Vj-21/1997/63

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Gazdasági Versenyhivatal által -
a dr. Sztrókai Eszter (1122 Budapest, Városmajor u. 41/b.) ügyvéd és Wilheim József ügyvezető igazgató által képviselt KORONA Kiadó Kft. (1111 Budapest, Bartók Béla út 30.) I. r. és a dr. László Éva (1053 Budapest, Kecskeméti u. 9. fe. 2.) ügyvéd és Balázsfalvi András ügyvezető igazgató által képviselt KOMINFO Kft. (1181 Budapest, Kossuth Lajos út 72.) II. r. eljárás alá vont vállalkozások ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmába ütköző magatartás miatt indult eljárásban - tárgyaláson - meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács az eljárást megszünteti.

A határozat ellen - annak kézhezvételétől számított 30 napon belül - a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó, de a Fővárosi Bírósághoz címzett keresettel lehet élni az eljárás alá vont vállalkozásoknak.

Indoklás

I.

Az 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 70. § (1) bekezdése alapján hivatalból indult eljárás, annak megállapítására, hogy az I. r. eljárás alá vont vállalkozás a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmába ütközően kínál-e országos terjesztésre olyan árut, az általa alkalmazott terjesztési formák, - így az iskolákhoz eljuttatott szórólapok, illetve alvállalkozói útján, utóbbiaknál a megrendelések gyűjtése alkalmával - mely megfelelő mennyiségben nem áll rendelkezésére, illetve tevékenysége során tanúsított-e más a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást.
A vizsgálat kiterjedt arra is, hogy a II. r. eljárás alá vont vállalkozás önálló piaci tevékenysége keretén belül folytatott-e a fogyasztók megtévesztésére alkalmas tevékenységet.

A Versenytanács az ügyfelek előadása, a csatolt és beszerzett iratok, valamint a tanuk vallomása és a vizsgálati jelentés ténymegállapításai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

II.

A tankönyvpiac az utóbbi években jelentős átalakuláson ment át, és bár a piacon megjelentek a verseny elemei azt, jellegéből adódóan jelenleg is a magas fokú koncentráció jellemzi. A legnagyobb hat kiadó - köztük az eljárás alá vont KORONA Kiadó Kft. - lefedi a tankönyvpiac kb. 94-96 %-át.
A tankönyvkiadók a kiadói tevékenységükön túl - jellemzően alvállalkozók utján - részt vesznek a tankönyvterjesztésben, illetve annak megszervezésében is.
A Gazdasági Versenyhivatal több eljárásban találkozott a tankönyvpiac, így a tankönyvterjesztés anomáliáival, minek egyik oka - az eddigi tapasztalatok szerint - a piac működését befolyásoló a tankönyvvé nyilvánítás, a tankönyv támogatás, valamint az iskolai könyvellátás rendjéről szóló 1/1994. (II.3.) MKM rendelet értelmezése körüli vita, mely a piaci szereplők között folyik.

A rendelet 2. §-a szerint tankönyv az a szerzői jogi védelem alá eső, nyomtatott formában megjelent könyv, amelyet az e rendeletben meghatározottak szerint tankönyvvé nyilvánítottak és a minősítést a rendelet 8.§ (1) bekezdése alapján nem vonták vissza.
A rendelet 10. § (1) bekezdése értelmében az iskolai oktatásban felhasználható tankönyvekről a Művelődésügyi és Közoktatásügyi Minisztérium (a továbbiakban: MKM) jegyzéket készít, mely tankönyvjegyzéket a tanévet megelőző naptári év november hó utolsó napjáig kell közzétennie hivatalos lapjában, illetve azt el kell juttatnia az iskolákhoz is.
Bár a rendelet hatálya a kiadókra és a terjesztőkre nem terjed ki, a forgalmazás fenti rendjét rögzítő 10. § (2) bekezdése szerint a tankönyvjegyzéknek tartalmaznia kell annak a kiadónak és forgalmazónak a megnevezését is, ki tankönyvjegyzék utján juttatja el áruját a fogyasztókhoz. A rendelet alkalmazásában közvetlen fogyasztóknak az iskolák igazgatói (13. § (1) bekezdés) minősülnek.
Az esetben, ha valamely könyvet a rendelet alkalmazásában tankönyvvé nyilvánítottak a tankönyvvé nyilvánítási eljárást nem kell megismételni akkor, ha a szerző és valamely kiadó megállapodása alapján már a tankönyvvé nyilvánított szellemi alkotást más kiadó adja ki, vagy terjeszti.
Az 1/1994. MKM rendeletre alapítottan nem mondható ki, hogy az aki nem a tankönyvjegyzéken szereplő könyvet rendeli meg, megsérti a rendeletet (MKM helyettes államtitkári állásfoglalás).


A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIV. tv. 118.§ (5) bekezdése szerint az iskolák a költségvetési törvényben meghatározott összegben jutnak a más célra fel nem használható - a tanulói létszám alapján kiszámított - tanulói tankönyvek megvásárlásához járó támogatáshoz. A törvénnyel összhangban rendelkezik a rendelet 12.§-a is, részletezve a tanulóknak jutó és a tankönyvek után járó támogatás szabályait annak érdekében, hogy a támogatás tényleges kedvezményezettei vagyis a végfogyasztóknak minősülő tanulók a támogatáshoz - az iskolák közbejöttével - hozzájuthassanak.

III.

Az I. r. eljárás alá vont vállalkozás a dr. Mohácsi Károly szerzővel kötött szerződés alapján adta ki az 1996/97.-es tanévben a szerző középiskolai magyar irodalom tankönyveit, melynek tankönyvvé minősítését egy korábbi kiadó kérte. A terjesztés fenti tanévben a tankönyvlistára történt felvétel útján valósult meg.
Az I. r. eljárás alá vont vállalkozás, valamint a szerző között vitás, hogy a kiadói szerződés érvényes-e, illetve az eljárás alá vont vállalkozás vitatja, hogy a szerző az eljárásban nem szereplő KORONA NOVA Kiadó Kft.-vel - az I. r. eljárás alá vont vállalkozás egyik versenytársával - az 1997/98-as tanévre érvényes kiadói szerződést kötött. A szerzői jogi vita tárgyában bírósági eljárás van folyamatban.
Az 1997/98. évi tankönyvjegyzék elkészítésekor az MKM határozata az I. r. eljárás alá vont vállalkozást nem vette fel a tankönyvjegyzékbe azon indokolással, hogy a KORONA Kiadó Kft. kiadói jogát nem tudta igazolni. Az azonnal végrehajthatóvá nem nyilvánított határozat felülvizsgálata iránt az I. r. eljárás alá vont vállalkozás pert indított, mely per ugyancsak folyamatban van. A határozat szerint az eljárásban szereplő Mohácsy - irodalom - könyveket a Korona Nova Kiadó Kft, illetve raktárkészlete erejéig a Nemzeti Tankönyvkiadó tejreszti a tankönyvlista alapján.

IV.

Az I. r. eljárás alá vont vállalkozás a dr. Mohácsi Károly szerző tankönyvvé nyilvánított alkotásaival az 1997/98. tanévben is piacralépett, áruját részben szórólapokon, részben alvállalkozók útján népszerűsítve.
A szórólapokon tájékoztatta az irodalomtanárokat, hogy bár a kiadó sajnálatos módon lemaradt a tankönyvjegyzékről, a tankönyvek mégis megrendelhetők a legolcsóbb tankönyvpiaci áron, vagyis 360.- Ft-ért a Kiadónál.
Az I. r. eljárás alá vont vállalkozás a piacra már bevezetett, változatlan tartalmú és szerkesztésű tankönyveket kínálta úgy szórólapjain, mint alvállalkozói útján.



Az I. r. eljárás alá vont vállalkozás több alvállalkozó - köztük a II. r. eljárás alá vont vállalkozás - útján terjeszti kiadványait. Kiadványai megjelentetéséhez kellő nyomdai kapacitással rendelkezik, úgy új kivitelű és formátumú - jelen üggyel nem érintett - tankönyvsorozatai, mint utánnyomás esetére.
Abban a kérdésben, hogy az eljárás tárgyát képező irodalomkönyvek utánnyomására a szerzői jog rendelkezései szerint joga van-e, a folyamatban lévő polgári per jogerős befejezéseként hozott ítélet foglalhat állást.

Az I. r. eljárás alá vont vállalkozás alvállalkozóját - a II. r. eljárás alá vont vállalkozást - azzal bízta meg, hogy a kiadásában megjelenő tankönyvekre gyűjtsön megrendeléseket. A megbízás arra nem terjed ki, hogy valamely versenytárs kiadványának megrendelését is az I. r. eljárás alá vont vállalkozóhoz juttassa el az alvállalkozó.

V.

A II. r. eljárás alá vont vállalkozó nevében eljárt egy ügynök, a II. r. eljárás alá vont vállalkozás ügyvezető igazgatója által korrigáltan, az I. r. eljárás alá vont vállalkozás versenytársának megrendelőlapját is el kívánta vinni, a tankönyvfelelőstől, aki az MKM által kiadott tankönyvlistát ismerte.
A versenytárs kiadó terjesztőjének alkalmazottja hasonló alkalmi hibákról hallott más iskoláknál is, ugyanakkor más gimnázium a kiadókkal, illetőleg a tankönyvekkel kapcsolatban korrekt tájékoztatást kapott. A II. r. eljárás alá vont vállalkozás megrendelései között egy - a tankönyvlistán szereplő - versenytársa nevére szóló megrendelés volt fellelhető.

VI.

A Versenytanács jelen ügy elbírálásakor a Tpvt. 8. § (2) bekezdése c.)) pontja alkalmazásában, - mely szerint a gazdasági versenyben a fogyasztók megtévesztésének minősül az áru értékesítésével, forgalmazásával összefüggő, a fogyasztó döntését befolyásoló körülményekről megtévesztésre alkalmas tájékoztatás adása, - elsődlegesen azt vizsgálta, hogy versenyjogilag értékelhetően az I. r. eljárás alá vont vállalkozás jogsértést valósított-e meg akkor, amikor vitás szerzői jogi háttérrel az előző évi raktárkészletét meghaladó mennyiségen túl ajánlotta termékeit megvételre a potenciális fogyasztóknak.

Ezzel összefüggésben az eljáró versenytanács álláspontja az volt, hogy szerint valamely vállalkozás akkor sérti meg fenti jogszabályhelyet fenti elkövetési magatartással, ha nem képes szolgáltatni a fogyasztóknak azon terméket, melynek adott időben történő értékesítését, forgalmazását ajánlja.
Az eljárás anyagából, így a nyomdai nyilatkozatból is megállapíthatóan az I. r. eljárás alá vont vállalkozás megfelelő kapacitással bírt a fogyasztói igények kielégítésére a szerzői jogilag nem vitás raktárkészleten túl is, így a fogyasztók szempontjából lényeges azon tulajdonság, hogy az áruhoz az adott időben hozzájuthassanak, megvalósulhatott, így az I. r. eljárás alá vont vállalkozás versenyjogilag értékelhető, megtévesztésre alkalmas magatartást nem tanúsított.
A Versenytanács álláspontja szerint az a körülmény, hogy valamely szerzői jogi alkotással kapcsolatban polgári jogi vita van, illetőleg bírósági eljárás folyik jelentheti azt, hogy valamely vállalkozás esetleg megsért más jogszabályt, de nem jelenti egyben azt is feltétlenül, hogy a magatartás a fogyasztói döntést befolyásoló módon versenyjogilag is értékelhető az esetben, ha az nem eredményezi a fogyasztóknak tett ajánlat beválthatatlanságát.
Fentiek folytán - a vizsgálati jelentés 6. pontjában írtak szerint - nem volt alapos az eljárás felfüggesztése tárgyában előterjesztett eljárási kifogás sem.

Az eljáró versenytanács vizsgálta azt is, hogy az I. r. eljárás alá vont vállalkozás a terjesztés módja, illetve az általa alkalmazott terjesztési formákkal összefüggésben tanúsított-e megtévesztésre alkalmas magatartást.
Ennek kapcsán megállapította úgy a rendelet, mint a Művelődésügyi és Közoktatási Minisztérium helyettes államtitkárának irata alapján, hogy az egyszer tankönyvé nyilvánított szellemi alkotás tankönyvi mivolta nem függ attól, hogy utóbb a szerző esetleg más kiadót bíz meg az alkotás terjesztésével.
Az eljárás alá vont I. r. vállalkozás tehát a terjesztéshez használt szórólapokon nem tett valótlan állítást akkor, amikor tankönyvnek minősített könyvet kínált a fogyasztóknak.

Az I. r. eljárás alá vont vállalkozás azzal a közléssel sem valósított meg jogsértést, miszerint ajánlott tankönyvei sajnálatos módon lemaradtak a tankönyvjegyzékből. A lemaradás tényének közlése abban a szövegkörnyezetben sem tett a tájékoztatást alkalmassá a megtévesztésre a szakmai ismeretekkel bíró fogyasztókban, hogy a lemaradást az I.r. eljárás alá vont vállalkozó sajnálatosnak nevezte, még az esetben sem, ha a tankönyvlistáról való lemaradás a közvetlen vagy a végfogyasztóra hátrányos következménnyel, vagyis a támogatás elmaradásával járt volna az adott időpontban.

Megjegyzi a Versenytanács, hogy az MKM helyettes államtitkári álláspontja szerint nem mondható ki, hogy aki nem a tankönyvjegyzéken szereplő könyvet rendeli meg, az megsérti a rendeletet. Versenyjogilag ebből az következik, hogy a tankönyvlistán nem szereplő kiadványát nagyobb anyagi ráfordítással - reklámmal, vagy alvállalkozók utján - kínáló és terjesztő vállalkozások árui (tankönyvei, könyvei) is eljuthatnak az iskolákhoz a piacralépés egy másik formájaként azáltal, hogy azokat a rendelet hatálya alá tartozó iskolák megrendelhetik. Az ilyen áru (szellemi termék) pedig, melyet utóbb vissza nem vonva tankönyvnek minősítettek, a jogszabályi rendelkezésekből, és a helyettes államtitkári állásfoglalás azon közléséből -, miszerint a tankönyvtámogatásnak a tankönyvvé minősítés a feltétele - azonos tulajdonságokkal bírhat a fogyasztók szempontjából, mint a más értékesítési csatornán terjesztett tankönyv. Ezen a tényen - a Versenytanács álláspontja szerint - nem változtat az sem, hogy utóbb a KMK más jogszabályi értelmezéssel jelentetett meg egy közleményt.

Az I. r. eljárás alá vont vállalkozás tevékenységével összefüggésben avonatkozásban sem volt megállapítható jogsértés, hogy a II. r. eljárás alá vont vállalkozásnak olyan megbízást adott volna, hogy a megrendelőlapokkal kapcsolatban hozta a fogyasztói döntésüket tisztességtelen módon befolyásoló helyzetbe. Az I. r. eljárás alá vont vállalkozás tevékenysége és a II. r. eljárás alá vont vállalkozás tevékenységével kapcsolatban felmerült eseti hibák között az okozati összefüggés nem volt megállapítható.

Önállóan értékelve a II. r. eljárás alá vont vállalkozás piaci tevékenységét a Versenytanács megállapította, hogy a tényállásban irt alkalmi hibák előfordultak a II. r. eljárás alá vont vállalkozás tevékenységével kapcsolatban. Ezt a magatartást azonban nem értékelte, általános piaci magatartásaként, tekintettel a hibák bizonyított mennyiségére, az utólagos korrekcióra, illetőleg ugyanezen vállalkozás más alkalmazottjának, más iskolákban tanúsított magatartására.

Megjegyzi a Versenytanács, hogy a II. r. eljárás alá vont vállalkozás eljárás tárgyává tett magatartása versenyjogilag egyébként is csak akkor bírt volna relevanciával, ha valamely, a terjesztés során tett tényállítása alkalmas lett volna a jogszabályi rendelkezéseket és a tankönyvlistát ismerő, szakmailag felkészült fogyasztó megtévesztésre. Fentiek hiányában legfeljebb versenytársi sérelem valósulhatott meg, melynek elbírálása a Gazdasági Versenyhivatalnak nincs hatásköre.

Szintén nincs hatásköre a Gazdasági Versenyhivatalnak azon kérdés elbírálására, hogy az I.r. eljárás alá vont vállalkozás milyen áron lépett piacra, illetve az árat mely időpontban közölte a fogyasztókkal. Az árközlés egyébként is valós és a fogyasztókra kedvező volt, illetve időpontjának időzítése legfeljebb versenytársi sérelmet okozhatott.



Fentiek alapján a Versenytanács a jogsértés megállapítását az eljárás alá vont vállalkozásokkal szemben nem találta indokoltnak, így az eljárást mindkét eljárás alá vont vállalkozóval szemben megszüntette a Tpvt. 72. § (1) bekezdés a) pontja alapján.

Budapest, 1997. július 1.

Vérné dr. Labát Éva sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
dr. Sólyom Eszter sk.
Szabó Györgyi