Gazdasági Versenyhivatal

Vj-139/2003/21

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Gazdasági Versenyhivatal által indított eljárásban a Bútor-Tefu Szállítási Bt. eljárás alá vont vállalkozás ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása miatt indított eljárásban - tárgyaláson - meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont vállalkozás a fogyasztók megtévesztésére alkalmas jogsértést valósított meg az általa 2002-ben, illetve a 2003. szeptemberéig terjesztett szórólapokkal.

A bírság kiszabását mellőzi.

A határozat ellen, annak kézhezvételétől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalnál előterjesztendő, de a Fővárosi Bírósághoz címzett keresettel élhet az eljárás alá vont vállalkozás.

Indoklás

I.

A Gazdasági Versenyhivatal az 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 70. § (1) bekezdése alapján hivatalból indított vizsgálatot annak megállapítására, hogy az eljárás alá vont vállalkozás a vizsgálat tárgyává tett szórólapjain -- figyelembe véve a ténylegesen felszámított vállalkozási díjat - a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására alkalmas magatartást tanúsított-e.

II.

• 1)

  Az eljárás alá vont vállalkozás, kinek fő tevékenységi körét a TEÁOR 60.24-ba sorolt közúti teherszállítás képezi - fő tevékenységi körén túl építési anyag ügynöki kereskedelemmel, hulladékgyűjtéssel és is rakománykezeléssel foglalkozik.
  Az eljárás alá vont vállalkozás a 2003. február 5-én kelt társasági szerződéssel jött létre a 2000. június 26-án alapított Giricz Szállítási Bt. jogutódjaként.

• 2)

  A vizsgálat tárgyát képező szórólapokat az eljárás alá vont vállalkozás a fő tevékenységi körével kapcsolatos szolgáltatással összefüggésben ajánlotta, így annak hatása a közúti teherszállítási piacon érvényesült.
  A hazai közúti szállítás piacán, illetve ezen belül Budapesten és agglomerációban, jelentős számú mikrovállalkozás szolgáltat.
  Az eljárás alá vont vállalkozás Budapesti székhellyel dolgozik, így tevékenysége jellemzően a fővárosra és a főváros környékére terjed ki.

• 3)

  A kínálati piac jellemzőiből adódóan, a piacon működő vállalkozások kiterjedt reklámtevékenységet folytatnak szolgáltatásuknak a megrendelőkkel való megismertetése érdekében.
  A reklámok megjelentetésekor úgy a hagyományos írott (telefonkönyv, szaknévsorok, újsághirdetés, plakátok), mint az elektronikus eszközök (Internet) lehetőségeit is igénybe veszik.
  A vállalkozások kis mérete miatt a reklámtevékenységen belül jelentős helyet foglalnak el a postaládába berakott illetve a házak falára, lámpaoszlopokra, kerítésekre kiragasztott szórólapok.

• 4)

  Az eljárás alá vont vállalkozás az eljárásban vizsgált szórólapot 2002-ben és 2003-ban - 2003. szeptemberéig - terjesztette oly módon, hogy a munka végzése során a szórólapokat maguk ragasztották ki, illetve dobták be a reklámgyűjtő ládákba.
  A szórólapok darabszáma utólag nem rekonstruálható.
  
  A szórólapok az alábbi tájékoztatást adták az eljárás alá vont vállalkozás tevékenységéről:
  - kiemelten, nagy betűkkel közölte a reklám, hogy "költöztetés a legolcsóbban!", továbbá a "három rakodóval együtt 2400.-Ft/órától" reklámkitételt.
  
  Fentieken túl a reklám informált a szállítási körülményekről, illetve az átlagostól esetleg eltérő szállítás szállítási tevékenységekről (lomtalanítás, zongoraszállítás, stb.)

• 5)

  Tevékenységét a szórólapokon túl a Budapesti Telefonkönyvben, a Budapesti Aranyoldalakban, a Budapesti Szaknévsorban, az Országos Szaknévsorban, a Kerületi Kalauz kiadványokban, az Industriában, valamint az Interneten is népszerűsítette.

• 6)

  2002-ben kb. 21 millió forint, míg a 2003. januártól szeptemberig terjedő időszakban kb. 9 millió forint árbevétellel rendelkező eljárás alá vont vállalkozás nettó árbevételének csaknem 10 %-át költötte reklámok megjelentetésére, mely költségen belül a fénymásolatként készült és az eljárás tárgyát képező reklámok költsége nem ismert.

• 7)

  Az eljárás alá vont vállalkozás 2 db 7,5 t össztömegű, platós, ponyvás, 1 db 7,5 össztömegű dobozos, továbbá 2 db 12 t össztömegű konténerszállító teherautóval rendelkezik.
  A megrendelők a hirdetések alapján, vagy ismeretség útján keresik meg a vállalkozást.
  A megrendeléseket az ügyfelek jellemzően telefonon adják le, amikoris a vállalási feltételekről a társaság vezetője, vagy a Bt. kültagja adja meg a tájékoztatást.
  A munka végeztével a szállítás helyszínén készül el a szállítók által kiállított számla.
  2002-ben illetve 2003. május 31-ig az eljárás alá vont vállalkozás óránként 2.400.-Ft-ot számított fel három rakodó biztosítása esetén.
  Fenti díjon túl felszámításra került azonban - azonos díjtétel mellett - a költöztetésnél használt jármű óradíja, valamint az un. forintösszegű gépkocsi kiállási díj is.
  2003. június 1. napjától a díjak emelkedtek, így a három rakodóra felszámított teherautó óradíja, továbbá a teherautó kiállási díja 3.000.-Ft- 3.000.-Ft-ra emelkedett.

III.

A vizsgálati jelentés - bírság kiszabása mellett - indítványozta a jogsértés megállapítását, figyelemmel arra, hogy a "költöztetés legolcsóbban" kifejezéssel tájékoztató szórólap a fogyasztók megtévesztésére alkalmas tájékoztatást tett közzé a fizetendő díj kiszámításának módjáról.

IV.

A Tpvt. 8. § (1) bekezdése szerint tilos a fogyasztóknak a gazdasági versenyben történő megtévesztése.

Az eljárás alá vont vállalkozás olyan piacon fejtette ki reklámtevékenységét, melyet jelentős verseny jellemez, Budapesten és környékén kb. 1500 vállalkozás ajánlja szolgáltatását, így a fogyasztó megtévesztésére alkalmasság szempontjából minősítendő magatartást az eljárás alá vont vállalkozás gazdasági versenyben fejtette ki.

A Tpvt. 8. §. (2) bekezdésének a) pontja szerint a fogyasztók megtévesztésének minősül az a vállalkozói magatartás, ha az árut (szolgáltatást) reklámozó vállalkozás az áru ára tekintetében valótlan tényt, vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állít, vagy bármilyen más megtévesztésre alkalmas tájékoztatást ad.
Az eljárásban vizsgált reklám azt közli a fogyasztókkal, hogy 2400.-Ft/óra díjtól vehető igénybe az eljárás alá vonti szolgáltatás három rakodóval együtt.
Az állítást kiegészíti az az információ is, miszerint a legolcsóbb költöztetést tudja biztosítani az eljárás alá vont vállalkozás.
A reklámban foglalt két közlést együttesen értelmezve megállapítható, hogy a reklám összüzenete valótlan, mivel a piacon egyébként szokásos árközlés, - amikoris a vállalkozások árujuk árának alsó határát jelölik meg - a fogyasztók által ténylegesen megfizetendő díjak vonatkozásában nem állják meg a helyüket, mivel a teljes szolgáltatás - ahogyan azt a reklám sugallja - a reklám állításával szemben, nem rendelhető meg a 2400.-Ft/óra minimum áron.
A reklám a fogyasztók által fizetendő díj egyik részelemét emeli ki és tünteti fel az összesen fizetendő díj minimumaként, ami a "legolcsóbb költöztetéssel" együtt is és önállóan is valótlan.
A Versenytanács önállóan nem értékelte a reklámban használt "legolcsóbban" kifejezést, mivel az - fentiek szerint eleve valótlanul - a szolgáltatás egy részelemével került közlésre.

V.

A Tpvt. 78. § (1) bekezdése szerint a Versenytanács bírságot szabhat ki azzal a vállalkozással szemben, aki megsérti a törvény rendelkezéseit.
A Tpvt. 78. § (2) bekezdése értelmében a bírság kiszabásánál az eset összes körülményeire - így különösen a jogsérelem súlyára (gazdasági verseny veszélyeztetettségének foka, fogyasztói érdekek sérelmének köre, kiterjedtsége), a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértéssel elért előnyre, a jogsértő fél piaci helyzetére, magatartása felróhatóságára, illetve az eljárásban való közreműködő magatartására figyelemmel kell meghatározni, tekintettel arra is, hogy tanúsított-e a magatartás korábban törvénybe ütköző magatartást.
A Versenytanács fenti szempontokat mérlegelve mellőzte az első alkalommal jogsértő magatartást tanúsító eljárás alá vont vállalkozással szembeni bírság kiszabást.
Az eljárásban a jogsértő cselekménnyel okozati összefüggésben álló anyagi előny nem volt kimutatható, figyelemmel arra is, hogy az eljárás alá vont vállalkozás reklámtevékenységét elsősorban különböző szaknévsorokban, illetve telefonkönyvekben fejti ki.
Az eljárás alá vont vállalkozás magatartását ugyan kínálati piacon fejtette ki, vállalkozásának mérete azonban nem alkalmas jelentősebb piaczavaró hatás elérésére sem a versenytársi, sem a fogyasztói oldalról nézve.
A piaci súly szempontjából nem jelentős jogsértő magatartás miatt indult eljárásban az eljárás alá vont vállalkozás együttműködő magatartást tanúsított, vállalva hogy, a továbbiakban tartózkodik a jogsértő magatartástól.

Budapest, 2004. január 22.