Gazdasági Versenyhivatal

Vj-47/1997/33

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Gazdasági Versenyhivatal által dr. Korba Szabolcs jogtanácsos által képviselt Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. (1051 Budapest, Nádor u. 16.) eljárás alá vont vállalkozó ellen gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tárgyában indított eljárásban - tárgyaláson - meghozta a következő

határozatot

A Versenytanács az eljárást megszünteti.

A határozat felülvizsgálatát a kézbesítést követő 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett keresettel lehet kérni.

Indoklás

I.

A Gazdasági Versenyhivatal az eljárás alá vont vállalkozó ellen a vizsgálatot azzal indította meg, hogy az gazdasági erőfölényével visszaélve alakítja ki gyakorlatát a vállalkozói bankszámlák vezetése kapcsán, így magatartása a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (továbbiakban: Tpvt.) 21. § a) és b) pontjába ütközhet. Azt az eljárást megindító határozat nem tartalmazta, hogy konkrétan mi a sérelmezett tevékenység; a számlavezetésre vonatkozó ügyviteli szabályozás, vagy annak technikája, esetleg a díjak kalkulálása.

A vizsgáló vizsgálat tárgyává tette az eljárás alá vont vállalkozón kívül további 15 jelentős kereskedelmi bank (Inter Európa Bank Rt., CIB Hungária Bank Rt., Mezőbank Rt., Magyar Takarékszövetkezeti Bank Rt., Európai Kereskedelmi Bank Rt., Általános Értékforgalmi Bank Rt., Magyar Hitel Bank Rt., Konzum Bank Rt., Ing Bank Rt., Postabank Rt., BNP-Drezdner Bank Hungária Rt., Reál Bank Rt., Westdeutsche Landesbank Hungária Rt., Budapest Bank Rt., Kereskedelmi és Hitel Bank Rt.) gyakorlatát. (Nem betekinthető II. mellékletben összegezve 7.-9., ll/1.-13/1., 15.-20., 23., 24., 28. számú irat) Ennek eredményeképpen arra a következtetésre jutott, hogy a vállalkozói folyószámla vezetésével kapcsolatos banki szolgáltatás, mint érintett termék területén az eljárás alá vont vállalkozó nincs gazdasági erőfölényben. Összehasonlítva ugyanis a fenti bankok adatait, megállapította, hogy a vezetett számlák számát és állományát illetően eljárás alá vont vállalkozó ugyan a vezetők között van, azonban az átlagos állományát tekintve jóval elmarad a vizsgált többi banktól, mert nagyszámú, de alacsony összegű számlákat vezet.

Nem tapasztalt visszaélésre utaló magatartást sem; a számlanyitási díj ugyan a legmagasabbak közé tartozik a vizsgált körben, a pénzforgalmi jutalék, díj, költségek összege azonban átlagos. Felszámításukra és a bankszámla ezzel történő külön rendelkezés nélküli megterhelésére a bank jogszabály, illetőleg szerződés alapján jogosult.

Erre tekintettel indítványozta az eljárás megszüntetését.

Eljárás alá vont vállalkozó ellenkérelme megszüntetésre irányult.

Észrevételezte, hogy a vizsgálat elrendeléséről rendelkező határozat nem tartalmazta a Tpvt. 70. § (1) bekezdésének II. fordulatában írtakat, ezért védekezése az általánosság szintjén tudott csak mozogni; így elsősorban gazdasági erőfölényét tagadta a vállalkozói folyószámlák vezetése területén.

Állította, hogy a Tpvt. 22. § (1) - (3) bekezdésében írt feltételek nem állnak fenn, mert
- Magyarországon minden hitelintézet vezet vállalkozók részére pénzforgalmi bankszámlát, melyre a 39/1984. (XI. 5.) MT számú rendelet 2. § (4) bekezdése szerződéskötési kötelezettséget is ír elő. Minthogy kínálati piac dominál, azonos, vagy hasonló feltételek mellett kínálják e szolgáltatást a bankok.
- A piac többi résztvevőire, de ügyfelekre is tekintettel kell lennie, ellenkező esetben részesedése csökkenne.
- A 22. § (3) bekezdésében írt szempontok kapcsán utalt arra, hogy a piacralépés költségei, kockázata az erőfölény megítélésénél nem jöhetnek számításba, mert szerződéskötési kötelezettség terheli.

Álláspontja szerint ettől függetlenül sem tanúsított olyan magatartást, amely visszaélésszerűnek lenne minősíthető (21. §). Azt ugyanis, hogy milyen mértékű díj mellett bonyolítják a pénzforgalmat, a bankok szabadon döntik el; ugyanakkor a számlatulajdonos bármikor választhat más számlavezetőt.

A Tpvt. 81. §-a értelmében az eljárás során kifogást emelt egyrészt a vizsgálatot elrendelő határozat már említett hiányossága miatt, valamint mert a vizsgáló a bejelentés anyagába irat-betekintési jogot nem engedélyezett. A kifogás figyelmen kívül hagyását a vizsgálati jelentés indokolta.

II.

A Versenytanács a vizsgáló jelentésében megfogalmazott következtetésekkel, valamint eljárás alá vont vállalkozó érdemi védekezésében foglaltakkal egyetért, utóbbinak az általa is osztott álláspontja megismétlését elkerülendő, csupán a következőkre mutat rá:
A Tpvt. 21. §-a tiltja a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést; az erőfölényes helyzet megítéléséhez több szempontot ad:

A megrendelők oldaláról tekintve lényeges a Tpvt. 22. § (1) bekezdés a) pontjában írtak vizsgálata, azaz fordulhat-e hasonló feltételekkel a potenciális számlatulajdonos máshoz; kedvezőtlenebb-e számára egy újabb, más banknál történő számla megnyitása. Erre a válasz egyértelmű nem: szabadon lehet választani közel azonos feltételek mellett a bankok között, azaz a más bankhoz való áttérés pontosan ezek számlanyitási költségeinek összevetéséből adódóan nem jelenthet hátrányt. Ott ugyanis ez az összeg alacsonyabb az eljárás alá vont vállalkozó által alkalmazottnál, de abszolút értékben sem számottevő. Ugyanakkor a pénzforgalmi jutalék, költségek szintjén sincs jelentős eltérés.

Ilyen körülmények mellett pedig eljárás alá vont vállalkozó piacuralmi helyzetét megállapítani nem lehet, amiért a visszaéléssel kapcsolatos további vizsgálat szükségtelen, az eljárás alá vont a törvénybe ütköző magatartás hiányában nem marasztalható el.
Ezért a Versenytanács a Tpvt. 72. § (1) bekezdés a) pontja alapján az eljárást megszüntette. Erről a 74. § (2) bekezdése és a 77. § (1) bekezdés h) pontja szerint tárgyaláson határozott.
Végül az eljárási kifogás kapcsán utal arra, hogy egyetért eljárás alá vont vállalkozóval abban, hogy a vizsgálatot megindító határozat nem tartalmazta konkrétan azokat a körülményeket és magatartásokat, amely miatt az eljárás megindult, míg a vizsgáló az iratbetekintés kapcsán helyesen járt el. A Tpvt. 55. § (1) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy az ügyfél és képviselője az eljárás során tekinthet be az iratokba, az eljárás pedig a 67. § (1) bekezdése értelmében kérelemre indul, vagy hivatalból indítható. A hivatalbóli indítás pedig a 70. § (1) bekezdése értelmében a vizsgáló határozatával történik, a 69. § szerinti bejelentés vizsgálata csupán ennek olyan előzménye, amelynek eredményeképpen születik meg a vizsgálat elrendeléséről, vagy megszüntetéséről szóló határozat, azaz nem része a versenyfelügyeleti eljárásnak.

Az eljárás során költség nem merült fel.

A jogorvoslatra vonatkozó rendelkezés a Tpvt. 83. § (1) bekezdésén alapul.

Budapest, 1997. június 17.

dr. Sólyom Eszter sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
Vérné dr. Labát Éva sk.
Ágoston Marika