A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA
mint másodfokú bíróság
Kf. II. 39. 862/2000/4. szám
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága az EURO-REGENBOGEN Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. (Budaörs) felperesnek a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felül vizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2000. évi március hó 22. napján kelt 2.K.40.523/1999/5. számú ítélete ellen a felperes részéről 6. sorszám alatt benyújtott fellebbezés elbírálása során a 2002. évi szeptember hó 11. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
ítéletet
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperesnek 7.500.- (azaz hétezer-ötszáz) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 13.500.- (azaz tizenháromezer-ötszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
Indokolás
A felperes a Budaörsi Regenbogen GmbH Oktatási Központ néven szórólapokon számítógép-kezelői tanfolyamokat szervezett. A szórólapokon tájékoztatta a fogyasztókat a tanfolyamok fajtáiról és díjairól, arról, hogy az első három órás foglalkozás ingyenesen meghallgatható. Közölte továbbá, hogy a vizsgázott hallgatók a tanfolyami szinten megfelelő okleveles bizonyítványt kapnak. A felperes által közölt oktatási feltételek információt adtak arról, hogy a társaság a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: T.) 2. § (3) bekezdése szerinti képzést nyújt és köztes vizsgákat szervez. Tartalmazta a tájékoztatás azt, hogy a számítógép-kezelő szakképesítés szakmai vizsgáztatását külön felkérésre és díjazásért az Országos Közoktatási Szolgáltató Iroda (a továbbiakban: OKJ) végzi. A tanfolyam végén adott oklevél szerint a hallgatók "a Művelődési és Közoktatási Minisztérium 16/1994.(VII.8.) MKM rendeletében meghatározott OKJ 4713139139003 számítógép-kezelői szakképzésre irányuló képzésben az 1993. évi LXXVI. szakképzési törvény 13. § (2) bekezdése szerinti képzési szakasz zárásával operátori ismeretekből szakaszzáró vizsgát tett. Adományozó: Regenbogen GmbH Oktatási Központ Budaörs, Baross u. 25.".
Az alperes az 1999. július 27-én kelt Vj-74/1999/16. számú határozatában megállapította, hogy a felperes azon magatartása, hogy a belföldön szervezett tanfolyamainál idegen nyelvű elnevezését használja, magát a szakképzési törvény alapján szakképzést folytató intézménynek nevezi és e törvény alapján leteendő vizsgát és annak alapján kiállított oklevelet ígér alkalmas a fogyasztók megtévesztésére.
E magatartás folytatását a határozat kézhezvételét követő 30 napon belül megtiltotta, az eljárás alá vontat pedig 500.000.- Ft pénzbírsággal sújtotta. A határozat indokolásában rögzítette, hogy a felperes az ismertetett magatartásával megvalósította a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 8. § (2) bekezdés a/ pontja által tilalmazott versenyjogsértést, mert valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állított. A 2/1997.(I.22.) MüM rendelet (a továbbiakban: R.) 19. §-a szerint ugyanis, mint iskolarendszeren kívüli szakképesítéssel foglalkozó intézmény az illetékes munkaügyi központtól nem kérte nyilvántartásba vételét és olyan vizsga szervezését ígérte, amelyre felhatalmazása nem volt .
A felperes keresetében a határozat megváltoztatását és a versenyjogsértés megállapításának mellőzését, másodsorban pedig a bírság összegének jelentős mérséklését kérte. Keresetében állította, hogy a jogszabály a cég német nyelvű elnevezését használatát nem tiltotta, alappal nevezte magát szakképzést folytató intézménynek, de nem ígérte szakképesítés adását. Az alperes hatáskörét túllépve tiltotta el az idegen nyelvű elnevezés használatától.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát részben megváltoztatta és a bírság összegét 300.000.- Ft-ra mérsékelte. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság a Tpvt. 80. § (2) bekezdésének a/ pontja alapján a versenyjogsértést, a fogyasztók megtévesztését megállapította. Kifejtette, hogy a felperes tevékenységét a jogszabályok részletesen szabályozták. Utalt arra, hogy a szakképzés megkezdésének és folytatásának feltételeiről szóló R. 1. § (1) bekezdésének a/ pontja, 2. § (3) bekezdésének j/ pontja, a 19. § (1) és (2) bekezdése szerint a T. 52. § (5) bekezdésében írt rendelkezéseknek a felperes tevékenysége nem felelt meg. A szórólapok adatai, a tanfolyamok végén nyújtott oklevél állításai arra utaltak, hogy a felperes tevékenysége államilag elismert intézményi keretek között folyik. Ezt az információt a fogyasztói döntések meghozatalában erősítette az a körülmény is, hogy a felperes tanfolyamokat német nyelvű cégnévvel hirdette meg. Mindez a Tpvt. 9. §-a alapján is alkalmas volt a fogyasztók megtévesztésére. Az alperes jogszerűen intézkedett a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolását eredményező idegen nyelvű cégnéven történő tanfolyamszervezés megszüntetéséről, amely tartalmában nem azonos a német cégnév használatának eltiltásával. A felperes részére megállapított bírság összegét a Tpvt. 78. § (2) bekezdése és 83. § (4) bekezdése alapján mérsékelte.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatásával a keresetének megfelelő döntés meghozatalát kérte. Kifejtette, hogy az általuk szervezett tanfolyamaik során sem szórólapjaikon, sem különböző formanyomtatványaikon, sem szóban, sem írásban nem állították, vagy hirdették, hogy az általuk indított számítástechnikai tanfolyamok OKJ-S szakképesítést nyújtanak. Álláspontja szerint az alperes hatáskörén túlterjeszkedve tiltotta el a felperes társaságot a bejegyzett idegen nyelvű elnevezésének használatától.
Az elsőfokú bíróság ítéletének keresetnek helyt adó és a bírság összegét leszállító rendelkezése ellen a felek nem fellebbeztek, e vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet nem vizsgálta felül.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvánítási és Céginformációs Szolgálatának adatközlése alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy a felperes a Szivárvány Kereskedelmi és Gépgyártó Kft. cégelnevezést 1999. szeptember 21-étől módosította az EURO-REGENBOGEN Szolgáltató és Kereskedelmi Kft-re.
Az alperes és az elsőfokú bíróság a felperes versenyjogsértését a Tpvt. 8. § (2) bekezdésének a/ pontja és 9. §-a alapján jogszabálysértés nélkül állapította meg.
A Tpvt. 8. §-ában tiltja a fogyasztók megtévesztését és a fogyasztók választási szabadságának indokolatlan korlátozását, amelyet a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásában jelölt meg. A fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása bármilyen, a megtévesztésre objektíve alkalmas tájékoztatással megvalósulhat, ezért a 9. § külön is kiemeli, hogy a használt kifejezéseknek a mindennapi életben, illetőleg a szakmában elfogadott jelentése az irányadó annak megállapításánál, hogy a tájékoztatás a fogyasztók megtévesztésére alkalmas-e. A fogyasztók tisztességtelen befolyásolása - annak feltüntetése, hogy belföldi tanfolyamokat német elnevezésű és hátterű cég szervezi és az oktatási feltételek adott módon történő közlése - alkalmas volt az átlagos fogyasztó döntési szabadságának csökkentésére vagy megszüntetésére, ez pedig a felperest aránytalan előnyhöz juttathatta, de zavart okozhatott az adott piac működésében is.
A perbeli esetben a számítógépes tanfolyamok és az általa nyújtott szolgáltatások között lényeges a különbség abban, hogy azt a T. és az R-ben szabályozottaknak megfelelően nyújtják vagy az a szervezett önképzés keretében történik. A felperes magatartása e vonatkozásban is alkalmas volt a fogyasztók megtévesztésére, mert azt a látszatot keltette, hogy az oktatás az államilag elismert intézményi keretek között folyik. A felperes szórólapjain közölteket pedig az áltag ember, az átlag fogyasztók ekként érthették, így megtévesztésre objektíve alkalmas volt a felperes tájékoztatása.
Nem volt megalapozott a felperes érvelése a névhasználattól eltiltás vonatkozásában sem. A felperes az alperes határozatának meghozása időpontjában - 1999. július 27-én - nem volt jogosult az idegen cégnév használatára, ezért az alperes határozata a névhasználat vonatkozásában sem volt jogszabálysértő. Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra, hogy az alperes döntése tartalmában nem azonos a német cégnév használatától való eltiltással. A határozathozatal időpontjában a felperes elnevezése Szivárvány Gépgyártó és Kereskedelmi Kft. volt, az alperes pedig a név használatát a felperes fogyasztókat megtévesztő tevékenységével összefüggésben tiltotta, mert maga a névhasználat is megtévesztő volt, azt sugallva, hogy az oktatást külföldi háttérrel rendelkező német cég végzi. Az alperes határozatának meghozása után a cégnévben a német nevű vezérszó használata már nem kifogásolható, a cégforma német nyelvű megjelölésére azonban nincs lehetőség.
Az elsőfokú bíróság a Tpvt. 78. § (2) bekezdésének mérlegelésével jogszabálysértés nélkül állapította meg a felperest terhelő bírság összegét is.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. § (3) bekezdése alapján helybenhagyta.
A fellebbezés sikertelen volt, ezért a felperest a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte, míg a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték viselésére vonatkozó rendelkezés a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésén alapul.
Budapest, 2002. évi szeptember hó 11. napján