Gazdasági Versenyhivatal

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍ RÓSÁGA

mint másodfokú bíróság

Kf. V. 40. 263/2000/7. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Kállay Péter (Ká11ay és Társa Ügyvédi Iroda, 1124 Budapest, Fodor u. 77.) ügyvéd által képviselt Castrol Hungária kft. (2040 Budaörs, Liget u. 1.) felperesnek dr. László Ildikó (1056 Budapest, Királyi P. u. 5-7.) ügyvéd által képviselt Gazdasági Versenyhivatal (1051 Budapest, Roosevelt tér 7-8.) alperes ellen versenyhatározat felülvizsgálata iránt indított perben a Fővárosi Bíróság 2000. szeptember 29-én kelt 2.K.31.147/1997/21. számú ítélete ellen a felperes által 22. sorszámmal benyújtott fellebbezés folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

ítéletet

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja .
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000.- (tízezer) forint másodfokú eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 13.500 (tizenháromezer-ötszáz) forint fellebbezési illetéket.
Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

A felperest a hamburgi székhelyű The Burmah Oil (Deutschland) GmbH alapította. A felperes 1995-ben bérfeldolgozási szerződést kötött a MOL Rt. Komáromi Finomítójával, mely szerint a Castrol motorolajok előállításához szükséges alapanyagokat és egyéb komponenseket a felperes szállította. Rögzítették a szerződésben a minőség biztosításához szükséges feltételeket. A késztermék címkéjén a márkanév és a termék megjelölés mellett a "The Burmah Oil (Deutschland) GmbH", illetve a "The Burmah Oil (Deutschland) GmbH Hamburg" felirat szerepelt. A flakonokon a vonalkód első három jele utalt arra, hogy a termék származási országa Magyarország.

Az alperes az 1997. augusztus 13-án kelt Vj-65/1997/9. számú határozatával megállapította, hogy a felperes a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 8. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző jogsértést követett e1, amikor a Magyarországon előállított Castrol motorolajok származási helyéül Németországot tüntette fel. Az alperes a magatartás folytatását megtiltotta és a felperest 500.000 forint bírság megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint a termékválasztást befolyásoló egyik lényeges körülmény az előállítás helyének közlése, mert a termékről kialakított képben jelen van az adott ország műszaki-termelési színvonala, technológiai fegyelme. Nem mindegy, hogy melyik országban történik az előállítás még akkor sem, ha a Castrol cég szigorúan ellenőrzi és irányítja a motorolaj összetételét, a minőségét garantálja. A származás, előállítás helyének fontosságát támasztja alá az 1967. évi 7. törvényerejű rendelettel kihirdetett Madridi Megállapodás 3. cikke is. A perbeli terméket magyar cég állítja elő, így a származási hely Magyarország, a németországi származási hely feltüntetése valótlan állítás.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának megváltoztatása iránt. Hivatkozott arra, hogy jogsértést nem követett el, mert a termék előállítása és jelölése megfelel a nemzetközi szabványnak, több országban állítanak elő Castrol motorolajat és konkrét előállítási hely egyik termékükön sem szerepel. A terméken nem a származási helyet tüntette fel, hanem a minőségért felelős, a termék legfontosabb komponensét gyártó cég nevét. A Deutschland szó nem a földrajzi környezetre utalt, hanem a cég hivatalos nevének része. A gyártás helyének nincs jelentősége, az előállítási hely feltüntetése a cég érdekével ellentétes. A termék keresettségét kizárólag a márkanév határozza meg. A Madridi Megállapodás pedig a perbeli esetre nem alkalmazható, a megállapodás szerint tiltott gyártás helyének hamis feltüntetésére nem került sor. A Castrol védjegy tulajdonosa a licencia megállapodás alapján kapott lehetőséget arra, hogy a cég nevét a terméken feltüntesse.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának minősül a Tpvt. 8. § (2) bekezdés a) pontja alapján a fogyasztók megtévesztése, ha az áru ára, lényeges tulajdonsága, az áru eredete, származási helye, beszerzési forrása vagy módja tekintetében valótlan tényt, vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak, az árut megtévesztésre alkalmas árujelzővel látják el, vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak. A felperes a termékein olyan feliratokat szerepeltetett, amelynek alapján nem volt a fogyasztók számára felismerhető módon tisztázható az előállítás, a származás helye. A gyártó megjelölése a fogyasztó számára tényleges és lényeges információt tartalmaz, ezért szükséges a származási, előállítási hely feltüntetése. A származási hely a Tpvt. 8. § (2) bekezdés a) pontja szerint az áru lényeges tulajdonságai közé tartozik, a termék kiválasztásakor nem hagyható figyelmen kívül az, hogy az előállítás helyének is fontos szerepe van. A Madridi Megállapodás 3. Cikke is tiltja a hamis, a megtévesztő származási hely megjelölést. Az a tény, hogy a termékeken lévő tájékoztatás szövege németországi származási helyre utalt, kimerítette a Tpvt. 8. § (2) bekezdés a) pontjának megsértését.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. Előadta, hogy a Castrol olajflakonokon sem gyártási hely, sem előállítási hely, sem származási hely nem szerepel. Nem történt olyan valótlan tény feltüntetés, amely a Tpvt. 8. § (2) bekezdésébe ütközött volna. A flakonokon csak a márkanév és a márkatulajdonos került feltüntetésre. Ezek megfelelően tájékoztatták a fogyasztót, aki a termékválasztásnál a megfelelő minőséget és összetételt keresték. A terméken a termék legfontosabb komponensét gyártó és ennek minőségéért felelős cég neve került feltüntetésre. A The Burmah Oil (Deutschland) GmbH felirat a terméket gyártató cég neve volt. Nincs jelentősége a termékválasztásnál az előállítás helyének. A döntő befolyásoló tényező az adalékanyag minősége, amely jelen esetben eredeti német termék volt. Nem elhanyagolható a gyártási technológia sem, azonban annak minőségéért a felperes volt felelős, közvetetten pedig a terméken feltüntetett német anyacég. Nem sértették meg a Tpvt. 8. § (2) bekezdés a) pontját, e rendelkezés nem írja elő kötelezően, hogy a terméken fel kell tüntetni az árú eredetét, származási helyét. A Madridi Megállapodásra való hivatkozás is téves, e rendelkezés csak a gyártás helyének hamis feltüntetését tiltja. Mindezek alapján kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereseti kérelmének történő helytadást.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, költségei megtérítése mellett.

A fellebbezés alaptalan.

A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy nincs olyan jogszabályi kötelezettsége, mely szerint a terméken fel kellene tüntetnie a származási helyet. A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 10. § (1) bekezdés c) pontja szerint az áru címkéjének tartalmazni kell az árú származási helyének megjelölését. A törvény hatályba lépése előtt hatályban volt, belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény 22. § (1) bekezdése előírta az árú lényeges jellemzőjéről szóló tájékoztatási kötelezettséget. E rendelkezésekkel összhangban a Madridi Megállapodás 3. Cikke, melyet a Magyar Állam az 1967. évi 7. számú törvényerejű rendelettel ratifikált, tiltja az árúk hamis, vagy megtévesztő származási jelzésének használatát. A 3. Cikk rendelkezése szerint nem akadályozzák, hogy az eladó, a nem az eladási országból származó árukon nevét vagy címét feltüntesse, ebben az esetben azonban a cím vagy a név mellett világosan látható betűkkel, pontosan fel kell tüntetni az előállítási vagy termelési ország, illetve hely megjelölését vagy más olyan jelzést, ami elegendő az árú valódi származásával kapcsolatos mindennemű tévedés eloszlatására. E rendelkezésekből következően - amennyiben a Deutschland márkanév - a felperes megsértette a Tpvt. 8. § (2) bekezdés a) pontját, amikor a terméken sem a gyártási helyet, sem az előállítási helyet, sem a származási helyet nem szerepeltette, a termékein csak a márkát és a márka tulajdonos nevét tüntette fel. A név feltüntetése mellett sem közölte a felperes, hogy a terméken feltüntetett németországi cégnév nem a gyártót, nem az előállítót és nem is a származási helyet jelöli, ezáltal megtévesztette a fogyasztót, amikor a névben szereplő országnévre is figyelemmel a fogyasztó a terméket Németországból származónak tekinthette és ezt német terméknek tekintve vásárolta meg, választásában a feltüntetett név befolyásolta. A Tpvt. 8. § (2) bekezdés a) pontja megsértésére sor került, a felperes az árú lényeges tulajdonsága, származási helye tekintetében valótlant tényt, illetve valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állított, amikor nem tette a flakonokon levő felirat alapján egyértelművé a származás helyét.

Mindezek alapján a felperes a jogsértést elkövette, ezért az alperes a felperessel szemben jogszerűen alkalmazott bírságot, ezért az elsőfokú bíróság törvényesen utasította el a felperes keresetét.

A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.

A pervesztes felperes a Pp. 78 .§ (1) bekezdése alapján köteles az alperes másodfokú eljárási költsége megfizetésére, továbbá a tárgyi illeték feljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illeték viselésére a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján.

Budapest, 2002. június 17.