaci állításait valósnak fogadják el.
A bizonyítás kiinduló pontja az állítás jelentéstartalma, amelynek meghatározására a Tpvt. 9. §-a ad eligazítást az ügy tárgyához igazodóan. Eszerint a használt kifejezéseknek a mindennapi életben elfogadott általános jelentése az irányadó annak megállapításánál, hogy a tájékoztatás a fogyasztók megtévesztésére alkalmas-e. Ennélfogva közömbös, hogy a Bt. saját maga hogyan értelmezte kifogásolt szóhasználatát, hiszen annak van jelentősége, hogy a fogyasztók hogyan értelmezhették a hirdetésekben adott tájékoztatást. A fogyasztók számára azonos árukat, szolgáltatásokat alapul véve mindig a legalacsonyabb ár a legjobb ár, ezért a legjobb árat azonosnak kell tekinteni fogalmilag a legalacsonyabb árral. A Bt. által sem vitatottan árai nem a legalacsonyabbak sem a piacon, sem a vele egyidőben, azonos újságban hirdető versenytársak árait tekintve. A Bt. által hivatkozott értelmezés a bizonyítást még valószerűtlenebbé teszi, mert a Bt. a minőségre vonatkozó saját értékítéletéhez, mint viszonyítási alaphoz szabja az árairól kialakított egyéni véleményét. Ezáltal pedig mind a minőségre, mind az árra vonatkozó kijelentései objektív módon nem is ellenőrizhetőek.
A versenyjogi felelősséget nem enyészteti el, hogy a fogyasztóknak a megjelenő hirdetések összevetésével módja van meggyőződni a szlogen valóságtartalmáról, továbbá lehetőségük van a további tájékozódásra is. Amellett, hogy a valótlannak vagy más módon megtévesztésre alkalmasnak bizonyult közléssel a versenyjogsértés megvalósul, a Bt. álláspontjának elfogadásával a fogyasztókra hárulna annak a kötelezettsége a mulasztás következményeivel együtt, hogy maguk ellenőrizzék a vállalkozói állításokat, mentesítve a vállalkozást a tájékoztatásért való felelősség alól.

Mindezek alapján a Versenytanács a versenyjogsértést a Tpvt. 77. § (1) bekezdés c) pontja szerint megállapította, egyben rendelkezett a jogsértő magatartás további folytatásának megtiltásáról (Tpvt. 77. § (1) bekezdés e) pont). A korábbi hasonló tárgyú ügyek bírság mértékéhez igazodóan az eset összes körülményét figyelembevéve állapította meg a bírság összegét (Tpvt. 78. §).
A Versenytanács az eljárás szünetelésének elrendelését (Tpvt. 75. §) mellőzte, mert a Bt. az eljárás megindulását követően hirdetési tevékenységével időlegesen vagy véglegesen felhagyott.

A Tpvt. szerinti határozat elleni jogorvoslati jogot a 83. § biztosítja a Bt. számára.

Budapest, 2000. október 5.

dr. Kállai Mária sk. előadó
dr. Györffy István sk.
dr. Bodócsi András sk.
Ágoston Marika