Gazdasági Versenyhivatal

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint másodfokú bíróság

Kf. II. 39. 460/2001/3. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Human Oltóanyagtermelő és Gyógyszergyártó Rt. (Gödöllő) I. r. és a Humantrade Gyógyszer-nagykereskedelmi Kft. (Gödöllő) II.r. felpereseknek a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2001. évi február hó 21. napján kelt 2.K.35.746/2000/2. számú ítélete ellen a felperesek részéről 3. sorszám alatt benyújtott fellebbezés elbírálása során a 2001. évi február hó 26. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

ítéletet

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az államnak - az illetékhivatal külön felhívására 13.500.- (azaz tizenháromezer-ötszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az 1996. január 1-jén megkötött szolgáltatási szerződés alapján a gazdasági tevékenységet végző I.r. felperes termékei gyógyszer-nagykereskedelmi értékesítésének lebonyolítását a II.r. felperes végzi. Az alperes a Vj-20/1997/60. számú határozatában megállapította, hogy a felperesek között létrejött szolgáltatási szerződés nem esik a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalma alá. A II.r. felperes az I.r. felperes termékeit kizárólag, de más termelők termékeit is forgalmazta úgy, hogy a nagykereskedelmi árrés megosztásával minden nagykereskedőt ki szolgált.

Az alperes a Vj-63/1997/72. számú határozatában megállapította, hogy a felperesek közös gazdasági erőfölényükkel azzal éltek vissza, hogy a kiskereskedők szokásos feltételekkel történő kiszolgálásának az ország egész területére kiterjedő megszervezése nélkül az I.r. felperes által gyártott, kiszerelt gyógyszereket a nagykereskedők részére termelői áron nem értékesíti. E magatartást 1998. január 1-től megtiltva a felpereseket egyetemlegesen 3 millió forint bírság megfizetésére kötelezte. Miután a II.r. felperes az I.r. felperes irányítása alatt állt, a felperesek magatartását egységesen ítélte meg, megállapította, hogy a felperesek a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 21. § a) pontja, illetve a 22. § (4) bekezdése értelmében 97 db kizárólag az I. r. felperes által gyártott termék tekintetében gazdasági erőfölényes helyzetben vannak. Kiemelte, hogy a 22/1992.(VIII.19.) NM rendelet megengedi ugyan, hogy a gyógyszerkereskedők a 2. § (1) bekezdésében megadott nagykereskedelmi árat megosszák, nem lehet azonban kizárt, hogy e magatartás visszaélés-szerűen valósul meg. Önmagában, hogy a nagykereskedelmi tevékenységet a termelő leválasztotta, a közbenső kereskedői egység létrehozásával lehetőséget teremtett a gyógyszerár kijátszására, hogy amikor az I.r. felperes által gyártott gyógyszereket a II.r. felperes kizárólagosan forgalmazza a nagykereskedelmi árrés megosztásával, a két vállalkozás gazdasági erőfölényes helyzetével visszaélve alakítja ki az árait, ezzel megsértette a Tpvt. 21. §-ában foglalt tilalmat. A felperesek csak akkor mentesülhettek volna a tilalom alól az árrés megosztásával kialakított ár alkalmazásakor, ha az ország területén el tudják látni a helyi nagykereskedői feladatokat, erre azonban a felpereseknek a Dunántúlon még nem volt lehetősége.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felpereseknek az alperes határozatának hatályon kívül helyezésére irányuló keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a perbeli esetben a Tpvt. 21. § a) pontjában rögzített versenyjogsértés megvalósult. A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés kétség kívül fennállt, mert a határozathozatal idején az ország nyugati felén - a lukacsházi depo megnyitása előtt - a II.r. felperes helyi nagykereskedői feladatokat ellátni nem tudott. A jogszabály valóban lehetővé tette a II.r. felperes részére a nagykereskedői árrés megosztását, azonban a nagykereskedelmi kiszolgálás feltételeinek megteremtése nélkül a II.r. felperes a megosztható nagykereskedői árrés 50-60 %-kal emelt áron értékesített, ez pedig kimerítette a tisztességtelen eladási ár megállapításának esetét.

A felperesek fellebbezésükben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a keresetüknek megfelelő döntés meghozatalát kérték. Fellebbezésükben sem vitatták, hogy az I. r. felperes termékeit kizárólagosan értékesítve gazdasági erőfölényes helyzetben voltak. Álláspontjuk azonban továbbra is az volt, hogy az ország nyugati felének megrendelőit is el tudták látni. A határozathozatal idején a lukacsházi depo kiépítése folyamatban volt, így tevékenységük az alperes kívánalmainak megfelelt. Továbbra is hivatkoztak arra, hogy az egymással kötött szerződésükre az alperes megállapította, hogy az nem gazdasági versenyt korlátozó megállapodás.

Az alperes ellenkérelme az ítélet helybenhagyására irányult. A fellebbezési eljárásban perköltséget nem igényelt.

A fellebbezés nem alapos.

Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és mindenben helytálló az abból levont jogkövetkeztetése is. A Legfelsőbb Bíróság ezért az ítéletet a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján indokaira utalással hagyta helyben.

A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezésben foglaltakkal kapcsolatban a következőkre mutat rá.

Az alperes a Vj-20/1997/60. számú határozatában valóban megállapította, hogy a felperesek közötti szolgáltatási szerződés nem esik a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalma alá, azonban ezt a határozatát a Tpvt. IV. fejezetében nevesített jogsértések tárgyában hozta a Tpvt. 18. § (1) bekezdése alapján. A perbeli esetben azonban nem a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás valósult meg, hanem a törvény V. fejezetében szabályozott és a 21. § a) pontja alapján nevesített és tilalmazott gazdasági erőfölénnyel való visszaélés. Ugyanis, ha a termelő vállalat létrehoz egy nagykereskedelemmel foglalkozó leányvállalatot, amely a termelő és kereskedő üzleti kapcsolatába beékelődik úgy, hogy csak rajta keresztül lehet megvásárolni a termelő által gyártott termékeket, ez alkalmas lehet a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés megállapítására. A jogszabály valóban lehetővé teszi a nagykereskedelmi árrés megosztását, azonban ez akkor nem vezethet az erőfölénnyel való visszaélésre - mint ahogy az elsőfokú bíróság is helytállóan megállapította -, akkor lehet kizárni a versenyjogsértő magatartást, ha a nagykereskedő ugyanúgy biztosítja a nagykereskedelmi szolgáltatást teljes körben, mint egyéb esetben, ha a termelő és a kereskedő között ilyen beékelődő vállalkozás nincs. Miután a II.r. felperes dunántúli nagykereskedelmi hálózata kiépítése az alperes határozathozatala idején még nem történt meg, az ismertetett tevékenysége alkalmas volt a jogsértés megállapítására.

A fellebbezés sikertelen volt, az alperesnek a fellebbezési eljárásban költségre nem merült fel, ezért ennek viseléséről rendelkezni nem kellett.

A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték viselésére vonatkozó rendelkezés a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésén alapul.

Budapest, 2003. évi február hó 26. napján