Gazdasági Versenyhivatal

Vj-155/1997/28

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa dr. Éless Tamás ügyvéd (1062 Budapest, Andrássy út 113.) által képviselt SALVUS Gyógy,-Ásványvíztermelő, Feldolgozó, Értékesítő Kft. (2084 Pilisszentiván, Szabadság út 16.) eljárás alá vont vállalkozás ellen gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt indult eljárásban - tárgyaláson - meghozta a következő

határozatot

A Versenytanács az eljárást megszünteti.

A határozat felülvizsgálatát a kézbesítéstől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett keresettel kérheti az eljárás alá vont vállalkozás.

Indoklás

I.

Magyarországon az ásványvizek vizsgálatát, minősítését a gyógyvíz elnevezés használatának engedélyezését a Népjóléti Minisztérium Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatósága (OGYFI) végzi. A gyógyvizeknek négy típusa van: hashajtó, golyva megelőzését segítő, epeműködést javító, gyomorhurutot, gyomorsav túltengést javító gyógyvizek, melyeknek csak egy része kerül palackozottan forgalomba. Jelenleg hat féle kapható:

Gyógyvíz neve, származási helye	Jellemző összetétele mg/l	Javallat	Ellenjavallat
Hunyadi János keserűvíz Budapest XI. ker.	nátrium magnézium szulfátos igen nagy oldott ásványi anyag tartalom	hashajtás	heveny gyomor- és bélhurut, fekély, savhiány
Ferencz József Budapest XI. ker.	nátrium magnézium szulfátos igen nagy oldott ásványi anyag tartalom	hashajtás	heveny gyomor- és bélhurut, fekély, sav-hiány
Salvus Gyógyvíz Bükkszék	nátrium hidrogénkarbonát kloridos, igen nagy oldott ásványi anyag tartalom	heveny és ídűlt gyomorhurut, savtúltengéssel járó gyomorbetegségek, gyomorfekély, légutak heveny és ídűlt hurutjai	savhiány vesekövek veseműködés zavarai
Parádi kénes Gyógyvíz (Csevice) Parádsasvár	nátrium, hélium, hidrogénkarbonát, kénes	heveny és ídűlt gyomorhurut, savtúltengéssel járó gyomorbetegségek, de savhiányos gyomor és bélhurut, légutak hurutos állapotai epekőbetegséghez görcsoldó	heveny máj- és epegyulladás heveny emésztő- szervi megbetegedé-sek
Jódaqua Sóshartyán	nátriumklorid, bromid, jodid igen nagy oldott ásványi anyag tarta- lom	golyva	pajzsmirigyműködés fokozódása
Mira glauber sós víz	nátriumszulfát, bromid, igen nagy oldott ás-ványi anyag tartalom	hepatitisz, sárgaság, elhúzódó gyomor és bélhurut, fekély, epekő	heveny gyomor- és bélhurut, savhiány

Összetételükben jelentős különbségek vannak, így a Salvus víz hidrogénkarbonát tartalma (13.360 mg/liter) több mint tízszerese a Ferencz József, Hunyadi, Mira víznek. A magyar piacon ezeket a gyógyvizeket - a Jódaqua kivételével - 1996. végéig kizárólag az ÉLPAK Élelmiszeripari és Palackozástechnikai Rt. palackozta és forgalmazta; a Jódaqua értékesítésére a Sóshartyáni Önkormányzatnak is volt joga. Az ÉLPAK jogosultsága az 1991. április 16-án kelt szerződésből származik, amelyben a Vízkutató és Fúró Vállalat (VIKUV) bérbeadta részére a Tiszajenői és Parádsasvári Palackozóját, a felsorolt álló- és fogyóeszközeivel. Előbbiben palackozták a Hunyadi, Ferencz József, Mira és Salvus vizet, az utóbbiban a Parádi vizet és a Jódaquát. A szerződés 2. pontja szerint az ÉLPAK jogosult e gyógyvizek palackozására és értékesítésére a Dunántúl és Budapest környékét kivéve. A 6. pontban határozták meg a bérleti díjat; a palackozó, az ehhez tartozó kutak és források, valamint az ideszállított gyógyvizek hasznosítása fejében a Parádsasvári Palackozóért havi 180 ezer forint, a Tiszajenői Palackozóért havi 80 ezer forint összegben. A gyógyvízkitermelés műveletét a VIKUV volt jogosult ellenőrizni és elvégeztetni a mikrobiológiai vizsgálatokat, amelynek költsége maximum havi 15 ezer forint (10. pont).

Az 1992. április 2-án kelt "bérleti és üzemeltetési szerződés"-sel az előbbi szerződést módosították olyképpen, hogy a két üzem bérletének időtartamát 2002. december 31-ig határozott időben jelölték meg azzal, hogy a VIKUV biztosítja az itt kitermelhető gyógy- és ásványvizek kizárólagos hasznosítási jogát (1-2. pont ez a Mira és a Parádi vízre vonatkozott).
Ezen túlmenően 2002. december 31-ig "ill. amíg a terület kezelésében van" a VIKUV átengedte az ÉLPAK részére a Salvus, Jódaqua, Hunyadi, Ferencz József gyógyvíz kizárólagos palackozási jogát úgy, hogy az ÉLPAK jogosult a fenti gyógyvízforrások hozamából a szükséges mennyiséget elhozni és forgalmazni (3. pont). A 6. pontban a Salvus és Jódaqua vizek vételi lehetőségét biztosító kutakra elővételi jogot biztosított, valamint a 7. pont szerint a Hunyadi és Ferencz József kutak kezelését és üzemelését is az ÉLPAK vállalta. Ugyanitt a Hunyadi, Ferencz József és Salvus " rendelkezésre bocsátása " fejében évi 200 ezer forint + ÁFA fizetését vállalta az ÉLPAK, amelyet az infláció mértékével növelnek. A palackozó üzemek bérlete, a kutak hasznosítása, a palackozási jog és a szerződésben biztosított valamennyi jog ellenértékeként a 10. pont az előbbieken felül további 180 ezer + 80 ezer forintos havi díjat tartalmaz, amely 1992. április 1-től már 216 ezer + 96 ezer forint és évente emelendő az infláció mértékével.
Végül a 8. pontban szerepel, hogy a kutak tulajdonjogának kívülálló részére történő átruházása esetén az új tulajdonost a VIKUV köteles tájékoztatni az ÉLPAK-nak 2002. december 31-ig adott jogosultságokról. A VIKUV által biztosított jogok a jogutódját is kötelezik.
A Salvus vízért a VIKUV 1994-1996. években 56.- Ft/m3 árat számlázott az ÉLPAK-nak.

A VIKUV az 1996. december 20-án létrejött adásvételi szerződésben eladta az ÉLPAK részére a tiszajenői ingatlant a rajta lévő Mira gyógyvízkúttal, valamint a Mira, Ferencz József és Hunyadi gyógyvíz névhasználati jogát, palackozási és forgalmazási jogát, továbbá 2002. december 31-ig terjedő időre a Jódaqua és Salvus palackozási, palackos forgalmazási és névhasználati jogát - a Jódaqua tekintetében a Sóshartyáni Önkormányzattal közösen. A megállapodás szerint a vevő jogosult a vizek kitermelésére; a kutak és eszközök birtokában van. A bérleti díjat azonban a vételár (20 millió forint + ÁFA) teljes kiegyenlítéséig fizeti (8., 9. pont).

II.

Eljárás alá vont vállalkozás az 1997. február 7-én kelt Társasági Szerződéssel alakult, a Pest Megyei Cégbíróság 1997. május 28-án jegyezte be. Tevékenységi köre többek között vízkitermelés-kezelés, elosztás, csomagolás. 1997. február 27-én kelt adásvételi szerződéssel megvásárolt a VIKUV-tól három bükkszéki ingatlant (8. számú tulajdoni lapon 082. hrsz. alatti vízmű, 862. tulajdoni lapon 109/4. hrsz. és 292. számú tulajdoni lapon 188/2. hrsz. alatti ingatlan) 63 millió forint vételárért. A 8. pont tartalmazza, hogy a szerződés mellékletét képezi a két - a VIKUV-nak az ÉLPAK-kal kötött és fent ismertetett - bérleti szerződés, amely " az eladó az ÉLPAK Kft-vel a bükkszéki 8. számú tulajdoni lapon 04/3. hrsz. alatt és 292. számú tulajdoni lapon 188/2. hrsz. alatt felvett ingatlanok vonatkozásában jött létre", és amelyek biztosítják az ÉLPAK részére az ott felsorolt gyógyvizek kizárólagos palackozási jogát. Az eljárás alá vont vállalkozás a Salvus víz palackozására és forgalmazására vonatkozó okiratban foglaltakat magára nézve kötelezőnek elismerte.
1997. február 27-én a VIKUV Klinger Tamás és Jenei Zsolt (a Salvust alapító cégek ügyvezetői) részére elidegenítette további két bükkszéki ingatlant, köztük a 04/3. hrsz. ingatlant is. Az ÉLPAK-ot az 1997. február 10-én kelt szerződés tekintetében hívták fel elővásárlási joga gyakorlására, amellyel nem élt.
Ezt követően eljárás alá vont vállalkozás beszerezte a hatósági engedélyeket:
- Az ÁNTSZ Heves megyei Intézete hozzájárult a B 27/b. jelű kút üzemeltetéséhez, amelyhez azonban feltételeket szabott; felhívta az eljárás alá vont vállalkozást a kút vizének olajszennyezése megszüntetésére, a gáztalanító felújítására, a kút és csővezeték, valamint a gáztalanító félévenkénti fertőtlenítésére. Előírta, hogy a gyógyvízzel érintkező anyagoknak meg kell felelniük a 3/1971/XVII. EüM. sz. rendelet előírásainak, valamint szociális jellegű beruházásokat kell elvégezni.
- A Népjóléti Minisztérium Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatósága 95/J/97. szám alatt engedélyezte ugyanezen kút vize vonatkozásában a gyógyvíz megnevezés további használatát.
- Az OGYFI 1997. június 17-én helyszíni vizsgálatot végzett a törzskönyv megújításához. Ennek eredményről adott irat tartalmazza, hogy a vízben jelentős mennyiségű kőolajat mért, ami a víz felhasználhatóságát megkérdőjelezi. Szükségesnek tartotta annak tisztázását, hogy a kőolaj a kompresszorból származik-e, ha igen, akkor meg kell oldani a cseréjét. A vizsgálat alapját képező jegyzőkönyv is tartalmazza, hogy a nagy olajtartalma miatt kifogás alá esik a víz.

1997. márciusában, a birtokbaadást követően eljárás alá vont vállalkozás együttműködési megállapodás-tervezetet küldött az ÉLPAK-nak, amelyben 1997-re a palackozásra szánt Salvus víz árát 15 ezer forint/m3-ben határozta meg úgy, hogy évenként felülvizsgálatra kerül. Az ÉLPAK ezen ajánlatot nem fogadta el. Március 2-én, április 3-án, június 4-én és október 16-án összesen 195 m3 vizet szállított el. Az első három számlán az eljárás alá vont vállalkozás 1.000.- Ft/m3 árat tüntetett fel, amelyet az ÉLPAK ki is egyenlített, míg az októberi számlán már az általa javasolt 15 ezer forintos árat. Ezt a számlát az ÉLPAK nem fizette ki, így a továbbiakban eljárás alá vont vállalkozás nem szolgálta ki.

III.

A kiegészített vizsgálati jelentés álláspontja az volt, hogy a Salvus víz nem helyettesíthetősége folytán az eljárás alá vont vállalkozás gazdasági erőfölényes helyzetben van, és azzal a magatartásával, hogy az 56.- Ft/m3 árat 15.000.- Ft/m3 összegre emelte, az 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 21. § a) pontjába foglalt tilalmat megsértette, valamint azért, mert a piacon hiány keletkezett, felvetődik a 21. § b) pontjának alkalmazhatósága.

Eljárás alá vont vállalkozás az eljárás megszüntetését kérte.
Vitatta, hogy gazdasági erőfölényes helyzetben van a gyógyvizek piacán, hiszen ott az ÉLPAK az, aki 90 % feletti részesedéssel rendelkezik. Ugyanakkor utalt arra is, hogy a Salvus gyógyvizet ésszerűen helyettesítő azonos, vagy hasonló hatásmechanizmusú más termék - gyógyszer - is figyelembe veendő, így ilyen vonatkozásban az eljárás alá vont vállalkozás piaci pozíciója elenyésző. Ezen túlmenően tagadta, hogy az árat tisztességtelenül állapította volna meg. Álláspontja az volt, hogy a tulajdonszerzését megelőzően a gyógyvizet az ÉLPAK lényegében ingyen kapta, és e szabályozatlan helyzet folytán jutott a szokásosat meghaladó profithoz.
Részéről áremelés nem történt, - ármegállapodás ugyanis nem volt - hanem az új gazdasági feltételeknek megfelelően kalkulálta a palackozásra átadható gyógyvíz árát. Az 1997. június 30-ig alkalmazott 1.000.- Ft/m3 ár csupán az ÉLPAK Kft. kívánságára, átmenetileg került alkalmazásra, amíg a megegyezés létrejön.
Eljárás alá vont vállalkozás a víz kitermelését, a kút hidrogeológiai védőterületének karbantartását, a kút karbantartását, tisztítását végzi, ellenőrzi a vízszintet, biztosítja az üzemeltetés egyéb feltételeit, a laboratóriumi vizsgálatokat.

Ahhoz, hogy a palackozásra kerülő víz megfeleljen a vele szemben támasztott követelményeknek - az mikrobiológiai tisztaságú legyen - a következő költségei merülnek fel:
- a víz kitermeléséhez szükséges a levegő csiramentességét biztosító steril levegőszűrőt épített be; a szűrőbetéteket évi négy alkalommal kell cserélni;
- olajleválasztó berendezést kellett beépíteni a kompresszorolaj szennyeződés megszüntetésére, ezt karbantartja és a szűrőbetéteket cserélni kell;
- a gáztalanítást végző gáztalanító műtárgyat évente karban kell tartani;
- a víz minőségét laboratóriumban kell megvizsgáltatni.

A fentiekre, valamint a gyógyvízzel kapcsolatos reklámra tervezett egyévi költség, valamint az eljárás alá vont vállalkozásnak a palackozható víz előállításával kapcsolatban felmerülő évi működési költsége 5.301.000.- Ft-ot tesznek ki, így az évi átlagban 400 m3-re tervezett eladás esetén 1 m3-re 13.250.- Ft jut.
E költség nem tartalmazza a kizárólag a Salvus víz kitermelésére létrejött kft. egyéb működési költségeit, a kölcsönök törlesztését, a szükséges beruházásokra fordított összeg megtérülését.
Előadta, hogy az 1996. december 2-i szerződésről nem tájékoztatták.

IV.

A Versenytanácsnak azt kellett vizsgálnia, hogy az eljárás alá vont azon magatartása, miszerint 1997. márciusában kelt árajánlatában az adott árat számította fel, ütközik-e a Tpvt. 21. §-ába, amely tiltja a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést, így az a) pont az üzleti kapcsolatokban az eladási árak tisztességtelen megállapítását.
A törvényhely alkalmazásának együttes feltétele a gazdasági erőfölényes helyzet megléte és az ebből fakadó visszaélésszerű magatartás.

A Versenytanács ezért először abban a körben vizsgálódott, hogy piacuralmi helyzetben van-e az eljárás alá vont vállalkozás.
A Tpvt. 22. § (1) bekezdés a) pontja szerint gazdasági erőfölényben van az érintett piacon az, akinek az áruját ésszerűen helyettesítő árut nem, vagy csak a szakma és az adott áru szempontjából a szokásosnál számottevően kedvezőtlenebb feltételekkel lehet beszerezni.
Az érintett piacot elsődlegesen a termék alapján kellett meghatározni, ahol az ésszerűen helyettesítő árunál a Tpvt. 14. § (2) bekezdése értelmében a felhasználási célra, az árra, a minőségre és a teljesítés feltételeire kell tekintettel lenni.

A Salvus víz általánosságban az ásványvizek piacának részét képezi; még tágabban felfogva olyan természetben található, onnan közvetlenül nyerhető és felhasználható, egészségre pozitív hatást kifejtő termékek piacának része, melybe tartoznak például a gyógynövények.

Ez utóbbi értelmezés a felhasználás célját tekintve is igaz: az ezekre igényt tartó fogyasztók egészségi állapotuk egy adott szintjének karbantartására, gyógyszer helyett (mellett) betegségük kezelésére használják. Fokozza előszereteti értékét, hogy az egészséges életmódra törekvés folytán teret kapott és mintegy divattá vált a természetes anyagok használata.

A természetben található anyagok közül pedig a vizek tartalmazzák oldott formában az ásványi anyagokat, és mint ilyenek, a gyógyvizek elkülöníthetők más gyógyhatású természetes anyagtól.

A gyógyvizeken belül pedig a Salvus speciális árunak tekinthető, mert bár van más, gyomorhurutra, gyomorsav túltengésre ajánlott gyógyvíz, azonban ezek összetétele és mellékhatásai is jelentősen különböznek. A gyógyvizeket minősítő és kompetenciával rendelkező OGYFI az eljárás során többször kifejtette szakmai álláspontját, miszerint sem összetétele, sem élettani hatása miatt más gyógyvízzel a Salvus nem helyettesíthető, ezért a Versenytanács feltételezve az eljárás alá vont erőfölényes helyzetét, vizsgálta, történt-e visszaélésszerű magatartás.

Miután utóbbi kérdésre nemleges választ adott a később kifejtettek szerint, az erőfölény körében érdemben ezért sem foglalkozott azzal, hogy gyógyszerek, más kémiai anyagok esetlegesen szóba jöhetnek helyettesítő termékként.

A visszaélés kapcsán azt kellett megítélni, hogy az ajánlott ár tekinthető-e túlzottan magasnak, amelynek többféle megközelítési módja van:
a) ha azonos gazdasági szituációban történik az áremelés, úgy a korábban érvényesített eladási ár szolgálhat az összehasonlítás alapjául, és ehhez viszonyítva lehet vizsgálni, hogy a gazdálkodás feltételeiben bekövetkezett változások az emelést indokolják-e;
b) az országban más, nem erőfölényes helyzetben lévő vállalkozás által hasonló termék árával történhet az összehasonlítás;
c) ezek hiányában árkalkuláció indokoltsága lehet a vizsgálat tárgya.

a) Az elsőként említett módszer nem jöhet szóba, mert nem csupán a felek személyében, de a jogviszonyukban és a gazdasági környezetben is változás következett be; nem az történt, hogy a VIKUV helyett más lépett be a kötelembe. 1996. december végéig a VIKUV és ÉLPAK között létezett egy - módosított - bérleti szerződés, amely mellékletét képezte az eljárás alá vont vállalkozás és VIKUV közti adásvételi szerződésnek is annak ellenére, hogy azt az 1997. december 20-án kelt ÉLPAK-VIKUV megállapodás nagyrészt megszüntette. Mégis eljárás alá vont vállalkozás ezen bérleti szerződésben rögzített jogok biztosítását vállalta át, illetőleg az itt kikötött elővételi jogosultság gyakorlására hívták fel az ÉLPAK-ot. Minthogy az adásvételi szerződés a vételár teljes kiegyenlítéséig a korábbi bérleti díjak fizetését írta elő, a Salvus kút eladásáig érdemben változás a korábbi szerződő felek viszonyában nem történt, és úgy tűnik, hogy a bérleti szerződést februárban még hatályosnak tekintették.
A Salvus víz vonatkozásában a módosított szerződés az alábbi jogokat biztosította:
kizárólagos palackozási jog,
a gyógyvíz hozamából "elhozás" és forgalmazás (3. pont),
a Salvus víz "rendelkezésére bocsátása" (7. pont)
összefoglalva: a kutak hasznosítása, palackozási jog (10. pont);
azaz a kút vizének korlátlan felhasználása a palackozásra, amely nem különbözött attól, ahol maga a kút is a birtokába került az ÉLPAK-nak. Erre lehetett következtetni abból is, hogy a VIKUV külön számszerűsítés nélkül, globálisan állapította meg a fizetendő díjakat valamennyi, akár birtokba adott kút, akár a Salvus víz kapcsán.
Csak a Salvusra vetítve ezek a díjak:
- Ferencz József és Hunyadi vízzel együtt "a rendelkezésre bocsátásért" évi díj - 1992-ben 200 ezer forint (7. pont),
- palackozás, kutak hasznosítása, egyéb jogok havi díja összesen 312 ezer forint (10. pont),
- mikrobiológiai vizsgálat havi díja: 15 ezer forint (eredeti bérleti szerződés 10. pont),
- víz m3-ért számlázott ár (szerződésben nincs meghatározva).
Az 1996. december 20-i szerződés alapján a Tiszajenői Palackozó és kút, valamint a Mira, Ferencz József, Hunyadi János, Jódaqua és Salvus vizek palackozási jogáért 20 millió forint egyösszegű díj ugyancsak tartalmazta a Salvus forgalmazására vonatkozó jog ellenértékét.

Így tehát korábban, amikor az ÉLPAK egy képletes árat fizetett a vízért, a fent felsorolt költségek is hozzászámítódtak az árhoz és az ÉLPAK ténylegesen e kút tekintetében is (a palackozott víz vonatkozásában) ugyanolyan jogokat gyakorolt, mint a bérelt kutaknál.
Az új szerződéssel a megváltozott viszonyok folytán eljárás alá vont vállalkozás mint alapanyag eladó, az ÉLPAK, mint vevő áll kapcsolatban a piacon. Utóbbi azért a jogért, hogy kizárólagos vevője a víznek, külön díjat nem fizet az eljárás alá vontnak és nyilván nem számíthatja be a VIKUV-nak kifizetett vételár erre eső részét sem, amelyet a VIKUV, mint tulajdonos, ebből fakadó jogosítványai átengedése fejében vett fel.
Így a vizsgált ár nem vethető össze az előző árral, amely más gazdasági viszonyokon nyugodott. Ezért a Versenytanács más szempontok szerint kísérelte meg az ár megítélését.

b) A vizsgálat nem tárt fel olyan adatot, miszerint a hazai piacon van olyan gyógyvíz-palackozó, aki más vállalkozástól vásárol gyógyvizet. A gyakorlat szerint a kutak tulajdonosa, használója palackoz, így ilyen összehasonlító adatok hiányában az árat nem lehetett viszonyítani. Megjegyzi a Versenytanács azonban, hogy nem palackozott gyógyvizet a budapesti Lukács fürdőben közvetlen fogyasztásra 10.- Ft/liter - azaz 10.000.-/m3 -áron forgalmaznak.

c) Végül a Versenytanács azt vizsgálta, hogy a 15.000.- Ft/m3-es ár abszolút nagyságát tekintve ebben az új piaci helyzetben magasnak minősül-e, vagy sem. Az eljárás alá vont vállalkozás által adott üzleti titkot képező számításai szerint a palackozásra szánt víz szorosan vett költségei és az erre vetített működési költséghez képest (12. irat) - feltételezve a 400 m3-es évi forgalmat - a 15.000.- Ft-os ár még nem túlzottan magas. De a szűken vett összes működési költség (5. irat 7. szám melléklete) 10 milliós összegéhez képest sem irreális a 15.000.- Ft-tal tervezett 6 milliós bevétel arra figyelemmel, hogy a bevétel másik felét a fürdőnek eladott víz ára (közel 5 millió forint) biztosítja.
A költségek realitását a Versenytanács azért sem kérdőjelezhette meg, mert a termék végső árához képest, illetőleg más hasonló jellegű gyógyvíz végárához képest sem olyan mértékű az alapanyagár, amely irreálisnak tűnne.
Megjegyzi, hogy elvárható, hogy eljárás alá vont egy megalapozott kalkulációval támassza alá az árajánlatát a vevők felé.

Mindezek alapján a Versenytanács nem látta megállapíthatónak a tisztességtelen ármegállapítást és nem foglalkozott a 21. § b) pontjában írt tényállási feltételekkel, mert a forgalmazást a vevő magatartása akadályozta.

A fentiekre tekintettel az eljárást a Tpvt. 74. § (2) bekezdésére figyelemmel a 72. § (1) bekezdés a) pontjának II. fordulata alapján megszüntette.

A jogorvoslatra vonatkozó rendelkezés a Tpvt. 83. § (1) és (2) bekezdésén alapul.

Budapest, 1998. március 17.

dr. Sólyom Eszter sk. előadó
Fógel Jánosné dr. sk.
dr. Bodócsi András sk.
Ágoston Marika