A Fővárosi Bíróság
2. K. 32650/2002/4.
A Magyar Köztársaság Nevében!
A Fővárosi Bíróság az Elopak Trading AG Magyarország Közvetlen Kereskedelmi Képviselete (Budapest) felperesnek, a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen, verseny ügyben - amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a Tetra Pak Hungária Rt. (Budaörs) beavatkozott - meghozta a következő
ítéletet
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg alperesnek 20.000.- (Húszezer) Ft, alperesi beavatkozónak pedig 25.000.- (Huszonötezer) Ft perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítésétől számított 15 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet a Legfelsőbb Bírósághoz címezve, ennél a bíróságnál kell 4 példányban benyújtani. A fellebbezési határidő letelte előtt a felek közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását. Ha a fellebbezés kizárólag a Pp. 256/a § (1) bekezdés a-d) pontjaiban felsorolt rendelkezések ellen irányul, tárgyalás tartása kérhető.
Indokolás
A speciális gyártási technológiával készülő hatrétegű dobozba csomagolt - akár 90 napig is fogyasztható - tej kizárólagos magyarországi forgalmazója az alperesi beavatkozó.
A Magyar Reklámszövetség Reklámetikai Bizottságától beszerzett előzetes állásfoglalásnak megfelelően alperesi beavatkozó a perbeli termékeket "Hosszan friss" tej, illetve "Frissesség a tégladobozban" kifejezések megjelölésével reklámozza.
Alperesi beavatkozóval szemben fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának vélelmezett megsértése miatt 2002. február 26-án versenyfelügyeleti eljárás indult. Ennek hátterében felperes bejelentése húzódott meg.
Alperes a 2002. július hó 2. napján kelt Vj-35/2002/23. sorszámú határozatában az eljárást megszűntette.
Kifejtette, az alperesi beavatkozó téglaszerű dobozaiban forgalmazott UTH tej valóban hosszú, legalább 3 hónapos szavatossági határidőn át eltartható.
Szavatossági időn belül verseny szempontból mindegyik tej frissnek minősül.
Utalt arra, hogy a Magyar Élelmiszerkönyv II. kötetének Mé.2-51/02 számú irányelve 2002. második felétől az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet jelzése szerint "friss" jelző használatával kapcsolatosan ki fog egészülni. Az ide tartozó termékekre akkor alkalmazható a "friss" jelző, ha a garantált fogyaszthatósági idő nem több, mint a pasztőrözést követő ötödik nap és a termék extra minőségű nyers tejből készült.
Ezen érvelésre támaszkodva alperes az 1996. évi LVII. Törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 8. §-a, 9. §-a, valamint a 72. § (1) bekezdése, a 77. § (1) bekezdés j) pontja alapján - a vizsgálat indítványával megegyezően - döntött.
Felperes a belföldi piacon nem végez vállalkozási tevékenységet. Feladata az, hogy az anyacég nevében és javára tájékoztatást, szerződés előkészítést (közvetítést), kapcsolattartást lásson el.
Ezt felismerve alperes a 2002. július hó 4. napján kelt Vj-2/2002/22. sorszámú határozatában az alperesi beavatkozó által felperes ellen indított eljárást megszűntette.
A felperes fenntartott keresetében kérte, hogy a bíróság alperes határozatát helyezze hatályon kívül és kötelezze új eljárásra.
A felperes perköltségeire igényt tartott.
Állította, a reklámokban lévő kifejezések azt a látszatot ébresztik a fogyasztókban, hogy az alperesi beavatkozó által forgalmazott, csomagolással ellátott tej ugyanolyan, vagy ízhatás szempontjából jobb, mint a lényegesen rövidebb szavatossági idővel rendelkező, más csomagolásban található tej.
Sérelmezte, hogy az alperesi érvelés révén a frissesség jelzője egyenértékűvé vált a szavatossági időn belüli fogyaszthatósággal, holott köznapi értelemben egy termék a szavatossági időn belül bár fogyasztható, de semmiképpen nem minősül frissnek.
Kifejtette, miután jogokat szerezhet és kötelezettségek is terhelhetik a Pp. 48. §-a értelmében perbeli jogképességgel rendelkezik.
Jogi érdekét a bejelentésére indult eljárásra, törvényes érdekét pedig a megbízotti minőségben alperesi beavatkozóval szemben fennálló konkurens piaci helyzetére alapozta.
Az alperes ellenkérelmében a felperesi kereset elutasítását és perköltségei megállapítását kérte. Emellett indítványt tett a per megszűntetésére is, mert álláspontja szerint felperes a perindításra nem volt jogosult.
Érdemben azt hangsúlyozta, hogy a felperes által megjelölt irányelv sem a vizsgálat, sem a határozathozatal idején még nem volt hatályos.
Az alperesi beavatkozó elsődlegesen ugyancsak a per megszűntetését kérte arra hivatkozva, hogy a felperes az 1997. évi CXXXII. Törvény értelmében vállalkozási tevékenységet nem végez, így érdekeltsége sem áll fenn.
E körben megemlítette az általa felperes ellen kezdeményezett eljárás ez okból történő megszűntetését.
Érdemben a kereset elutasítását kérte.
Igényt tartott perköltségeire. Ennek összegét 100.000.-Ft-ban jelölte meg.
A felperes keresete nem volt megalapozott.
A perbeli ügyben a jogsértés megvalósításának vizsgálata előtt a bíróságnak állást kellett foglalnia arról, hogy felperes perindításra jogosult-e.
A Pp. 327. § (1) bekezdése e körben úgy rendelkezik, hogy a közigazgatási per megindítására az jogosult, akinek jogát, vagy törvényes érdekét az eljárás alapjául szolgáló ügy érinti.
Ha a perindítási jogosultság nem áll fenn, a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontja értelmében a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának van helye, illetve a Pp. 157. § a) pontja alapján a per megszűntetéséről kell rendelkezni.
A felperes által sem vitatott tényállás szerint vállalkozási tevékenységet nem végez. Így, mint ahogyan az a 2002. július hó 4. napján kelt Vj-2/2002/22. sorszámú határozatból is kitűnik, a versenytörvénynek nem lehet alanya.
A felperes olyan okiratot nem mellékelt, amelyből megállapítható lenne, hogy versenyjogi sérelmek érvényesítésére az anyacégtől felhatalmazást kapott, ekként perindítási jogosultságát e tényből sem lehetett levezetni.
Az a körülmény, hogy az alperesi beavatkozó elleni eljárást a felperes bejelentése előzte meg, ugyancsak nem alkalmas annak megállapítására, jogi érdeke fennállt.
Ennek részletes indokai a következők:
A Tpvt. 69. § (1) bekezdése értelmében Versenytörvénybe ütköző magatartás észlelése esetén a Gazdasági Versenyhivatalhoz címzett bejelentéssel az élhet, akinek jogát, vagy jogos érdekét az ügy érinti. A bejelentőt nem illetik meg az ügyfél jogai és nem terhelik annak kötelezettségei.
E törvényi lehetőség ellenére azonban az eljárás mindig hivatalból indul, hiszen a Tpvt. 70. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, a vizsgáló határozattal akkor rendel el vizsgálatot, ha olyan tevékenységet, magatartást, vagy állapotot észlel, amely e törvény rendelkezéseit sértheti feltéve, hogy az eljárás a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozik és a közérdek védelme az eljárás lefolytatását szükségessé teszi.
Ezért a bíróság jogi álláspontja szerint a bejelentői pozíció önmagában nem teremti meg a perindítás jogosultságát csak akkor, ha hátterében valóban kimutatható és versenyjogilag értékelhető érdekeltség áll.
Ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy vélelmezhető jogsértés esetén eljárást megtagadó döntés az eddigi gyakorlat szerint érintett jog, vagy jogos érdek hiánya miatt még nem született.
Így, bár a bírósági eljárásra gondolva esetenként helye lehetne az adott kérelmező kezdeményezésére irányuló eljárás megtagadásának sem alperes, sem a vizsgálat ilyen irányú külön elemzést nem végez, hanem hivatalbóli eljárási kötelezettségének megfelelően érdemben tekinti át, megvalósult-e a Versenytörvény sérelme, avagy nem.
Mindezekre tekintettel a bíróság megállapította, hogy a nem kétségesen perbeli jogképességgel rendelkező felperes perindításra nem volt jogosult, mert a Pp. 327.§ (1) bekezdése által előírt feltételek nem voltak adottak.
A felperes ugyanis a hazai piacon nem tölt be versenyjogilag releváns piaci szerepet és az anyacégtől perindításra szóló jogosítványt sem kapott. Ezen túlmenően - bár azt alperes külön nem vizsgálta - ténylegesen nem állt fenn sem jogában, sem jogos érdekében megtestesülő érdekeltsége.
A felperes perindítási jogosultságának elbírálása részletes okfejtést tett szükségesé, emiatt a bíróság úgy látta, e kérdés ítéleti döntést igényel.
Ezért a per megszűntetését mellőzte.
Mindezen indokolásra támaszkodva a bíróság a Tpvt. 84. §-a szerinti felülvizsgálat során a felperes keresetét elutasította.
A felperes pervesztes lett, emiatt a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes és az alperesi beavatkozó perköltségeinek a megfizetésére. Ezek összegét a bíróság a 8/2002. (III.30.) IM számú rendelet 3. § (2) bekezdése alkalmazásával határozta meg.
A felperes a per tárgyi illetékfeljegyzési joga ellenére a kereseti illetéket lerótta, ekként ennek térítése felöl intézkedni nem kellett.
Budapest, 2002. december 13.