Vj-157/1997/17
A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa Balázs Zoltán ügyvezető által képviselt CAROL INVEST Betéti Társaság (1064 Budapest, Vörösmarty u. 67. szám alatti) eljárás alá vont vállalkozás ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma miatt hivatalból indított eljárás során tartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
határozatot
A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont vállalkozás 1997. februári szórólapterjesztése a fogyasztó választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti módszer.
Ezért vele szemben 100.000.- (azaz Egyszázezer) Ft bírságot szab ki, amelyet a kézhezvételtől számított 30 napon belül köteles megfizetni a 10032000-01037557 számú bírságbevételi számlára.
E határozat ellen az eljárás alá vont vállalkozás a kézhezvételtől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett felülvizsgálat iránti keresettel élhet.
Indoklás
A Versenytanács a fél előadása, a csatolt írásbeli bizonyítékok, valamint az 1990. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 71. §-a nyomán készült vizsgálati jelentés alapján a következő tényállást állapította meg:
az eljárás alá vont vállalkozás (a továbbiakban: Bt.) tulajdonába 1997. január 27-én került az A.R.C. elnevezésű hálózat. Ez a vásárlói klub annak a körülbelül húsz hazai klubnak egyike, amely a fogyasztók számára klubtagsági alapon 5 - 20 %-os vásárlási kedvezményt nyújt meghatározott üzletekben, intézményekben. A Bt. a már meglévő klubhálózat működését szervezi, ellenőrzi és igyekszik a klubtagság népszerűsítésével az elfogadóhelyek és az ott kedvezményesen vásárló klubtagok számát növelni.
A Bt. 1997. februárjában szórólapjával szórólapterjesztőket keresett 400.- Ft/óra kereseti lehetőséget, hosszú távú, kötetlen munkaidőt ígérve.
A szórólapi hirdetés nyomán mintegy 400 fővel gyarapodott a klubtagság; a Bt. olyan tartalmú írásbeli szerződést kötött a szórólapterjesztésre jelentkezővel, hogy az tagként csatlakozik az A.R.C-hez, hogy meghatározott cégeknél kedvezményt vehessen igénybe. Klubtagsági díj címén 3.000.- Ft évi díjat kellett akkoriban kifizetni, amelynek visszafizetésétől a Bt. írásbeli szerződésben elzárkózott.
Az írásbeli szerződésben a klubtag egyben kötelezettséget vállalt szórólapterjesztésre is, bár nem 400.- Ft-os órabérért, hanem jutalékos rendszer szerint, amelyben a javadalmazás a terjesztői munkával szerzett új tagsági viszony létrejöttétől függött. Amennyiben húsz munkanapon belül új klubtag beszervezése nem sikerült, a Bt. a szórólapterjesztő klubtagot, csak mint vásárló klubtagot tartotta nyilván.
A Bt. 1997. február végétől szórólapját akként módosította, hogy együttesen jelezte a klubtagsággal járó kedvezményes vásárlási lehetőséget és a szórólap-terjesztési tevékenységet mint jutalékos jövedelemszerzési módot.
A Bt. 1997. március-áprilisban a februári szórólap tartalmával okozati összefüggésben a fentebbi írásbeli szerződés kikötésével ellentétben, huszonöt reklamáló klubtagnak visszafizette a tagsági díjat, mert azok várakozásukkal ellentétben jövedelemhez nem jutottak, vagyis a megadott feltételek szerint új klubtagot a szórólapterjesztéssel nem szereztek.
A Gazdasági Versenyhivatal eljárást indított a Bt. ellen, mert úgy vélte, hogy az ugyan szórólapterjesztőket keresett 400.- Ft-os órabért ígérve, de valódi célja a klubépítés volt, és a javadalmazás sem a szórólapi ígéret szerint történt.
Az eljárás során a Bt. elismerte az eljárás megalapozottságát, kifogásolt magatartását a cég kezdeti tapasztalatlanságára vezette vissza. Helyesbítési szándékát hivatkozása szerint a fentebb ismertetett új szórólap igazolja.
A munkaerőpiac nehézségei a munkakeresők esélyeit csökkentik, ezért a munkavállalók alaposabb körültekintés nélkül is elfogadják a kínálkozó munkalehetőségekkel.
Az adott esetben e piacról, közvetlenül munkavégzési lehetőség látszatát keltve gyűjtött a Bt. fogyasztókat klubépítése érdekében, akiknek tagsági viszonyukhoz kapcsolódóan járulékos jelleggel jövedelemmel járó munkát is ígért. E munkavégzés csak különböző feltételek további megvalósulása esetén eredményezhetett jövedelmet. Az ilyen módon történő klubépítést azonban a Tpvt. 10. §-a tiltja azáltal, hogy nem engedi a fogyasztó választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti módszerek alkalmazását. Ugyanis a munkavégzéssel való kecsegtetés - akár a szórólapon közvetlenül, akár utóbb az írásbeli szerződésben közvetetten - megnehezíti a fogyasztó döntését abban, hogy érdemes-e klubtagságot váltania annak érdekében, hogy egyúttal munkavégzési lehetőséghez is jusson. A munkavállalóként megszólított potenciális klubtag az eljárásbeli magatartás folytán úgy vélheti, hogy érdemes klubtaggá válnia, mert ezáltal munkához, jövedelemhez is jut a klubtagságon felül. A valójában csak munkát kereső klubtag számára elsődleges a munkavégzés és háttérbe szorul a klubtagság adta vásárlási kedvezmény. Ugyanakkor a Bt. abban érdekelt, hogy újabb klubtagot léptessen be a hálózatba, akinek a munkavégzése ehhez képest lényegtelen a Bt. gazdasági érdekei szempontjából.
Ezért a Versenytanács a jogsértés elkövetését a Tpvt. 77. § (1) bekezdés c) pontja alapján megállapította a vizsgálati jelentés ezirányú álláspontjával megegyezően.
Miután a Bt. jogsértő magatartásával felhagyott és kifogásolt szórólapját módosította, a magatartás folytatásának megtiltására ok nem volt.
A Versenytanács a bírság összegének kiszabásakor (78. §) figyelemmel volt a Bt. ismertetett védekezésére és arra a körülményre, hogy megállapíthatatlan azok száma, akik a munkavégzés céljából szereztek tagsági viszonyt, de a kötött írásbeli megállapodás folytán reklamációval a Bt-vel szemben nem éltek.
A Tpvt. 62. § (4) bekezdése alapján a Bt. az eljárás során felmerült költségét maga viseli.
A határozat kihirdetésekor a Bt. a határozat elleni jogorvoslati jogáról (Tpvt. 83. §) lemondott, így a határozat a kihirdetés napján jogerős és az adott részletfizetési kedvezmény elvesztése esetén végrehajtható.
Budapest, 1998. február 10.
dr. Kállai Mária sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
Vérné dr. Labát Éva sk.
Ágoston Marika