A Fővárosi Bíróság
2. K. 34702/2000/16.
A Magyar Köztársaság nevében!
A Fővárosi Bíróság Philips Magyarország Kft. (Budapest) Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen verseny ügyben meghozta a következő
ítéletet
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg alperesnek 4000,- (Négyezer) Ft. perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet a Legfelsőbb Bírósághoz címezve ennél a bíróságnál kell 3 példányban benyújtani. A fellebbezési határidő letelte előtt a felek közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását. Ha a fellebbezés kizárólag a Pp.256/A.§ (1) bekezdés a-d) pontjaiban felsorolt rendelkezések ellen irányul, tárgyalás tartása kérhető.
Indokolás
Az importból származó és hazai gyártású Philips termékek forgalmazására szakosodott felperes a hollandiai székhelyű Philips multinacionális csoport leányvállalata. A háztartási kisgépek és szórakoztató elektronikai cikkek hazai piacán részesedése 10%-os.
A 35/1978.(VII.6.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) által előírt - tartós fogyasztási cikkek üzemben tartásához, javításához szükséges alkatrész, valamint tartozék ellátási - kötelezettség teljesítése keretében felperes országosan 28 vállalkozást tömörítő szervízhálózatot hozott létre.
A felperessel kötött - nem kizárólagos jellegű - szerződések értelmében a hálózat tagjai biztosítják a Philips termékek jótállási és szavatossági felelősség körébe eső javítását, karbantartását. A határozatlan időre szóló megállapodások szerint a munkálatokhoz szükséges alkatrészek, tartozékok rendelkezésre állásáról, továbbá a szervizek dolgozóinak szakmai továbbképzéséről a felperes gondoskodik.
A hálózat tagjai - akik esetenként felperes versenytársaitól is szereznek be Philips alkatrészeket - továbbeladást nem végeznek.
A márkahálózaton kívül eső szervizek és végfogyasztók alkatrészhez juthatnak az erre szakosodott Philips anyacéggel szerződő HQ and Nedish Kft. (a továbbiakban: Nedish Kft.), valamint Aswo Kft. révén, továbbá a Sini Kft-től.
A konyhai kisgépek esetében felperesen kívül kizárólag Nadish Kft-től beszerezhető, de szórakoztató elektronikai eszközöket is értékesítő ezen vállalkozás piaci részesedése a háztartási kisgépalkatrészekre esően 24,2%, a híradástechnikai eszközök tekintetében pedig 16,9%. A háztartási kisgépek alkatrészeinél alkalmazott árai azonban a felperes árainál átlagosan 22%-kal magasabbak, a híradástechnikai eszközökhöz szükséges alkatrészek közül ezen túlmenően nagyobb részt nem értékesít.
A Nedish Kft. mellett ugyancsak felperes versenytársaként működő szórakoztató elektronikai alkatrészeket forgalmazó Aswo Kft. 8,4%-os, a Sini Kft. pedig 2,8%-os piaci részesedéssel rendelkezik. Utóbbi vállalkozás nem eredeti, hanem helyettesítésre alkalmas alkatrészeket értékesít alacsonyabb áron.
Alperes 2000. június hó 8. napján kelt Vj-8/2000/39. sorszámú határozatában a vizsgálati jelentés javaslatát elfogadva megállapította, a felperes gazdasági erőfölényével él vissza azzal, hogy a Philips márkájú alkatrészeket csak szervízhálózatának tagjai számára értékesíti.
E magatartás folytatását alperes megtiltotta, egyben felperest 4 millió Ft. bírság megfizetésére kötelezte. Indokolásában alperes kiemelte, nem vitatja, a felperes - fogyasztói érdekekkel egybecsengő - gazdasági érdeke az, hogy a Philips termékeket eredeti alkatrészekkel márkaszervíz javítsa. A márka-védelem ezen elfogadható szerepe mellett azonban a végső fogyasztóknak az is érdeke, hogy könnyebb elérhetőséget biztosító módon készülékét fizetés ellenében hálózaton kívül is megjavíttathassa.
A márkaszervizek mellett tevékenykedő szervizek silány munkavégzése ugyanis nem feltételezhető. Miután a Philips termékek alkatrészértékesítési piacán részesedése 70%-os, alperes az 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 22.§ (1-3) bekezdésére utalva megállapította, hogy a felperes gazdasági erőfölényes helyzetben van.
E körben érveléséhez hozzáfűzte, hogy a versenytársak - márkaidegen alkatrészekkel tűzdelt - helyettesítő áruválasztékukkal nem nyújtanak felperessel egyenértékű szolgáltatást. Így a fogyasztók máshoz fordulása lényegesen korlátozott.
Ellenvetésére válaszolva alperes megjegyezte, hogy a márkaszervizeket ellenérték fejében alkatrésszel ellátó tevékenysége folytán felperes szándékától függetlenül piaci szereplőnek minősül, ekként a Tpvt.21.§ c) pontja által tilalmazott módon gazdasági erőfölényével él vissza, amikor a márkaszervizek igényein felül jelentkező alkatrészellátástól kellő indok nélkül zárkózik el, hiszen a jogszerű indoknak tekinthető veszteséges tevékenység felperes szerint sem fenyegetne.
Alperes külön kitért arra is, hogy a Tpvt-be ütköző magatartás folytatásának megtiltása a jövőre nézve akként érvényesülhet, a vizsgált okok alapján felperes nem tagadhatja meg a kiszolgálását. A Tpvt. 21.§ g) pontja alá nem eső módon meghatározhatja azonban azokat a feltételeket, amelyekkel az árubeszerzés megoldható.
A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság elsődlegesen jogsértés hiányának megállapítása és bírság megfizetése alóli mentesítése mellett, másodlagosan a bírság mérséklésével változtassa meg alperes határozatát.
A felperes perköltségeire igényt tartott.
Állította, nincs gazdasági erőfölényes helyzetben. A Philips csoporttól ugyanis szerződéskötés révén bárki beszerezheti a szükséges alkatrészeket. Ha pedig szerződéses kapcsolatot adott vállalkozás nem kíván kialakítani, az alkatrészek a Nedish Kft-től, illetve az Aswo cégtől is megvásárolhatók.
Így amennyiben egy szerviz termékeinek javítását határozta el, a beszerzési forrást is meg tudja találni.
Hangsúlyozta, a felperes nem kereskedik az alkatrészekkel, tevékenysége nyereséget nyújt ugyan, de beszerzési jellegű. Kizárólag üzletpolitika okokból vállalja át a szervizektől a beszerzéssel járó adminisztrációs terheket azzal, hogy az igényeket összegyűjti és gondoskodik azok együttes behozataláról.
Úgy ítélte meg, alperes azzal, hogy elvitatja jogát a beszerzés ily módon történő megszervezésében, a gazdasági realitásokat félretéve üzleti döntéseinek szabadságát a Tpvt. szellemével ellentétesen korlátozza és arra kényszeríti, egy üzletágat veszteségesen működtessen.
A felperes e körben külön kiemelte azt is, hogy az alkatrészellátás nem tartozik profiljába és a márkaszerződéseknek sem ez az elsődleges tartalma.
Megemlítette továbbá, hogy a márkaszervizekben tájékoztató táblákon ismerhetők meg az alkatrészeket forgalmazó cégek.
Alperes számításai kapcsán kifogásolta, hogy a reprezentáltság mértékének összforgalom alapján történő megítélése nem ad reális képet, hiszen a fizető munkák 80%-át az olyan háztartási gépek javítása teszi ki, melyeket nem gyárt.
Ezért álláspontja szerint részesedését csupán 5-25%-ban lehet figyelembe venni, mely termékeinek jó minősége miatt nem tekinthető alulprezentáltnak.
Állította, elmarasztalására mindezeken túl csak akkor kerülhetett volna sor, ha kifogásolt magatartása bizonyított módon a versenyt korlátozza, illetve ha eljárása tisztességtelen lett volna.
Kizárólagos disztributori jog és előnyök hiányában azonban éppen az állapítható meg, hogy nincs versenyt korlátozó helyzetben.
Előadta, nem kapott választ arra, alperes milyen alapon várja el, hogy egy üzletágat veszteségesen működtessen. Ha bárkit kiszolgálna a piacon, akkor nem tudná tevékenységét rentábilisan folytatni, mert a megnövekedett adminisztráció olyan költségnövekedést eredményezne, amit már nem háríthatna át a fogyasztókra figyelemmel arra, hogy versenytársai az alkatrészpiacon kizárólag alkatrészkereskedelemre specializálódott multinacionális vállalkozások magyarországi leányvállalatai.
Felhívta továbbá a figyelmet arra is, hogy miután a jelenlegi helyzet is kompromisszum eredménye, azaz a társaság tulajdonosai a goodwill érdekében hajlandók elfogadni az alkatrészüzletág szerény nyereségét feltételezhető, hogy a Versenyhivatal határozatának fennmaradása esetén a tevékenység megszűntetése mellett döntenek. Kérdés, hogy vajon ez jó-e a fogyasztóknak?
A termékek egyedi tervezésű megoldásai és a szakszerű javításhoz szükséges szakismeretek, valamint speciális eszközpark miatt nem zárható ki, hogy a szakszervizen kívül történő javítás nem megfelelő minőségű. Ez pedig jóhírének árt, ezen túl hosszabb távon piacvesztését okozhatja.
Ezért álláspontja szerint nem várható el tőle, hogy az alperes által sérelmezett módon eredeti gyári alkatrészek rendelkezésre bocsátásával segítséget nyújtson olyan tevékenység végzéséhez, amelyből nagy valószínűséggel prognosztizálhatóan előbb - utóbb közvetve, vagy közvetlenül valamilyen formában kár fogja érni.
A felperes úgy látta, a R. előírásait a jelenlegi rendszer mellett is teljesíti, a R. ugyanis nem tartalmaz olyan szabályt, amely az alkatrész közvetlen elérhetőségének biztosítását írná elő az importáló számára.
Az alperes ellenkérelmében - fenntartva a határozatában elfoglalt jogi álláspontját - a felperesi kereset elutasítását kérte.
Perköltségeire igényt tartott.
Hangsúlyozta, hogy az elzárkózás indokoltságát a felperesnek kellett volna bizonyítania.
A felperes keresete nem volt megalapozott.
A felperes által vitatott gazdasági erőfölény körében a Tpvt. a következőképp rendelkezik:
A Tpvt. 14. § (1) bekezdés az érintett piacot, a megállapodás tárgyát alkotó áru és a földrajzi terület figyelembevételével kell meghatározni.
(2) bekezdés: a megállapodás tárgyát alkotó árun túlmenően figyelembe kell venni azt - a felhasználási célra, az árra, a minőségre és a teljesítés feltételeire tekintettel - ésszerűen helyettesítő árukat (keresleti helyettesíthetőség), továbbá a kínálati helyettesíthetőség szempontjait.
(3) bekezdés: földrajzi terület az, amelyen kívül a) a fogyasztó nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut beszerezni, vagy
b) az áru értékesítője nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut értékesíteni.
A Tpvt. 22. § (1) bekezdése gazdasági erőfölényben van az érintett piacon (14.§), aki gazdasági tevékenységét a piac többi szereplőjétől nagy mértékben függetlenül folytathatja anélkül, hogy piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintettel kellene lennie versenytársainak, szállítóinak, vevőinek és más üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására.
(2) bekezdés: a gazdasági erőfölény megítéléséhez vizsgálni kell különösen
a) azt, hogy az érintett piacra való belépés és az onnan történő kilépés milyen költségekkel és kockázattal jár illetve, hogy milyen műszaki, gazdasági, vagy jogi feltételek megvalósítását igényli:
b) a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét, illetve annak alakulását;
c) az érintett piac szerkezetét, a piaci részesedések arányát, a piac résztvevőinek magatartását, valamint a vállalkozásnak a piac alakulására gyakorolt gazdasági befolyását.
(3) bekezdés: gazdasági erőfölényben lehet egy vállalkozás, vagy több vállalkozás közösen.
A nem vitásan felperesre is irányadó tartós fogyasztási cikkek, alkatrész ellátásáról és javításáról szóló R.1.§ (1) bekezdése rögzíti, hogy a rendelet hatálya kiterjed a tartós fogyasztási cikkeket és azok alkatrészeit, illetve tartozékait gyártó importáló, vagy forgalmazó, továbbá azok javítását ellátó jogi személyekre és magánszemélyekre, valamint ezek társaságaira (a továbbiakban: vállalat).
A R.2.§ (1) bekezdése előírja, hogy a tartós fogyasztási cikkek üzemben tartásához, illetve javításához szükséges alkatrészekről és tartozékokról (a továbbiakban: alkatrész), továbbá a javító szolgálatról, a gyártó, illetve az importáló vállalat az áru szokásos élettartama alatt folyamatosan köteles gondoskodni.
(4) bekezdés: a belkereskedelmi vállalatok az alkatrészellátás és a javítószolgálat biztosításában - különösen az igények felmérésében az alkatrészellátásra vonatkozó információk szolgáltatásában és az alkatrészek forgalmazásában - együttműködnek a gyártó, az importáló, illetve a javítószolgálatot ellátó vállalatokkal.
A R.3.§ (2) bekezdése szerint a kötelező jótállással árusított, továbbá a mellékletben felsorolt termékek alkatrészellátásáról és javítószolgálatának megszervezéséről, ha az áru ára 1500,-Ft alatt van 3 évig, 1500-10.000,-Ft között van 6 évig, 10.000,-Ft fölött van 8 évig kell gondoskodni. Az időtartamot a (4) bekezdésben foglalt kivétellel a vásárlónak történő eladástól kell számítani. A R.5.§ (1) bekezdése értelmében a gyártó, illetve az importáló vállalat az alkatrészellátásról, valamint a javítószolgálatról úgy köteles gondoskodni, hogy - maga gyártja az alkatrészt, illetve maga látja el a javítószolgálatot, vagy - más gazdálkodó szervezettel kötött szerződéssel szervezi azt meg.
(2) bekezdés: az áru külföldről történő behozatala esetén ha a külföldi szállító nem vállal szerződéses kötelezettséget az alkatrészellátás folyamatos biztosítására, a behozatalra csak akkor kerülhet sor, ha az alkatrészellátást az importáló, illetve a 2.§ (3) bekezdésében megjelölt vállalat más módon biztosítja.
(3) bekezdés: a gyártók, importálók a terméket forgalombahozó kereskedelmi vállalatokat kötelesek folyamatosan tájékoztatni a termékhez szükséges alkatrészeket fogyasztói forgalomba hozó, illetve a termék javítószolgálatát ellátó vállalatokról. Erről a vásárlót, a jótállási jegyen, vagy a terméket forgalmazó üzletben egyéb alkalmas módon folyamatosan tájékoztatni kell.
Az idézett Tpvt. és R. szakaszait egybevetve az érdemben nem cáfolt alkatrészértékesítés piacán fennálló felperesi piaci részesedéssel, a bíróság jogi álláspontja szerint a Philips termékeket értékesítő felperes gazdasági erőfölényes helyzetét fennállónak kell tekinteni.
A Tpvt. 21. § c) pontja értelmében gazdasági erőfölényben lévő vállalkozás azon magatartása, melyben indokolatlanul elzárkózik az ügylet jellegének megfelelő üzleti kapcsolat létrehozásától, illetve fenntartásától tilalmazott visszaélésnek minősül.
A perben ugyancsak nem vitatott tényállás szerint felperes az általa forgalomba hozott termékek javítására szolgáló alkatrészellátást kizárólag a vele szerződött márkaszervizek számára biztosítja.
Ezért a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, a felperes elzárkózása indokoltnak tekinthető-e.
E körben a bíróság elöljáróban kiemeli, hogy ha a felperesi termékre is kiterjedő alkatrészellátás megnyugtató módon más vállalkozások erre szakosodott tevékenysége révén megoldott lenne, úgy a felperes elzárkózása értelemszerűen nem merülne fel. Ennek megállapítására azonban az alperesi tényfeltárás adatai nem adtak alapot.
Mindezek előrebocsátása után bíróság a következőket tekintette át:
- 1.
A felperes által létrehozott és alkatrészekkel ellátott szervízhálózat képes-e a felmerülő igények maradéktalan teljesítésére,
- 2.
Igazoltnak tekinthető-e az a felperesi aggály, hogy a szervizeken kívüli javítás - a márkavédelem sérelmét okozva - szakszerűtlen.
- 1.
A márkaszervizek nem kétségesen szakszerű módon biztosítják a jótállási, illetve szavatossági körbe eső, majd a későbbiekben felmerülő egyéb hibák elhárítását.
Egybevetve azonban a Philips termékek közismert országos értékesítését a kialakított szervizek számával és elérhetőségével megállapítható, hogy a márkaszervizek szolgáltatásai mellett - különösen a kisebb értékű háztartási kisgépek esetében - alappal merül fel annak igénye, a fogyasztóknak a 28 márkaszervizen kívül lakóhelyükhöz közelebb is módjuk nyíljon a megvásárolt Philips termék javíttatására. A márkaszervizeken kívüli alkatrészellátás hiányában pedig ez az elvárás nem teljesülhet. - 2.
A bíróság a felperes által megjelölt tanuk vallomása alapján nem tekintette alátámasztottnak azt a feltevést, hogy a márkaszervizen kívüli javítást szakszerűtlennek kell minősíteni.
dr. Bíró László, dr. Zsellér Gusztáv és Solymos Antal tanuk által előadottakból kitűnően ugyanis nem kizárt, hogy a felperesi termékek javítására vállalkozó mind a szükséges eszközparkot, mind a megfelelő szaktudást megszerezze.
A bíróság jogi megítélése szerint a felmerülő igényt kielégítő kellő szakismeret és felszerelés birtokába jutó márkaszervizen kívüli szakember alkatrészellátásból történő kirekesztését az nem teheti indokolttá, hogy szakszerűtlen, nagyobb hibát is okozó javításokra akad példa.
A javítást végző vállalkozónak kell ugyanis helytállnia az általa készített munkáért és neki kell viselnie az okozott károkat is.
Ezen túlmenően Zsellér Gusztáv tanú vallomásával alátámasztottan szakszervizben kétely nélkül behatárolható az is, hogy szakszerűtlen javításra kerül-e sor.
Mindezen indokok alapján a bíróság megállapította, hogy a felperes elzárkózása nem tekinthető indokoltnak, így a terhére rótt Tpvt. 21. § c) pontjának megsértése jogszerű volt.
A felperes érvelésére válaszolva megjegyzi még a bíróság, hogy alperes döntésében nem kényszerítette az alkatrészellátás piacán jelenlévő felperest gazdaságtalan működésre.
Ennek teljesülését mutatja, hogy külön felhívta a felperes figyelmét a Tpvt. 21. § g) pontja alá nem eső feltételek kikötésének lehetőségére.
Így a piaci és Versenytörvény szerinti elvárások nem felperes üzleti érdekeivel ellentétesen kerültek megfogalmazásra.
Azzal, hogy felperes a márkaszervizeken kívüli alkatrészellátást nem biztosítja, egyértelműen korlátozza az anyagi helyzet folytán új készülék megvásárlása helyett régi javítását igénylő fogyasztói kereslet kielégítésére vállalkozók piaci lehetőségeit. Ekként figyelemmel a Tpvt. 21.§ c) pontját sértő magatartására e körbe eső kifogásai alapján a felperes mentesítésére nem volt mód.
A Tpvt. 78. § (2) bekezdése alapján a bírság összegét az eset összes körülményeire - így különösen a jogsérelem súlyára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértéssel elért előnyre, a jogsértő felek piaci helyzetére, a magatartás felróhatóságára, az eljárást segítő együttműködő magatartására, a törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell meghatározni. A jogsérelem súlyát különösen a gazdasági verseny veszélyeztetettségének foka, a fogyasztói érdekek sérelmének köre, kiterjedtsége alapozhatja meg.
Az itt leírt szempontokat figyelembe véve a bíróság úgy látta, a felperessel szemben kiszabott bírság összege nem tekinthető eltúlzottnak.
Az előzőekben kifejtettekre tekintettel a bíróság a Tpvt. 84. §-a szerinti eljárása során megállapította, hogy az alperes határozata jogszerű volt, ezért a felperesnek mind az elsődleges, mind pedig a másodlagos keresetét elutasította.
A felperes pervesztes lett, emiatt a Pp.78. § (1) bekezdése szerint köteles az alperes képviseletével felmerült perköltségek megfizetésére. Ennek összegét a bíróság a 12/1991. (IX. 29.) IM számú rendelet 1.§ (1) bekezdés d) pontja alkalmazásával határozta meg.
A felperes a per tárgyi illetékfeljegyzési joga ellenére a kereseti illetéket lerótta, így ennek megtérítése felől intézkedni nem kellett.
Budapest, 2002. április hó 10. napján