Gazdasági Versenyhivatal

Vj-67/1997/8

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a dr. Kalas György (9028 Győr, Vándor út 9.) kérelmezőnek -
a dr. Hingyi György (1142 Budapest, Királyhida út 11.) ügyvéd és Felméry Gusztáv (6000 Kecskemét, Árpád krt. 4.) ügyvezető igazgató által képviselt PKL Hungária Csomagolórendszerek Kft. eljárás alá vont vállalkozó ellen fogyasztók megtévesztése és tisztességtelen piaci magatartás miatt indított eljárásban - tárgyaláson - meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont vállalkozó termékének környezetre gyakorolt hatása vonatkozásában reklámjaiban a fogyasztók megtévesztésére alkalmas állítást tett.
Az eljárás alá vont vállalkozóval szemben 100.000.- (Százezer) Ft bírságot szab ki, melyet 30 napon belül köteles megfizetni a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037557 számú bírságbevételi számlájára.
Ezt meghaladóan a kérelmet elutasítja.

Kötelezi az eljárás alá vont vállalkozót, hogy fizessen meg a kérelmező részére ugyancsak 30 napon belül 1.000.- (Egyezer) Ft eljárási díjat.

E határozat felülvizsgálatát annak kézhezvételétől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó, de a Fővárosi Bírósághoz címzett keresettel lehet kérni.
A bírság és az eljárási díj fizetésére kötelező rendelkezés kivételével a keresetnek nincs halasztó hatálya.

Indoklás

I.

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa Vj-251/1994/24. számú határozatával megállapította, hogy az eljárás alá vont vállalkozó terméke - PKL-combibloc csomagolóanyag - környezetre gyakorolt hatása vonatkozásában reklámjaiban az 1990. évi LXXXVI. törvény (Vtv.) 11. §, közelebbről a 11. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző fogyasztók megtévesztésre alkalmas állítást tett azáltal, hogy termékét környezetbarátként jelenítette meg a fogyasztók előtt.
A Fővárosi Bíróság az eljárás alá vont vállalkozó keresetét - mely a versenytanácsi határozat megváltoztatására irányult - elutasította azzal a többletindokolással, hogy a mindennapi életben és a szakmában egyértelműen nem definiált "környezetbarát" fogalom hiányában a fogyasztó nem képes megítélni azt, hogy az eljárás alá vont vállalkozó terméke terheli-e a környezetet, holott az információ ezt a nem igazolt üzenetet közvetíti a fogyasztók felé.

A Legfelsőbb Bíróság ítélete az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatva helyezte hatályon kívül a Vj-251/1994/24. számú határozatot.
A hatályon kívül helyező ítélet elvi iránymutatásként leszögezte, hogy a Vtv. 11. § (2) bekezdés a) pontja alapján jogsértés az esetben állapítható meg, ha az eljárás alá vont vállalkozó valóságnak meg nem felelő tényeket állított, illetőleg valós tényekről megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adott.
Valótlan tények állítása, illetőleg valós tények megtévesztésre alkalmas módon való közlése - arra alapozva, hogy egy konkrét szakkérdésben eltérő álláspontok léteznek és még nem alakult ki egységes szakmai álláspont - jogsértést nem alapoz meg. Jogsértés az esetben valósul meg, ha bizonyítható, hogy a reklámozott árú nem felel meg a reklámban állított tényeknek.

Az ítélet elvi indokolása kimondta, hogy a közigazgatási határozat fentieket figyelembevéve tényállást nem állapított meg, az ügy érdemében nem foglalt állást, így lényeges eljárási szabálysértés miatt szükséges az eljárás megismétlése. A jogsértés megállapításához a közigazgatási szervnek kell bizonyítania azt, hogy az eljárás alá vont vállalkozó által alkalmazott csomagolótechnológia környezetbarát-e, vagy nem, illetőleg kevésbé környezetbarát, mint a Magyarországon alkalmazott más csomagolóanyagok, illetve ezek technológiája.

II.

A megismételt eljárásban a Versenytanács az alábbi tényállást állapította meg:

Európában, és ezen belül Magyarországon is jelentős problémát okoz a környezetszennyezés. Ennek megfelelően a különböző csomagolási formák (papír, műanyag, fém, üveg, stb.) környezetre gyakorolt hatását tudományos igénnyel vizsgálják figyelemmel arra is, hogy egy adott csomagolóanyagban milyen tulajdonsággal bíró élelmiszert forgalmaznak.

A csomagolás - ezen belül a különféle un. "egyutas", egyszerhasználatos és a különféle "többutas", többszörhasználatos csomagolás környezeti hatásának kimutatása bonyolult, tudományos igényű, komplex feladat, mely tudományos bizonyossággal csak termékorientáltan, az úgynevezett életciklus elemzéssel végezhető el oly módon, hogy az adott termék (csomagolóanyag) teljes életútját, vagyis a gyártás, használat, forgalmazás, továbbá a hulladékos életszakasz, valamint az esetleges újrafeldolgozás és újrahasznosítás környezeti ártalmait is elemzik.
Azt a kérdést, hogy fenti összetett szempontrendszer figyelembevételével az adott piacon, az adott technikai szinten mely csomagolóanyag tekinthető környezetbarátnak, csak a többi - adott időben és helyen használatos - csomagolóanyaghoz képest lehet megítélni, amit tovább nehezít, hogy nem alakult ki az életciklus elemzés szabványos metodikája, illetve vitatottak a prioritások is a vonatkozásban, hogy az életcikluson belül melyik életszakasz környezeti ártalmának tulajdonítanak nagyobb jelentőséget adott helyen és időben, illetve egyáltalán kiemelhető-e valamelyik életszakasz.

Az EU csomagolási irányelve, mely célkitűzésként a magas környezetvédelmi színvonal elérését rögzíti, a csomagolóanyagok terén ezen célkitűzés megvalósulásának kritériumaként a csomagolóanyagok újrahasznosítását, illetve a hulladék kiküszöbölését jelölte meg, mely utóbbinak értelemszerű feltétele a csomagolóanyagok gyűjtésének, illetve szelektív gyűjtésének megszervezése.

A környezetbarát-probléma vizsgálata és az egyes életútszakaszok egymáshoz való viszonyának értékelése jelentkezik az un. egyutas és az un. többutas csomagolóanyagok esetében is.
Az ásványvizek és üdítőitalok csomagolásához használt un. többutas csomagolóanyagok (pl.: üveg, PET, PVC) csomagolások, használatuk, tisztításuk, majd az újratöltést követő szállításuk után több alkalommal kerülnek vissza a fogyasztókhoz.
A fenti termékek csomagolásához ugyancsak használt un. "egyutas" "eldobós" csomagolások (ahová az eljárás alá vont vállalkozó terméke is tartozik) jellegüknél fogva az esetben, ha a gyűjtést/szelektált gyűjtését egy adott földrajzi területen nem szervezik meg, hulladékot képeznek.
A visszagyűjtés megszervezése esetén a többrétegű csomagolások szerves anyagból álló részei (pl: papír) külön dolgozandók fel a - bonyolultabb technológiai felkészültséget és eljárást igénylő - más, például fém, vagy műanyag rétegektől.

III.

A csomagolás és hulladék kérdésében 1993. júniusában megtartott nemzetközi szimpóziumon Lynn Trytsman-Gray - a Szövetség a Kartondobozos Csomagolásért és Környezetért vezérigazgatója - a prioritásokban való vitára utalva fejezte ki azt az igényét, hogy a csomagolásfajták megítélésénél a szabályozás ne csak a felhasználás utáni eltakarítást helyezze a középpontba a környezetbarátság szempontjából.
Megállapította, hogy a környezeti hatás fókuszba állítása vezetett el ahhoz a vitához, hogy az egyszerhasználatos csomagolás, vagy az újrafelhasználható rendszer képezi-e a jobb megoldást. Azon, az érintett gyártók szempontjából megfogalmazott kívánalom mellett, hogy a csomagolóanyagot, mint hulladékot ne állítsák a fókuszba, a főtitkár azt is megállapította, hogy a tudomány még nem elég fejlett ahhoz, hogy világos választ adjon a vita eldöntéséhez. Elfogadta az Európai Tanács azon álláspontját, hogy ameddig elfogadott prioritáson alapuló, tudományosan igazolt életciklus értékelések nem igazolják tisztán a rangsort, a kétféle csomagolást úgy kell tekintetni, mint egyformán érvényes módszereket a csomagolás környezeti hatásának csökkentésére.
A felhasználás utáni életszakaszra nézve megfogalmazta azt is, hogy elsődlegesen a csomagolóanyagok visszagyűjtését kell megoldani a hulladékprobléma elkerülése végett, és másodlagos az újrahasznosítás kérdése, amit az EU Tanács szintén kiemelten kezel.
Más felszólaló a hulladékgazdálkodással kapcsolatban Dániában és az észak európai országokban elfogadott álláspontra nézve előadta, hogy a hulladékkezelést ezen országokban az infrastruktúra részének tekintik. A termékben szereplő szerves hulladék újrahasznosítása nagyban attól függ, hogy a hulladék más, vagyis nehézfém és egyéb mérgezőanyag tartalmát le tudják-e csökkenteni. A komposztálás újbóli bevezetésének előfeltételeként szerepeltette a hulladéknak a keletkezési forrásnál történő szétválogatását.

A Németországot képviselő Frauenhoffer Élelmiszertechnológiai és Csomagolási Intézet képviseletében felszólaló küldött előadta, hogy igaza van azon az országoknak, melyek úgy gondolják, hogy a hulladékképződés elkerülése önmagában jótékony hatású a környezetre, tekintettel azonban arra, hogy a környezeti hatás csak a teljes életciklus elemzés alapján állapítható meg, más szempontokat is figyelembe kell venni. Hasonló véleményt képviselt a többi felszólaló is.

Németországban - hol a csomagolóanyagok úgynevezett ártalmának hatásvizsgálatával megbízott három intézet egyeztetett véleményt nem adott le - a véleményt nyilvánító Frauenhoffer Intézet (München) azontúl, hogy termékorientáltan, vagyis a csomagolásban tárolt élelmiszerfajtára figyelemmel megállapította, hogy a tejre és a sörre a fennálló többutas rendszereket ökológiai szempontból túlnyomó részükben nem valószínű, hogy le kell váltani, azt az álláspontot képviselte, hogy az egyutas, vagy többutas rendszer előtérbe helyezése ökológiai szempontból egyedi elbírálás kérdése, és az ökológiai egyensúlyt bizonyos meghatározott egyutas és többutas rendszerek között csak egy részletes analízis alapján lehet döntésorientáltan kiértékelni. Rögzítették ugyanakkor azt is, hogy ehhez szükség van az egyeztetésre abban, hogy milyen környezeti ártalmak elkerülése a legfontosabb.

Németországban az egyes tényezők kiértékelését, egyben az eredmény interpretációt is fenntartja magának a szövetségi szakhatóság.

IV.

Az eljárás alá vont vállalkozó az Ausztriában gyártott PKL combibloc csomagolóanyag belföldi forgalmazójaként marketing tevékenységet is ellát. A PKL - aseptikus csomagolást lehetővé tevő - réteges kartondobozban forgalmazott élelmiszerek és italok egész Európában jelen vannak a piacon.

A folyékony élelmiszerek, italok hazai piacán többféle csomagolóanyagot használnak. Az ásványvíz, üdítőitalok csomagolásánál használt pl. az üveg és műanyag (PET-PVC), mely csomagolóanyagok nagy részben többutas csomagolóanyagok. Az ásványvíz és üdítőitalok forgalmazásánál használatos a kartondobozos csomagolás (pl.: Tetra Pack és eljárás alá vonti termék) is.

Az eljárás alá vont vállalkozó terméke több réteges - 28-30 gr tömegű - kartondoboz, melynek 75 %-a természetes szerves anyag (karton), míg 21 %-a polietilén, illetve 4 %-a alumínium. Az "egyutas" termékek közé tartozó terméket félkész állapotban kártyaszerűen összerakva szállítják be az országba. Fajlagos szállítási igénye - összehasonlítva azt más versenytársi termékekkel, így például a "többutas" üveggel és az igen elterjedt PET műanyag csomagolással - kisebb. A csomagolás higiénikus. A termék egyutas jellegéből adódóan ugyan az úgynevezett többutas üvegnél jelentkező, a mosással járó vízszennyezéssel nem kell számolni, ugyanakkor a csomagolóanyag visszagyűjtése, - különös tekintettel a szelektív visszagyűjtés szervezetlenségére - nem megoldott, szemben például más versenytársi termékekkel (többutas PET csomagolóanyag, üveg).

Az eljárás alá vont vállalkozó egyik versenytársának 1994. nyarán szervezett reklámakciójára, 1994. szeptember 26. és október 10-e között indított válasz reklámakciót különböző nagy példányszámú napi- és hetilapokban, továbbá óriási plakátokon.
Mindkét típusú reklámhordozón szerepelt a "minőség, környezetbarát PKL combibloc dobozban"- felirat.

V.

1994. őszén - a reklámszöveg megjelenésekor - Magyarországon nem volt olyan jogszabály, mely álalános jelleggel meghatározta volna a környezetbarát termék fogalmát.
Az azóta hatályba lépett 1995. évi LIII. törvény 86. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a "környezetkímélő" termék, vagy technológia megkülönböztető jelzés azon termékekre, vagy technológiákra alkalmazható, amelyek a hagyományos, azonos, vagy hasonló funkciójú termékeknél és technológiáknál bizonyítottan kisebb környezet-igénybevételt, illetve környezetterhelést okoznak.
A környezetbarát, környezetkímélő megkülönböztetés feltételrendszerének kidolgozására a szakminiszter (Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, továbbiakban KTM) kapott felhatalmazást.
A minisztérium álláspontja szerint az egyutas és többutas csomagolóanyagok összehasonlíthatósága összetett, komplex feladat, mely objektív adatok alapján dönthető el a különböző szempontok figyelembevételével, így például levegőszennyezés, illetve hulladék kérdése. A hulladékkezelésre vonatkozóan álláspontja az volt - a Környezetbarát Termék Közhasznú Társaság és az eljárás alá vont vállakozó nyilatkozatával egybehangzóan - hogy a szelektív hulladékgyűjtés nincs megfelelően megszervezve a hazai piacon az eljárás tárgyát képező termékre nézve. A rendszer akkor működne megfelelően, ha az Ausztriában alkalmazott Ökobox rendszerhez hasonló rendszer lépne életbe, amikoris a lakosság közreműködésével történik a visszagyűjtés.

A rétegelt hulladék - ahová az eljárás alá vont vállalkozó terméke is tartozik - újrafeldolgozása komplikáltabb feladat, mint a csak szerves anyagot tartalmazó csomagolóanyagoké. Az újrahasznosítás során Magyarországon a papíranyag kivonására és újrafeldolgozására van lehetőség, a további alkotó anyagokra (pl.: polietilén, alumínium) nézve pedig a technológia anyagi ráfordítás mellett adaptálható.

Magyarországon a kormány döntése alapján 1994. januárjától működik a Környezetbarát Termék Közhasznú Társaság, mely a hozzá beadott pályázat alapján jogosult a környezetbarát védjegy viselési jogának megadására azon termékek részére, melyek környezetvédelmi szempontból különösen előnyös tulajdonsággal rendelkeznek, A minősítést tanúsító rendszer gyakorlati jelentősége -a pályázati felhívásban megfogalmazottak szerint - több szempontból is kimutatható-. Ezáltal megszüntethetők a környezetbarát megjelölésekkel kapcsolatos bizonytalanságok és kiküszöbölhetők a termékeken, vagy reklámban előfordult téves tájékoztatások; feloldódik az az ellentmondásos helyzet, hogy az érdekelt gyártó, vagy forgalmazó saját maga - esetleges elfogultan, vagy nem minden szempontból megalapozottan -minősítse környezetbarátnak a termékét; a piacon a versenyképes környezetbarát termék-minősítés folytán nagyobb forgalom és haszon realizálható; valamint a jogos használat reklámköltség megtakarításként is jelentkezik az érdekeltnél.
A Környezetbarát Termék Közhasznú Társaság a minősítéshez szükséges általános csomagolóanyag-feltételrendszert kidolgozta. Az egyedi csomagolóanyagokra nézve megrendelés és díj fizetése esetén adott és ad véleményt az esetben, ha az általános feltételekben megszabott követelmények teljesítését az azt kérelmező vállalkozó igazolja dokumentumokkal, illetve szakértői vizsgálattal.
Az eljárás alá vont vállalkozó - ki tudomással bírt a pályázati lehetőségről - nem kérte terméke minősítését.

Magyarországon különböző vélemények vannak arra vonatkozóan, hogy melyik csomagolótechnológia környezetbarátabb. Például a Hulladék Munkaszövetség és csatlakozói (Alba-Kör, Duna-Kör, ELTE Klub, GATE Zöld-Klub, Magyar Természetvédők Szövetsége, stb.) - akik alapszabályukban vállalták az állampolgárok környezeti tudatának kialakítását - tiltakoztak az eldobó, egyutas élelmiszercsomagolások reklámkampánya ellen azzal, hogy tapasztalataik alapján a többutas csomagolási rendszereket tartják környezetvédelmi szempontból pozitívabbnak, az előbbi használatával járó szemetelés és anyagpazarlás miatt.
A Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség - mely a csomagolóanyag gyártók és forgalmazók érdekvédelmi szervezete - kifejtette, hogy a combibloc és az ehhez hasonló kivitelezésű csomagolások előnyös tulajdonságokkal rendelkeznek, például rendkívül kis anyagfelhasználás, aseptikus csomagolásnak megfelelő védőhatás, a szállítással járó kisebb környezetterhelés, mely megközelítésben nem kifogásolható a környezetbarát jellegre utaló felirat. Előadta ugyanakkor azt is, hogy az elhasználódott csomagolóeszközök hatékony és költségtakarékos gyűjtése és másodnyersanyagként történő hasznosítása esetén az okozott környezeti terhelés tovább csökkenthető.
A szövetség azt is megállapította, hogy jelentős ráfordításokkal járó tudományos életciklus-analízis nyújthat megnyugtató választ arra nézve, hogy a technika adott szintjén milyen a természet viszonya a termeléshez, kiindulva abból, hogy egyrészt valamennyi termelő tevékenység energiát és anyagot igényel a környezetből, másrészt oda környezetet terhelő anyagot bocsát ki, ami által a környezetbarát jelző relatív összehasonlítást tételezhet fel.
A megismételt eljárásban korábbi álláspontját megismételte azzal, hogy a combibloc kartondoboz hasznosítása megoldottnak tekinthető. Magyarországon is eredményesen folyik a papírgyári hasznosítás, és alternatívát jelent az energetikai hasznosítás is. A problémákat a szelektív gyűjtőrendszerek kezdetlegessége jelenti, ennek megoldása azonban kívül esik egyetlen vállalat lehetőségein és társadalmi összefogást igényel. Véleménye szerint az ökológiailag releváns tulajdonságok egy részénél (levegő- és vízszennyezés) egyértelműen felülmúlja az eljárás tárgyát képező csomagolóanyag az összehasonlítható megoldások átlagát, míg a hulladéktermelés tekintetében némi előnyt mutat, de más megoldásokkal legalábbis egyenértékű.
A Szövetség főtitkára által aláírt vélemény melléklete azt is rögzíti, hogy hulladékképzés szempontjából problematikus a kombinált, többrétegű anyagból készült csomagolóanyag, a hulladék mennyiségét azonban kedvezően befolyásolja a felhasznált korszerűbb anyag. A vélemény mellékletében lévő táblázat adatokat tartalmaz az egy liter ital elfogyasztása esetén keletkező hulladék mennyiségére, ahol legkedvezőbbnek a visszatérő PEPSI palack van feltüntetve. A kimutatásban jelen ügy szempontjából értékelhetően a Tetra-Pakk réteges doboz is szerepel, az előzőnél jóval kedvezőtlenebb hulladékmennyiséggel, míg a combibloc csomagolóanyag nincs a táblázat szerint felmért anyagok között.

VI.

A kétszakaszú versenyfelügyeleti eljárásban készült vizsgálati jelentés kiindulva abból, hogy 1994. őszén jogszabály nem korlátozta a környezetbarát jelző használatát, abból az aspektusból értékelte az eljárás alá vont vállalkozó által használt "környezetbarát" jelző alkalmazását, hogy annak tartalma valós, vagy valótlan.
Ehhez képest előrebocsátva, hogy az előny és hátrány megítélése mindig az adott környezeti, politikai, gazdasági feltételek között elvégzett tudományos-gazdasági elemzés, vagyis az életciklus-tanulmány elkészítése alapján lehetséges, a gyakorlati felhasználás és környezetvédelmi helyzet alapján felsorolta, hogy milyen tulajdonságokkal, illetve egyes más (üveg) csomagolóanyagokhoz képest milyen viszonyított tulajdonságokkal rendelkezik az eljárás alá vont vállalkozó terméke. Ezen tulajdonságok között szerepelt, hogy az importterméknek nincs gyártási hulladéka, anyagfelhasználása kicsi, összelapítható, miáltal az ÖKO-visszagyűjtési lehetőség megoldható, fajlagos szállítási költsége kisebb, mint az üvegé, higiénikus, rétegelt kartondoboz elemei nem veszélyeztetik a környezetet, a hulladék újra hasznosítható, újra feldolgozható. Az újrafeldolgozással, elégetéssel energia nyerhető, sajtolással új termék alapanyaga előállítható. A hazai piacra megállapította az üvegvisszaváltás ellehetetlenülését is.
Azt az álláspontot képviselte, hogy ha egy csomagolóanyag bármely vonatkozásban kedvezőbb helyzetet teremt a környezetnek és a fogyasztónak, mint valamely más termék, akkor már barátságosan kíméli a környezetet, így a számos előny felsorolása folytán a reklámban használt környezetbarát jelző nem állított valótlant a fogyasztók megtévesztésére alkalmas módon.

VII.

A kérelmező a megismételt eljárásban kérelmét fenntartotta.

Az eljárás alá vont vállalkozó az alapeljárásban tett nyilatkozatait fenntartva, előadta, hogy abból, hogy a "környezetbarát" fogalom egzakt definíciója nem létezett, még nem következik, hogy a jelző használata valótlan tényállítást, vagy valós tény megtévesztésre alkalmas módon történő állítását valósította meg.
Hivatkozott arra, hogy a versenyfelügyeleti eljárás első szakaszában készült szakértői vélemény termékének pozitív tulajdonságait megállapította, melyhez képest bizonyítási indítványként csatolta az érdekvédelmi szervezet újabb véleményét, mintegy a szakvélemény támogatásaként azzal, hogy álláspontja szerint a versenyhivatali eljárás első fázisában kelt szakvélemény ellen egy másik szakvélemény kellene ahhoz, hogy azzal ellentétes tartalmú versenytanácsi határozat születhessen.
Előadta, hogy a "környezetbarát" jelző tartalma absztrakció, ennek köznapi pontos tartalma nem ismert. Nem vitatta, hogy vannak olyan fogalmak, ahol a fogyasztó nem tudja egyszerűen eldönteni, hogy az adott fogalomnak mi a tényleges tartalma.

VIII.

Az 1995. évi LXXXVI. törvény (Vtv.) 11. § (1) bekezdése szerint tilos a fogyasztókat az áru kelendősége érdekében megtéveszteni.
A Vtv. 11. (2) bekezdése a) pontja a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartásnak minősíti, ha valamely vállalkozó terméke környezetre gyakorolt hatására nézve valótlan tényt, vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állít, vagy az árú lényeges tulajdonságairól bármilyen más megtévesztésre alkalmas, vagy hiányos tájékoztatást ad.

A Versenytanács álláspontja szerint a reklámtevékenységet a versenytársi csomagolóanyagot gyártó más vállalkozó reklámkampányára válaszul folytató eljárás alá vont vállalkozó árujának kelendősége céljából a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított fenti jogszabályhelyekbe ütközően azáltal, hogy termékének környezetre gyakorolt hatása vonatkozásában reklámjaiban megalapozatlan és a fogyasztók által ellenőrizhetetlen állítást tett.

A versenytanácsi határozat a jogsértést a 11. § (2) bekezdés a) pontjának harmadik fordulata alapján állapította meg.

Az ügy irataiból - köztük az eljárás alá vont vállalkozó által csatolt, az adott szakmából származó véleményekből, valamint a KTM és a Környezetbarát Közhasznú Társaság álláspontjából is megállapítható volt, hogy a környezetbarát jelző, mint termék és/vagy technológia jellemző komplex fogalom, így csak a termék teljes életútjának termékorientált vizsgálata alapján lehet állást foglalni abban, hogy a környezetre egy adott termék, vagy technológia milyen hatással bír.

Megállapítható volt az is, hogy a fogalom - komplexitása mellett - többszörösen relatív is, annak egzakt jogszabályi feltételei nehezen adhatók meg, ez esetben is legfeljebb tágabb határértékek alapján (1995. évi LIII. törvény rendelkezései).
- Önmagában relatívvá teszi a fogalmat az a körülmény, hogy bármely tevékenység, így a természeti környezetben folytatott termelő, forgalmazó tevékenység is, valamilyen formában mindig szennyezi a környezetet, tehát abszolút környezetbarát tevékenység nincs.
- Ebből következik, hogy fentiekhez képest bármely termelő, szolgáltató és ehhez kapcsolódó tevékenység legfeljebb környezetbarátabb lehet, mint más hasonló vagy azonos termék, vagy tevékenység, így önmagában - más gyártási technológiáktól, vagy forgalmazási tevékenységtől elvonatkoztatva - a kérdés nem vizsgálható. A jelző tehát kiemeli a terméket, szolgáltatást a többi azonos vagy hasonló rendeltetésűek közül, vagyis e szempontból "jobbnak" minősíti.
- Viszonylagossá teszi a fogalmat az is, hogy a jelző használata adott környezeti, politikai, gazdasági háttér mellett folyik, így használatának jogossága, az adott piactól elvonatkoztatottan nem ítélhető meg.
- A viszonylagosságot a csomagolóanyagokra nézve tovább növeli az, hogy az egyes életútszakaszok jelentőségének sorrendjére nézve többféle álláspont is van.

A tényállásban írtak alapján megállapítható volt, hogy a különböző országok fenti kérdéseket adottságaiknak megfelelően értékelik, mely tényt a kartondobozos csomagolóanyag gyártók és forgalmazók is elfogadják, azzal azonban, hogy véleményük szerint az egyes országok a hulladékkezelésre túl nagy hangsúlyt fektetnek. Az érdekelt szakma sem vitatja ugyanakkor, hogy a hulladékkérdés megoldása - bár nem azonos szinten - de minden országban központi probléma és erősen befolyásolja azt, hogy valamely csomagolóanyag környezetbarát, illetve környezetbarátabb-e, mint a más típusú csomagolóanyagok. (1993. június 9-i szimpózium anyaga.)

Az EU csomagolási irányelve a hulladék és az újrahasznosítás kérdését kiemelten kezeli.

A reklámozás időpontjában Magyarországon nem volt kialakult álláspont a "környezetbarát" fogalom tartalma - ezen belül a csomagolóanyagok "környezetbarátsága" - kérdésében.
Csak a jelen eljárás tárgyát képező reklámtevékenységet követően született meg a környezetvédelmi törvény, mely szerint csak a bizonyítottan kisebb környezeti igénybevételt, vagy környezetterhelést okozó termék/technológia tekinthető környezetbarátnak.
Annak érdekében, hogy a piaci szereplők eligazodása könnyebb legyen hozták létre a törvény hatálybalépése előtt a Környezetbarát Termék Közhasznú Társaságot, melynek minősítését ugyan nem volt kötelező igénybe venni, de az a vállalkozó, aki a jelzőt - gazdasági céljai érdekében - megalapozottan kívánta használni, vizsgálati díj ellenében, a minősítést megrendelhette.

Köztudomású, hogy a piacon nem csak a csomagolóanyagokra, hanem más termékekre is használják a reklámok a környezetbarát, a környezetkímélő kifejezést, amellyel nyilvánvaló céljuk az, hogy megkülönböztessék magukat, mégpedig pozitív irányban, a környezetkímélés szempontjából hagyományos - azonos, vagy hasonló funkciójú - termékektől azáltal, hogy az adott időben, technológiai szinten termékük a környezetbarátság szempontjából jobb, mint az átlagtermék.
Ez a vállalkozói magatartás jelentkezett a Versenytanács szerint a csomagolóanyag szakmában is, ahol az eljárás alá vont vállalkozó reklámkampánya keretében használta a gazdasági versenyben a környezetbarát kifejezést.

A Versenytanács nem vitatja, hogy az eljárás alá vont vállalkozó terméke pozitív tulajdonságokkal rendelkezik, de álláspontja szerint a terméknek fent írt bizonytalan háttér mellett más termékek sorából való kiemelése a gazdasági versenyben versenyjogilag nem megengedett, mivel a profitorientált vállalkozók a fogyasztók megnyeréséért folytatott versenyben csak megalapozott információt közölhetnek.

A Versenytanács szerint a Gazdasági Versenyhivatalnak - és a hivatal Versenytanácsának - nincs kompetenciája arra, hogy megállapítsa, hogy jelen ügyben mely életszakasz a legfontosabb és mi az életszakaszok egymáshoz való viszonya a különböző egyutas, vagy többutas csomagolóanyagok környezetre gyakorolt hatása szempontjából. Ennek a kérdésnek eldöntésére a szakhatóságok hivatottak.
Fentiek szerint a Versenytanács nem foglalhat megalapozottan állást abban sem, hogy az elismerten pozitív tulajdonságokkal is bíró, de a szelektív gyűjtés szervezettségének hiányában "eldobónak" minősülő csomagolóanyag a fogalom a környezetbarát-fogalom viszonylagosságára tekintettel kedvezőbb-e a környezetvédelem szempontjából, mint például a Pepsi Cola termékekhez használatos visszaváltható PET csomagolóanyag, melynek hulladéktömege kedvezőbb az eljárás alá vont vállalkozó által a megismételt eljárásban csatolt irata szerint, bár szállítása, mosása terheli a környezetet.
Elfogadja azt az álláspontot, hogy a hulladékképződés, illetve a hulladék gyűjtése, - ami alapvető feltétele az újrafeldolgozásnak - csak egy komponens a vita eldöntésében, de a Gazdasági Versenyhivatalnak nincs szakmai ismerete arra, hogy például az EU csomagolási irányelveiben rögzítettek ismeretében kijelentse, hogy a hulladékképzés elhanyagolható a más életút fázisok (pl.: a szállítás) környezetszennyező hatásaival szemben.
A Versenytanács éppen fentiek miatt állapította meg, hogy a tudományosan nem igazolt eredmények reklámban való megjelenítése versenyjogilag nem jogszerű azáltal, hogy nem bizonyított kiemelő jelzőt tartalmaz.

Az olyan jelzők -mint "környezetbarát", melyek arra utalnak, hogy egy termék, vagy egy eljárás a környezetre semmilyen - vagy csak "pozitív" kihatással bír csak akkor alkalmazhatók, ha azok kellően megalapozott ismereteken alapulnak - rögzíti ezt a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) irányelve. Ezt a megállapítást a Versenytanács is osztja.
Elfogadja továbbá azt a nemzetközi gyakorlatot, miszerint nem mindegy az, hogy egy reklám milyen termék, milyen tulajdonságára tesz valamilyen állítást.
Vannak olyan reklámállítások, melyek a fogyasztók által könnyen ellenőrizhetőek, míg vannak olyan állítások, és ide tartozik a környezetbarát fogalom is, melyeknek valós tartalma a fogyasztó által nem kontrolálható, pontosan annak komplex, és egyben relatív tartalma miatt, ami miatt a fogalom nehezen definiálható.
A Versenytanács álláspontja szerint ezen utóbbi kategóriába tartozó állítások megalapozottságával kapcsolatban fogyasztói oldalról fokozott követelmény érvényesül, mely fokozott követelményt a fogyasztók általi ellenőrizhetetlenségen túl megalapoz az is, hogy a reklámállítástól a vállalkozó gazdasági hasznot remél.

A Versenytanács álláspontja szerint a különféle egyutas és többutas csomagolóanyagoknak a más csomagolóanyagok sorából való kiemelése esetén a reklámot megfogalmazónak a kötelezettsége az, hogy reklámja állítását megalapozza a rendelkezésére álló lehetőségek igénybevételével, illetve ennek hiányában ne használjon megkülönböztető pozitív terméktulajdonságot reklámjaiban.

Fentiekre tekintettel a Versenytanács jelen határozatában sem állapította meg - az eljárás alá vont vállalkozó álláspontjával ellentétben -, hogy termékére nézve valótlan azaz "nem igaz" tényt állított, vagy valós tényt megtévesztésre alkalmasan, nevezetten "csúsztatva" állított. A Versenytanács jogsértést megállapító határozatának rendelkező része azt találta jogsértőnek, hogy ezen bonyolult, a fogyasztó által eldönthetetlen szakkérdésben, bizonyítatlan, megalapozatlan állítást tett, olyan körülmények között, amikor is a fogyasztók szempontjából ellenőrizhetetlen a közlés vitathatatlanul pozitív megkülönböztető tartalommal bír.
Ennyiben enyhébben ítélte meg az eljárás alá vont vállalkozó tevékenységét az ICC irányelvekben megfogalmazottaknál, ahol is az igaz reklám feltételéül van állítva az, hogy a közlés kellően megalapozott ismereteken alapuljon.

A Versenytanács nem fogadta el a tényállásban írtak és az indokolásban már kifejtettek szerint a magyarországi csomagolóanyaggyártók érdekképviseleti szervezetének és a vizsgálati jelentésnek azon véleményét, miszerint egyes, a környezet szempontjából pozitív tulajdonságok megalapozzák a jelző jogos használatát főként azon körülmények között, amikor is azon túl, hogy a jelző pozitív fogyasztói értékítéletet hordoz, a további kérdések bizonytalanok. Az ügyben szereplő jelző megalapozatlan használata értelemszerűen káros a környezetvédelmi problémák iránti érzékeny fogyasztói magatartás - mely egyben közérdek is - kialakulására, illetve fennmaradására.
Nem osztja azt a véleményt sem, hogy alkalmas e jogsértés kimentésére a jogszabályi háttér hiányossága.
Nem fogadható el a reklámmal megvalósított versenyjogsértés kimentéseként az sem, hogy a hulladékkezelés a hazai piacon nincs megoldva. Ezt a tényt előadása szerint (7. oldal) a reklámozás idején az eljárás alá vont vállalkozó is tudta, ismerte továbbá a hulladék környezeti ártalmát és a prioritásra vallott nézeteket is. Ezek ismeretében és tudtával a jogsértés úgy lett volna ellenőrizhető, ha tartózkodik az adott időben és térben használt megalapozatlan - fenti típusú - állítástól. Magyarországon ugyanis nem bír jelentőséggel az, ha pl. Ausztriában működik a hulladék kiiktatását biztosító gyűjtési rendszer, de az sem, hogy más országban a rétegelt doboz valamennyi anyagára megoldott az újrahasznosítás. A magyar piacon megjelenő reklámnak a magyar piac adottságait figyelembe véve kell megalapozottnak lennie.
Az eljárás alá vont vállalkozó álláspontjával ellentétben a Versenytanács szerint az ügyben eljárt vizsgáló munkatárs nem tekinthető az 1957. évi IV. törvény (Áe.) 32. §-a szerinti szakértelemmel rendelkező szakértőnek.
A megalapozatlan közlés megállapításához elegendő tény folytán nem látott okot szakértő bevonására sem, különös tekintettel a háttér-szakkérdés mibenlétére is.

A Versenytanács álláspontja szerint bármely reklámnak a közlés - vagyis a piacon való megjelenés - időpontjában fennálló megalapozottságáról a vállalkozóknak kell gondoskodniuk. Ehhez képest piaci hatású - ott már megjelent - állításuk megalapozott voltát is nekik kell bizonyítaniuk.
A Versenytanácsnak a reklámban foglalt állítás megalapozott voltáról kell döntenie anélkül, hogy a mögöttes szakterület/ek/ vitatott szakkérdéseinek eldöntését magához vonná.

Fentiekre tekintettel a Versenytanács a Vtv. 11. § (1) és (2) bekezdése a) pontja alapján a jogsértést megállapította.
A jogsértés megállapításának következményeként mérlegelve azt, hogy az eljárás alá vont vállalkozó is tévedésnek minősítette a jelző használatát, illetve az alapeljárásban hozott határozat előtt felhagyott jogsértő magatartásával, továbbá azt, hogy a reklámtevékenység nem volt széleskörű, a bírság összegét kimutatható jogosulatlan anyagi előny, vagy kár hiányában a Vtv. 48. § (2) bekezdése alapján állapította meg minimális mértékben.

Az eljárás alá vont vállalkozó a jogsértő magatartással felhagyott, ezen magatartás további folytatásától való eltiltásra nem volt szükség.

Az eljárási díjra vonatkozó rendelkezés a Vtv. 40. § (4) bekezdésén, míg a jogorvoslati jogra vonatkozó rendelkezés a 44. §-án alapul.

Budapest, 1997. június 3.

Vérné dr. Labát Éva sk. előadó
dr. Sólyom Eszter sk.
dr. Bodócsi András sk.
Ágoston Marika