Vj-71/2004/14

Vj-71/2004/14

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa Piac és Profit Kiadó Kft. (Budapest) ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása miatt indított eljárásban tárgyaláson meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, az eljárás alá vont a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított, amikor a "Média Ász" című kiadvány 22. és 23. számában, illetve a 2003. év februárjától augusztusáig terjedő időszakban alkalmazott médiaajánlataiban az általa kiadott "Nappali, Háló és Dolgozó Piac" és a "Konyha és Fürdő Piac" című lapok példányszámáról valótlan adatokat közölt.

A Versenytanács kötelezi az eljárás alá vontat 1.000.000 Ft (Egymillió forint) bírság megfizetésére, amelyet a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037557 számú bírságbevételi számla javára köteles megfizetni.

A határozat felülvizsgálatát a kézhezvételtől számított 30 napon belül a Fővárosi Bíróságnak címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható keresettel lehet kérni.

Indoklás

A Gazdasági Versenyhivatal azt követően indított versenyfelügyeleti eljárást a Piac és Profit Kiadó Kft. ellen, hogy felmerült annak a gyanúja, az eljárás alá vont az általa kiadott "Nappali, Háló és Dolgozó Piac" és a "Konyha és Fürdő Piac" című lapok példányszámát illetően valótlan adatokat közölt, amely magatartás alkalmas a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 8.§-a rendelkezéseinek megsértésére.

I.

A "Nappali, Háló és Dolgozó Piac" és a "Konyha és Fürdő Piac" című lapok
  • 1.

    A 2002. július 16-tól piacon lévő "Konyha és Fürdő Piac" című lap a magyarországi boltokban is kapható konyhabútorokról, azok gépészetéről, valamint a fürdőszoba-berendezésekről, fürdőzési, relaxációs lehetőségekről, a 2003. február 28-tól megjelenő "Nappali, Háló és Dolgozó Piac" című lap a nappali és hálószobai berendezésekről, illetve munkahelyi dolgozószobák kialakításáról tartalmaz információkat. A kéthavonta megjelenő, több terjesztő csatornán keresztül országosan forgalmazott lapokat az 1997-ben alapított eljárás alá vont szaklapként határozza meg, nem belsőépítészeti vagy lakberendezési lapként. Megítélése szerint a tematikus szakmai orgánumnak minősülő lapoknak a hazai lappiacon nincs versenytársuk, egyetlen más kiadvány sem célozza meg együtt és csak azt a két, illetve három területet, amelyet a "Nappali, Háló és Dolgozó Piac" és a "Konyha és Fürdő Piac" című lap. A vizsgálati jelentés ugyanakkor rögzíti, hogy a két lap egyes témái, részei hasonlóságot mutatnak némely havonta, kéthavonta, illetve negyedévente megjelenő lapok tartalmával, amely alapján e lapok versenytársként jelentkeznek a piacon. A Versenytanács a vizsgáló ezen megállapításával egyetértett.

  • 2.

    Az eljárás alá vont nettó árbevétele 2003-ben 220 millió forint volt.

II.

Az eljárás alá vont vizsgált magatartása
  • 3.

    Az eljárás alá vont a lapokban potenciális hirdetőknek szóló egyes aktuális médiaajánlatában tájékoztatást adott a lapok példányszámáról.

    A "Konyha és Fürdő Piac" című lap esetén

    • -

      a 2002 májusa és 2003 februárja között alkalmazott médiaajánlatban nem került feltüntetésre a példányszám,

    • -

      a 2003 februárjától 2003 augusztusáig alkalmazott médiaajánlatban 50.000 példány szerepelt,

    • -

      a 2003 szeptemberétől 2004 januárjáig alkalmazott médiaajánlat a lapról azt közölte, hogy az maximum 50 ezer példányban jelenik meg,

    • -

      a 2004 januárjától alkalmazott médiaajánlatban nincs feltüntetve a példányszám.

A "Nappali, Háló és Dolgozó Piac" című lap esetén

    • -

      a 2003 februárjától 2003 augusztusáig alkalmazott médiaajánlatban 50.000 példány szerepelt,

    • -

      a 2003 szeptemberétől 2004 januárjáig alkalmazott médiaajánlat a lapról azt közölte, hogy maximum 50 ezer példányban jelenik meg,

    • -

      a 2004 januárjától alkalmazott médiaajánlatban nincs feltüntetve a példányszám.

  • 4.

    Az évente két alkalommal megjelenő "Média Hirdetési Árak és Szolgáltatások" ("Média Ász") című kiadvány 2003. évi 22. és 23. (márciusi és szeptemberi) számában az eljárás alá vont mindkét lap esetében 50 ezer példányszámról adott tájékoztatást. A "Média Ász" 2004. évben megjelent számában az eljárás alá vont nem közölte a két lap példányszámát.

  • 5.

    A Versenytanács rendelkezésére áll három levél, amelyben az eljárás alá vont arról tájékoztatja ügyfeleit, hogy az adott lap példányszáma nem érte el az 50.000 darabot, hanem annál kevesebb, s ezért a hirdetés árából árengedményt ad.

  • 6.

    A versenyfelügyeleti eljárás során feltárt adatok alapján megállapítást nyert, hogy a "Konyha és Fürdő Piac" és a "Nappali, Háló és Dolgozó Piac" című lapok adott időszakban megjelent számainak példányszáma az esetek többségében nem érte el a 2003 februárjától 2003 augusztusáig alkalmazott médiaajánlatban és a "Média Ász" 2003. évi 22. és 23. számában közölt 50.000 példányt. Az egyes lapszámok példányszámának mint üzleti titkot képező adatoknak az ismertetését a Versenytanács mellőzi.

III.

A vizsgálati jelentés
  • 7.

    A vizsgálati jelentés szerint az eljárás alá vont által feltüntetett valótlan példányszám alkalmas a fogyasztók döntési szabadságának csorbítására, s egyben arra, hogy a versenytárs sérelmét is okozva a piaci versenyt torzítsa.

  • 8.

    A vizsgáló a jogsértés megállapítását és bírság kiszabásának mellőzését indítványozta.

IV.

Az eljárás alá vont védekezése
  • 9.

    Az eljárás alá vont elismerte, hogy amíg az 50.000 példányszám került feltüntetésre a médiaajánlatokban (2003. februártól 2003. augusztusig) a két lap öt száma jelent meg, a "Nappali, Háló és Dolgozó Piac" 2003/1. és 2003/2. száma, a "Konyha és Fürdő Piac" 2003/2., 2003/3. és 2003/4. száma. Két esetben a kinyomtatott példányszám 50.000 darab volt (a "Nappali, Háló és Dolgozó Piac" 2003/1. és a "Konyha és Fürdő Piac" 2003/3. száma esetén), míg három szám esetén (a "Nappali, Háló és Dolgozó Piac" 2003/2. és a "Konyha és Fürdő Piac" 2003/2. és 2003/4. szám) a példányszám ezt nem érte el. A hirdetőket szóban, telefaxon, illetve levélben értesítette erről, s árengedményt adott számukra a reklám megjelenése után fizetendő árból. Nem szolgálná hosszú távú érdekét, ha rövid távon megtévesztené fogyasztóit.

    Az eljárás alá vont az adott médiaajánlataiban és a "Média Ász" adott számaiban olyan adatokat tüntetett fel, amelyek üzleti tervnek minősültek. A lapok példányszámait 50.000 példányban prognosztizálta, azonban ténylegesen csak annyi példány került kinyomtatásra, amennyit a várható árbevétel és a lapok tartalmának szezonalitása indokolt. Nem valótlan példányszámokat, hanem csak üzleti tervnek minősülő adatokat közölt, mely számok a piaci helyzettel összefüggő szakmai, gazdasági döntések alapján változtak. Üzletpolitikai megfontolások azonban nem minősülnek tisztességtelen versenycselekménynek.

  • 10.

    Az eljárás alá vont előadta, a lapkiadásban általános gyakorlat, hogy egy adott lapban megjelenő hirdetések megszervezése már a lap kiadása előtt megkezdődik. Az ilyenkor közölt információk csak üzleti terv szintjén tudnak valósak lenni. Mivel mind a "Média Ász", mind a médiaajánlatok nyomtatott formájúak, az ezekben megjelenő, a nyomtatáshoz szükséges anyagokat időben jóval előbb le kell adni, mint ahogyan a piac visszaigazolja, hogy az üzleti tervek megvalósultak-e. Az üzleti tervek esetleges tarthatatlansága nyilvánvalóan nem róható fel önmagában egy vállalkozásnak, hiszen azt különböző tényezők alapvetően befolyásolják.

    Előadta, a lapkiadási piacon kis kiadónak számít, az esetleges veszteségeket nem tudja tartalékaiból tartósan fedezni. Üzleti döntéseit, így a lapok példányszámát bevételei határozzák meg. Egyetlen kiadótól sem várható el, hogy azért tartsa a korábban közölt példányszámot, mert az a "Média Ászban" az év elején megjelent. A lap példányszámát a piacon maradás érdekében csökkentő vállalkozás nem valósít meg tisztességtelen piaci magatartást, erre pl. a gazdasági recesszió, a nyomtatott lapok iránti érdeklődés csökkenése miatt kerül sor. Különösen nem minősül akkor tisztességtelennek, ha médiaajánlatokban - amint lehetősége volt változtatni - jelezte a példányszámok változását, illetve ügyfeleit írásban tájékoztatta, ha a közölt példányszám nem valósult meg. Ez a magatartás megfelel a társadalmilag elvárhatónak, így magatartása nem minősül felróhatónak.

  • 11.

    Az eljárás alá vont aláhúzta, hogy 2004. januárjától médiaajánlata nem tartalmaz közlést a példányszámról. Kiemelte továbbá, visszatérő, hűséges hirdetői vannak, akik elégedettek reklámjaik hasznosulásával. Még egyetlen egy esetben sem fordult elő panasz, reklamáció azzal összefüggésben, hogy nem érezték a várakozásaiknak megfelelő vásárlói érdeklődést a reklámokkal kapcsolatban.

  • 12.

    A 2003 szeptemberétől 2004 januárjáig alkalmazott médiaajánlatokban feltüntetett maximum 50.000 példányszám annak közlésére szolgál, hogy ekkora példányszámot tervez, amikor elindítja a lap készítését, a hirdetésszervezést, ám ez nem mindig tartható. A szavak általánosan elfogadott jelentése szerint ezen információból nem következhet az, hogy a példányszám nem marad el lényegesen az 50.000-től, hiszen ez esetben a "körülbelül" szó került volna alkalmazásra. A "maximum" szó arra utal, hogy a lapok példányszámánál bizonytalan nagyságrenddel lehet számítani, azaz további tájékozódás szükséges, de a kiadó lehetőségei alapján maximum 50.000 példányban jelentetheti meg a lapot.

  • 13.

    Az eljárás alá vont nem értett egyet azzal, hogy a "Média Ász" alapvetően befolyásolja a hirdetőket döntéshozataluk során. A kiadványt elsősorban reklámügynökségek használják. A reklámügynökségek az eljárás alá vont hirdetésszervezők egyéni megkeresésére hozza meg döntéseit hirdetési szándékáról.

  • 14.

    Az eljárás alá vont a jogsértés megtörténtét nem vitatta, ugyanakkor kérte, hogy a jogsértés megállapítása mellett a Versenytanács bírságot ne szabjon ki vele szemben. Ennek alátámasztására a jogsértés súlyával összefüggésben előadta, hogy a vizsgáló kétszer (a bejelentési szakban és a vizsgálati jelentésben), a Versenytanács a bejelentéses szakban hozott határozatában úgy ítélte meg, hogy az adott magatartás csekély súlyú, és lehetséges, hogy szankciót sem vonna maga után, ha megindulna a versenyfelügyeleti eljárás. A megismételt vizsgálat sem tárt fel olyan új tényeket, amelyek más következtetést engednének. A jogsértés időtartamával összefüggésben kiemelte, hogy ez csak egy rövid időtartam volt, amely 2003. februártól augusztusáig terjedt, s amely időszak alatt 5 lapszám jelent meg a két lapból. A jogsértéssel elért előnnyel kapcsolatban aláhúzta, ez a hirdetők körében vizsgálandó, mivel ők lettek megtévesztve. A vizsgálat nem foglalkozott az elért előny kérdésével. Kiemelte, az adatok szerint a hirdetők döntését nem befolyásolta a lapok példányszámára vonatkozó közlés, így külön előny sem származott ezen magatartásból. A piaci helyzettel kapcsolatban jelelte, hogy széles versenytársi kör van az adott piacon, s a versenytársak jóval nagyobb példányszámban jelennek meg, mint az adott két lap. Eljárás alá vont piaci helyzete nem meghatározó, piaci részesedése nem jelentős. A fogyasztók nagyságrendjével kapcsolatban kiemelte, hogy mivel szaklapokról van szó, a potenciálisan érintett fogyasztók köre igen szűk. Emlékeztetett továbbá eljárást segítő magatartására, s arra, hogy a jogsértő magatartás tanúsításával a Gazdasági Versenyhivatal megkeresését megelőzően felhagyott.

V.

Jogi háttér
  • 15.

    A Tpvt. 8.§-a (1) bekezdésének első mondata szerint tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni. Ugyanezen cikk (2) bekezdésének a) pontja értelmében a fogyasztók megtévesztésére alkalmasnak minősül, ha az áru ára, lényeges tulajdonsága - így különösen összetétele, használata, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása, valamint kezelése, továbbá az áru eredete, származási helye, beszerzési forrása vagy módja - tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak, az árut megtévesztésre alkalmas árujelzővel látják el, vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak.

    A Tpvt. 9.§-a szerint a használt kifejezéseknek a mindennapi életben, illetőleg a szakmában elfogadott általános jelentése az irányadó annak megállapításánál, hogy a tájékoztatás a fogyasztók megtévesztésére alkalmas-e.

    A Tpvt. 77.§-a (1) bekezdésének d) és f) pontja értelmében az eljáró versenytanács határozatában megállapíthatja a magatartás törvénybe ütközését, illetőleg megtilthatja a törvény rendelkezéseibe ütköző magatartás további folytatását.

    Az eljáró versenytanács a Tpvt. 78.§-ának (1) bekezdése alapján bírságot szabhat ki azzal szemben, aki a Tpvt. rendelkezéseit megsérti. A bírság összege legfeljebb a vállalkozás előző üzleti évben elért nettó árbevételének tíz százaléka lehet. A (2) bekezdés szerint a bírság összegét az eset összes körülményeire - így különösen a jogsérelem súlyára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértéssel elért előnyre, a jogsértő felek piaci helyzetére, a magatartás felróhatóságára, az eljárást segítő együttműködő magatartására, a törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell meghatározni. A jogsérelem súlyát különösen a gazdasági verseny veszélyeztetettségének foka, a fogyasztói érdekek sérelmének köre, kiterjedtsége alapozhatja meg.

VI.

A Versenytanács döntése
  • 16.

    A nyereségszerzés érdekében folytatott tevékenység azt a kötelezettséget rója a vállalkozásra, hogy az áruja (szolgáltatása) megismertetése során pontos és ellenőrzött ismereteit közölve hasson közre a vásárlói szándék kialakításában, azzal, hogy a fogyasztói döntéseket befolyásoló közlésnek a fogyasztó tudomására jutásának időpontjában fennálló megalapozottságáról neki kell gondoskodnia.

    A Tpvt. a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartások tilalmazásával a gazdasági versenyt oly módon óvja, hogy nem engedi tisztességtelenül befolyásolni a fogyasztói döntés mechanizmusát. A tisztességtelen befolyásolás kihat vagy kihathat a fogyasztók versenytársak, illetve az azonos vagy egymást ésszerűen helyettesítő termékek közötti választásának a folyamatára, s ezáltal a verseny alakulására.

  • 17.

    Amint azt a Legfelsőbb Bíróság a Vj-12/1998. számú ügyben hozott Kf. II. 39.624/2000/7. számú ítéletében megállapította, a Tpvt. 8.§-a (2) bekezdésének a) pontjában foglaltak helyes értelmezése szerint a fogyasztói döntések jogsértő befolyásolása megvalósul a valótlan tényállítással, valós tény megtévesztésre alkalmas módon való állításával, illetőleg bármilyen megtévesztésre objektíve alkalmas tájékoztatással. Általában minden olyan magatartás, amely alkalmas a fogyasztók döntési szabadságának korlátozására jogellenes, tekintet nélkül arra, hogy a hátrány valóban vagy ténylegesen bekövetkezett volna [az objektivitás szempontját más esetekben is aláhúzta a Legfelsőbb Bíróság, így pl. a Kf. II. 39.774/2000/6. (Vj-3/1998.), a Kf. II. 39.862/2000/4. (Vj-74/1999.), a Kf. II. 39.312/2001/4. (Vj-3/2000.) és Kf. II. 39.908/2001/5. számú ítéletében (Vj-168/1998.)]. A Tpvt. 8.§-a (2) bekezdésének a) pontja kapcsán az eljáró közigazgatási szervnek (a Gazdasági Versenyhivatalnak) egyebek között azt kell megállapítania, hogy az eljárás alá vont a valóságnak meg nem felelő tényeket állított, illetőleg valós tényekről megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adott [vö. a Legfelsőbb Bíróság Kf. III. 27.967/1996/3. számú ítéletével (Vj-251/1994.)]. Az alkalmasság elbírálásakor figyelembe veendő továbbá a Tpvt. 9.§-a, amely rendelkezésből következően azt a kérdést, hogy a Tpvt. hatálya alá tartozó vállalkozónak a magatartása a fogyasztók megtévesztésére alkalmas-e, elsődlegesen a Tpvt. rendelkezései szerint kell elbírálni, húzta alá a Fővárosi Ítélőtábla a Vj-34/2002. számú ügyben hozott 2. Kf. 27.128/2003/6. számú ítéletében.

  • 18.

    A nyomtatott sajtó vonatkozásában - a Legfelsőbb Bíróságnak a Vj-125/1996. számú ügyben hozott Kf. II. 27.254/1998/5. számú ítéletében foglaltaknak is megfelelően - meg kell különböztetni a fogyasztók két körét, a lap olvasóit és a lapban reklámot megjelentetni szándékozókat.

    Az azonos piaci szegmensben megjelenő lapok közötti választás során a lapok olvasói mint az egyik fogyasztói kör esetében a lapok példányszámára vonatkozó adatok általában nincsenek jelentős befolyással, míg ezek az adatok a fogyasztók másik köre, a lapokban reklámokat elhelyezni szándékozók számára lényeges körülménynek minősülnek, olyannak, amely érdemben befolyásolják azon versenyjogilag releváns döntésüket, hogy melyik lapban jelentetik meg reklámjukat, mivel számukra kétségtelenül jelentőséggel bír, hogy a reklámot közlő lap hány példányban jelenik meg. Ez a megközelítés összhangban van a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatával (lásd a fentebb hivatkozott Kf. II. 27.254/1998/5. számú ítéletet).

    A lapok példányszámának jelentőségét az is mutatja, hogy az eljárás alá vont is szükségesnek tartotta ennek egyes médiaajánlataiban, illetve a "Média Ász" egyes számaiban történő megjelentetését.

    A Versenytanács nem értett egyet az eljárás alá vont azon álláspontjával, hogy a "Média Ász" alapvetően nem befolyásolja a hirdetőket döntéshozataluk során. Kiemelendő, nemcsak egy olyan magatartás vonatkozásában állapítható meg a jogsértő jelleg, amely alapvetően befolyásolja a versenyjogi szempontból releváns fogyasztói döntést, hanem minden olyan magatartás esetében, amely befolyást gyakorol a döntésre. Megjegyzendő továbbá, önmagában az is a "Média Ász" befolyását támasztja alá, hogy az eljárás alá vont - hasonlóan más vállalkozásokhoz - szükségesnek ítélte a kiadványban történő megjelenést.

  • 19.

    A fogyasztók vállalkozások általi tájékoztatásának számos formája létezik. A tájékoztatás a megtételének helyétől, formájától függetlenül versenyjogi értékelés tárgya lehet. Ennek megfelelően a Gazdasági Versenyhivatal nemcsak a hagyományos értelemben vett (televíziós, nyomtatott sajtóban megjelenő stb.) reklámban tett közléseket vizsgálhatja, hanem azokat is, amelyeket az adott vállalkozás az általa készített és alkalmazott médiaajánlatokban tesz, amennyiben ezek a versenyjogilag releváns fogyasztói döntés meghozatala előtt válnak ismertté a fogyasztók előtt, s elemeit képezik annak a tájékoztatásnak, amelyet a vállalkozás nyújt a (potenciális) fogyasztók számára.

    A Versenytanács ennek megfelelően értékelte az eljárás alá vont médiaajánlataiban foglalt, a példányszámra vonatkozó tájékoztatásokat.

  • 20.

    Az 50.000 példányról tájékoztatást adó médiaajánlatok és a "Média Ász" 22. és 23. száma vonatkozásában a Versenytanács alá húzza, az állításnak mind az öt érintett lapszám esetében teljesülnie kellett volna, nemcsak két esetben (a "Nappali, Háló és Dolgozó Piac" 2003/1. és a "Konyha és Fürdő Piac" 2003/3. száma esetén).

  • 21.

    A Versenytanács elfogadta az eljárás alá vontnak a 2003 szeptemberétől 2004 januárjáig alkalmazott médiaajánlatokban feltüntetett maximum 50.000 példányszámmal kapcsolatos védekezését. A Tpvt. 9.§-át szem előtt tartva megállapítható, a "maximum 50 ezer példányban jelenik meg" közlés arról tájékoztatja a fogyasztót, nem kizárt, hogy a lap példányszáma nem fogja elérni az 50.000 darabot. Ennek megfelelően e közlés nem volt alkalmas a fogyasztók megtévesztésére.

  • 22.

    Figyelemmel a fentiekre a Versenytanács megállapította, az eljárás alá vont a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított, amikor a "Média Ász" című kiadvány 2003-ben megjelent 22. és 23. számában, illetve a 2003. év februárjától augusztusáig terjedő időszakban alkalmazott médiaajánlataiban az általa kiadott "Nappali, Háló és Dolgozó Piac" és a "Konyha és Fürdő Piac" című lapok példányszámáról valótlan adatokat közölt, megsértve ezzel a Tpvt. 8.§-a (2) bekezdésének a) pontját.

    A Versenytanács kiemeli, egy lap példányszámára vonatkozó, a tényeknek nyilvánvalóan meg nem felelő tájékoztatást nem lehet alapozni egy üzleti terven alapuló, természetéből adódóan bizonytalan prognózisra, illetve arra, hogy a lapban megjelenő reklámok szervezése már a lap kiadása előtt megkezdődik. Megjegyzendő, az üzletpolitikai megfontolások - amint azt az eljárás alá vont kifejtette - önmagukban valóban nem minősülnek tisztességtelen versenycselekménynek, ugyanakkor jogsértővé válik a vállalkozás üzletpolitikai megfontolásokon alapuló magatartása, ha ahhoz a Tpvt. III. fejezete valamely rendelkezésének megsértése, így különösen a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartás társul.

  • 23.

    A Versenytanács megvizsgálta azt is, nem minősül-e jogsértőnek, hogy az eljárás alá vont a "Média Ász" című kiadvány 2004 márciusában megjelent 24. számában nem adott, illetve a 2004 januárjától alkalmazott médiaajánlataiban nem ad tájékoztatást a lap példányszámáról.

    A Legfelsőbb Bíróság több ítéletében aláhúzta, a Tpvt. 8.§ (2) bekezdésének sérelme nemcsak aktív tényállítással, hanem a termék egyes tulajdonságainak elhallgatásával is megvalósulhat (lásd pl. a Vj-168/1998. számú ügyben hozott Kf. II. 39.908/2001/5. számú és a Vj-137/1998. számú ügyben hozott Kfv. X. 39.924/2002/8. számú ítéletet).

    Amint azt a Versenytanács előzőleg megállapította, a lapokban reklámot elhelyezni szándékozó fogyasztó számára lényeges körülménynek tulajdonságnak minősül, hogy az adott lap milyen példányszámban jelenik meg. Mindazonáltal ha a lapban reklámot megjelentető fogyasztó a lapok közötti választás során a "Média Ász" vagy a médiaajánlat útján nem jut hozzá a számára jelentőséggel bíró információk teljes köréhez, akkor ezt vagy figyelembe veszi döntése meghozatalakor (esetleg más, önmagáról példányszámot közlő lapot választ), vagy további információkat szerez be a lapról. A "Média Ász"-ban megjelenő tájékoztatások alapján megállapítható, a lapok jelentős része olyan kevés információt szolgáltat magáról, hogy a "Média Ász"-ban való megjelenés sok esetben csak figyelemfelhívó reklámnak minősíthető, amely feltételezi a fogyasztó további tájékozódását (eltérő megítélés alá esik, ha a tájékoztatás túllép a figyelemfelhíváson, s például adatokat közül a példányszámról és az olvasottságról).

    Mindezek alapján a Versenytanács szerint önmagában az nem jogsértő, hogy az eljárás alá vont nem közli a "Média Ász" című kiadványban vagy médiaajánlatában az általa kiadott lap példányszámát.

  • 24.

    A Versenytanács azon kérdés vizsgálatára is kitért, a jelen esetben szükséges-e annak megválaszolása, hogy a fogyasztói döntés szempontjából az eladott vagy a kinyomtatott példányszámnak van-e jelentősége.

    A Versenytanács megítélése szerint ennek a jelen ügy kapcsán nincs relevanciája, mivel egyrészt a jogsértés az ezen kérdés megválaszolása hiányában is meg volt állapítható, másrészt nem áll a Versenytanács rendelkezésre olyan adat, bizonyíték, amely cáfolná az eljárás alá vont azon nyilatkozatát, hogy az alternatív terjesztők és a remittenda majdnem teljes körű hasznosítása révén a kinyomtatott példányszám majdnem teljes mennyiségét az olvasókhoz tudja juttatni.

    A Versenytanács szerint a lapok olvasottságára vonatkozó adatok jelentőségének megítélése sem vált szükségessé, mivel az eljárás alá vont a "Nappali, Háló és Dolgozó Piac" és a "Konyha és Fürdő Piac" című lapok olvasottságáról nem adott tájékoztatást a fogyasztóknak (a kérdést a Versenytanács más esetekben, így pl. a Vj-22/2004. és Vj-70/2004. számú ügyekben megvizsgálta).

  • 25.

    A Versenytanács az eljárás alá vont a fogyasztói panaszok hiányát hangsúlyozó védekezésével kapcsolatban kiemeli, a jogsértés egy már megindított versenyfelügyeleti eljárás keretében történő megállapíthatóságával kapcsolatban nincs annak jelentősége, hogy az adott magatartással összefüggésben ismertté váltak-e fogyasztói panaszok vagy sem, illetőleg hány fogyasztói panasz ismert (vö. a Legfelsőbb Bíróság Vj-5/1997. számú ügyben hozott Kf. I. 27.931/1998. számú ítéletével). Nem fogadható el egy olyan védekezés, amely arra alapozódik, hogy fogyasztói panasz hiányában nem valósul meg a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása, hiszen például a Tpvt. 8.§-a (2) bekezdése a) pontjának megsértéséhez elegendő, hogy a vállalkozás magatartása a fogyasztók megtévesztésére objektíve alkalmas volt (lásd a Legfelsőbb Bíróság Kf. II. 39.536/2000/6. számú ítéletét a Vj-18/1999. számú ügyben).

  • 26.

    A jogsértés Tpvt. 77.§-a (1) bekezdésének d) pontja szerint történő megállapítása mellett a Versenytanács nem tartotta indokoltnak ugyanezen bekezdés f) pontja alapján a jogsértő magatartás további folytatásának megtiltását, mivel a jelen eljárásban vizsgált jogsértőnek minősülő magatartások tanúsítása már lezárult. A Versenytanács felhívja ugyanakkor az eljárás alá vont figyelmét arra, hogy amennyiben ismételten valótlan adatokat közöl a lap példányszámáról, az újabb versenyfelügyeleti eljárás megindítását vonhatja maga után.

  • 27.

    A Versenytanács bírságot szabott ki az eljárás alá vonttal szemben. A bírság összegének megállapítása során a Versenytanács figyelemmel volt az eljárás alá vont piaci helyzetére, a jogsértő magatartás tanúsításának időtartamára, a reklámok két lapban történő elhelyezéséből származó bevételre, s arra is, hogy az eljárás alá vont nem egy, hanem két lap vonatkozásában valósított meg jogsértést.

    A Versenytanács megállapította, hogy a "Média Ász" valamely számában megjelent tájékoztatás a Versenytanács szerint jellemzően a következő szám megjelenéséig, azaz hat hónapig fejti ki versenyjogilag figyelembe vehető hatását. Az eljárás alá vont médiaajánlatait postai úton, telefaxon, illetve e-mailben juttatta el a címzetteknek, így ezek hatása jellemzően a következő médiaajánlat megküldéséig tart.

    A Versenytanács a magatartás felróhatósága körében tekintettel volt arra is, az eljárás alá vont előtt ismert volt, hogy az általa közölt adatok nem felelnek meg a valóságnak.

    A Versenytanács tapasztalata szerint az elmúlt időszakban elszaporodtak a hasonló jogsértő magatartások, a vállalkozások gyakorta közölnek valóságnak meg nem felelő adatokat a lapok példányszámáról, olvasottságáról, ezért a bírság összegének meghatározásakor a Versenytanács figyelemmel lesz a Legfelsőbb Bíróság azon álláspontjára is, mely szerint a bírságnak az eljárás alá vont magatartásának kellő szankcionálásán túl arra is alkalmasnak kell lennie, hogy piaci résztvevőket a versenyszabályok betartására, a hasonló jogsértő magatartások elkerülésére késztesse [Kf. I. 28.422/1997/5. (Vj-4/1995.)].

    A jogsértő magatartás versenyre gyakorolt hatásának körében értékelte a Versenytanács, hogy a magatartás alkalmas volt azon fogyasztók, a lapokban reklámokat elhelyezők "becsalogatására," akiknek reklám megjelentetésére vonatkozó döntése jelentős mértékben befolyásolja az eljárás alá vont adott lapszámmal kapcsolatos magatartását, mivel az egy-egy lapszám kapcsán elért reklámbevételek, a reklámok megjelentetése tárgyában megkötött szerződések és így a reklámozó fogyasztók száma alapvetően meghatározzák az adott lapszám példányszámát, az eljárás alá vont adott lapszámból származó bevételeinek összességét.

    A jogsértés a valóságnak meg nem felelő, a fogyasztót "becsalogató" közléssel megvalósult, az eljárás alá vont által ezt követően nyújtott bármilyen tájékoztatás csak a szankció mértékének megállapítása során vehető figyelembe. Az eljárás alá vont ezzel összefüggésben kérte annak értékelését, hogy ügyfeleit tájékoztatta a lap adott számának tényleges példányszámáról, s árengedményt adott számukra a reklám megjelenésének díjából. Az eljárás alá vont ezen, a jogsértő magatartás tanúsítását követően megvalósult, a jogsértés szankciójának mértékét befolyásoló tájékoztatás megtételét igazoló bizonyítékkal nem szolgált, így az esetleges egyedi felvilágosítás nem volt figyelembe vehető a jogsértő magatartás versenyjogi következményeinek meghatározásánál.

  • 28.

    A Versenytanács szükségesnek tartja megjegyezni, a vizsgáló és a Versenytanács bejelentési szakaszban hozott határozata nem tekinthető automatikusan irányadónak a megindult versenyfelügyeleti eljárást érdemben lezáró határozat meghozatalakor, mivel ekkor a Versenytanács - eltérően a bejelentési szakasztól - már a kellően feltárt tényállás alapján hozza meg határozatát, a megismert adatok alapján foglalva állást az adott magatartás jogsértő voltáról vagy ennek hiányáról, illetve a jogsértő magatartás szankciójáról.

  • 29.

    A határozat elleni jogorvoslati jogot a Tpvt. 83.§-ának (1) bekezdése biztosítja.

Budapest, 2004. szeptember 9.

Kapcsolódó anyagok

CímDátum
Vj-71/2004/142007.03.19.