Gazdasági Versenyhivatal

Vj-106/1997/14

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa dr. Bártfai Béla ügyvezető által képviselt Fundamenta Magyar-Német Lakástakarékpénztár Rt. (1066 Budapest, Zichy Jenő u 14. szám alatti) eljárás alá vont vállalkozás ellen fogyasztók megtévesztésének tilalma miatt hivatalból indított eljárás során tartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács az eljárást megszünteti.

E határozat ellen a kézhezvételtől számított 30 napon belül az eljárás alá vont vállalkozás a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett felülvizsgálat iránti keresettel élhet.

Indoklás

A Versenytanács az ügyfél előadása, a csatolt írásbeli bizonyítékok, a Versenytanács Vj-9/1997/11. számú és Vj-41/1997/23. számú határozatai, valamint az 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 71. §-a nyomán készült vizsgálati jelentés alapján a következő tényállást állapította meg:

Az 1996. december 12-én kihirdetett és 1997. január 1-én hatályba lépett 1996. évi CXIII. törvény a természetes személyeknek és lakóközösségeiknek lehetőséget ad lakáscélú igényük (vétel, bővítés, felújítás stb.) támogatására a lakás-takarékpénztárak segítségével. E törvény a köthető lakáselőtakarékossági szerződés lényeges feltételei körében taglalja a legalább négy éves előtakarékossági időt, az igénybevehető hitelt és a vissza nem térítendő állami támogatás időponthoz kötött változó mértékét, valamint maximális összegét.
Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet engedélyezési eljárása és a 47/1997. (III.12.) számú rendelet előírásai folytán a piacra lépő pénztárak szolgáltatása lényegileg azonos.
Jelenleg három lakás-takarékpénztár működik az újonnan alakult pénzpiacon, amelyek működésük engedélyezését megelőzően (1997. május 15.) az új szolgáltatás és egyúttal a szolgáltató megismertetését is szolgáló reklámkampányba kezdtek.

A Gazdasági Versenyhivatal valószínűsítette, hogy ennek során az eljárás alá vont vállalkozás reklámkampánya a fogyasztók döntését tisztességtelenül befolyásolta, s ezért a 9/1997. számú eljárást kezdeményezte ellene. Többek között kifogásolta annak elhallgatását, hogy a hitel feltétele több évi előtakarékoskodás, valamint hogy az állami támogatás mértéke félrevezető módon reklámozott. A félreérthetőséget abban vélte, hogy az értékelt reklámok kiemelten közölték az állami támogatás 40 %-os mértékét, illetve azt, hogy e mérték 1998-től 30 % és összege maximum 36.000.-Ft lehet évente.
A Versenytanács 1997. április 22-én kelt 11. számú határozatával az eljárást megszüntette, mert álláspontja szerint e közlések sem hiányos, sem valótlan, sem valós tény megtévesztésre alkalmas állítását nem tartalmazták. E reklámtájékoztatások a törvényi előírásokat tükrözték, hangsúlyozva, hogy a fogyasztók erre irányuló igény esetén teljes körű információt kaphatnak.

A reklámkampány során a Versenytanács az eljárás alá vont vállalkozás egyik versenytársát az 1997. VII. 8-án kelt 41/1997/23. számú határozatában marasztalta a "leg" szócskával kezdődő jelzők jogszerűtlen használata miatt.

Az eljárás alá vont vállalkozás tényleges működésének megkezdése után fokozta reklámkampányát. Az írott sajtó, a TV, a rádió és az óriásplakátok a Fundamenta névhez kötődően a korábbiakhoz képest redukáltan tájékoztattak az 1997. május 15-től október 9-ig terjedő időszakban a 40 %-os állami támogatásról és a 6 %-os hitelkamatról. A 9/1997-es ügy vizsgált reklámjaihoz képest így elmaradt még az a korábbi és akkor is jogsértőnek vélt közlés, amely szerint 1998-tól az állami támogatás mértéke 30 % és összege maximum 36.000.-Ft évente. Ugyanakkor a reklámkampány egyes szórólapjai, prospektusai tartalmazták a fogyasztók részletes tájékoztatását, amellett, hogy a reklámok általánosan hangoztatták, hogy az érdeklődők további információt is kaphatnak.

A Gazdasági Versenyhivatal valószínűsítette a fentebbi időszakbeli reklámkampány azon reklámjainak versenyjogellenességét, amelyek a 40 %-os állami támogatás és a 6 %-os hitelkamat közlésére összpontosítottak. Ezért az eljárás alá vont vállalkozás ellen a jelen eljárást indította a korábbival azonos jogcímen, más időszak korábban még nem értékelt reklámjai vizsgálat alá vonásával, amelyek egy része a fentebbek szerint a korábbiakhoz képest még kevesebb információt tartalmazott, holott a reklámozás, mint a fogyasztótájékoztatás egyik módja nem nélkülözheti a pontos tájékoztatást, s ennek hiányát nem menti az a körülmény, hogy utóbb a fogyasztó pontatlan ismereteit más módon kiegészítheti.

A Versenytanács korábbi határozatának ismeretében - mégha a vizsgálati időszak eltérő és a vizsgálat során jogsértőnek talált reklámok információtartalma a 40 %-ot és a 6 %-ot illetően kevesebb is, mint korábban, - a reklámozás közös jellemzői folytán az új eljárásban azt kellett eldönteni, hogy van-e ok a korábbi versenytanácsi jogi álláspont meghaladásával marasztaló tartalmú határozat hozatalára.

A Tpvt. 8. § mind valótlan tény, mind valós tény megtévesztésre alkalmas állítását, mind bármilyen más megtévesztésre alkalmas tájékoztatás adását tilalmazza a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása elkerülése érdekében.
Nem vitatottan a vizsgálat által kifogásolt közlések valósak, mert a hirdetések időpontjában 40 %-os mértékű volt az igénybevehető állami támogatás és 6 %-os a hitelkamat. Az is kétségtelen, hogy e közlések nem elegendőek a mindezen kedvezmények igénybevételét lehetővé tevő megfontolt lakáselőtakarékossági szerződés kötéséhez. A teljes körű információt azonban, amely e speciális esetben nélkülözhetetlen a szerződéskötéshez, a reklámszakmai kötöttségek miatt a fogyasztó életszerűen nem is kaphatja meg a reklámozásból, de az hozzáférhető az eljárás alá vont vállalkozás által a fogyasztóknak adott további információk, a reklámkampány részét képező szórólapok és egyéb ismeretterjesztő kiadványok által. Ha tehát a fogyasztó érdeklődését a vizsgált reklámok felkeltik, akkor szükségszerűen megkapja a teljes körű információt, ha szerződéskötésre szánja el magát.

Mindezek alapján nem tekintette a Versenytanács a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának azt, hogy az eljárás alá vont vállalkozás a vizsgált reklámokban nem utalt arra, hogy a 40 %-os mérték csak 1997. évre vonatkozik és forintösszege maximált.

Ezért a Versenytanács korábbi álláspontját fenntartva a jelen eljárást is megszüntette figyelemmel a Tpvt. 72. § (1) bekezdés a.) pontjában foglaltakra a 77. § (1) bekezdés h.) pontja alapján.

A Tpvt. szerinti határozat elleni jogorvoslati jogot a 83. § (1) bekezdés biztosítja az eljárás alá vont vállalkozás számára.

Budapest, 1997. november 18.

dr. Kállai Mária sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
dr. Sólyom Eszter sk.
Kis Lászlóné