A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA
mint másodfokú bíróság
Kf. V. 39. 141/2001/15.
A MAGYAR KÖZTÁSASÁG NEVÉBEN!
Legfelsőbb Bírósága a Sepsiker Rt. "FA" (Kiskunhalas) felperesnek Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen versenyhatározat felülvizsgálata iránt indított perében, mely perbe az alperes érdekében beavatkozott a REEMTSMA Debreceni Dohánygyár Kft. (Budapest) I. r., PHILIP Morris Magyarország Cigarettagyártó és Kereskedelmi Kft. (Eger) II. r., British American Tobacco Magyarország Dohánykereskedelmi Kft. (Budaörs) III.r. beavatkozók, a Fővárosi Bíróság 2000. október 11-én kelt 2.K.31.962/1998/16. számú ítélete ellen a felperes által 20., az alperes által 19. sorszám alatt előterjesztett és Kf.7. sorszám alatt indokolt, az I. r. alperesi beavatkozó által 21., a II. r. alperesi beavatkozó által 18., a III. r. alperesi beavatkozó által 17. sorszám alatt benyújtott és Kf.14. szám alatt kiegészített fellebbezések folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
ítéletet
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a felperes keresetét teljes egészében elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon be1ü1 fizessen meg az alperesnek 50.000,- (ötvenezer) forint másodfokú eljárási költséget.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon be1ü1 fizessen meg az I. r. alperesi beavatkozónak 120.000,- (egyszázhúszezer) forint, a II.r. alperesi beavatkozónak 180.000,- (egyszáznyolcvanezer) forint, a III.r. alperesi beavatkozónak 120.000,- (egyszázhúszezer) forint együttes első- és másodfokú eljárási költséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak - az Illetékhivatal külön felhívására - 6.000,- (hatezer) forint kereseti és 13.500,- (tizenháromezer-ötszáz) forint fellebbezési illetéket.
Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
Indokolás
A felperes keresetet nyújtott be az alperes Vj-152/1997/37. számú, a felperes bejelentésére és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés megállapítására indult eljárást megszüntető határozata felülvizsgálata iránt.
Az alperesi határozatában megállapította, hogy a dohánygyártók azonos termékpiacon tevékenykedő versenytársai egymásnak, sem a piaci részesedésük, sem az általuk forgalomba hozott egynemű termékek jellemzői alapján nem állapítható meg, hogy közülük egy vagy több a versenytársaival szemben gazdasági erőfölényben lenne. Az együttes erőfölény érvényesülése sem állapítható meg az oligopol piacon, ahol a versenytársakat az egymásrautaltság jellemzi.
A felperes a keresetében hivatkozott arra, hogy az alperes a bejelentésének részét képező, az összehangolt magatartás vizsgálatát elmulasztotta, tévesen állapította meg, hogy az alperesi beavatkozók nincsenek erőfölényes helyzetben.
Az alperes a per során hivatalból újabb versenyfelügyelete eljárást indított annak vizsgálatára, hogy a dohánygyártóknak a nagykereskedők számára a kiszolgálás és az engedmények ellenében megkövetelt feltételrendszer hasonlósága miatt összehangolt magatartásuk megállapítható-e. Az alperes a vizsgálatot a Vj-101/1998/14. számú határozatával jogsértés hiányában az eljárás megszüntetésével zárta le. A határozatát a felperesnek nem kézbesítette.
A felperes e határozat ellen is keresettel élt.
Az elsőfokú bíróság az alperes Vj-152/1997/37, számú határozatát hatályon kívül helyezte és körben az alperest új eljárásra kötelezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolása szerint formailag két vizsgálatra került sor, de tartalmukat tekintve egy vizsgálat volt. A második, hivatalból indult vizsgálat nem a felperes bejelentésétől függetlenül folyt, így az ezt lezáró döntésről értesíteni kellett volna a felperest. Ennek hiányában a keresetindítási határidő elmulasztása sem állapítható meg. A felperes perlési jogosultsága mindkét határozat tekintetében a Pp. 327. § (1) bekezdése alapján fennáll, mert a felperest a versenyügyben vizsgálandó és általa jogsértőnek vélt magatartás - mint a piac szereplőjét - törvényes érdekeiben érintette.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt .) 11. § (1) bekezdésében tiltott összehangolt magatartás: nem valósult meg. A perbeli piac - mint oligopol piac - a versenytársak kölcsönös függőségét eredményezi és a versenytársakat hasonló lépésre készteti, ezáltal a kiemelt ügyfeleknek nyújtott engedmények és azok feltételrendszere tekintetében a beavatkozók részéről csak a párhuzamos magatartás tanúsítása állapítható meg, ezt meghaladóan a versenytársak összehangolt magatartására a feltárt adatokból nem lehetett következtetést levonni.
Az elsőfokú bíróság a Tpvt. 21. § és 22. § (4) bekezdésébe foglalt, tilalmazott magatartás vizsgálata tárgyában hozott alperesi határozatot nem találta megalapozottnak ezért e körben az alperes Vj-152/1997/37. számú határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Álláspontja szerint a teljes hazai ellátást biztosító három (helyesen öt) dohánygyár közös erőfölénye "megvalósultnak látszik", a dohánygyárak termékei egymással nem helyettesíthetők.
A perköltségről a Pp. 81.§ (1) bekezdése alapján rendelkezett.
Az ítélet ellen a felperes, az alperes és az alperesi beavatkozók - törvényes határidőben - fellebbezést nyújtottak be.
A felperes fellebbezésében az ítéletnek a keresetet elutasító és a perköltségről rendelkező részének a megváltoztatását kérte. Álláspontja szerint a két sérelmezett magatartás egymástól nem elválaszthatóan vizsgálandó, ezért mindkét határozat hatályon kívül helyezése mellett kell az új eljárásban a dohánygyártók tilalmazott magatartásainak fennállását vizsgálni.
Az alperes fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatásával a kereset teljes egészében történő elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet megalapozatlan és ellentmondásos. Az elsőfokú bíróság az egymással nem helyettesíthető áruk piacán a közös erőfölényt megállapíthatónak vélte. Közös erőfölény azonban csak és kizárólag egymást helyettesítő árukat forgalmazó, egymással versenytársi viszonyban álló vállalkozások között állhat fenn. A helyettesíthetőség kérdésében az elsőfokú bíróság tévesen foglalt állást és nem vette figyelembe, hogy a közös erőfölény tartalmilag jogsértő összehangolt magatartással valósítható meg, amelyet viszont az elsőfokú bíróság sem talált megállapíthatónak.
Az I.r. alperesi beavatkozó jogorvoslati kérelmében vitatta a felperes perlési jogosultságát mindkét határozat tekintetében, álláspontja szerint a felperes ellen folyó felszámolási eljárás kizárja a felperes jogi érdekét. Két vizsgálat zajlott egymástól függetlenül, a felperes a második, hivatalból indított eljárásban hozott határozat vonatkozásában nem tekinthető érdekeltnek, jogos érdekeiben érintettnek. Az elsőfokú bíróság az alperes által feltárt tényekkel ellentétesen állapította meg a közös erőfölény látszatát és tévedett, amikor a cigaretta termék helyettesíthetőségét kizárta. Az alperes Vj-152/1997/37. számú határozata eljárásjogi szabálysértésre való hivatkozással nem lett volna hatályon kívül helyezhető, a határozat kifogásolt indokolásbeli hiányosságait a bíróság orvosolhatta volna. Kérte elsősorban az ítélet megváltoztatását, a per megszüntetését, másodsorban a Vj-101/1998/14. számú határozat tekintetében előterjesztett kereset kapcsán a per megszüntetését, a Vj-152/1997/37. számú határozat vonatkozásában előterjesztett kereset elutasítását.
A II.r. alperesi beavatkozó fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatásával a kereset teljes egészében történő elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a dohánytermékek egymással nem helyettesíthetőek. A közös erőfölény fennállására tévesen vont le következtetést, továbbá e következtetését nem indokolta meg. Utalt a hazai és az európai uniós közösségi joggyakorlatra. Közös erőfölény - álláspontja szerint - közös tevékenységet feltételez, azonban az olyan együttes piaci fellépés, amely racionális piaci stratégiából ered, nem jelent tilalmazott magatartást.
A III.r. alperesi beavatkozó fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatásával a kereset teljes terjedelmében történő elutasítását kérte. Jogorvoslati kérelme szerint a felperes Vj-101/1998/14. számú határozat tekintetében előterjesztett keresete elkésett. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete ellentmondásos és téves megállapításokon alapul. A közös erőfölény és az összehangolt magatartás alperes részéről részletesen vizsgálatra került, ezzel szemben az elsőfokú bíróság az új eljárásra utasító döntésének nem adta megfelelő indokát. Közös erőfölény megállapíthatóságához a párhuzamos magatartáson kívül többletelem megvalósulása szükséges, ilyen többletelemet, megállapodást, összehangolt magatartásra utaló jelet azonban nem tártak fel a vizsgálatok és ilyen többletelemre az elsőfokú bíróság sem utalt.
A felperes fellebbezése alaptalan, az alperes és a II.r. alperesi beavatkozó fellebbezése alapos, az I. r. és III.r. alperesi beavatkozók fellebbezése részben alapos.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a Pp. 327.§ (1) bekezdése alapján, hogy a felperes mindkét határozat tekintetében kereshetőségi joggal rendelkezett. A perindítási jogosultság vonatkozásában a bírósági jogorvoslati utat a Tpvt. 83.§ (1) bekezdése és 77. § (1) bekezdés h) pontja állapítja meg, a bírósági felülvizsgálatot igényelhetők kereshetőségi jogát a Pp. 327. § (1) bekezdése szabályozza. E rendelkezések alapján a felperes - aki az egyik versenyfelügyelete eljárásban bejelentő volt, az érintett piacon nagykereskedőként részt vett, a sérelmezett magatartás állítása szerint őt hátrányosan érintette, ez alapján a versenyfelügyelete eljárásban hozott döntés rá is kiható következménye alapján - joga, jogos érdeke fennállása a Pp. 327. § (1) bekezdése alapján akkor is megállapítható, ha a második versenyfelügyeleti eljárás nem a bejelentése alapján indult. Az a körülmény, hogy a felperes felszámolási eljárás alá került, nem érinti perindítási jogosultságát. A felperes a felszámolási eljárás ellenére mindaddig létező cég, jogaival élő fél, ameddig a felszámolási eljárásban jogerős - közzétett - végzésben megszűnésére sor nem kerül. Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes mindkét határozat vonatkozásában keresetindításra jogosult, mert a felperesi bejelentés két magatartás megvalósulását sérelmezte, a per során hivatalból indult újabb eljárás e bejelentéssel összefüggésben végzett további vizsgálatot ugyanazon piaci szereplők között. Ez utóbbi eljárást lezáró határozat tekintetében a felperes jogi érdeke - mint a piac szereplőjeként és a magatartást kifogásoló korábbi bejelentőként - fennállt. A határozat kézbesítése a felperes részére nem történt meg, így a kézbesítés elmaradása folytán a jogai gyakorlásában emiatt akadályoztatott felperes keresetindításának elmulasztása sem állapítható meg.
Az elsőfokú bíróság az érintett piac vizsgálatával helyesen határozta meg a vizsgált piac oligopol jellegét, azonban tévesen állapította meg; hogy a dohánytermékek egymást nem helyettesítő termékek. A Tpvt. 14. § (1) - (3) bekezdései alapján a dohánygyártók különböző márkanevű, de közel azonos árfekvésű dohánytermékei (főként cigarettái) egymást ésszerűen helyettesítő árunak minősülnek. Az oligopol piac jellegzetességéből adódóan az elsőfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a versenytársak kölcsönös függőségi helyzetére figyelemmel a piaci szereplőket azonos vagy hasonló lépésre kényszerítő hatás alapján csak a párhuzamos magatartás megvalósulása állapítható meg. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor nem vette figyelembe, hogy az olipogol piacon részt vevő versenytársak között, ha összehangolt magatartás nem érhető tetten, akkor a közös erőfölény fennállására sem vonható megalapozott következtetés.
A Tpvt. 22. § (4) bekezdésében tilalmazott magatartás több vállalkozás esetén - akik közül egyik sincs erőfölényes helyzetben - csak közös tevékenységük, közös összehangolt magatartásuk révén kerülhetnek közös erőfölényes helyzetbe. Ennek tettenérése az érintettek közötti üzleti megállapodások, közös elhatározások érintettek érdekében álló eltitkolása miatt közvetlenül nehézségekbe ütközik, de közvetett úton, a piacon tanúsított magatartásukból vonható következtetés. Ez utóbbi következtetés megalapozottságához logikailag helyes, ellentmondásmentes, részletes tényfeltárás szükséges. Önmagában az egyidejű és közel azonos mértékű áremelésekből, a kiemelt ügyfeleknek járó hasonló értékesítési feltételekből az egyéb, a közös elhatározásra utaló tény, adat nélkül nem vonható le következtetés az összehangolt magatartásra. Az olipogol piacon résztvevők esetében a piac szűk jellege miatt a verseny éleződésével egyik versenytárs a másik versenytárs célravezető megoldását gyorsan adaptálhatja, ezáltal az üzleti partnerek felé mutatkozó hasonló értékesítési feltételek nem eredményezik csak e tények alapján az összehangolt magatartás megállapíthatóságát.
Összehangolt magatartás hiányában a közös erőfölényes helyzet sem áll fenn, s ennek hiányában az erőfölénnyel való visszaélés, mint tilalmazott magatartás vizsgálatára sem kerülhet sor.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes fellebbezési eljárásban felmerült költsége megfizetésére. A perköltség összegéről a Legfelsőbb Bíróság igazolt költség hiányában a Pp. 79. (1) bekezdése alapján döntött. Az alperes az elsőfokú eljárás során perköltsége megítélését nem kérte, ezért javára csak a fellebbezési eljárás költségét kell a felperesnek megtérítenie.
A felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése, 83. § (1) bekezdése alapján köteles az I.-II.-III.r. alperesi beavatkozók jogi képviselettel felmerült első- és másodfokú eljárási költsége megfizetésére, melynek összegét a Legfelsőbb Bíróság a Pp.79. § (1) bekezdése alapján a fellebbezés megalapozottsága, és a kifejtett munka figyelembevételével határozta meg.
A le nem rótt kereseti és fellebbezési illetéket a Pp. 78.§ (1) bekezdése és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján a felperes köteles viselni. A kereseti illeték összege a perindításkor hatályos, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 43.§ (3) bekezdése értelmében 6.000,-forint. A fellebbezési illeték mértéke az Itv. 46. § (1) bekezdése és 39. § (3) bekezdés c) pontja alapján 13.500,- forint.
Az I. r, alperesi beavatkozó 10.000,-forint, a II.r. alperesi beavatkozó 13.500,-forint fellebbezési illetéket a fellebbezésén a tárgyi illeték feljegyzési jog ellenére lerótt; mely összeget az illetékhivataltól az Itv. 80.§ (1) bekezdése alapján visszaigényelhetik.
Budapest, 2002. szeptember 23.