Gazdasági Versenyhivatal

Vj-112/1999/15

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a dr. Vida Mariann ügyvéd (1075 Budapest, Asbóth utca 9-11.) által képviselt Központi Elszámolóház és Értéktár Rt. Budapest eljárás alávonttal szemben gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt hivatalból indult eljárásban - tárgyaláson - meghozta a következő

határozatot

A Versenytanács az eljárást megszünteti.

A határozattal szemben az eljárás alá vont vállalkozása kézhezvételtől számított 30 napon belül a Fővárosi Bíróságnak címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalhoz benyújtandó felülvizsgálati kérelmet terjeszthet elő.

Indoklás

I.

Az eljárás alá vont vállalkozást a (továbbiakban: Keler Rt.) 1993. október 12-én zártkörű részvénytársaságként alapította a Budapesti Értéktőzsde, a Budapesti Árutőzsde és a Magyar Nemzeti Bank. Tevékenységi köréhez tartozik pénzpiacok nem hatóság általi működtetése és irányítása, úgymint az értéktőzsdei, árutőzsdei (nem hatósági) szabályozás, felügyelet, egyéb feladatok ellátása.

Az 1996. évi CXI. törvény 181. §-a értelmében a tőzsdei forgalom elszámolása a tőzsde, vagy attól szervezetileg független elszámolóház által történhet.
Az 1994. évi XXXIX. törvény 24. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a határidős tőzsdei ügyleteknél a teljesítés ... biztosításáért az Elszámolóház áll helyt.
A 24. § (7) bekezdése értelemszerű alkalmazása alapján az eljárás alá vont vállalkozás működésére vonatkozó részletes előírásokat a szabályzat tartalmazza, az Állami- Pénz és Tőkepiaci Felügyelet jóváhagyásától függően (1996. évi CXIV. törvény 3. §).

A Keler Rt. 1999. január 22-én elfogadott és a felügyeleti hatóság 1999. február 25-én kelt 33004-15/1999. számú határozatával jóváhagyott árutőzsdei elszámolási szabályzata mellékletében jelentős összegű saját tőke meglétét írta elő a BÁT-nak a pénzügyi, a gabona és a hús szekcióban tevékenykedő közvetlen elszámolásra jogosult tagjai számára. Az összeg nagysága három fokozatban, időben eltolva 1999. január 1 je, június 1 je és 2000. január 1-én változik. A saját tőke összege, amelybe a jegyzett tőkét beszámítják attól függően is különbözik, hogy a klíringtag melyik szekcióban üzletel, valamint csak bizományosi tevékenységet folytat, vagy ezen túlmenően saját számlára is kereskedik.

A Budapesti Árutőzsde tagsági jogát az 1994. XXXIV. törvény 4. §-a értelmében az a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság, állami vállalat, szövetkezet és fióktelep szerezheti meg, amely a tőzsdei tevékenység végzéséhez az ÁPTF által jóváhagyott üzletszabályzattal rendelkezik és a tőzsdetanács a tagjai sorába felvesz. Az Elszámolóház - jelen esetben a Keler Rt. - az ÉPT 210. §-a szerint köteles a szolgáltatásait igénybevevővel
szerződést kötni, ha az - többek között - megfelel a törvényben meghatározott feltételeknek és vállalja az Elszámolóház szabályzatában meghatározott feltételek teljesítését.

A hivatali vizsgálat annak feltárására indult, hogy az eljárás alá vont vállalkozás 1999. január 22-i szabályzatában a saját tőke követelménynek a szerződéskötés feltételéül való előírása összeegyeztethető-e a tisztességes gazdasági verseny kívánalmaival, jelesül a magatartás beleütközik-e a Tpvt. 21. § g) vagy i) pontja tilalmába.

A gazdasági társaságként való működés feltételeit a Gt. határozza meg. A feltételek között szerepel a társaság megalakulásához szükséges tőke, az ún. jegyzett tőke meglétének igazolása. A jegyzett tőke a törvény előírása szerint 1999. december 31-ig legalább 1,2 millió forint, ezt követően 3 millió forint. A jegyzett tőke, vagy törzstőke nem azonos a saját tőkével, amely utóbbi a cég teljes vagyonát jeleníti meg.

A vizsgálat feltárta, hogy a tőzsdei ügyletekkel kapcsolatos nyilvántartásba vétel és visszaigazolás, valamint a tőzsdei ügyletekkel kapcsolatos elszámolások lebonyolítását Magyarországon jelenleg kizárólag a Keler Rt. végzi. Az a tőzsdetag ezért, amelyik az Elszámolóház üzletszabályzatában lefektetett bármely szerződéskötési feltételt nem teljesíti, önálló kereskedési jogát elveszítheti, illetve - bár a tőzsdetagságra jogosult és tőzsdetaggá válhat - klíringtagként nem léphet piacra. A most vizsgált új szerződéses kikötés alkalmas lehet az üzletfelek indokolatlan megkülönböztetésére, a piacralépés indokolatlan akadályozására.

Az eljárás alá vont vállalkozás jogsértés hiányában kérte az eljárás megszüntetését.

II.

A Versenytanácsnak a kifogásolt magatartás elemzése során négy kérdésre kellett válaszolnia. Ezek a következők:

• -

  kiterjed-e a Versenyhivatal hatásköre a felügyeleti hatóság által jóváhagyott üzletszabályzatban foglalt döntés tartalmának vizsgálatára;

• -

  ha igen, a kifogásolt magatartás: a saját tőke követelménynek szerződéses feltételként való kikötése jogszabályi tilalomba ütközik-e;

• -

  a második kérdésre adott válaszra tekintettel a kifogásolt magatartás gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek minősíthető-e;

• -

  ha a tőkekövetelmény előírása nem ütközik a versenyjogba, annak mértéke összeegyeztethető-e a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést tiltó rendelkezéssel.

III.

Az első kérdés eldöntéséhez össze kell vetni az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletről szóló 1996. évi XXXIV. törvény 2. és 4. §-a, valamint a Tpvt. 1. §-a és 33. § (2) bekezdése előírásait.

Az 1996. évi XXXIV. törvény 2. §-a szerint a felügyelet tevékenységének célja a pénzügyi szolgáltatási, kiegészítő pénzügyi szolgáltatási, befektetési szolgáltatási, kiegészítő befektetési szolgáltatási, elszámolóházi, befektetési alapkezelési tevékenységet végző szervezet, illetve személy, valamint a tőzsdék prudens működésének, tulajdonosaik gondos joggyakorlásának, a pénz- és tőkepiac zavartalan, illetve eredményes működésének az elősegítése, a pénz- és tőkepiaci szervezetek ügyfelei érdekeinek védelme, a piaci viszonyok átláthatóságának, továbbá a tisztességes és szabályozott piaci verseny fenntartásának elősegítése.
A 4. § (1) bekezdése értelmében a felügyelet ellátja mindazon feladatokat, amelyet törvény, vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabály a hatáskörébe utal.

A Tpvt. 1. §-a úgy rendelkezik, hogy e törvény hatálya kiterjed a természetes és a jogi személynek, valamint a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak - ideértve a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepét is a VI. fejezetben szabályozott magatartások kivételével - (a továbbiakban: az előzőek együtt vállalkozás) a Magyar Köztársaság területén tanúsított piaci magatartására, kivéve, ha törvény eltérően rendelkezik. E törvény hatálya alá tartozik továbbá - a II-III. fejezetekben szabályozott magatartások kivételével - a vállalkozás külföldön tanúsított piaci magatartása is, ha annak hatása a Magyar Köztársaság területén érvényesülhet. A 33. § (2) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy az e törvényben, valamint az árak megállapításáról szóló törvényben meghatározott versenyfelügyeleti feladatokat a Gazdasági Versenyhivatal látja el kivéve, ha e törvény eltérően rendelkezik. A Gazdasági Versenyhivatal számára feladatot csak törvény írhat elő.

A versenytörvény személyi hatálya kétségen kívül kiterjed a Keler Rt-re, hiszen a vizsgálat az eljárás alá vont vállalkozásnak jogi személyként a Magyar Köztársaság területén tanúsított piaci magatartása hatásai elemzésére terjed ki.
A kérdés az, hogy a döntésnek a felügyeleti szerv által jóváhagyott tartalma a Tpvt. rendelkezéseivel a versenyhivatali eljárásban összevethető-e arra tekintettel, hogy az 1996. évi XXXIV. törvény 2. §-a utolsó fordulata a felügyelet feladatai közé sorolja az Elszámolóház vonatkozásában a tisztességes és szabályozott piaci verseny fenntartásának elősegítését.

A jogalkalmazás során a jogértelmezés problémája ritkán kerülhető el; különösen így van akkor, amikor két azonos szintű jogszabály támaszt látszólag egymás kizáró követelményeket.

A nyelvtani értelmezés a törvényben használt szavak és kifejezések hétköznapiszó szerinti, esetleg speciális- szó szerinti értelme alapulvételével kívánja az ellentmondást feloldani. A "tisztességes és szabályozott piaci verseny" kifejezésből amelyet az ÁPTF-ről szóló törvény tartalmaz, a "szabályozott" kifejezés különösnek tűnhet; összevetve ellenben a Tpvt. praeambuluma azon kitételét, amely a versenytörvény létrehozása fő okaként a gazdasági verseny tisztaságának és szabadságának állami jogi szabályozással való biztosítását jelöli meg, a célok azonossága miatt az ellentmondás nyelvtani értelmezéssel nem oldható fenn.

A probléma a rendszertani értelmezés segítséggel megoldható. A törvényhozó szándéka a hivatkozott szöveg szerint arra irányult, hogy bizonyos tipikus, a szabad piaci versenyt jelentős módon veszélyeztető magatartásformákat körülhatárolt törvényi tényállásba tömöríti és az azokkal kapcsolatos állami feladatok végrehajtását - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a Gazdasági Versenyhivatalhoz telepíti.

Az "geltérő rendelkezés" kitétel kifejezett kivételt jelent; a Tpvt-ben tilalmazott magatartások vizsgálata akkor nem tartozik a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe - a tárgyi hatály tekintetében - ha azonos szintű jogszabály kifejezetten rendeli más hatóság vagy a bíróság hatáskörébe az eljárást. Ilyen rendelkezés a Tpvt. 86. § (1) bekezdése, amely a törvény 2-7. §-aiban foglalt rendelkezések megsértése miatti eljárás lefolytatását a bíróság hatáskörébe utalja, és az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény 12. § (1) bekezdése előírása.

Az 1996. évi XXXIV. törvény a Tpvt-ben szabályozott törvényi tényállások egyikében sem alapozza meg az ÁPTF hatáskörét. A jelen esetben tehát a Tpvt. 21. ~-ában meghatározott, valamely, a Magyar Köztársaság területén piaci magatartást tanúsító vállalkozásnak a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmába ütköző versenycselekménye valószínűsége miatt indított eljárást kizárólag a Gazdasági Versenyhivatal folytathatja le.

IV.

A hivatali vizsgálat során felmerült annak a lehetősége, hogy a vizsgált üzletszabályzatban a szerződéskötés feltételeként újonnan megjelenített saját tőkekövetelmény előírása jogszabály kifejezett engedélye hiányában önmagában (per se) visszaélésnek minősíthető.
A jogállamiságnak azonban alapfeltétele annak tudomásulvétele, hogy a jog nem olyan természetű dolog amit adnak, hanem olyan amit nem vehetnek el. Ebből a tételből okszerűen következik, hogy amit a jogszabály nem tilt, annak megtétele - mások jogai és jogos érdekei tiszteletben tartása mellett - szabad.
A szabad piaci verseny a független vállalkozásoknak a tisztesség és a jogszabályok keretei között folytatott szabad kezdeményezései nélkül működésképtelenné válna. Tárgyunk szempontjából a törvény a piacralépés egyik feltételeként a gazdasági társaságok számára bizonyos meghatározott tőke meglétét írja elő. Ez a jegyzett tőke általános, minden gazdasági társaságra érvényes követelmény. Bizonyos különös tranzakciók elvégzéséhez azonban a vállalkozásoknak még számtalan más - akár vagyoni - követelménynek kell megfelelni. Ezeket a sajátos feltételeket az üzleti tranzakciók beláthatatlan változatossága miatt céltalan és veszélyes lenne a jogalkotás eszközeivel kimerevíteni; az indokolatlanul hátrányos követelményeket támasztókat erőfölény hiányában az egészséges piac képes kiizzadni magából, az erőfölényes visszaélések megakadályozása pedig a Versenyhivatal feladata.
A vállalkozások legális működésének ellenőrzése, törvényszegés esetén a szükséges intézkedések megtétele az ügyészség, a bíróságok, a felügyeleti hatóságok és a törvénysértés természete szerint hatáskörrel bíró állami szervek feladata. A Versenyhivatal kizárólag akkor és olyan magatartás miatt szabhat ki szankciót, ha a magatartás alkalmas volt, vagy alkalmas lehet a gazdasági verseny torzítására, korlátozására, vagy kizárására - függetlenül attól, hogy a versenycselekmény a Tpvt. előírásain túl más tilalmat is sért, de nem függetlenül annak mérlegelésétől, hogy a közérdek védelme indokolttá teszi-e a speciális versenyfelügyeleti eljárás lefolytatását.

A Versenytanács a jelen ügyben megállapította, hogy az eljárás alá vont vállalkozás kifogásolt magatartása kifejezett törvényi tilalomba nem ütközik; természete szerint azonban olyan korlátozásnak minősíthető, amely speciális körülmények megléte - gazdasági erőfölény és az azzal való visszaélés alkalmas lehet mások joga, vagy jogos érdeke közvetlen megsértésére; a gazdasági versenyt érintő valószínűsíthető káros hatása miatt a közérdek védelme a versenyfelügyeleti eljárás lefolytatását ezért indokolttá tette.

V.

Minden, a kereskedelmet érintő szerződés vagy szabályozás - amennyiben a felek jövőbeni szabadságát korlátozza - olyan kötelem, amely beavatkozást jelent a vállalkozások cselekvési szabadságába. Ez nem jelenti ellenben azt, hogy valamennyi szerződéses kötelem versenyfelügyeleti vizsgálódás tárgyát képezheti. Az elhatároló szempont annak tisztázása, hogy a kifogásolt magatartás érinti-e, befolyásolja-e a verseny feltételeit, s ha igen, a korlátozás hasznos vagy káros a versenyre. Valamely szerződés vagy szabályozás jogszerűsége ugyanis nem egyszerűsíthető le arra, hogy korlátozza-e a versenyt. A jogszerűség valós tesztje annak feltárása, hogy az alkalmazott korlátozás vajon csupán szabályoz és esetleg ezzel előmozdítja a versenyt vagy elnyomhatja, sőt kizárhatja azt.

Szerződéses feltételekben - legyen az egyedi, vagy általános szerződéses feltétel - a piacra káros korlátozást hatékony módon kivitelezni csak erőfölényes vállalkozás képes. A Tpvt. 22. § (1) bekezdés a) pontja értelmében gazdasági erőfölényben van az érintett piacon az, akinek az áruját ésszerűen helyettesítő árut nem, vagy csak a szakma és az adott áru szempontjából a szokásosnál számottevően kedvezőtlenebb feltételekkel lehet beszerezni.
Az eljárás alá vont vállalkozás áruja a tőzsdei ügyletek elszámolása, nyilvántartása, a határidős ügyletek eredményéért való vagyoni helytállás. Magyarországon jelenleg az egyetlen olyan vállalkozás, amelytől ez az áru beszerezhető. Az elszámolóházként való piacralépés terhes pénzügyi feltételei (Épt. 209. § (3) bekezdés)
- legalább 1 milliárd forint készpénzben befizetett jegyzett tőke,
- legalább egy tőzsdével és legalább 15 forgalmazóval megkötött előszerződés a nyújtható szolgáltatásokról,
- káreseményenként legalább 100 millió forintos vagyon és felelősségbiztosítás megléte,
- külön jogszabályban meghatározott személyi, tárgyi és biztonsági feltételek, - jogszabályok által támasztott kiegészítő adatkezelési szabályzat megléte, továbbá a feltételek megléte esetén is a piacralépéshez szükséges hatósági jóváhagyás megszerzésének bizonytalansága és hosszadalmassága (az ÁPTF az engedélyt a pénzügyminiszter és az MNB elnöke egyetértésével adhatja meg), erre a piacra más vállalkozás gyors belépését valószínűtlenné teszi. Az eljárás alá vont vállalkozás ezért piaci tevékenységét abban a biztos tudatban tervezheti meg és hajthatja végre, hogy ésszerűen hosszú időn keresztül versenytárs nélkül fog működni. A Keler Rt. piaci részesedése 100 %, tényleges és potenciális versenytárs hiányában gazdasági erőfölényes pozíciója az érintett piacon akkor sem kérdőjelezhető meg, ha tevékenysége szorosan kötődik a tőzsde mindenkori működéséhez, a vállalkozás eredményességére a tőle független pénz és árupiaci folyamatok is befolyással vannak.
A tény azonban, hogy egy vállalkozás gazdasági erőfölénnyel rendelkezik, önmagában nem jelent jogellenes állapotot, csupán annyit jelent, hogy - tekintet nélkül arra, hogyan keletkezett ez az erőfölény - a vállalkozásnak különleges felelőssége áll fenn azért, hogy ne használja fel ezt a helyzetet a gazdasági verseny torzítására, korlátozására vagy kizárására.

VI.

A Keler Rt. kifogásolt versenycselekménye újszerű és addig nem használt elemet vitt a kockázatai mérséklésére alkalmazott eszköztárba. A szabályzat az árutőzsde tagjai számára a kliringtagság eléréséhez nem- pénzügyi és pénzügyi szerződéses feltételek teljesítését szabja. Nem- pénzügyi eszköznek számít a tőkepozíciós limit, amely a közvetlen elszámolásra jogosult tagra, vagy annak megbízóira vonatkozik és az adott tőzsdenapon nyitható kontraktusok számát, vagy a nyitott kötésállomány mértékét határozza meg. Ez a korlátozás azt jelenti, hogy a kötések értékének 2-3 %-át kitevő alapfedezetet kell a klíringtagnak értékpapírban vagy készpénzben a Keler-nél letétbe helyezni. Az alapfedezet mértéke egyik meghatározó eleme a saját tőke nagysága, amelyhez is mérve bizonyos kötésnagyság felett kiegészítő fedezet is előírható.

A tőzsde nagyon kockázatos üzletnek minősül a tőzsdei ügylet valamennyi résztvevője, így a Keler Rt. számára is. Nemzetközi tapasztalatokra is építve a befektetők és az üzletkötők kockázatviselési hajlandóságát átlátható és érvényesíthető szabályok között kell tartani a tőzsde gazdasági generátor szerepe, a tisztességes üzletvitelbe vetett bizalom fenntartása érdekében.

Az eljárás alá vont vállalkozás szabályzatában lefektetett szerződéskötési feltételek bevallott célja a fenti követelmények kielégítése és a Keler Rt. piaci feladatai teljesítéséhez szükséges feltételek - hiszen az elszámolási szabályzat bevezető rendelkezései szerint a Keler Rt. a tőzsde ügylet visszaigazolásával az ügyletben résztvevő mindkét közvetlen elszámolási szolgáltatásra jogosult taggal szemben álló kötelezett vagy jogosult fél az elszámolás és teljesítés tekintetében - biztosítása.

A Versenytanács álláspontja szerint a kifogásolt versenycselekmény fentiekben vázolt célja jogosnak és jelentősnek tekinthető; a Keler Rt. és a közvetlen elszámolásra jogosult (klíring) tagoknak a célok megvalósításához szükséges és nem kifogásolható együttműködésének természete és kiterjedése indokolttá teszi bizonyos - nem túlzott mértékű korlátozás fenntartását a tőzsdei kereskedésre jogosultság és annak méretei tekintetében.

A korábbiakban már történt említés a garanciarendszer nem- pénzügyi eleméről, amely azonban nem választható el mereven a rendszer pénzügyi elemeitől, mint a tőzsdetag anyagi felelőssége megbízói ügyleteiért, a kollektív garancia alap létrehozása és fenntartásának kötelezettsége, valamint a Keler Rt. saját vagyona, amellyel bizonyos esetekben mintegy készfizető kezesként kell helytállnia.

A gazdasági társaság létrehozásához és legitim működéséhez szükséges jegyzett tőke összegét magába foglaló saját tőkekövetelmény előírása annyit jelent, hogy a tőzsdetag a saját jogán, igényelve az Elszámolóház közvetlen szolgáltatását és az általa nyújtott biztonságot, csak a szekciónként eltérően meghatározott összegű saját vagyon felett rendelkezve vehet részt a tőzsdei kereskedésben. Nem zárja ki ellenben a másodlagos piacról a fenti feltételt nem tudó, vagy azt teljesíteni nem akaró vállalkozásokat, amelyek - ugyancsak meghatározott szerződési feltételeket vállalva - klíringtag útján, azzal szerződve, meghízóként képesek kereskedni.

Ha piacralépési korlátként vesszük tekintetbe, a jegyzett tőke a gazdasági társaságként való általános, a kifogásolt előírás pedig a kliringtagként (vagyis a tőzsdei elsődleges piacon) való piacra lépés speciális feltétele.
Sajátos korlátok előírása vagy megléte nem tekinthető különlegesnek, mint a valamely tevékenység elvégzéséhez szükséges szakismeret, helyiség birtoklása, induló tőke nagysága. A feltételek lehetnek jogszabályi előírások, írott vagy íratlan piaci követelmények egyaránt; az elemzés első fokozata mindig annak tisztázása, hogy a vizsgált feltétel szabályoz inkább, vagy csupán korlátoz. Ha a versenyt versenybarát eszközzel nem elnyomja, de a versenyfolyamat tisztességes mederben tartása, a kóros jelenségek lehető távoltartása érdekében szabályozza, a versenytörvénnyel való összeegyeztethetősége megállapítható.

Köztudott, hogy minél tőkeerősebb egy brókercég, annál nagyobb az általa nyújtott szolgáltatás biztosítéki értéke, annál nagyobb mértékben képes megfelelni ügyfelei bizalmának és az általuk támasztott, valamint a piac követelte kihívásoknak, beleértve a versenytársaival való kereskedés hosszú távú kockázatait is; annál kisebb a veszélye, hogy nagy valószínűséggel a tőzsdei kereskedés biztonságát szolgálni hivatott garanciális rendszert, vagy a Keler Rt. saját forrásait aránytalan mértékben terhelhetné.

A beszerzett adatok szerint a saját tőkeerő és a kockázatvállalási kedv között a közvetlen összefüggés nem mutatható ki, ezért a nyitott kötésállománynak a saját tőke mértékéhez való közvetett kapcsolása révén a nemzetközileg is elfogadott saját tőkekövetelmény a korlátozás helyett inkább szabályozó természetű, amennyiben valamelyest alkalmas a felelőtlen, fedezetnélküli kockázatvállalás mérséklésére, ezáltal hozzájárul a kereskedés biztonságához, mégpedig ésszerűtlen elnyomó hatás nélkül.

A megállapított tényállás szerint az eljárás alá vont vállalkozás a tárgyalt változtatást rendkívül körültekintően, a piaci szereplőkkel egyeztetve, azok véleményére alapozva és a nemzetközi tendenciák szerint a tőzsde érési folyamatára is tekintettel, az egyes szekciókra jellemző pénzmozgáshoz differenciáltan és időben elhúzva vezette be. Ez a magatartás egybevág az erőfölényes helyzetből fakadó különleges felelősség- kivánalommal.

A Versenytanács álláspontja az, hogy a saját tőke követelmény előírása szervesen illeszkedik a tőzsdepiac sajátosságaihoz, az eddig alkalmazott - a piac valamennyi résztvevőjét szolgáló - biztonsági rendszertől nem idegen, azt kiegészíti és teljessé teszi az által is, hogy a kis tőkeerő- nagy kockázatvállalást kettős ellenőrzés alá helyezi a többszintű klíringtagság kiterjesztésével úgy, hogy nem emel abszolút piacralépési korlátot.

A saját tőkekövetelmény mértéke megítéléséhez és az eltelt rövid időre tekintettel az eljárás alá vont vállalkozás által a végrehajtás során tanúsított magatartás elemzéséhez még nem áll rendelkezésre elegendő adat: az ennek megítéléséhez szükséges vizsgálatot későbbi időpontban szükség szerint és a közérdek kívánalmaira tekintettel lehet kezdeményezni.

A Versenytanács megállapítása szerint a jelen eljárásban vizsgált magatartás olyan, amely a verseny feltételeit érinti ugyan, de nem korlátozó, hanem szabályozó természetű, a versenyt nem elnyomja, hanem inkább előmozdítja.

A Versenytanács ezért az eljárás megszüntette.

Budapest, 1999. december 16.

dr. Győrffy István sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
dr. Kállai Mária sk.
Kis Lászlóné