Gazdasági Versenyhivatal

Vj-83/1997/21

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Kálmán Sándor ügyvezető által képviselt Budapesti Hírlapkereskedelmi Rt. (1052 Budapest, Váci u. 34.) eljárás alá vont ellen gazdasági erőfölény megállapítása iránt indult eljárásban meghozta a következő

határozatot

A Versenytanács az eljárást megszünteti.

A határozat felülvizsgálatát a - kézbesítést követő 15 napon belül - a Fővárosi Bírósághoz címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó keresetben kérheti az eljárás alá vont.

Indoklás

1.

Magyarországon jelenleg mintegy 360 - 400 Lapkiadó működik és ennek során mintegy 650 - 700 napi-, heti-, kétheti- és havilapot, továbbá gazdasági folyóiratot és egyéb lapokat ad ki.

A lapok terjesztését és árusítását az 1980-as évek végéig kizárólag a Magyar Posta végezte. A Magyar Posta 1991-ben külön választotta a budapesti és vidéki hírlapterjesztést. Ekkor jött létre a hat regionális társaság és a Hírker Budapesti Postaigazgatóság, amely 1994. január 1-én részvénytársasággá alakult. Fő tevékenységi köre a hírlapterjesztés, e mellett értékcikk árusítást végez. Az eljárás alá vont tevékenységét kizárólag Budapest területén végzi. Jelenleg Budapesten az eljárás alá vonton kívül a Kiadói Kft. tevékenykedik még terjesztőként, így a kiadók lapjaikat a két terjesztőn keresztül tudják kizárólag értékesíteni. A vizsgálat megállapítása szerint az eljárás alá vont 81,4 %-ban a Kiadói Kft. 18,6 %-ban van jelen a piacon.

A kiadók a hírlapot bizományosi szerződés keretében adják át a hírlapterjesztő nagykereskedőknek meghatározott terjesztési jutalék ellenében. Az eljárás alá vont közvetlenül szerződés alapján adja át a lapot terjesztésre kiskereskedőknek.

2.

A Gazdasági Versenyhivatal hivatalból indított eljárást annak vizsgálatára, hogy a vélelmezhetően erőfölényes helyzetben lévő Hírker Rt. visszaélt-e erőfölényével az 1997. évre a kiadókkal kötött lapterjesztési szerződés számos feltételében, így megsértette-e Tpvt. 21. § a) pontjában megfogalmazott tilalmat. A vizsgálat kiterjedt a szerződés egészére. Az eljárás alá vont minden kiadóval határozatlan időre ugyanazt a blanketta szerződést köti meg, amely írásban 30 napos határidővel mondható fel mindkét fél részéről. A szerződés alapján az eljárás alá vont a szerződéskötő kiadó lapjának bizományosi formában történő hirlapárusítási kereskedelmi tevékenységére vállalkozik Budapest területén. A szerződés 1. pontja tartalmazza az eljárás alá vont által ellátandó tevékenységi kört, amelyet terjesztési és járulékos díj ellenében ellát. Így a várható fogyasztói igények felmérését, az igényelt példányszámok összegyűjtését, a lapok telephelyi átvételét, eljuttatását a kiskereskedőkhöz, a lapok árusítását saját tulajdonú üzleteiben dönt a lap terítésének arányairól, intézni a remittenda példányokkal kapcsolatos feladatokat, elszámol, adatot szolgáltat, stb. A szerződés tartalmazza azt a kikötést, hogy csak a példányonként csomagolt lap mellékleteiért vállal felelősséget az eljárás alá vont. A szerződés 2. pontja foglalkozik a kereskedelmi feltételekkel, ezen belül a példányszám megállapításával új lap, illetőleg bevezetett lap esetében. Itt szabályozzák az átadott lapmennyiség és a példányszám igénylés közötti eltérések kezelését, ahol technikai okokra visszavezethető esetben +- 3 % eltérést fogad el az eljárás alá vont, többletpéldány szállítása esetében azonban ennek terítéséről, kiküldéséről szintén dönthet. A felek árusítási kötelezettségről is rendelkeznek, e szerint közös egyeztetés alapján a saját tulajdonú hírlapüzletekben az eljárás alá vont minden átvett lapot, míg egyéb árus helyeken a piaci keresletnek megfelelően, míg a vele szerződéses kapcsolatban álló hálózatban a kiskereskedők igénye alapján árusítja a lapokat. A szerződés 3. pontja az értékesítési marketinggel, míg a 4. pontja a lap átadás-átvételével kapcsolatos szabályokat rögzíti. Részletesen szabályozza a szerződés a lap átadásának és átvételének módját, a kálót, vagyis a kötegen, illetve csomagon belüli hiányok fedezetére szóló fedezetet 3% ₀ + ÁFA összegben. A szerződés 5. pontja a lap kiküldési és továbbítási határidőket, míg a 6. pont az árusításra vonatkozó szabályokat tartalmazza. Ezen belül az árusítási kötelezettség, vagyis terjesztési idő meghatározása szerepel, amely eltérő megállapodás hiányában a következő szám tervezett megjelenéséig tart. Az irány remittenda százalékot az eljárás alá vont csak a saját tulajdonú kiskereskedelmi hálózatában, valamint a nem fix példányszámot igénylő vállalkozói árus helyeken igyekszik betartani a szerződés szövege szerint. A szerződés 7. pontja a remittendára, az eladatlan példányokra, a 8. a változások bejelentésére, a 9. az adatszolgáltatásra, a 10. pedig a pénzügyi elszámolásra vonatkozik. A megállapodás kimondja, hogy az eljárás alá vont bizományba veszi át a lapot a kiadótól, ezért az elszámolás is bizományosi alapelvekre épül. Az elszámolás havonta egy alkalommal történik. Végül a felek a 11. pontban kötbér fizetéséről állapodnak meg, amely egyrészt a lap átadási időpont elmulasztása esetén a kiadót, míg az árus helyekre történő késedelmes eljuttatás esetén az eljárás alá vontat terheli. Amennyiben a kiadó a terjesztési esélyegyenlőséget megsérti, illetve eltér a lapigénytől, ha a csomagolás hibája a 10 %-ot eléri, a kiadót kötbér terheli.

3.

Az eljárás alá vontnak Budapesten 419 saját tulajdonú árus helye van, ezek pavilonok, üzletek, beállós helyiségek, fülkék, egyebek. Ezt meghaladóan 1504 vállalkozói árus hellyel kötött kiskereskedő-terjesztői szerződést. Ezek között találhatók nagyobb élelmiszer üzletláncok, az Azúr és Ápisz üzletlánc, stb.

Az eljárás alá vont 1996. szeptember végén küldte el a kiadóknak az 1997. évre vonatkozó lapterjesztési szerződési ajánlatot. Ezt követően a Magyar Lapkiadók Egyesülete (MLE) - a kiadók véleményei alapján - elkészítette a kiadók szerződésmódosítási javaslatát, melyet megküldtek az eljárás alá vontnak. A felek ezt követően mintegy 5 - 6 alkalommal egyeztették, illetve ütköztették a javaslatokat. Ezeken a tárgyalásokon az eljárás alá vont és a hat vidéki lapterjesztő Rt. képviselői és az általuk meghatalmazott nemzetközi hírlapterjesztő Rt. képviselte az egyik oldalt, míg a másik oldalt, a kiadókat az MLE, illetőleg a tagok által megbízott 5 - 8 tagú - napi és hetilap, nagy és közepes - kiadói szakemberekből álló csoport képviselte. Nagy kiadóként a VICO képviselője is részt vett a megbeszéléseken. A vita elsősorban a lapok diszponálási és terítési jogának kérdésére, továbbá e témához tartozóan a két hónapnál ritkábban megjelenő lapok terjesztési ideje vonatkozásában merült fel. A pénzügyi elszámolással kapcsolatban korábbi és nagyobb előleg fizetését szorgalmazták a kiadói oldalon. Vita volt a hírlapterjesztési tarifa emelésével kapcsolatosan is, amely kompromisszummal zárult. A kiadók ajánlatot tettek, mely szerint elfogadják az előfizetési lapterjesztésre vonatkozó tarifanövelést, abban az esetben, ha a hírlap-árusítási rendszerben a terjesztési díj az 1996. évihez képest nem növekszik. Ezután az eljárás alá vont 1997. évre 367 kiadó 621 lapjára kötött érvényes szerződést.

4.

A tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) V. fejezete tartalmazza a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmát. A 21. § a) pontja szabályozza azt az esetet, amikor üzleti kapcsolatokban - ideértve az Általános Szerződési Feltételek alkalmazásának esetét is - tisztességtelenül nem lehet vételi vagy eladási árakat megállapítani, vagy más módon indokolatlan előnyt kikötni, vagy hátrányos tárgyi feltételek elfogadását kikényszeríteni.

A Versenytanácsnak a vizsgálat megállapítása alapján abban a kérdésben kellett döntenie, hogy megvalósult-e e törvényhelyben szabályozott magatartás, valamelyik szerződési kikötésben. Nem találta indokolatlannak a Versenytanács a diszponálási jog és terítési arány kérdésében való kikötést. A lefolytatott vizsgálat megállapítása szerint a Kiadói Kft. az eljárás alá vont versenytársa, melynek tulajdonosai lapkiadók, rajta keresztül tudják a piacot befolyásolni. Jelenleg az eljárás alá vont privatizáció előtt áll. Amennyiben az eljárás alá vont piacot veszít, ezáltal a cég értéke csökken, amely privatizációra is hatással lehet. A lapok terítési arányainak eldöntésénél az eljárás alá vont érdeke, hogy minél nagyobb üzleti forgalmat bonyolítson le, minden hová szállítson lapot, ahol vevőt talál. Kiadók korlátlanul juthatnak saját lapjukra vonatkozóan terjesztési adatokhoz laponként és árusítóhelyenként nyomon tudják követni a forgalmat. A vizsgálat megállapítása szerint az eljárás alá vont a remittendát lapszámonként feldolgozva konténerbe gyűjti, majd elszállíttatja. A szállító ERECO cég garanciát vállal arra, hogy a remittenda nem kerülhet újra piacra, mivel azt saját telephelyén tépőgéppel roncsolja, majd préseléssel bálákat készít és papírgyárba szállítja. Ennek rendszeres ellenőrzése megtörténik az eljárás alá vont részéről. Az eljárás alá vont nyilatkozata szerint az irányremittenda %-ot a kiadók határozzák meg a szerződés mellékletét képező adatlapon. Ez azt a célt szolgálja, hogy így a kiadó meghatározhassa, hogy egy adott lapot milyen túlkínálati mértékben vigyen a terjesztő az árus helyre. A kiadvány ismertető egyeztetését azzal az indokkal kéri az eljárás alá vont, hogy a kiadók ne hivatkozhassanak arra, hogy az ő lapjuk a legjobb, vagy az övét rakja az árus legelőre, esetleg más lapról szóló negatív véleményt ne tartalmazzon a kiadvány.

A megállapodott példányszámtól való eltérés kezelését, melyet kötbér felszámolásával is szigorítanak az eljárás alá vont azért kívánja szerződésben szabályozni, mivel a többlet példányok átvételének helyigénye és raktározási költségnövelő vonzata van. Az eljárás alá vontnak a közel 2000 árus helyből mintegy 250 kiskereskedővel van olyan szerződése, melyben a kiskereskedő határozza meg, hogy milyen lapot és hány példányt szállítson neki. Ezekhez a szerződésekhez kötve van az eljárás alá vont, tehát itt nem kényszerítheti szerződő feleire a teljes lapválasztékot azok akarata ellenére. Általában a kiadó határozza meg, hogy egy lap meddig terjeszthető, kivéve a két hónapnál ritkábban megjelenő kiadványokat. Ez mintegy száz fajta lapot érint, amely az összforgalom 0,5 %-át sem jelenti. Általában nem indokolt, hogy két hónapnál tovább piacon maradjon egy kiadvány. Így a kiadó is csak 5 - 6 hónap múlva juthatna pénzéhez, amikor a lap visszaszedése megtörtént.

A vizsgálat a pénzügyi szerződési feltételek körében megalapozottnak tartja úgy az előleget mint a végelszámolást, a megadott időt. Az előleg fizetése felgyorsult a napilapoknál 1994-től, a hetilapoknál 1995-től két nappal korábban fizet előleget az eljárás alá vont. Az eljárás alá vont nyilatkozata szerint az előlegfizetés képletében alkalmazott remittenda növelő tényezőket (30 - 50 - 100 %) annak figyelembevételével határozta meg, hogy a vállalkozó árusoktól befolyó összeg és a kiadóknak kifizetendő előlegek likviditását még biztosítani tudják, ha 100 %-ban kifizetné az előleget mielőtt a kiskereskedő befizetné az adott lap értékét, likviditását veszélyeztethetné. A végelszámolás idejét nem tudja előbbre hozni, mivel a ténylegesen fizetendő pénz csak az adott lap eladása és a remittenda feldolgozást követő időszakban lehet megállapítani.

A vizsgálati jelentés nem tárt fel olyan tényeket, amelyek alapján a Versenytanács az eljárás alá vont részéről indokolatlan előny kikötését, vagy hátrányos feltételek elfogadásának kikényszerítését megállapíthatta volna. A kiadók a sérelmezett szerződést mintegy 5 hónappal korábban írták alá. Ugyanilyen szerződési feltételekkel kötöttek a felek 1995-ben és 1996-ban is lapterjesztési szerződést.

Mindezek alapján a Versenytanács az eljárást a Tpvt. 72. § (1) bekezdés a) pontja alapján megszüntette.

A jogorvoslati lehetőséget a Tpvt. 83. §-a szabályozza.

Budapest, 1997. október 4.

dr. Lénárd Réka sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
dr. Györffy István sk.
Ágoston Marika