Gazdasági Versenyhivatal

Vj-16/1999/53

• -

  dr. Kovács Zsolt Igazgatótanács tag és dr. Bárdos Rita ügyvéd 1012 Budapest, Logodi u. 3.) által képviselt
  Hungária Biztosító Rt. Nyugdíjpénztára I. r.,

• -

  dr. Gáti György Igazgatótanács elnök (1091 Budapest, Üllői út 1.) által képviselt
  ÁB-AEGON Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár II. r.,
  AEGON Nyugdíjpénztár Szervező és Szolgáltató Rt. III. r.,

• -

  dr. Bezsilla Katalin ügyvéd (1121 Budapest, Árnyas út 38-40/j.) által képviselt
  Nationale-Niederlanden Országos Magánnyugdíjpénztár IV. r.,
  Nationale-Nederlanden Pénztárszolgáltató és Tanácsadó Rt. V. r.,

• -

  dr. Zolnay Judit és dr. Matuszka István Igazgatótanács tagok (1133 Budapest, Árbóc u. 6.) által képviselt
  Winterthur Országos Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár VI. r.,
  Winterthur Pénztárszolgáltató Rt. VII. r.,
  Pannónia Országos Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár VIII. r.,

• -

  dr. Padányi József jogtanácsos (1051 Budapest, Nádor u. 16.) által képviselt
  OTP Magánnyugdíjpénztár IX. r.

eljárás alá vont vállalkozás ellen gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalmába ütköző magatartás miatt hivatalból indult eljárásban - tárgyaláson - meghozta a következő

határozatot

A Versenytanács mentesíti a gazdasági versenykorlátozó megállapodásokra vonatkozó tilalom alól az I., II., IV. és IX. r. eljárás alá vont vállalkozások által 1998. október 7-én kötött megállapodást, - amihez a VI. és VIII. r. eljárás alá vontak 1998. december 8-án csatlakoztak, amelyben kötelezettséget vállaltak arra, hogy a megállapodásban résztvevő magánnyugdíjpénztárak között átlépő pénztártagok után nem nyújtanak díjazást az üzletkötők számára.

Kötelezi az I., II., IV., VI., VIII. és IX. r. eljárás alá vont vállalkozásokat, hogy 30 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg 100.000.- (azaz Egyszázezer) Ft eljárási díjat a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-010337571. számú eljárási díjbevételi számla javára.

A Versenytanács a bírság kiszabását mellőzi.

A III., V. és VII. r. eljárás alá vont vállalkozásokkal szemben az eljárást megszünteti.

E határozat felülvizsgálatát az eljárás alá vont vállalkozások a kézbesítéstől számított 30 napon belül kérhetik a Fővárosi Bírósághoz címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható keresettel, amelynek az eljárási díj megfizetésére halasztó hatálya van.

Indoklás

I.

A magánnyugdíjpénztárak alapításának és működésüknek szabályait a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény tartalmazza.

A magánnyugdíjpénztárak tagjai egyrészt a pályakezdők, akik 42 éves koruk előtt, 1998. június 30-át követően váltak biztosítottá; valamint azok a természetes személyek, akik önkéntes döntésük alapján a pénztárba beléptek.
A magánnyugdíjpénztári tagság a törvény alapján kötelező a pályakezdők részére, az önkéntes döntés alapján történő tagsági viszony létesítésének határideje 1999. szeptember 1.

A pénztár tagjai törvény által meghatározott összegű tagdíjat kötelesek fizetni.

A pénztár a pénztártagok részére a nyugdíjkorhatár elérésekor a nyugdíjszolgáltatást a pénztártag által választott járadékszolgáltatásként vagy egyösszegű kifizetésként teljesíti.

A törvény biztosítja a szabad pénztárválasztás jogát, amely a választott pénztárba való belépéssel, illetve átlépéssel gyakorolható. Előírja ugyanakkor azt is, hogy a pénztártag csak egy magánnyugdíjpénztárnak lehet tagja, s más pénztárba történő átlépésre a tagsági viszony kezdetétől számított fél év eltelte után kerülhet sor.

A magánnyugdíjpénztárak működésével kapcsolatos szolgáltatási tevékenység ellátására megbízhatnak más vállalkozást is.

A magánnyugdíjpénztárak tevékenységüket 1998. januárjától kezdték meg, az év során jelentős taglétszám és bevételnövekedést értek el. Az év végén 38 magánnyugdíjpénztár működött az országban 1,4 millió fős taglétszámmal, a befizetett tagdíjak összege pedig mintegy 29 milliárd Ft volt.
A magánnyugdíjpénztári piacot erőteljes koncentráció jellemzi, a fogyasztók előnyben részesítették a más tevékenységükről már ismert, tőkeerős magánnyugdíjpénztár alapítókat. A jelen eljárásban szereplő 6 magánnyugdíjpénztár az 1998. évi tagdíjbevételek alapján 73 %-os részesedéssel rendelkezik.

A magánnyugdíjpénztárak értékesítési tevékenységüket, szolgáltatásaik népszerűsítését, a tagtoborzást különböző eszközökkel végzik.
A piacszerzés egyik leghatékonyabb formája az ún. ügynöki értékesítési csatorna, melyben az ügynök megbízási díjat - jutalékot - kap azért, hogy az ügyfelek a magánnyugdíjpénztári tagságot válasszák.

A pénztárak egy része saját ügynöki - üzletkötői - hálózattal rendelkezik, más részük ún. szolgáltató és tanácsadó vállalkozásokkal kötött szerződésekkel szervezte meg értékesítési tevékenységét.
E szolgáltató vállalkozások független biztosítási bróker cégekkel, egyéni vállalkozókkal, értékesítési tanácsadókkal kötött megbízási szerződések révén végzik a tagtoborzást.

Az ún. aktív értékesítési csatorna mellett a magánnyugdíjpénztárak hirdetéseikkel, ügyfélszolgálati irodák működtetésével, telefonszolgálat útján népszerűsítik szolgáltatásaikat a leendő fogyasztók körében. A pénztárakba saját kezdeményezésre történő belépésre az ügyfélszolgálati irodákban, postai úton, valamint egyes pénztárak esetében a velük együttműködő széles fiókhálózattal rendelkező szervezeteknél - pl. Takarékszövetkezetek, OTP és postafiókok - is lehetőség van.

II.

1998. október 7-én az I., III., V. és IX. r. eljárás alá vont vállalkozások megállapodást írtak alá, melyhez a VII. r. eljárás alá vont vállalkozás 1998. december 8-án csatlakozott.

A megállapodás 2. pontja azt tartalmazza, hogy a felek a pénztártagok szabad pénztárválasztásra vonatkozó jogának és a verseny tisztaságának biztosítása érdekében kötelezik magukat arra, hogy a pénztártagok egyik pénztárból másik pénztárba történő átlépése esetén, az átlépő pénztártag után semmilyen jogcímen, sem közvetlenül, sem közvetve nem nyújtanak semmilyen díjazást, anyagi vagy egyéb előnyöket az üzletkötők részére.

A felek e pontban foglalt kötelezettsége a pénztárak magánnyugdíjpénztári ágára vonatkozik.

A feleket a megállapodás 8. pontja arra kötelezte, hogy az aláírást követő 30 napon belül a 2. pontban foglaltaknak megfelelően módosítsák vagy alakítsák ki újra üzletkötői kapcsolatrendszerüket.

A 6. pont szerint a felek kötelezik magukat arra, hogy további pénztárak és pénztárszolgáltatók e megállapodáshoz való csatlakozását kizárólag fontos indokból tagadják meg.

A 9. pont többek között azt tartalmazza, hogy a megállapodást az aláírás után 8 nappal a Gazdasági Versenyhivatalhoz benyújtják, annak megállapítása céljából, hogy tartalmaz-e gazdasági versenyt korlátozó rendelkezéseket.
Ez alapján az aláíró felek nevében az I. r. eljárás alá vont vállalkozás ügyvezető igazgatója 1998. október 7-én kelt levelében kérte a Gazdasági Versenyhivatal állásfoglalását.
A Gazdasági Versenyhivatal 1998. október 14-i válaszában közölte, hogy állásfoglalás kiadására nincs lehetősége, a feltett kérdés versenyfelügyeleti eljárás keretében válaszolható meg. Egyben felhívta az aláíró felek figyelmét a tisztességtelen és a versenykorlátozó magatartás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 18. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt lehetőségre, illetve a 18. § (2) bekezdésében előírt kötelezettségre.

III.

A Gazdasági Versenyhivatal a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 67. § (1) és a 70. § (1) bekezdése alapján 1999. február 2-án vizsgálatot indított az I., II., IV., VI., VII., VIII. és IX. r. vállalkozások ellen, mert valószínűsítette, hogy a II. fejezetben ismertetett megállapodás beleütközik a Tpvt. gazdasági versenyt korlátozó megállapodásokat tiltó 11. §-ába, és annak egyedi mentesítését (Tpvt. 18. § (2) bekezdés) nem kérték a Gazdasági Versenyhivataltól.

A vizsgálat az eljárás folyamán kiterjesztésre került a III. és V. r. vállalkozásokra is, akik a megállapodás aláírói voltak.

A Tpvt. 71. § (1) bekezdése alapján készült jelentésben a vizsgálók arra a következtetésre jutottak, hogy az eljárás tárgyát képező megállapodás a Tpvt. 11. §-ában foglalt tilalomba ütközik és a 17. § (1) bekezdése alapján egyedi mentesítésben sem részesülhet.
Ezért a jogsértés megállapítását és a magánnyugdíjpénztárak jogsértő magatartástól való eltiltását indítványozták. A jogsértő magatartás viszonylag rövid időtartamú gyakorlására, valamint a pénztárak eljárást megelőző jóhiszemű magatartására tekintettel jelképes összegű bírság kiszabására tettek indítványt. Álláspontjuk szerint a III., V. és VII. r. ún. szolgáltató vállalkozások részvétele a megállapodás aláírásában a megbízási jogviszonyok keretében, a pénztárak érdekében, azok üzletpolitikája alapján történt, így a jogsértés következményei is a pénztárakat terhelik. Ezért indítványozták a III., V. és VII. r. eljárás alá vont ún. szolgáltató vállalkozásokkal szemben az eljárás megszüntetését.

IV.

Az eljárás alá vont vállalkozások álláspontja szerint

• 1.

  az eljárás tárgyát képező megállapodás 2. pontja
  - nem akadályozza, korlátozza, vagy torzítja a versenyt, ilyen hatással nem is járhat,
  - a megállapodást kötők továbbra is versenytársai egymásnak, különböző szolgáltatásokat nyújtanak és különböző marketing eszközök alkalmazásával törekszenek arra, hogy megnyerjék a fogyasztókat,
  - egymás közötti viszonyukban a már belépett pénztártagok esetében az aktív ügynöki megkeresések ösztönzésének leállítása a pénztártagok és a verseny tisztaságának védelme érdekében történt,
  - a szabad pénzválasztás objektív és szubjektív feltételei a megállapodást követően is fennállnak, így az eljárás tárgyát képező magatartásnak sem a verseny minőségére sem intenzitására kihatása nincs.
  
  Előzőek alapján törvénybe ütköző magatartás hiányában, kérték az eljárás megszüntetését.

• 2.

  Arra az esetre, ha az eljárás során az kerülne megállapításra, hogy a megállapodás 2. pontja versenykorlátozó, kérték a Tpvt. 17. § (1) bekezdése alapján a megállapodás mentesítését, a következők alapján
  - a forgalmazás ésszerűbb megszervezését szolgálja a megállapodás azzal, hogy a megalapozottabb, több körülmény mérlegelését igénylő átlépések esetében az eljárás alá vont pénztárak a fogyasztó önálló döntésén és kezdeményezésén alapuló értékesítési eszközöket alkalmazzák, az új belépők esetében pedig az aktív ügynökökön keresztüli értékesítést,
  - a megállapodásból származó előnyök méltányos része a fogyasztókhoz jut azzal, hogy a működési alapot terhelő jutalékok összege csökken, így a befizetett tagdíjakból nagyobb arány kerül a tag fedezeti számlájára,
  - az indokolt közös cél a verseny tisztaságának védelme, a bojkott felhívások kiküszöbölése, ezt szolgálja a megállapodás 2. pontja,
  - a szolgáltatás jelentős részével kapcsolatban a versenyt nem zárja ki, nem is korlátozza, mert a kínálati és keresleti oldal szabad mozgástere megmarad.
  
  Az eljárás alá vont magánnyugdíjpénztárak a versenytanácsi tárgyalást néhány nappal megelőzően érkezett beadványukban kifogásolták, hogy a vizsgálati jelentés érintett piacként a magánnyugdíjpénztári szolgáltatások országos piacát vette figyelembe, s ez alapján határozta meg piaci részesedésüket. Álláspontjuk szerint a magánnyugdíjpénztári szolgáltatásoknak - a pályakezdők kivételével - ésszerűen helyettesítő szolgáltatása lehet a társadalombiztosítási jogviszony, ezért az érintett piacot szélesebben, a kötelező nyugdíjbiztosítási szolgáltatások piacában kell meghatározni, melyen az eljárás alá vont vállalkozások részesedése lényegesen alacsonyabb a vizsgálati jelentésben foglalt 73 %-nál.

V.

A Tpvt. 11. § (1) bekezdése értelmében tilos a vállalkozások közötti megállapodás, amely a gazdasági verseny korlátozását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki.
A Tpvt. szigorúan tilt minden olyan versenytársak közötti megállapodást, amely a verseny bármilyen mértékű korlátozását célozza, vagy ilyen hatással járhat, nem különböztet aszerint, hogy a versenykorlátozás mértéke mekkora és az milyen célokat szolgál.

Az eljárás tárgyát képező megállapodás 2. pontja azáltal, hogy az átlépő pénztártagok után az ügynökök nem részesülnek díjazásban az átlépések korlátozását kívánja elérni. Ez egyértelműen a versenytársak között korábban valamennyi értékesítési formában fennálló verseny beszűkülését eredményezi, hatásában versenykorlátozó. Ezen nem változtat az sem, hogy az ügynökök - díjazás nélkül - információkat adhatnak az átlépni szándékozó pénztártagok részére is. Ezért a megállapodás beleütközik a Tpvt. 11. § (1) bekezdésében foglalt tilalomba.

Ilyen esetben a Tpvt. 18. § (2) bekezdésében foglalt előírásnak megfelelően a megállapodás tilalom alóli mentesítését kell kérni. Ezt a megállapodásban résztvevő felek csak a hivatalból indított eljárás végső szakaszában, másodlagosan kérték, s a mentesítés lehetőségének alátámasztására érveiket felsorakoztatták.
A Versenytanács kialakult gyakorlata szerint (Elvi állásfoglalások 2. rész 69. pont, Versenyfelügyeleti Értesítő: 1999. évi 4. szám) a hivatalbóli eljárás megindítását követően nincs mód egyedi mentesítés iránti kérelem előterjesztésére.

VI.

A Tpvt. 77. § (1) bekezdés b) pontja alapján a Versenytanács határozatában hivatalból indított eljárás esetén is mentesítheti a tilalom alól a gazdasági versenyt korlátozó megállapodást, amennyiben az megfelel a Tpvt. 17. § (1) bekezdés a-d) pontjaiban foglaltaknak.

A Versenytanács megvizsgálva az eljárás alá vont vállalkozások által előterjesztett érveket, valamint az eljárás során feltárt egyéb adatokat, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a megállapodás

• -

  hozzájárul a forgalmazás ésszerűbb megszervezéséhez azáltal, hogy az ügynökök részére fizetett üzletszerzési jutalékok összegének csökkenése mérsékli a működési költségeket,

• -

  a megállapodásból származó költségcsökkenés (előny) méltányos része a fogyasztókhoz (pénztártagokhoz) jut, miután az alacsonyabb összegű működési költségek révén a befizetett tagdíjakból nagyobb arány kerül a pénztártag egyéni fedezeti számlájára,

• -

  a megállapodás résztvevőinek indokolt közös célja az átlépő pénztártagok esetében felesleges ráfordításokat jelentő ügynöki díjak csökkentése. E cél elérése érdekében csak a szükséges mértékű versenykorlátozást tartalmazza a megállapodás,

• -

  a megállapodás nem teszi lehetővé a szolgáltatás jelentős részével kapcsolatban a verseny kizárását, ugyanis a pénztárakba belépni szándékozó fogyasztók tekintetében valamennyi értékesítési csatornát változatlanul alkalmazzák, az átlépni szándékozó pénztártagok részére pedig az ügynökön kívüli értékesítési formák rendelkezésre állnak.

Mindezek alapján a Versenytanács az eljárás tárgyát képező megállapodást a Tpvt. 77. § (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásával mentesítette a gazdasági versenyt korlátozó megállapodásra vonatkozó tilalom alól.

Megjegyzi a Versenytanács, hogy az érintett piac szélesebb körben való meghatározásának kérdésével azért nem foglalkozott, mert egyrészt ennek jelentősége csak az esetben lenne, ha 10 % alá kerülne az eljárás alá vont pénztárak piaci részesedése, ez nem valószínűsíthető. Másrészt pedig a döntéshozatalhoz elégséges volt a megállapodásnak a szűkebb értelemben vett magánnyugdíjpénztári szolgáltatások piacán gyakorolt hatásának minősítése.

VII.

A Tpvt. 17. § (3) bekezdése alapján a mentesítő határozat hatálya visszahat a megállapodás megkötésének időpontjára, így az a megkötéstől kezdve érvényes megállapodás.

A Tpvt. 78. § (1) bekezdése alapján a Versenytanács bírságot szabhat ki azzal szemben, aki a törvény rendelkezéseit megsérti.

Az I., II., IV., VI., VIII. és IX. r. eljárás alá vont vállalkozások megsértették a Tpvt. 18. § (2) bekezdését, mely szerint a megállapodásnak a tilalom alól a Tpvt. 17. §-a alapján történő egyedi mentesítését kérni kell a Gazdasági Versenyhivataltól.

A jogsértés tényén nem változtat az sem, hogy a megállapodásban résztvevő pénztárak azért nem nyújtottak be kérelmet, mert úgy ítélték meg, hogy a megállapodás nem minősül a Tpvt. 11. §-a értelmében gazdasági versenyt korlátozó megállapodásnak, melynek megállapítását a Tpvt. 18. § (1) bekezdése alapján nem kötelező, hanem csupán lehet kérni a Gazdasági Versenyhivataltól.
E vélelem azonban nem igazolódott be.

A Versenytanács tekintettel az előzőekre úgy ítélte meg, hogy a pénztárak jóhiszeműen mulasztották el az egyedi mentesítési kérelem benyújtását. Ezt, valamint a jogsértő magatartás, viszonylag rövid időtartamú fennállását figyelembevéve a Versenytanács a bírság kiszabását mellőzte.

A Tpvt. 62. § (2) bekezdése alapján, ha a Versenytanács a Tpvt. 77. § (1) bekezdésének b) pontja alkalmazásával a gazdasági versenyt korlátozó megállapodást mentesíti a tilalom alól, egyúttal kötelezi az eljárás alá vont vállalkozásokat a Tpvt. 62. § (1) bekezdése szerinti százezer forint összegű eljárási díj megfizetésére.

A Versenytanács a III., V. és VII. r. eljárás alá vont vállalkozásokkal szemben a Tpvt. 72. § (1) bekezdésének a) pontja szerint az eljárást megszüntette, mert e szolgáltató vállalkozások a pénztárakkal fennálló megbízási szerződések alapján végzik az értékesítési (tagtoborzási) tevékenységet, így vettek részt az ezzel összefüggésben álló megállapodás aláírásában, melynek során is a megbízók nevében, kockázatára jártak el.

A határozat felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezés a Tpvt. 83. § (1) és (2) bekezdésein alapul.

Budapest, 1999. június 10.

Fógel Jánosné dr. sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
dr. Sólyom Eszter sk.
Ágoston Marika