Vj-220/2000/64

Vj-220/2000/64

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a dr. Vida Mariann ügyvéd (1075 Budapest, Asbóth u. 9-11.) által képviselt Központi Elszámolóház és Értéktár Rt. eljárás alá vont vállalkozás ellen gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt hivatalból indult eljárásban - tárgyaláson - meghozta a következő

határozatot

A Versenytanács az eljárást megszünteti.

A határozat felülvizsgálatát a kézbesítéstől számított harminc napon belül a Fővárosi Bírósághoz címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható keresettel kérheti az eljárás alá vont vállalkozás.

Indoklás

I.

Az eljárás alá vont Központi Elszmolóház és Értéktár Rt. (a továbbiakban: KELER Rt.) az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1999. évi CXI. törvény és az árutőzsdei ügyletekről szóló 1994. évi XXXIX. törvény alapján működő elszámolóház, amely mint központi értéktár végzi az értékpapír kódok kiadását és az értékpapírok központi nyilvántartását.
A KELER Rt. - egyebek mellett - számlavezető és letétkezelő szolgáltatást is nyújt a számlatulajdonos befektetési vállalkozások részére, melynek keretében a fizikai formában is létező értékpapírok forgalmát is bonyolítja, nevezetesen a KELER Rt. kiadja a befektetési vállalkozás részére az azáltal előzetesen kikért értékpapírokat.

Az értékpapírok kisebb mennyiségben történő tárolására a befektetési vállalkozások is rendelkeznek páncélszekrénnyel, illetve trezorral, melynek fenntartását a 204/1996. (XII.23.) Korm. rendelet elő is írja. Ennek ellenére az általánosan kialakult gyakorlat az, hogy a befektetési vállalkozások ügyfeleik értékpapírjait a KELER Rt. értéktárában tárolják, amit indokol az is, hogy a tőzsdei ügyletek folytatása érdekében az értékpapírokat mindenképpen be kell szállítani a KELER Rt. központi értéktárába.

Az értékpapíroknak az értéktárból a befektetési szolgáltatóhoz történő kiadása ellenértékeként a KELER Rt. díjat számít fel, melynek

  • -

    általános mértéke a kiadott értékpapír értékének 0,2 százaléka;

  • -

    minimális mértéke pedig 1999. december 31-ig 5.000.- forint volt, azt követően 50.000.-forint.

A díj magában foglalja az értékpapírnak a befektetési szolgáltatóhoz történő kiszállítását is, azért a KELER Rt. külön díjat nem számít fel.

Az 1999. évben alkalmazott 5.000.- Ft-os minimális díj lényegesen meghaladta az értékpapírok kiadásával kapcsolatos költségeket, melyek mértéke - a határozat üzleti titkot képező 1. sz. mellékletében részletezettek szerint - a díj többszörösét tette ki. E veszteség elkerülése (csökkentése) érdekében emelte fel a KELER Rt. 2000. január 1-jével az addigi 5.000.-forintos minimális díjat 50.000.-forintra.
A díj felemelésekor annak alátámasztására a KELER Rt. részletes kalkulációt nem készített. A 2000. évi tényadatok alapján készített utókalkulációja alapján azonban az értékpapír kiadási tevékenység költsége - tekintettel arra is, hogy a kiadási tranzakciók száma az 1999. évi 2754 alkalomról a 2000. évre 702 alkalomra csökkent - 2000. évben százezer forint mértékre emelkedett, vagyis a tevékenység továbbra is veszteséges maradt. A KELER Rt. által számított 2000. évi költségeket a határozat üzleti tikot képező 2. sz. melléklete részletezi.

II.

A Gazdasági Versenyhivatal a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 70. § (1) bekezdése alapján hivatalból vizsgálatot indított annak megállapítására, hogy a KELER Rt. a központi értéktárból történő értékpapírkiadás minimális díjának (5.000.- forintról 50.000.- forintra történő) felemelésével megsértette-e a Tpvt. 21. §-ának rendelkezéseit.

A Tpvt. 71. § szerinti jelentésben a vizsgálók annak megállapítását indítványozták, hogy a KELER Rt. az általa alkalmazott 50.000.- forintos minimáldíj megállapításakor visszaélt gazdasági erőfölényével, mert

  • -

    a díjba olyan költségtényezőt (kiszállítás) is figyelembevett, amely szolgáltatást ingyenesen nyújt, és amelynek igénybevétele nem szükségszerű; továbbá

  • -

    a díj a vizsgáló által készített számítás szerint (határozat üzleti titkot képező 3. sz. melléklete) még ezt figyelembevéve is lényegesen meghaladja a 2000. évre kalkulálható költségeket (26.085.- Ft), magas extraprofitot tartalmaz.

III.

A KELER Rt. jogsértés hiányában kérte az eljárás megszüntetését, mert álláspontja szerint

  • -

    egyrészt nincs gazdasági erőfölényes helyzetben a kis mennyiségű értékpapírok kiadása tekintetében;

  • -

    másrészt a végrehajtott áremelése gazdaságilag indokolt volt.

Gazdasági erőfölény tekintetében hivatkozott arra, hogy a befektetési vállalkozások kötelesek olyan trezor fenntartására, amely alkalmas arra, hogy a kismennyiségű értékpapír igényt (amelyre a kifogásolt díj vonatkozik) abból teljesítsék, továbbá arra is, hogy a teljesítésnek nem a tulajdonos által elhelyezett értékpapírral kell történnie. Ilyen feltételek mellett pedig abból a körülményből, hogy a befektetési vállalkozások jellemzően nem tartanak kis értékpapír mennyiséget saját trezorjaikban, hanem a KELER Rt. szolgáltatását veszik igénybe - álláspontja szerint -, nem következik a KELER Rt. erőfölényes helyzete.

A díjemelés indokoltsága tekintetében a KELER Rt. hivatkozott arra, hogy saját utókalkulációja szerint (2. sz. melléklet) a tevékenység az emelt 50.000.- forintos díj mellett is veszteséges volt. A vizsgáló által készített kalkulációval kapcsolatosan megjegyezte, hogy

  • -

    egyrészt az a körülmény, hogy a szállításért külön díjat nem számít fel nem jelenti azt, hogy azzal összefüggésben ne merülnének fel olyan költségei, amelyeket a díjban meg kell térítenie,

  • -

    másrészt a 2000. évi díj kialakításánál figyelembe kellett vennie, hogy az emelt díj mellett várhatóan csökkennek az értékpapírok kis mennyiségben történő kiadása iránti igények, ami a tevékenység jellegéből adódóan nem jár együtt a költségek arányos csökkenésével, mert a tevékenység biztonságos ellátása megköveteli egy olyan minimális létszám tartását, ami állandó költséget jelent.

IV.

A Versenytanács kialakult gyakorlata szerint az ár akkor minősül a Tpvt. 21. § a) pontjába ütközően tisztességtelenül megállapítottnak (túlzottan magasnak), ha meghaladja a vállalkozás indokolt költségei és a befektetés adott szakmát jellemző kockázatával arányban álló hozam alapján adódó ("tisztességes") nyereség összegét.

Az a tény, hogy a KELER Rt. számításai szerint az értékpapír kiadási tevékenység 2000. évben veszteséges volt (vagyis a díj még a költségeket sem fedezte) elvben nem zárja ki azt, hogy a díj túlzottan magas volt. A tényleges veszteség ugyanis a tényleges költségekkel áll összefüggésben, mellyel szemben a versenyjogi szabályokba való ütközést a gazdaságilag indokolt költségek alapján kell megítélni.

A gazdaságilag indokolt költségek tekintetében a Versenytanács nem tartotta elfogadhatónak a KELER Rt. által készített utókalkulációt (2. sz. melléklet), mert az

  • -

    egyrészt minden érdemi indokolás nélkül csupán rögzítette a tényleges költségeket;

  • -

    másrészt - és ez a lényegesebb - a költségek túlnyomórésze nem kizárólag az értékpapír kiadáshoz, hanem általában az értéktár működétetéséhez kapcsolódik, és a KELER Rt. arra nézve sem terjesztett elő indokokat, hogy a teljes költségnek milyen hányada terheli a 2000. évre megváltozott körülmények (az igények jelentős csökkenése) mellett az értékpapír kiadási tevékenységét.

Mindezek alapján a Versenytanács a díj megítélésénél a vizsgálói számításból (3. sz. melléklet) indult ki, azt azonban csak részben fogadta el döntése alapjául.
Egyrészt - szemben a vizsgálói állásponttal - úgy ítélte meg, hogy a kiszállítás költségének gazdaságilag indokolt mivolta nem áll ellentétben azzal, hogy a KELER Rt. szerint a kiszállítás ingyenes. Ez ugyanis csupán annyit jelent, hogy a kiszállítást a KELER Rt. nem elkülönült szolgáltatásként nyújt, Azt azonban nem kérdőjelezi meg, hogy ezen tevékenység végzése költséggel jár, ami másban, mint az értékpapír kiadási díjban nem térülhet meg. Megjegyzi a Versenytanács, hogy az a körülmény, hogy a szolgáltatás igénybevevője el van zárva attól a lehetőségtől, hogy alacsonyabb díj mellett saját maga gondoskodjon a szállításról, elvileg felvetheti a Tpvt. 21. § f) pont szerinti áru (szolgáltatás) kapcsolást, ami azonban nem képezte tárgyát a jelen eljárásnak.
Másrészt a Versenytanács nem tartotta reálisnak a vizsgáló azon megközelítését, hogy a 2000. évi egy tranzakcióra jutó költségeket az 1999. évi tranzakciók száma alapján határozta meg. Az ugyanis nem vitatható, hogy az 1999. évben érvényesülő 5.000.- Ft-os díj jelentős mértékben veszteséges volt, vagyis annak valamilyen mértékű emelése mindenképpen indokolt volt. A díjemelés pedig reális számítás szerint nyilvánvalóan forgalomcsökkenést eredményez (miként az ténylegesen be is következett 2000. évben). A forgalomcsökkenés viszont csak a változó költségek csökkenését hozza magával, az állandó költségeket a forgalom változása nem érinti.

Az előzőekre tekintettel a Versenytanács a vizsgálói számításokat (3. sz. melléklet) akként korrigálta, hogy

  • -

    figyelembe vette a kiszállítás költségét, valamint

  • -

    az állandónak tekinthető költségek egy kiadási tranzakcióra jutó mértékét a 2000. évi tranzakció szám alapján határozta meg.

Az állandó költségek tekintetében a Versenytanács abból indult ki, hogy a vizsgáló által számításba vett költségek közül az általános költségek mindenképpen állandóak (függetlenek a tranzakciók számától). Ezen feltételezés mellett az egy tranzakcióra jutó 2000. évi költség 44.000 és 45.000 forint közé esik (a számítást a határozat üzleti titkot képező 4. sz. melléklete tartalmazza), mely mérték a 2000. évi indokolt költség nyilvánvaló alsó határát képezi, hiszen az állandó költségek köre a tevékenység jellegéből adódóan szélesebb az általános költségeknél.

A Versenytanács az előzőek szerinti minimális számított költséghez képest sem ítélte a Tpvt. 21. § a) pontjába ütközően túlzottan magasnak a KELER Rt. által érvényesített 50.000 forintos díjat. Ezért a Versenytanács nem tartotta indokoltnak az eljárás további folytatását az (állandó és változó) költségek pontos meghatározása érdekében, és az eljárást a Tpvt. 72. § (1) bekezdésének a) pontja alapján megszüntette.

Megjegyzi a Versenytanács, hogy szintén nem tartotta szükségesnek a jelen eljárás keretében annak tisztázását, hogy a KELER Rt. az értékpapírok kismennyiségben történő kiadása tekintetében gazdasági erőfölényes helyzetben van-e, mivel a Tpvt. 21. § szerinti gazdasági erőfölénnyel való visszaélés megállapíthatóságának egyik elengedhetetlen feltétele - a visszaélés - nem nyert bizonyítást, mire tekintettel az eljárást mindenképpen meg kellett szüntetni.

A jogorvoslati jogra vonatkozó rendelkezés a Tpvt. 83. § (1)-(2) bekezdésén alapul.

Budapest, 2001. május 10.

dr. Lénárd Réka sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
dr. Kállai Mária sk.
Kis Lászlóné