Vj-142/1997/10
A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Gazdasági Versenyhivatal által a dr. Ocsák József (9400 Sopron, Bezerédi út 22.) ügyvéd által képviselt Relikvia Temetkezés , Tóth Tibor (9400 Sopron, Móricz Zs. út 1-3.) eljárás alá vont vállalkozás ellen gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt indult eljárásban - tárgyaláson - meghozta az alábbi
határozatot
A Versenytanács az eljárást megszünteti.
E határozat felülvizsgálatát az eljárás alá vont vállalkozás a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül előterjeszthető keresettel kérheti, melyet a Gazdasági Versenyhivatalnál kell előterjesztenie a Fővárosi Bíróságnak címezve.
Indoklás
A Gazdasági Versenyhivatal az 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 67. § (1) bekezdése alapján hivatalból indított vizsgálatot annak megállapítása végett, hogy a Tóth Tibor egyéni vállalkozásaként működő Relikvia Temetkezés, mely a Soproni Evangélikus Egyházközség tulajdonát képező temetőt üzemelteti, a temető-fenntartási díjak érvényesítése során tanúsított-e olyan magatartást, mely a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmába ütközik.
A Versenytanács a vizsgálati jelentés és az eljárás alá vont vállalkozás képviselőjének előadása alapján az alábbi tényállást állapította meg:
Az elhaltakat Sopron város területén eltemettetni kívánó hozzátartozók temetkezési területként önkormányzati, valamint felekezeti - Római Katolikus Egyház, Evangélikus Egyház - tulajdonban álló temetőket vehetnek igénybe.
A hozzátartozóknak lehetőségük van arra, hogy a saját és az elhalt felekezeti hovatartozásától függetlenül temettessenek be a különböző tulajdonú temetőkbe.
A kialakult szokások szerint az evangélikus vallásúak általában az evangélikus temetőt veszik igénybe.
Az Önkormányzati és a Katolikus temető üzemeltetője az Írisz Kft., míg az Evangélikus temető üzemeltetésére a Soproni Evangélikus Egyházközséggel kötött szerződés alapján az eljárás alá vont vállalkozás jogosult, illetve köteles.
A temetőkben végzett szolgáltatásért a megrendelő hozzátartozók az alábbi szolgáltatáscsoportokért fizetnek díjat. Egyrészt fizetik a temetést végző adott vállalkozó külső (például: koszorú, koporsó) és belső (például: sírásás) temetési szolgáltatásával kapcsolatos díjakat, továbbá a temetők rendelkezésre állásával, fenntartásával járó költségek - beleértve az üzemi költségek - rájuk áthárított részét a tulajdonosoknak, vagy a tulajdonos megbízottjának.
Sopron város területén túlnyomó részt fent írt vállalkozások végzik a temetési szolgáltatásokat, így az üzemeltetők a külső és belső temetési szolgáltatások piacán egymásnak versenytársai is azon temetőkben, melyekben az üzemeltetőn kívül más vállalkozás is végezhet temetési szolgáltatást.
Az Evangélikus Egyházközség az eljárás alá vont vállalkozással kötött szerződésében annak kötelezettségévé tette, hogy a temetőben más vállalkozás is végezhessen belső temetési szolgáltatást úgy, hogy a temető területének használatára, vagyis a betemetésre vonatkozó szerződést a tulajdonos felhatalmazása alapján az eljárás alá vont vállalkozás köti meg azzal a vállalkozással, akitől a temetést a hozzátartozó megrendelte. Ezen szolgáltatás nevesítve temetőhasználati díjként jelenik meg, és igénybevétele folytán a hozzátartozók megfelelően karbantartott, gondozott területen temettethetik el, illetve látogathatják hozzátartozóikat az Evangélikus Egyház tulajdonában álló területen.
A szolgáltatás ellenértékét - mely díj meghatározására az Egyházközséggel kötött szerződés alapján az eljárás alá vont vállalkozás jogosult - az eljárás alá vont vállalkozásnak a temető fenntartására kell fordítani, beleértve a temető gondozásával és az ott lévő építmények külső karbantartásával járó dologi és személyi kiadásokat is. A befolyt díjakkal az eljárás alá vont vállalkozás elszámolni tartozik az Egyház felé.
A szerződés értelmében - az Egyházközség és az eljárás alá vont vállalkozás belső jogviszonyában - az eljárás alá vont vállalkozónak a nála megrendelt temetések után az Egyház felé nem kell temetőhasználati díjat fizetni annak ellentételezéseként, hogy az eljárás alá vont vállalkozás - a más temetőkben folytatott gyakorlattal szemben - a tulajdonos egyháztól nem igényelte az üzemeltetési szerződés alapján egyébként neki járó vállalkozói díjat.
Az evangélikus temetőben temetkezési szolgáltatást végző más vállalkozó a neki, az eljárás alá vont vállalkozás által kiszámlázott - tulajdonost illető - temetőhasználati díjat a megrendelőkre nevesítve hárítja át, míg az eljárás alá vont vállalkozás az üzemeltetés körében felmerült költségei az egyéb temetői szolgáltatások díjaiban térülnek meg.
Az eljárás alá vont vállalkozás úgy az evangélikus temetőben, mint más temetőkben végzett szolgáltatásaiért azonos díjtételt érvényesít.
A vizsgálati jelentés, megállapítva, hogy az eljárás alá vont vállalkozás gazdasági erőfölényben van, visszaélésnek találta a más vállalkozásra áthárított temetőhasználati díj mértékét összevetve ezen összeget az üzemeltetés körében felmerült készkiadással.
A Versenytanács a Tpvt. 22. §-a alapján vizsgálta, hogy az eljárás alá vont vállalkozás annak ellenére, hogy saját áruval - aminek itt azon egyházi terület minősül, mely a hozzátartozók által igénybevehetően, karbantartott, gondozott módon áll rendelkezésre - nem rendelkezik, származtatott joga, vagyis az Egyházközséggel kötött szerződése alapján, erőfölényes helyzetben van-e.
A Versenytanács álláspontja szerint azt, hogy az adott vállalkozás gazdasági erőfölényben van-e, a megrendelők szempontjából kell értékelni. Jelen ügyben megrendelőknek - függetlenül attól, hogy a temetőhasználati díj kiszámlázása a versenytárs számára történik - az elhunytak hozzátartozói minősülnek, kik végső soron a felmerült költséget viselik, illetve a szolgáltatást ténylegesen igénybe veszik.
A Versenytanács szerint azon megrendelőkkel, akik nem vallási okokból temettetnek az evangélikus temetőbe, a gazdasági erőfölény eleve nem áll fenn, mivel ezen megrendelőknek választási lehetőségük van abban, hogy a város területén mely temetőt veszik igénybe, így velük szemben a visszaélés lehetősége sem áll fenn, mivel viszonyukban érintett piacnak Sopron város területe minősül.
Azon megrendelőkkel szemben, akik vallási okokból temetkeznek az evangélikus temetőbe - vagyis az úgynevezett fogvatartott fogyasztók - az eljárás alá vont vállalkozásnak elvben származtatott joga alapján is módja van visszaélni piaci helyzetével, vagyis azzal, hogy az egyház felhatalmazta a temetőhasználati díj mértékének meghatározására, ugyanis ezen joga alapján - a megrendelőkre sérelmesen - képes lehet versenytársát kiszorítani a piacról.
Ez utóbbi vonatkozásban a Versenytanács álláspontja az volt, hogy a tényállásban írt piaci helyzet nem ítélhető meg anélkül, hogy figyelembevenné az áru (szolgáltatás) tényleges tulajdonosának, valamint a vevők (megrendelők) piaci kapcsolatra kiható viszonyát.
Jelen ügyben az áruval az evangélikus gyülekezet rendelkezik és fogvatartott fogyasztónak, vagyis vevőnek is a gyülekezet tagjai, illetve az evangélikus vallásúak minősülnek. Ez a viszony a Versenytanács álláspontja szerint a gazdasági erőfölényt kioltja, illetve látszólagos erőfölénnyé teszi, mivel maguk a megrendelők, illetve ezek képviselője adja azon jogokat az üzemeltetőnek, mellyel adott esetben visszaélhetne a megrendelők rovására.
Fentiekre tekintettel Versenytanács az erőfölény fennálltát sem a 22. § (1) bekezdés a) pontja, sem a (2) bekezdés alapján nem látta fennforogni, különös tekintettel a (3) bekezdés c) pontjára, mely szerint a gazdasági erőfölény megítéléséhez vizsgálni kell a piac résztvevőinek magatartását is.
Budapest, 1998. február 12.
Vérné dr. Labát Éva sk. előadó
Fógel Jánosné dr. sk.
dr. Györffy István sk.
Ágoston Marika