Gazdasági Versenyhivatal

Vj-100/2002/72

Nyilvános változat ^[1]

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Magyar Távközlési Rt. (Budapest) ellen gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt indult versenyfelügyeleti eljárásban meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont visszaélt gazdasági erőfölényével azáltal, hogy 2002. február-július időszakban összekapcsolási szolgáltatásainak és saját kiskereskedelmi távbeszélő szolgáltatás-csomagjainak árait egymáshoz képest oly módon állapította meg, hogy az azok között levő árrés mértéke akadályozta más távközlési szolgáltatások piacralépését.

A Versenytanács eljárás alá vontra 70. 000. 000, azaz hetvenmillió Ft. bírságot szab ki, melyet a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül köteles a Gazdasági Versenyhivatalnál a 10032000-01037557. számú bírságbevételi számlára befizetni.

E határozattal szemben a kézhezvételétől számított 30 napon belül az eljárás alá vont a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó, de a Fővárosi Bírósághoz címzett keresettel élhet.

Indoklás

I.

A tényállás

Az eljárás tárgya

• 1.

  A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) azért indított versenyfelügyeleti eljárást a Tpvt. 21. § szerint tiltott gazdasági erőfölénnyel való visszaélés gyanúja miatt, mert feltételezni lehetett, hogy a Magyar Távközlési Rt. (továbbiakban: Matáv) a távbeszélő szolgáltatás nyújtásához szükséges nagykereskedelmi összekapcsolási szolgáltatásainak áraihoz képest saját kiskereskedelmi távbeszélő szolgáltatás-csomagjaiban olyan árakat határozott meg, amelyek a versenytársak számára olyan szűk kiskereskedelmi árrést eredményeznek, amely a hatékony versenytárs szolgáltató számára sem fedezi a kiskereskedelmi szolgáltatás nyújtásához kapcsolódó pótlólagos költségeket, ezáltal veszteségessé teszi a szolgáltatás nyújtását és vélhetően azok piacról való kiszorításához vezet. A GVH által vizsgált időszak kezdetét a távközlési liberalizáció, 2002. februárja jelentette.

A Matáv Rt. tevékenysége

• 2.

  A Matáv Magyarországon fő tevékenységét a távközlési szolgáltatások, ezen belül elsősorban a helyi, belföldi távolsági, vezetékes-mobil irányú és nemzetközi vezetékes távbeszélő szolgáltatások nyújtása képezi. A Matáv koncessziós szolgáltatási területe 36 primer körzetre terjedt ki, ezekben helyi távbeszélő-szolgáltatást nyújt a vállalat. Szolgáltatási területe Magyarország területének mintegy 70 %-át és a lakosság 72 %-át fedi le. Ezen túl a Matáv leányvállalatain keresztül számos más távközlési szolgáltatást (pl. mobil rádiótelefon-szolgáltatás, Internet szolgáltatások), valamint kábeltelevízió szolgáltatást nyújt. Nettó árbevétele 2002-ben 301,538 milliárd Ft, mérleg szerinti eredménye 7,235 milliárd forint volt.

A vizsgált piaci magatartásra vonatkozó szabályozás

• 3.

  2001. december 23-án lépett hatályba a liberalizált távközlési piac működését biztosítani hivatott 2001. évi XL. törvény a hírközlésről (Hkt.). A törvény preambuluma szerint azt "a hírközlési piac fejlődése, védelme, a verseny biztosítása, továbbá a hírközlési hálózatok hatékony együttműködésének biztosítása céljából" alkotta az Országgyűlés. A Hkt. 70. § (2) bekezdése szerint a hírközlési hatóság tevékenységének célja "a tisztességes és szabályozott piaci verseny fenntartásának elősegítése a hírközlési ágazatban, a hírközlési tevékenységet végző szervezetek és személyek jogszabályoknak megfelelő magatartásának felügyelete útján".

• 4.

  A távbeszélő szolgáltatások piacára való belépést a hozzáférés tekintetében a helyi hurok átengedésének a jelentős piaci erővel (JPE) bíró szolgáltatókra vonatkozó kötelezettsége, míg a belföldi távolsági és nemzetközi hívások tekintetében a szolgáltató-választás biztosításának kötelezettsége kívánja elősegíteni, illetőleg e körbe tartozik részben az összekapcsolási kötelezettség is. Az árszabályozás általánosságban megszűnt mind a kiskereskedelmi, mind az összekapcsolási szolgáltatások vonatkozásában. A kiskereskedelmi tarifák esetében a távbeszélő szolgáltatási piacon JPE szolgáltatóra vonatkozóan maradt fenn az ársapkás árszabályozás, az összekapcsolási szolgáltatásokra - amelyeket referencia ajánlatban kell meghirdetnie a távbeszélő és bérelt-vonali szolgáltatási piacon JPE szolgáltatónak - pedig a törvény előírja a költségalapúság kötelezettségét. A költségalapúság megvalósulását a HDB ellenőrzi jóváhagyási joga útján.

• 5.

  A távközlési szolgáltatókat a törvény szerint együttműködési kötelezettség terheli. Ennek keretében a szolgáltatók gazdaságilag és műszakilag indokolt ajánlat esetén kötelesek egymással összekapcsolási, a JPE szolgáltatók pedig az őket megkeresőkkel hálózati hozzáférési szerződést is kötni.

• 6.

  A Hkt. 40. §-a értelmében a jelentős piaci erővel rendelkező távbeszélő, illetve bérelt-vonali szolgáltatást végző, illetőleg ezen szolgáltatások nyújtásához szükséges távközlő hálózattal rendelkező szolgáltató az azonosítását követő harminc napon belül referencia összekapcsolási ajánlatot ( RIO ^[2] ) köteles összeállítani, és a HDB részére jóváhagyás céljából benyújtani. A referencia összekapcsolási ajánlatnak tartalmaznia kell többek között az összekapcsolás földrajzilag meghatározott pontjait, az összekapcsolás lehetséges műszaki megoldásait, az összekapcsoláshoz alkalmazható átviteli utakat, a megajánlott összekapcsolási szolgáltatásokat, a szolgáltató-választás feltételeit, a költségalapúságnak megfelelően kiszámított árakat és alkalmazási feltételeiket, valamint a helyátengedés feltételeit. A HDB a RIO-ban foglaltakat a Hkt-ban meghatározott szempontok alapján, az ott szabályozott eljárásban hagyja jóvá.

• 7.

  A referencia összekapcsolási ajánlatban foglalt díjakra vonatkozó költséglapúság 2003. január 1-ig a teljesen felosztott költségek ( FDC ^[3] ) módszerével is megvalósulhatott, azt követően azonban a hosszú távú előremutató különbözeti költségek ( LRIC ^[4] ) módszere alapján kell a számítást elvégezni. A költségszámítás részletes szabályait a hálózati szolgáltatások költségszámítására vonatkozó szabályokról szóló 1/2002. (I.11.) MeHVM rendelet tartalmazza. A rendelet szerint a távbeszélő, a bérelt vonali és az összekapcsolási piacon JPE szolgáltató köteles költségszámítási modellt kialakítani az összekapcsolási és a RIO szerint nyújtott egyéb szolgáltatások tekintetében, és azt a HBD-hoz jóváhagyás céljából benyújtani.

• 8.

  A hosszú távú előremutató különbözeti költségek számításán alapuló módszertan nem ismeri el teljes egészében a költségalapban a vállalkozás előző évben elszámolt valamennyi költségét; a meglévő infrastruktúra működtetése mellett felmerült tényleges költségeket és ráfordításokat a működés hosszú távon feltételezett hatékonysági és kapacitásbeli tényezőinek módosítása, különböző berendezés-optimalizálási feltételezések és a folyóáras költségelszámolás elve figyelembevételével át kell értékelni. A tőkeköltség és a közös (általános) költségek egységköltségben való érvényesítésének lehetőségét a tőkeköltségszorzó és a felár (egyenlő arányú mark-up) felszámítása teremti meg. A Matáv - a Hkt-ben foglalt kötelezettsége teljesítése érdekében - még a LRIC-alapú költségszámításra vonatkozó részletes előírásokat tartalmazó jogszabály ^[5] megjelenése előtt benyújtotta új költségszámítását a HDB-hez, mely azt 2003. május 19-én kelt határozatával, 2003. január 1-i visszamenőleges hatállyal jóváhagyta.

• 9.

  A távbeszélő-szolgáltatási piacon JPE szolgáltató kiskereskedelmi áraira a Hkt. értelmében is fennmaradt az ársapkás szabályozás; ennek részleteit a távbeszélő szolgáltatási piacon jelentős piaci erővel rendelkező távközlési szolgáltató által nyújtott távbeszélő-szolgáltatás díjairól, valamint az egyetemes távközlési szolgáltatással kapcsolatos díjcsomagokról szóló 3/2002. (I.21.) MeHVM rendelet tartalmazza. A korábban életben levő, 1992. évi LXXII. törvény szerinti szabályozáshoz képest - amikor a miniszter hirdette ki a ténylegesen általa megállapított díjakat - ez a vállalkozások számára lehetővé teszi a bizonyos korlátok közötti szabad ármeghatározást.

• 10.

  A rendelet szerint a távbeszélő szolgáltató az előfizetőtől a szolgáltatás létesítésével összefüggésben egyszeri díjat, majd a szolgáltatás nyújtásához kapcsolódóan rendszeresen (havonta előre) előfizetési díjat, valamint (utólag) sikeres hívásonként hívásfelépítési (ún. kapcsolási) és forgalmi díjat szedhet. Az egyszeri díjak legmagasabb nettó mértékét maga a rendelet meghatározza külön az egyéni és üzleti elfizetőkre, illetve külön a fő- és ikervonalra. A forgalmi díjazás másodperc alapú, és a hívásdíjak az órákban vagy napszakokban meghatározott díjazási időszakokban eltérőek lehetnek.

• 11.

  A távbeszélő szolgáltató jogosult díjcsomagokat képezni, azaz az egyes távbeszélő szolgáltatási díjelemek, illetőleg a szolgáltatás igénybevételének egyes feltételeivel összefüggő díjmértékek egymásra tekintettel való meghatározásával képezni a díjakat. Az egyetemes távközlési szolgáltató ^[6] köteles legalább egy kedvezményes és egy normál díjcsomagot kialakítani.

• 12.

  A hívásdíjakra vonatkozó ársapka szabályozás lényege, hogy a díjak változásának átlagos mértéke egy naptári évben nem haladhatja meg a tárgyévre vonatkozó előremutató fogyasztói árszintemelkedés és a korrekciós tényező összegének a hatékonysági tényezővel csökkentett összegét. A korrekciós tényező mértéke a tárgyévet megelőző évre vonatkozó előremutató fogyasztói árszintemelkedés és az ugyanezen évre vonatkozó tényleges fogyasztói árszintemelkedés különbségének kétharmada. A hatékonysági tényező 3%. Ezeknek a feltételeknek az összes díjelem tekintetében, bevételi arányuknak megfelelően kell teljesülniük. A rendelet szerint 2002 második félévében ilyen módon a helyi hívások díjának átlagos növekedése nem haladhatta meg az 5 %-ot. Ez a mérték az egyetemes szolgáltató normál díjcsomagja esetében 3 % volt.

• 13.

  A Hkt. előírja, hogy a távbeszélő szolgáltató (nem csak a JPE szolgáltató) a belföldi távolsági és a nemzetközi hívások esetében köteles előfizetője számára lehetővé tenni a szolgáltató-választást előválasztás, illetve hívásonkénti előtétválasztás alkalmazásával. A szolgáltató-választás biztosításának módjára vonatkozóan a szolgáltató-választás bevezetésének és alkalmazásának feltételeiről szóló 250/2001. (XII.18.) Korm. rendelet tartalmazza a részletszabályokat.

• 14.

  A rendelet szerint a távbeszélő szolgáltató minden előfizetője számára köteles biztosítani a szolgáltató-választás lehetőségét, kivéve azokat az előfizetőket, akik az egyetemes szolgáltatás keretében nyújtott kedvezményes díjcsomagra fizetnek elő. A szolgáltató-választás kétféle formában valósulhat meg. Egyik esetben az előfizető a belföldi távolsági vagy a nemzetközi vagy mindkét hívástípus tekintetében szerződést köt a választott szolgáltatóval (ún. közreműködő szolgáltatóval), és az adott hívástípus esetében mindig az adott szolgáltatót választja (szolgáltató előválasztás). Az előfizető két különböző szolgáltatót is választhat a két különböző hívástípus bonyolítására. A másik esetben az előfizető hívásonként, esetileg egy előtét-szám tárcsázásával választ szolgáltatót (hívásonkénti előtétválasztás).

• 15.

  Az előfizető mindkét esetben csak olyan szolgáltatót választhat a hivatkozott hívástípusokra, amellyel a hálózati szolgáltatója összekapcsolási szerződést kötött. Szolgáltató-választás esetén a közreműködő szolgáltató köteles elvégezni a hívás végződtetését.

A távbeszélő piac szereplői

• 16.

  A magyar távbeszélő piacon jelen lévő szolgáltatók alapvetően két csoportba sorolhatók: a korábban kizárólagos jogokkal rendelkező koncessziós szolgáltatók és az alternatív szolgáltatók csoportjára. Kizárólagos jogokkal rendelkezett a korábbi távközlési monopólium, a Matáv, az Invitel (korábban Vivendi Telecom Hungary) Rt., az Emitel Rt., a Hunagrotel Rt. és a Monortel Rt. Ezek a szolgáltatók rendelkeznek saját hálózattal, bár azok mérete meglehetősen eltérő, és így a szolgáltatók piaci súlya is különbözik.

• 17.

  Az alternatív szolgáltatók között elsősorban a PanTel Távközlési és Kommunikációs Rt., a PanTel irányítása alatt lévő Novacom Kft., a GTS-Datanet Távközlési Kft., az e-Tel Magyarország Kft. és a British Telecom említhető. Ezen szolgáltatók közül csak a PanTel rendelkezik saját (részben optikai, részben mikrohullámú technológiával működő) hálózattal. A szolgáltatók előfizetői közötti kommunikáció alapfeltétele az, hogy a szolgáltatók hálózatai is összekapcsolódjanak, illetőleg a hálózattal nem rendelkező alternatív szolgáltatók működésének további feltétele, hogy hozzáférhessenek a vezetékes szolgáltatók hálózati (összekapcsolási, hozzáférési és tranzit) szolgáltatásaihoz. Mindennek feltételeit a hálózati (a jelen vizsgálatban érintetten elsősorban az összekapcsolási) szerződések határozzák meg.

Az összekapcsolási szerződések

A Matáv referencia összekapcsolási ajánlata (MARIO)

• 18.

  A Matáv 2002. január 22-én - jóváhagyás végett - benyújtotta a HDB-hez FDC-alapú referencia összekapcsolási ajánlatát, melyet a hatóság - többek között bizonyos RIO-ban szereplő feltételek, illetve a költségmodell és a szolgáltatási díjakat tartalmazó melléklet jogszabályoknak való meg nem felelésére hivatkozva - 2002. március 19-i határozatával nem hagyott jóvá. A Matáv által 2002. április 26-án újonnan benyújtott RIO egyes módosított részeit a HDB 2002. július 18-i határozatával változtatás nélkül jóváhagyta, míg a jóvá nem hagyott szövegrészeket, illetve az ajánlati rendelkezés hiányában kiegészítésként beemelt szövegrészeket megállapította. A jelen vizsgálat szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bíró összekapcsolási szolgáltatások definíciói a MARIO-ban az alábbiak. ^[7]

• 19.

  Helyi Híváskezdeményezés Szolgáltatásnál a Szolgáltató a Hálózatának egy Előfizetői Hozzáférési Pontjáról (E-HP) Szolgáltató-választás útján az Igénybevevő választásával kezdeményezett Belföldi Távolsági, vagy Nemzetközi Hívást továbbítja egy - ugyanazon Alap Zónához tartozó - Helyi Összekapcsolási Pontig. Regionális Híváskezdeményezés Szolgáltatásnál a Szolgáltató a Hálózatának egy Előfizetői Hozzáférési Pontjáról (E-HP) Szolgáltató-választás útján az Igénybevevő választásával kezdeményezett Belföldi Távolsági, vagy Nemzetközi Hívást továbbítja egy - ugyanazon Regionális Zónához tartozó - Regionális Összekapcsolási Pontig. Országos Híváskezdeményezés Szolgáltatásnál a Szolgáltató a Hálózatának egy Előfizetői Hozzáférési Pontjáról (E-HP) Szolgáltató-választás útján az Igénybevevő választásával kezdeményezett Belföldi Távolsági, vagy Nemzetközi Hívást továbbítja egy - másik Regionális Zónához tartozó - Regionális Összekapcsolási Pontig.

• 20.

  Helyi Hívásvégződtetés Szolgáltatásnál az Igénybevevő Hálózatából a Szolgáltató egy Alap Zónájához tartozó Helyi Összekapcsolási Pontra érkező Hívást továbbítja a Szolgáltató egy - ugyanazon Alap Zónához tartozó, Belföldi Földrajzi Számmal azonosított - Előfizetői Hozzáférési Pontjáig (E-HP). Regionális Hívásvégződtetés Szolgáltatásnál az Igénybevevő Hálózatából a Szolgáltató egy Regionális Zónájához tartozó Regionális Összekapcsolási Pontra érkező Hívást továbbítja a Szolgáltató egy - ugyanazon Regionális Zónához tartozó, Belföldi Földrajzi Számmal azonosított - Előfizetői Hozzáférési Pontjáig (E-HP). Országos Hívásvégződtetés Szolgáltatásnál az Igénybevevő Hálózatából a Szolgáltató egy Regionális Zónához tartozó Regionális Összekapcsolási Pontjára érkező Hívást továbbítja a Szolgáltató egy - másik Regionális Zónához tartozó, Belföldi Földrajzi Számmal azonosított - Előfizetői Hozzáférési Pontjáig (E-HP).

• 21.

  Híváskezdeményezés és Regionális Tranzit Szolgáltatás esetében a Szolgáltató egy Harmadik Fél hálózatának Előfizetői Hozzáférési Pontjáról (E-HP) Szolgáltató-választás útján (az Igénybevevő választásával) kezdeményezett - a Szolgáltató által a Harmadik Fél érintett regionális összekapcsolási pontján fogadott - Belföldi Távolsági vagy Nemzetközi Hívást továbbítja a Szolgáltató ugyanazon Regionális Zónához tartozó olyan Regionális Összekapcsolási Pontjára (beleértve a Szeged földrajzi számozási területen létesített Regionális Összekapcsolási Pontját is), amelyen az Igénybevevő Hálózata csatlakozik a Szolgáltató Hálózatához. Híváskezdeményezés és Országos Tranzit Szolgáltatás esetében a Szolgáltató egy Harmadik Fél hálózatának Előfizetői Hozzáférési Pontjáról (E-HP) Szolgáltató-választás útján (az Igénybevevő választásával) kezdeményezett - a Szolgáltató által a Harmadik Fél érintett regionális összekapcsolási pontján fogadott - Belföldi Távolsági vagy Nemzetközi Hívást továbbítja a Szolgáltató valamely másik Regionális Zónájához tartozó olyan Regionális Összekapcsolási Pontjára (beleértve a Szeged földrajzi számozási területen létesített Regionális Összekapcsolási Pontját is), amelyen az Igénybevevő Hálózata csatlakozik a Szolgáltató Hálózatához.

• 22.

  Hívásvégződtetés és Regionális Tranzit Szolgáltatás esetében az Igénybevevő Hálózatából a Szolgáltató egy Regionális Zónájához tartozó Regionális Összekapcsolási Pontra (beleértve a Szeged földrajzi számozási területen létesített Regionális Összekapcsolási Pontját is) érkező Hívást továbbítja - a Harmadik Fél hálózatában történő végződtetés céljából - ugyanazon Regionális Zónához tartozó olyan regionális összekapcsolási pontjára, amelyen valamely Harmadik Fél hálózata csatlakozik a Szolgáltató Hálózatához. Hívásvégződtetés és Országos Tranzit Szolgáltatás esetében az Igénybevevő Hálózatából a Szolgáltató egy Regionális Zónájához tartozó Regionális Összekapcsolási Pontra (beleértve a Szeged földrajzi számozási területen létesített Regionális Összekapcsolási Pontját is) érkező Hívást továbbítja - Harmadik Fél hálózatában történő végződtetés céljából - a Szolgáltató valamely másik Regionális Zónához tartozó olyan regionális összekapcsolási pontjára, amelyen valamely Harmadik Fél hálózata csatlakozik a Szolgáltató Hálózatához.

• 23.

  Az ún. "és Tranzit" szolgáltatások igénybevételének minden esetben feltétele, hogy a jogosult szolgáltató és a harmadik fél között legyen erre vonatkozó megállapodás.

• 24.

  A bemutatott szolgáltatások egyszeri és havi, valamint az igénybevételen alapuló díjait a MARIO 8.B melléklete tartalmazza. Jelen fejezetben csak a vizsgálat szempontjából releváns összekapcsolási forgalmi díjakat emeljük ki. Ezek az FDC-alapú MARIO-ban az alábbiak szerint alakultak.

MARIO-szolgáltatás megnevezése	MARIO-díj (Ft/perc)
	csúcsidőben	csúcsidőn kívül
Helyi híváskezdeményezés	5,44	2,03
Regionális híváskezdeményezés	6,46	2,41
Országos híváskezdeményezés	8,32	3,11
Helyi hívásvégződtetés	5,07	1,90
Regionális hívásvégződtetés	6,09	2,27
Országos hívásvégződtetés	7,95	2,97
Híváskezdeményezés és regionális tranzit	1,21	1,21
Hívásvégződtetés és regionális tranzit	1,21	1,21
Híváskezdeményezés és országos tranzit	2,41	2,41
Hívásvégződtetés és országos tranzit	2,41	2,41

• 25.

  Tekintettel arra, hogy a Hkt. az FDC-alapú költségszámítási módszertan alkalmazását csak a 2002. évre vonatkozóan engedélyezte, a Matáv 2002. november 5-én jóváhagyás végett benyújtotta a LRIC-alapú költségszámítási módszertan alkalmazásával készített referencia-ajánlatát. A HDB a módosított MARIO-t 2003. január 24-én kelt DB-553-2/2003. számú határozatában nem hagyta jóvá, és egyben új ajánlat benyújtására kötelezte a Matáv-ot. A 2003. március 3-án benyújtott új ajánlatot a HDB - hiánypótlást követően - 2003. május 19-én hagyta jóvá, az összekapcsolási szolgáltatások árai tekintetében 2003. január 1-i visszamenőleges hatállyal. A LRIC-es MARIO-ban az összekapcsolási forgalmi szolgáltatások díjai a korábbi, FDC-alapú ajánlathoz képest csökkentek. A 2003. január 1-től érvényes LRIC-alapú díjakat az alábbi táblázat tartalmazza.

MARIO-szolgáltatás megnevezése	MARIO-díj (Ft/perc) 2003. január 1-től
	csúcsidőben	csúcsidőn kívül
Helyi híváskezdeményezés	4,48	1,65
Regionális híváskezdeményezés	5,93	2,19
Országos híváskezdeményezés	6,88	2,54
Helyi hívásvégződtetés	3,93	1,45
Regionális hívásvégződtetés	5,38	1,99
Országos hívásvégződtetés	6,34	2,24
Híváskezdeményezés és regionális tranzit	1,18	1,18
Hívásvégződtetés és regionális tranzit	1,18	1,18
Híváskezdeményezés és országos tranzit	1,92	1,92
Hívásvégződtetés és országos tranzit	1,92	1,92

Kereskedelmi alapú összekapcsolási szerződések

• 26.

  A hatósági árszabályozás megszűntét követő, de a Hkt. 40. §-a szerinti referencia összekapcsolási ajánlatok HDB általi jóváhagyását megelőző időszakra vonatkozóan a Matáv és a vele összekapcsolódni szándékozó (alternatív) szolgáltatók a távközlési szolgáltatások nyújtása érdekében kereskedelmi alapú hálózati szerződéseket kötöttek egymással. Az első ilyen szerződés - a Matáv nyilatkozata szerint - a Vivendi és a Matáv között jött létre. Ez, a PanTel-es és valamennyi később megkötött (eTel, GTS, Novacom), a HDB-hez 2002. április 25-én benyújtott második MARIO-tervezettel összhangban lévő összekapcsolási szerződés az összekapcsolási forgalmi szolgáltatások definícióit a később elfogadott MARIO szerinti tartalommal használta, a megállapított díjak azonban - bár szolgáltatónként egységesek voltak - eltértek az FDC-alapú díjaktól, illetve a forgalmi szolgáltatások között nem szerepeltek a tranzit szolgáltatások.

Szolgáltatás megnevezése	Kereskedelmi díj (Ft/perc) [8]
	csúcsidőben	csúcsidőn kívül
Helyi híváskezdeményezés	9,35	4,97
Regionális híváskezdeményezés	9,99	5,24
Országos híváskezdeményezés	11,58	5,91
Helyi hívásvégződtetés	4,92	2,53
Regionális hívásvégződtetés	5,53	2,84
Országos hívásvégződtetés	7,02	3,61

• 27.

  A díjak jellemzően úgy változtak a MARIO-ban, hogy az egyszeri díjak jelentős mértékben csökkentek, míg a rendszeres havi díjak növekedtek. Annak ellenére, hogy a kereskedelmi alapú összekapcsolási szerződéseket átmeneti állapotnak szánták, MARIO-alapú szerződést ezen szolgáltatók közül a vizsgált időszakban kizárólag a GTS kötött a Matáv-val (az eTel esetében a szerződés létrejöttének egyetlen feltétele egy bankgarancia, míg a Novacom szerződése megszűnt). Ugyancsak nem került sor a PanTel szerződésének MARIO-alapú szerződéssé történő átalakítására, bár erre vonatkozó szándék vagy kötelezettségvállalás a benyújtott eredeti szerződésben sem szerepelt. ^[9]

A Matáv végfelhasználóknak kínált termékei (kiskereskedelmi piac)

• 28.

  A távbeszélő szolgáltatók a végfelhasználók számára alapvetően hangátviteli, beszédcélú hozzáférési és hívás-szolgáltatásokat, valamint ezeket az alapszolgáltatásokat kiegészítő szolgáltatásokat kínálnak. Ezek a szolgáltatások tipikusan csomagokban kerülnek értékesítésre. Felhasználási szokásaikra tekintettel a szolgáltatók eltérő csomagokat alakítanak ki a lakossági és üzleti előfizetőknek, illetőleg az egy felhasználói csoportba tartozó fogyasztók eltérő igényei alapján alakítják az egyes szegmensekben a különböző csomagok tartalmát. A Matáv üzleti előfizetőknek az alábbi csomagokat kínálta, illetve kínálja jelenleg is.

• 29.

  A Matáv listaáras tarifacsomagja a Bázis díjcsomag, amely 2001. február 1-től viseli ezt a nevet. A díjcsomagot mind a lakossági, mind az üzleti előfizetők választhatják. A csomag célcsoportját a Matáv nyilatkozata szerint azok az előfizetők képezik, akik nem kívánnak más Matáv-díjcsomagot igénybe venni, illetőleg igénybe kívánják venni a szolgáltató-választást.

• 30.

  A Matáv üzleti előfizetőknek az ún. Ritmus díjcsomag-családot kínálta és kínálja (változó tartalommal és feltételekkel). A díjcsomag-család bevezetésére 2002. február 1-én került sor. A család tagjai a Ritmus100, Ritmus200 és Ritmus300 tarifacsomagok voltak, melyek mindegyikéhez hozzátartozhatott az előfizető választása szerint a Ritmus+ nemzetközi modul. E díjcsomagokra az előfizetők határozott időre szóló előfizetési szerződéseket tudtak kötni. A határozott idő letelte előtt a szerződésmódosítás vagy a szerződés felmondása kötbér fizetéséhez kötött. A kötbér mértéke a havidíj 24-szerese. Amennyiben az előfizető a határozott idő letelte előtt más Ritmus csomagra akart áttérni, a kötbér fizetése alól mentesült. A Ritmus díjcsomagok bármelyikének igénybevétele esetén az előfizető lemond a szolgáltató-választás lehetőségéről. Emellett nem jogosult bizonyos, a Matáv által egyébként nyújtott kedvezmények (pl. "Kedvenc Szám", "Kedvenc ország", illetve kiegészítő díjcsomagok) igénybevételére.

• 31.

  A Ritmus100 csomag célcsoportját a kisebb vállalkozások, az ún. SOHO ^[10] szegmens képezték. A csomag előfizetői csúcsidőben a Bázis díjcsomaghoz képest kedvezőbb percdíjakkal, csúcsidőn kívül pedig a Bázis csomagban meghirdetett díjakon telefonálhattak. A csúcsidő munkanapokon reggel 7.00-től délután 18.00 óráig tartott. A Ritmus100+ csomagra ehhez képest azoknak volt érdemes előfizetni, akik nemzetközi hívásokat is rendszeresen bonyolítanak.

• 32.

  A Ritmus200 díjcsomag célcsoportja a nagyobb vállalkozások köre volt, ami abban is megjelent, hogy az igénybevétel feltétele havi minimum 1.500 percnyi hívás bonyolítása. A díjcsomag percdíjai csúcsidőben a Ritmus100 percdíjainál is kedvezőbbek, míg csúcsidőn kívül annál drágábbak voltak (ez az előfizető felé ugyanakkor egész nap azonos percdíjként jelent meg). A csúcsidő munkanapokon 0.00-tól 24.00 óráig tartott. Ehhez a díjcsomaghoz is választható volt nemzetközi modul, ebben az esetben a minimálisan vállalt havi beszédperc 1.800-ra emelkedett.

• 33.

  A Ritmus300 díjcsomag a Matáv nyilvánosan meg nem hirdetett csomagja volt, ez gyakorlatilag egyedi kedvezményként került értékesítésre a (leg)nagyobb üzleti előfizetőknek. Az igénybevétel feltétele havi (...) percnyi beszélgetés folytatása volt, amely a nemzetközi modul választása esetén (...) percre nőtt. A csúcsidő e csomagban is munkanapokon 0.00-tól 24.00 óráig tartott.

• 34.

  A Bázis díjcsomag és az ehhez képest kedvezményes Ritmus díjcsomagok díjainak összevetését tartalmazza az alábbi táblázat:
  
  A Matáv Bázis és Ritmus díjcsomagjai 2002. február 1-én érvényes előfizetői tarifáinak összevetése (nettó árak forintban)

	Bázis		Ritmus100		Ritmus200		Ritmus300
Előfizetési díj [11]	2398		300-1.500		1.000-5.000		(...)
Kapcsolási díj	3,80		2,50		1,00		(...)
Forgalmi díjak	csúcs	kedv.	csúcs	kedv.	csúcs	kedv.	csúcs	kedv.
Helyi	7,20	3,60	7,00	3,60	6,60	6,60	(...)	(...)
Helyközi I.	7,20	3,60	7,00	3,60	6,60	6,60	(...)	(...)
Helyközi II.
Matáv-Matáv	15,00	9,00	13,00	9,00	12,00	12,00	(...)	(...)
Matáv-Vivendi	15,00	9,00	13,00	9,00	12,00	12,00	(...)	(...)
Matáv-Monortel	15,00	9,00	13,00	9,00	12,00	12,00	(...)	(...)
Belföldi távolsági III.
Matáv-Matáv	24,00	12,00	18,00	12,00	16,20	16,20	(...)	(...)
Matáv-Vivendi	24,00	12,00	18,00	12,00	16,20	16,20	(...)	(...)
Matáv-Emitel	24,00	12,00	18,00	12,00	16,20	16,20	(...)	(...)
Matáv-Monortel	24,00	12,00	18,00	12,00	16,20	16,20	(...)	(...)
Matáv-HTCC	24,00	12,00	18,00	12,00	16,20	16,20	(...)	(...)
Mobil
Matáv-PGSM	63,00	38,00	63,00	38,00	60,00	60,00	(...)	(...)
Matáv-Westel	60,00	40,00	60,00	40,00	57,00	57,00	(...)	(...)
Matáv-Vodafone	61,00	45,00	61,00	45,00	58,00	58,00	(...)	(...)

• 35.

  A fentiekhez képest a Bázis díjcsomag tarifái 2002 szeptemberében úgy változtak, hogy az előfizetési díj nőtt (nettó 2.464 Ft-ra), a kapcsolási díj csökkent (nettó 3,40-re), a helyi és helyközi I. díjzónában azonban drágább lett a hívásdíj, illetve nőttek a helyközi II. és III. díjzónában a nem Matáv-Matáv hívásirányokban a díjak, míg a mobilhívások ára nem változott:
  
  A Bázis díjcsomag forgalmi tarifáinak változása 2002. szeptemberben (nettó árak forintban)

Hívásirány	Csúcsidőben	Csúcsidőn kívül
Helyi	7,92	3,90
Helyközi I.	7,92	3,90
Helyközi II.
Matáv-Matáv	15,00	9,00
Matáv-Vivendi	16,00	10,08
Matáv-Monortel	16,60	9,44
Belföldi táv. III.
Matáv-Matáv	24,00	12,00
Matáv-Vivendi	25,00	13,12
Matáv-Emitel	25,40	12,36
Matáv-Monortel	25,60	12,44
Matáv-HTCC	26,52	13,86
Mobil
Matáv-PGSM	63,00	38,00
Matáv-Westel	60,00	40,00
Matáv-Vodafone	61,00	45,00

• 36.

  A KSH kimutatása szerint ^[12] 2002. december 31-én összesen 1.152.221 vállalkozás (ebből egyéni vállalkozás 708.513 db.) működött Magyarországon, ezen felül az egyéb, üzleti előfizetés igénybevételére alkalmas további szervezetekkel (pl. költségvetési intézmények) együtt ez a szám 1.236.890. Ehhez képest a Ritmus díjcsomagnak együttesen 2002. augusztusában (...), 2003. áprilisában (...)előfizetője volt.

• 37.

  A fenti Ritmus díjcsomagok tarifái nem változtak, de jelenleg a díjcsomagokra ebben a formában már nem lehet előfizetni. A Matáv a Ritmus díjcsomag-családot az alábbiak szerint alakította át. A korábbi vállalt beszédforgalomtól függően kialakított csomagokat egy másik struktúra váltotta fel, amelyben az egyes csomagok az előfizető által gyakrabban használt hívásirányok alapján nyújtják a kedvezményes percdíjakat. A Ritmus Standard díjcsomag ilyen értelemben a minden irányba, de nem kiemelkedően sokat telefonáló üzleti előfizetőknek megfelelő megoldás. A Ritmus Helyi tarifacsomag a helyi és helyközi I. és II. hívásokat inkább bonyolító előfizetők igényeit, a Ritmus Belföldi az inkább belföldi távolsági hívásokat bonyolítókat, míg a Ritmus Mobil csomag az elsősorban mobilhívásokban érdekelteket célozza meg. A Ritmus Csúcs díjcsomag egyesíti a kedvezményes belföldi távolsági és mobil hívásdíjak előnyeit.

• 38.

  Az üzleti fővonal előfizetési díja minden tarifacsomag választása esetén nettó 3424 Ft, ehhez kell még számítani a csomag külön havidíját (ez nettó 300-1500 Ft a díjcsomagtól függően), valamint a forgalmi díjakhoz számítandó a kapcsolási díj (általában nettó 1,50 Ft, a Ritmus csúcs díjcsomagban nettó 1,00 Ft). A díjcsomag igénybevételének feltételei a korábbi Ritmus csomagokhoz hasonlóak: a díjcsomagokra szerződő előfizető vállalja, hogy minden hívásirányban a Matávot választja, azaz a szolgáltató-választás lehetőségével nem él, valamint a szerződések határozott időre jönnek létre, a határozott idő letelte előtt csak kötbér megfizetése mellett lehet azokat felmondani.

A többi szolgáltató üzleti előfizetőknek szóló ajánlatai

• 39.

  A vizsgált időszakban más szolgáltatók, így a Pantel, és a Vivendi is kínált csomagokat az üzleti előfizetők számára. A Matáv számla alapú elemzése alapján kimutatta, hogy a 2002. április-június időszakban Ritmus díjcsomaggal rendelkező előfizetőinek (...)%-a jobban járt volna, ha a Pantel PanPhone tarifacsomagját választja, (...)%-uk a Vivendi különböző csomagjaival járt volna jobban, míg (...)%-uk a Bázis csomag választása esetén fizetett volna kisebb számlát.
  
  A Matáv ^[13] Bázis, Ritmus100 és 200, valamint a PanTel ^[14] és a Vivendi előválasztásos díjcsomagok belföldi távolsági és mobil forgalmi díjainak összevetése (nettó Ft/perc)

	Bázis		Ritmus100		Ritmus200		PanPhone CPS		Váltószám üzleti
Számlázási időszak	CS [15]	K [16]	CS	K	CS	K	CS	K	CS	K
Belföldi táv.	15-24	9-12	13-18	9-12	12-16,20	12-16,20	17,40-20,40	11,30-15,70	17	10
Mobil	60-63	38-45	60-63	38-45	57-60	57-60	58,60	52,80	55	38

• 40.

  Mindamellett azt is figyelembe kell venni a szolgáltató-választás esetén, hogy az előfizető ugyancsak fizethet havidíjat: ez a PanPhone CPS csomagban havi nettó 20.000 Ft, amely teljes egészében lebeszélhető, azaz tulajdonképpen havi minimum forgalmi feltételnek felel meg; a Váltószám üzleti csomagban pedig egyértelműen havi minimális forgalom került meghatározásra, 8.000 Ft összegben.

II.

A vizsgálati jelentés

• 41.

  A vizsgálók indítványozták annak megállapítását, hogy a Matáv 2002. februártól kezdődően folyamatosan megsértette a Tpvt. 21. § a) és i) pontját, amikor vizsgálati jelentésben meghatározott összekapcsolási és a hangszolgáltatások nyújtásának kiskereskedelmi piacán, illetőleg piaci szegmensein gazdasági erőfölényével visszaélve olyan árakat alkalmazott, amelyek korlátozták, illetve megakadályozták a versenytársak és potenciális versenytársak piacra lépését, illetve veszélyeztetik a versenytársak piacon maradásának lehetőségét.

• 42.

  Megállapíthatónak találták, hogy a Matáv erőfölénnyel való visszaélésben megnyilvánuló jogsértést követett el azáltal, hogy a MARIO hatálybalépése előtti időszakban az üzleti előfizetők körében úgy állapította meg kiskereskedelmi díjait és az ezen szolgáltatások versenytársak általi nyújtásához elengedhetetlenül szükséges nagykereskedelmi szolgáltatások árát, hogy a közöttük kialakult árrés negatív volt, nem fedezte a felmerült hálózati költségeket, és különösen nem tette lehetővé a kiskereskedelmi költségek fedezését, valamint a tulajdonosok által elvárt haszon realizálását, s ezáltal alkalmas volt arra, hogy megakadályozza a piacra történő belépést, illetve kiszorítsa a piacon már megjelent versenytársakat.

• 43.

  Ugyancsak jogsértőnek találták a Matáv azon jelenleg is folytatott árazási magatartását - a szolgáltató-választás vizsgált díjcsomagok tekintetében történő kizárásával kiegészülve -, hogy a kis- és a középvállalati szegmensen az ezen előfizetők számára legfontosabb helyi és helyközi I. típusú hívások vonatkozásában költség alatti árakat alkalmaz, hosszú távra kiszorítva ezzel ezekről a piacokról versenytársait. Szintén piackiszorító hatással szembesülnek a versenytársak a nagyvállalati ügyfeleket magába foglaló piacon, ahol a helyi és helyközi I. típusú hívások esetében szintén nem fedezik a kiskereskedelmi díjak a szükséges nagykereskedelmi szolgáltatások árát, azonban ezen előfizetők esetében a szolgáltató-választásos megoldások a fogyasztói preferenciák miatt nem jelentenek releváns alternatívát, így itt a szolgáltató-választás Matáv általi kizárása nem fejthet ki érdemi hatást. A vizsgálat megállapításai szerint a kiszorítás tehát nem a Matáv árazási magatartásának, sokkal inkább a számhordozhatóság hiányának következménye, így e tekintetben jogsértés a Matáv részéről nem állapítható meg.

• 44.

  A vizsgálók a helyi hozzáférési hiány pótdíj felszámításával kapcsolatos gyakorlat elemzése során azt találták, hogy a jogszabályban foglalt lehetőség a Matáv üzleti csomagjai esetében vélhetően nem indokolt, a hatályos összekapcsolási szolgáltatási díjak és kiskereskedelmi tarifák mellett nagymértékben hozzájárul az alternatív szolgáltatók piacra való belépésének megnehezítéséhez. A HHH mértékének mérséklése bizonyos piaci szegmensek esetében érezhető kedvező hatással járt, azonban nem minden piacon eredményezett olyan radikális változást, ami az új piaci belépők helyzetét számottevő mértékben megkönnyítette volna.

III.

A Matáv Rt. álláspontja

• 45.

  A Matáv Rt. az eljárás során több alkalommal, különösen a vizsgálati jelentés, majd az annak irányát lényegében követő előzetes versenytanácsi álláspont kapcsán is tett észrevételeket. Álláspontjának lényege az alábbiakban foglalható össze.

• 46.

  A Matáv Rt. véleménye szerint téves és törvénysértő az a jogi megközelítés, hogy a Tpvt. hatálya kiterjed a Matáv Rt. azon piaci magatartására, amely a Hkt. szerint számára lehetséges - azaz, külön törvény felhatalmazása alapján tanúsított - piaci magatartás.

• 47.

  A Matáv beadványaiban számos pontban cáfolta a vizsgálati jelentésben és az annak megállapításait átvevő előzetes álláspontban foglalt piacmeghatározást. Állítása szerint

• • -

    nincs elkülönült hozzáférési kiskereskedelmi piac;

• • -

    nem a hívásirányok az elkülönült érintett áruk, hanem a szolgáltatáscsomagok;

• • -

    a szolgáltatáscsomagok között csak volumenkülönbség van, így a Ritmus csomagok, illetve az azt igénybe vevő vállalkozók egy érintett piacot alkotnak;

• • -

    a piac részei a versenytárs szolgáltatók ajánlatai és a Bázis díjcsomag is.

• 48.

  Mindezek alapján az érintett kiskereskedelmi piac az összes, üzleti előfizetőnek nyújtott mobil és vezetékes, a beszédalapú kommunikációt és az elérést lehetővé tevő szolgáltatáscsomag. A piacot nem szabad a szolgáltatók által kialakított csomagok alapján megállapítani, hanem a kereslet jellemzőit kell figyelembe venni. Elfogadva, hogy a lakossági és üzleti előfizetők között különbség tehető, az üzleti előfizetőkön belül nincsenek jelentős minőségi eltérések. A fogyasztói igény ugyanaz minden szegmensben: a beszédalapú kommunikáció. Legfeljebb a nagyvállalatok komplex távközlési-IT szolgáltatások (ideértve az adattovábbítást és az integrált szolgáltatásokat) iránti igénye lehet eltérő keresleti jellemző.

• 49.

  Érintett nagykereskedelmi piac csupán a helyi híváskezdeményezés és végződtetés. A tranzitszolgáltatások tekintetében nemhogy reális alternatíva a versenyző saját hálózat építése, de már jelenleg is számos versenyző hálózat van az országban. A nagyobb vállalatok szegmense elképzelhető, hogy külön nagykereskedelmi hozzáférési piacot alkot, melyek számára az érintett piac magában foglalja helyettesítő áruként a hálózatépítést is. Az egyedi hálózatok kiépítéséről a szolgáltatók nyilvánvalóan az adott előfizetőtől származó összes várható bevétel alapján (azaz a hangszolgáltatások mellett az egyéb távközlési szolgáltatások figyelembevételével) dönt. E vállaltok számára reális alternatíva a párhuzamos helyi hurok, illetve más hálózat kiépítése.

• 50.

  A Hkt. értelmében a Matáv Rt. jelentős piaci erővel rendelkezik a távbeszélő piacon, továbbá a HDB határozata alapján (DB-3605-1117/2002) a bérelt vonali piacon. Sem jogszabályi rendelkezés, sem HDB határozat alapján nem rendelkezik azonban jelentős piaci erővel az összekapcsolási piacon.

• 51.

  A Matáv Rt. szerint a tranzit piac potenciális versenypiac. A helyi híváskezdeményezési és végződtetési szolgáltatások tekintetében elismerte, hogy valószínűleg nem volt általános jelleggel helyettesítő szolgáltatás. A kiskereskedelmi piacon a nagyvállalatok estében a szűkebb és koncentráltabb fogyasztói körre tekintettel sokkal élesebb versenyt valószínűsít. A piaci részesedéseket az üzleti előfizetőknek nyújtott távbeszélő szolgáltatáscsomagokból lehet kiszámítani. E módszer alapján is kétségkívül a Matáv volt a legnagyobb szereplő 2002-ben, azonban e részesedés jelentős mértékben a nagy mennyiségű üzleti Bázis-előfizetőnek köszönhető.

• 52.

  A Matáv Rt. gazdasági erőfölénnyel való visszaélésben megnyilvánuló jogsértést nem követett el. A GVH vádjai gyakorlatilag a csomagalkotás lehetőségét vitatná el a Matáv-tól, ami viszont jogszabály által biztosított lehetősége. Még a jelentős méretű piaci szereplőtől sem lehet elvárni, hogy ne versenyezzen az új piacralépőkkel az ügyfelek megszerzése érdekében. Ennek egyik módja lehet az élénk árverseny, ami csak felfaló árazás esetén sértené a verseny struktúráját. A vélt visszaélés kapcsán hangsúlyozza, hogy

  nincs helye hívásirányonkénti vizsgálatnak, a csomagon belüli szolgáltatások keresztfinanszírozását nem lehet versenyjogilag kifogásolni;
  az analízis számos módszertani hibától szenved: nem veszi figyelembe a nagyobb költségviselő képességgel rendelkező hozzáadott értékű szolgáltatásokat és a nemzetközi hívásokat;
  nem okozott a piacról kiszorító, onnan távoltartó hatást;
  a helyi hozzáférési hiány-kiegyenlítés felszámolása nemcsak indokolt, de szükségszerű is.

• 53.

  A csomag mint áru törvényszerűen hívásirányok és szolgáltatáselemek közötti keresztfinanszírozást tartalmaz. Egy csomagon belül akár nulla is lehetne egy bizonyos hívásirány díja, és ebből még nem következne az árprés vádja. A csomagon belüli árképzést versenyjogi értelemben csak akkor lehet jogsértő, ha a csomagban valamelyik ár önálló releváns piacnak minősülő szolgáltatás áraként értelmezhető, és ez az ár a LRIC ár alatt vagy a SAC ár felett van - ilyenkor túlzottan magas vagy alacsony árat lehetne kifogásolni. Ha a fenti tartományokon belül maradó árképzés mégis versenytorzulást okozna, azzal szemben ágazatpolitikai-szabályozási, nem pedig versenyjogi eszközökkel kell fellépni.

• 54.

  Alapvető hibája a vizsgálatnak, hogy az állítása szerint szintén az érintett piacon levő Bázis díjcsomagot nem vették figyelembe az elemzés elkészítésekor. A vizsgálat által azonosított érintett piacokat (mikro-, kis-, közép- és nagyvállalatok hívásirányonkénti piaca) elfogadva is megalapozatlan a számítás a Bázis csomag figyelmen kívül hagyása miatt.

• 55.

  Ami a kereskedelmi alapú összekapcsolási szerződéseket illeti, a Matáv Rt.-t a DB-1629-15/2002. számú határozatában a HDB kötelezte arra, hogy a MARIO elfogadása előtt, a referenciaajánlat végleges feltételeinek ismerete nélkül kössön összekapcsolási szerződéseket azokkal, akik igénylik azt. A Hkt. 42. § (2) bekezdésének RIO előtti alkalmazására vonatkozóan a HDB elvi állásfoglalást adott ki, mely tartalmazta az elszámoló áras megállapodás lehetőségét. A Matáv Rt. - mivel a szerződéskötések időpontjában még nem rendelkezett FDC alapú árakkal - a HDB által is támogatott árazási elvet követve elszámoló árakat tartalmazó megállapodásokat írt alá. A későbbi viták elkerülése érdekében azonban a szerződések mindegyike tartalmaz visszamenőlegességre vonatkozó részeket, azaz a MARIO elfogadása, illetve a MARIO alapú összekapcsolási szerződés megkötése után a HDB által jóváhagyott díjak - a szerződés aláírásának időpontjáig - visszamenőlegesen alkalmazandók. Ennek tudatában, valamint a MARIO díjak ismeretében a társszolgáltatók piacszerzésének nem lehetett akadálya az átmeneti összekapcsolási szerződésekben szereplő díjak mértéke. 2003 elején a HDB közleményt adott ki arról, hogy a LRIC díjak január 1-ig való visszamenőleges érvényesítését fogja előírni, így a szolgáltatók 2003-ban is az év elejétől előretekintően számolhattak a MARIO díjak csökkenésével, így üzleti terveiket a szerződésbeli elszámoló árak helyett a várható díjra alapozhatták.

• 56.

  A vizsgált időszakban a kifogásolt díjak jogilag nem érvényesültek a piacon, csak a MARIO-FDC, majd 2003. január 1-től a MARIO-LRIC díjak irányadóak a Matávtól nagykereskedelmi szolgáltatásokat igénylő szolgáltatókra. A szolgáltatók nemcsak az átmeneti díjakat ismerték, hanem azt is, hogy az átmeneti időszak után jóváhagyott díjak visszamenőlegesen alkalmazandóak lesznek a szerződéskötés időpontjára. A szolgáltatók így fel tudták mérni piacralépésük feltételeit, és ha akartak, a fenitek ismeretében be tudtak lépni a piacra, amint azt a piacon ténylegesen megjelenő szolgáltatások is bizonyítják.

• 57.

  Az árprés megállapításához nem elég egy termék kezdeti létszakaszát figyelni: ekkor nincs volumenhozadék, természetes a veszteség, nem egyértelmű a termék nyereségessége. A 2002. február-júniusi időszak olyan rövid, hogy ezen időszak alatt nem lehet megítélni a versenytársak kizárására vonatkozó alkalmasságot. Ezen időszak a piacralépéshez vezető felkészülés időszakának tekinthető. Ezt igazolják a 251/2001. Korm. rendelet által meghatározott szerződéskötésre rendelkezésre álló időtartamok is: ezek betartásával a kereskedelmi szerződések árainak alkalmazására egyáltalán nem is lett volna lehetőség. A jogszabályok szerinti lehető legkorábbi 2002. január 22-i indulást feltételezve és a rendelet szerinti időtartamokat kihasználva 2002. június végén, július elején indulhatott volna az első versenytárs a piacon.

• 58.

  A kilátásba helyezett bírság kapcsán a Matáv annak eltúlzott mértékét kifogásolta. Az állítólagos jogsértés kapcsán meghatározónak nevezte az állami ráhatást:

  a helyi hozzáférés hiány-pótdíj felszámítása jogszabályon alapul;
  a kereskedelmi szerződések megkötésére a HDB kötelezte a Matávot;
  a hírközlési hatóságnak a versenyszempontokat kötelezően figyelembe kellett vennie;
  a hírközlési hatóság törvényi együttműködési kötelezettsége keretében a GVH álláspontját is kikérte;
  a szolgáltató-választás kizárását és az állítólagos árprést okozó díjakat tartalmazó általános szerződési feltételeket a HIF minden jogszabálynak való megfelelés szempontjából ellenőrizte;
  a hírközlési hatóság nem kifogásolta az általános szerződési feltételeket az annak ellenőrzésére számára nyitva álló időn belül.

IV.

Jogi értékelés

A Tpvt. alkalmazhatósága

• 59.

  Mivel jelen eljárás egy részben szabályozott gazdasági ágazatban működő távközlési szolgáltató árképzési magatartásának jogszerűségét vizsgálja, elsőként tisztázni kell a Tpvt. hatályának, illetve alkalmazhatóságának kérdését. A Tpvt. 1. §-a úgy fogalmaz, hogy a törvény hatálya kiterjed a vállalkozás piaci magatartására, "kivéve, ha törvény eltérően rendelkezik".

• 60.

  További - az első kérdéssel részben átfedő - kérdés, hogy az ágazati szabályozás olyan jellegű, tartalmú, terjedelmű-e, hogy az általa "igazgatott" vállalat valójában nem saját, autonóm érdekei, üzleti tervei szerint cselekszik, hanem az állami intézkedés végrehajtójaként. Ilyen esetben a vállalat magatartása nem nevezhető autonóm piaci magatartásnak. Vizsgálni kell, hogy jogszabály vagy hatósági határozat teljesen kizárja-e a vállalkozás cselekvési szabadságát, vagy enged, és ha igen, mennyi teret enged a piaci magatartás szabadon való kialakítására. A versenytörvény 21. §-ába foglalt tilalmat ennek megfelelően nem lehet érvényesíteni, ha adott magatartás állami intézkedés egyenes következménye, amennyiben alapvetően hiányzik a magatartás piaci, gazdasági jellegéhez szükséges vállalati autonómia. Amennyiben az állami intézkedés befolyással van ugyan a piaci magatartásra, de hagy mozgásteret a vállalati szabad döntésnek, akkor alkalmazható a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést tiltó Tpvt. szakasz, legfeljebb a kiszabható bírság összegének megállapításakor veendő figyelembe az állami közrehatás szerepe, jellege, mintegy enyhítő tényezőként.

• 61.

  Ami a Tpvt. 1. § értelmezését illeti, a Versenytanács szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy a más törvényben foglalt felhatalmazás csak szigorú megkötésekkel zárhatja ki a Tpvt. alkalmazhatóságát. Mivel a Tpvt. 1. §-ban foglalt, "amennyiben törvény eltérően rendelkezik" fordulat főszabály alóli kivétel, azt alapelvi jelleggel szűken szabad csak értelmezni. Ez felel meg annak a jogalkotói akaratnak, amely a Tpvt-t minden gazdasági szektorban irányadó viselkedési kódexnek szánta. Nem adható e fogalomnak a Matáv Rt. által sugallt olyan széles értelmezés, amely mindenféle, akár közvetett jellegű felhatalmazást olyannak tekint, mely kimeríti e kivétel tartalmát. A Versenytanács álláspontja szerint a felhatalmazásnak törvényben kell testet öltenie (vagy arra egyértelműen visszavezethetőnek lennie), továbbá ki kell, hogy tűnjék az a kivételes jogalkotói szándék, hogy a versenytörvény főszabályként minden gazdasági ágazatban akadálymentes érvényesülése elvének gátat szabjon.

• 62.

  A Hkt. azonban kifejezetten nem rendelkezik úgy, hogy a vizsgálatban érintett magatartásokra a Tpvt. szabályait nem kell, vagy nem lehet alkalmazni, így a versenytörvény hatálya erre hivatkozással nem kifogásolható. A Hkt-ban található, a verseny elősegítésére vonatkozó általános hivatkozások, "cél-szabályok" nem járhatnak a kifejezetten a gazdasági verseny védelmével megbízott közigazgatási szerv hatáskörének elvonásával.

• 63.

  Önmagában az a tény, hogy a Matáv Rt. díjcsomagjaira vonatkozó szerződési feltételeit jóváhagyta, nem jelenti azt, hogy a hírközlési hatóság a Tpvt. vonatkozó rendelkezésén alapuló versenyhatósági vizsgálatot elvégezte volna. A hírközlési hatóság eljárása nem helyettesíti, nem pótolja a GVH eljárását. Nem várható el a hírközlési hatóságtól, hogy minden létező jogszabály alapján értékelje a hírközlési szolgáltatók magatartását, különösen nem a Tpvt. 21. § alapján, melynek alkalmazására a versenytörvény alapján csak a Gazdasági Versenyhivatalnak van hatásköre.

• 64.

  Az összekapcsolási díj mértékére vonatkozóan a jelentős piaci erővel (JPE) rendelkező szolgáltatók vonatkozásában a Hkt. 42. § (1) és (2) bekezdése kifejezett rendelkezéseket tartalmaz. A Matáv korábban a Hkt. 105. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezésre tekintettel a távbeszélő, majd a HDB vonatkozó döntése értelmében a távbeszélő és a bérelt vonali szolgáltatási piacon is jelentős piaci erejű szolgáltató. A Hkt. szerinti elvek alapján kialakított díjat jóváhagyásra a HDB-nek be kell nyújtani. A szerződésekben meghatározott összekapcsolási díj mértékéből eredő viták eldöntése a HDB hatásköre a Hkt. 88. § h) pontja alapján. A HDB által jóváhagyott referencia ajánlatokban található árakkal kapcsolatban a hatósági rendelkezés arra terjed ki, hogy a referencia ajánlatban foglalt ár kiszámításának módszerét ellenőrizze, és a költségalapúként jóváhagyott ártól eltérő árat nem kérhet a JPE szolgáltató az összekapcsolásért.

• 65.

  Ami a végfelhasználói árakat illeti, azokat az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény mellékletének I. fejezete B. "Szolgáltatások" főcímű táblázatában foglaltak alapján a 3/2002. (I.21.) MeHVM r. szabályozza. Ezek az árak ársapka (price cap) módszerrel megállapított ármaximumot jelentenek az esetlegesen kialakított díjcsomagok átlagát tekintve. Az átlagárakon alapuló "price cap" szabályozás célját tekintve olyan módszer, amely a szabályozott vállalkozásnak megfelelő szabadságot kínál az árai alakításában, ám el kívánja kerülni, hogy az adott vállalkozás összességében túlzottan magas kiskereskedelmi árakat alkalmazzon. A hivatkozott rendelet tehát a vállalkozásnak mozgásteret biztosít a tekintetben, hogy az összekapcsolási áraira is tekintettel, a saját autonóm döntése alapján alakítsa ki árazását, és ez pusztán a hírközlési jogszabályok figyelembevételével meghatározott árak esetében akár azt is lehetővé teheti számára, hogy az ár-rendszer kialakítása során a Tpvt-be ütköző, versenyellenes magatartást folytasson.

• 66.

  A Hkt. rendelkezéseire tekintettel legfeljebb az mondható, hogy a HDB határozatának megfelelő díj mértékének túlzott mivoltát a GVH nem vizsgálhatja (vagy legalábbis e vizsgálatot nem indokolja közérdek). A fentiekből következően, mivel a referencia ajánlatban foglalt díjakon és az ársapka szabályozásból következő felső határon belül a szolgáltató szabadon változtathatja a nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi árai közötti különbséget, a Tpvt. anyagi jogi szabályai alkalmazhatók annak megítélésére, hogy a konkrét esetben kialakított árképzésben a nagykereskedelmi és kiskereskedelmi árak egymáshoz viszonyítottan, a köztük lévő árrésre tekintettel alkalmasak-e a versenyt korlátozó, torzító vagy akadályozó hatás kifejtésére.

• 67.

  Ami a szolgáltató-választást illeti, mivel a Hírközlési Felügyelet a szolgáltató-választás kizárását nem kifogásolta a Matáv különböző díjcsomagjait tartalmazó Általános Szerződési Feltételeivel kapcsolatban, az a tényleges helyzet alakult ki, hogy a szolgáltató autonóm módon dönthetett arról, hogy az egyes díjcsomagok feltételei között szerepelteti-e a szolgáltató-választás kizárását, vagy sem. A Versenytanács szerint így e kérdésben sincs akadálya a Tpvt. alkalmazásának. A hírközlési hatóság "hallgatása" nem ad elegendő alapot a versenytörvényben foglalt szabályok kizárására. A versenyjogi jogalkalmazásra hatáskörrel nem rendelkező szakhatóság hallgatására egyetlen piaci szereplő sem építheti azon várakozását jog által védendő módon, hogy e magatartását a versenytörvény alkalmazásával megbízott GVH utóbb ne vizsgálhatná érdemben.

• 68.

  Az ágazati szabályozás és versenyjog kapcsolata terén megjegyzendő továbbá, hogy a Hkt. alapjául szolgáló EU irányelvek a hírközlési verseny érdekében születtek ugyan, de létrehozásuk nem járt azzal, hogy közösségi szinten kizárták volna az EU versenyszabályok érvényesülését. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert jogharmonizáción alapuló jogszabály értelmezésénél a közösségi irányelv szövegezése, illetve az abban megtestesülő célkitűzések, jogpolitikai megfontolások is orientálják annak értelmezését. ^[17] Ezen jogelv igaz kell, hogy legyen Magyarország EU csatlakozása előtti időszakban is, mivel a háttérként szolgáló irányelv céljait, elveit a magyar jogszabály is felkarolja.

Az érintett piacok meghatározása

Általános megfontolások

• 69.

  Egy vállalkozás piaci erejének, esetleges gazdasági erőfölényes helyzetének megállapítása céljából alapvető fontosságú, első lépés az érintett piac meghatározása. A Tpvt. 14. § (1) bekezdése szerint az érintett piacot a megállapodás tárgyát alkotó áru és a földrajzi terület figyelembevételével kell meghatározni. A (2) bekezdés szerint a megállapodás tárgyát alkotó árun túlmenően figyelembe kell venni az azt - a felhasználási célra, az árra, a minőségre és a teljesítés feltételeire tekintettel - ésszerűen helyettesítő árukat (keresleti helyettesíthetőség), továbbá a kínálati helyettesíthetőség szempontjait. A (3) bekezdés a földrajzi piac meghatározásához ad támpontokat: földrajzi terület az, amelyen kívül a) a fogyasztó nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut beszerezni, vagy b) az áru értékesítője nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut értékesíteni.

• 70.

  Az érintett piacot az adott szolgáltatást igénybe vevő oldaláról kell meghatározni. A nagykereskedelmi szolgáltatásokat az eljárás alá vont nem a fogyasztóknak, hanem vele a kiskereskedelmi piacon versengő más vonalas szolgáltatóknak nyújtja, így ezen utóbbi vállalati kör nézőpontjából kell megválaszolni az ésszerű helyettesítés kérdését: milyen más úton tudja a Matáv Rt. területein levők elérését megvalósítani saját előfizetői számára? A kiskereskedelmi piacon e kérdést már a végső fogyasztó szempontjából kell feltennünk: a telefonon kapcsolatot felvenni kívánó személy számára milyen reális, egymással összevethető lehetőségek kínálkoznak? Ez utóbbi téren a kérdést az egymástól karakterisztikusan különböző keresleti jellemzőkkel rendelkező csoportok szerint külön-külön kell feltenni és megválaszolni.

• 71.

  A piacok működésének vizsgálatakor elfogadhatónak tartja a Versenytanács a vizsgálók azon, a szolgáltatók által egybehangzóan megerősített kiindulási pontját, mely szerint a lakossági és üzleti előfizetőknek kínált szolgáltatások külön piacot alkotnak. Az eltérő megközelítés oka, jóllehet maga a kínált szolgáltatás alapvetően ugyanaz, a keresletben olyan jelentős különbségek léteznek, amely miatt a szolgáltatók eltérő üzleti megközelítést alakítottak ki az elmúlt években.

A hangátviteli szolgáltatások helyettesíthetősége

A mobil szolgáltatások helyettesítő jellegének kérdése

• 72.

  A beszédszolgáltatás igénybe vehető vezetékes (fix) vagy mobil hozzáférésen keresztül. A hozzáférés kapcsán egyszeri költségként merül fel a készülék ára és a belépési díj, majd a hozzáférésért havi rendszerességgel fizetendő az előfizetési díj. Ugyanakkor a kétféle hozzáférés közötti választás a vizsgált időszakban nem annyira a hozzáférés ára alapján (belépések a HIF gyorsjelentései ^[18] szerint a vezetékes piacon nem jellemzőek, csupán az üzleti ISDN vonalak száma bővül, illetve a mobil piacon is inkább az előre fizetendő csomagokkal lehet új előfizetőket szerezni), mint inkább a felhasználási cél és a fogyasztói szokások mentén történik.

• 73.

  A PanTel által csatolt, 2002 végére és 2003 elejére vonatkozó piackutatás szerint mind a nagy cégek (300 foglalkoztatott felett), mind a közepes cégek (50-300 foglalkoztatott) a vezetékes telefon költség mellett jelentős havi mobil költséget viselnek.

• 74.

  A mobil és a vezetékes hozzáférés közötti helyettesítés ellen hat az Internethez való hozzáférés igénye - a vizsgálók hivatalos tudomása szerint korábban a vállalati ügyfelek jelentős része a kapcsolt vonali Internet hozzáférést használta (Vj-183/2001. sz. ügy), jelenleg pedig egyre többen választják az ADSL-alapú hozzáférést (Vj-101/2002. sz. ügy). A kapcsolt vonali hozzáférés megbízhatóbb minőséget biztosít, mint a GPRS-alapú (mobilszolgáltatók által kínált) szolgáltatás, az ADSL-alapú szélessávú hozzáférést pedig még korlátozottan sem képes helyettesíteni a mobilszolgáltatók által a vizsgált időszakban nyújtani tudott Internet szolgáltatás. Szintén nem tekinthető reális helyettesítési lehetőséget nyújtó alternatívának a mobil Internet hozzáférés a nagyvállalati szegmensen, ezek a vállalatok ugyanis - az elsődleges szempontként megjelenő biztonság és a nagyobb átviteli sebesség miatt - tipikusan inkább bérelt vonali megoldásokat vesznek igénybe.

• 75.

  Mindezek alapján az üzleti előfizetők körében a Versenytanács szerint a vezetékes és mobil hozzáférés kiegészítik, nem pedig egyenértékűen helyettesítik egymást.

Fogyasztói csoportok meghatározása

• 76.

  Ami a csomagban kínált vonalas telefonszolgáltatásokat illeti, a Versenytanács jelen határozata meghozatalához nem tartotta elengedhetetlenül fontosnak egyértelműen állást foglalni abban a kérdésben, hogy az üzleti előfizetőkön belüli szegmensek, eltérő fogyasztói csoportok, melyek a tényállásban ismertetett egyes Ritmus díjcsomagokkal is megfeleltethetők, versenyjogi értelemben vett külön érintett piacot alkotnak-e.

A hálózati forgalmi (összekapcsolási) szolgáltatások helyettesíthetősége

• 77.

  A hálózattal nem rendelkező, de hangátviteli szolgáltatásokat kínálni kívánó távközlési szolgáltatók számára nélkülözhetetlen eszköznek tekinthető a vezetékes hálózati szolgáltató által nyújtott hívásindítási, tranzit és végződtetési szolgáltatásokhoz, pontosabban az ehhez szükséges infrastruktúrához való hozzáférés.

• 78.

  A Matáv országosan a legnagyobb lefedettségű távbeszélő-hálózattal rendelkező szolgáltató, infrastruktúrájának valamilyen mértékű használatára minden távközlési szolgáltatónak szüksége van, amely országos - vagy legalább az ország jelentős részére kiterjedő - szolgáltatást kíván nyújtani. Ennek helyettesítésére elsősorban saját hálózat kiépítésével lenne lehetőség. A másik helyettesítési lehetőség a helyi hurok átengedésének igénybevétele lenne, de amire a gyakorlatban ezidáig nem volt példa.

• 79.

  Mivel a fenti elvi alternatív lehetőségeket a szolgáltatók a potenciális ügyfelek jelentős részénél nem tudják kihasználni, a belföldi távolsági és mobilhívások szolgáltatásának feltétele a társszolgáltatótól hívásindítási és adott esetben hívásvégződtetési szolgáltatás igénybevétele. Ezen túl harmadik szolgáltatókkal közvetlenül összekapcsolódni nem képes szolgáltatók számára a tranzitszolgáltatás igénybevétele is elengedhetetlen.

• 80.

  Fentiekre tekintettel megállapítható, hogy a távbeszélő hálózati forgalmi szolgáltatások más szolgáltatással (saját hálózat kiépítésével) csak elvileg, a gyakorlatban általában nem helyettesíthetők. Mivel az egyes összekapcsolási szolgáltatások iránt külön-külön is létezik tényleges kereslet, a vizsgálatban elsődlegesen érintettek az alábbi nagykereskedelmi piacok:

• • -

    a vezetékes távbeszélő hálózaton nyújtott hívásindítási szolgáltatás;

• • -

    a vezetékes távbeszélő hálózaton nyújtott hívásvégződtetési szolgáltatás;

• • -

    a vezetékes távbeszélő hálózaton nyújtott hívástranzit szolgáltatás.

Az érintett földrajzi piac

• 81.

  Az érintett földrajzi piac meghatározása a legtöbb hálózatos iparágban az érintett árupiac meghatározásából adódik: az érintett árupiacnak kimondva-kimondatlanul földrajzi aspektusa, eleme is van.

• 82.

  Az érintett földrajzi piac a hívásindítási és -végződtetési szolgáltatások tekintetében a Matáv koncessziós területe. Az üzleti szférának nyújtott kiskereskedelmi hangátviteli szolgáltatások tekintetében a piac országos.

Gazdasági erőfölény az érintett piacon

• 83.

  A Tpvt. 22. § értelmében gazdasági erőfölényben van az érintett piacon, aki gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja, anélkül, hogy piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintettel kellene lennie versenytársainak, szállítóinak, vevőinek és más üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására. A gazdasági erőfölényes helyzet az érintett piac struktúrájából eredeztethető, így megállapításához fel kell tárni a vizsgált vállalkozás mellett a piacon levő többi vállalkozás helyzetét. A piacralépési akadályok meglétéből további következtetések vonhatók le.

• 84.

  A gazdasági erőfölény fennállását minden egyes érintett piacon külön meg kell vizsgálni. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy erőfölénnyel való visszaélésre sor kerülhet a (bizonyítottan) nem dominált piacon is, amely szorosan kapcsolódik a vállalat által uralt piachoz.

A gazdasági erőfölény az elsődlegesen érintett nagykereskedelmi piacokon

• 85.

  A vezetékes hálózatba irányuló hívások végződtetését csak az adott vezetékes távbeszélő hálózat üzemeltetője tudja elvégezni, ezért a hívásvégződtetés tekintetében minden hálózatos szolgáltató monopóliumnak tekinthető a saját hálózatába irányuló hívások vonatkozásában. (mobilszolgáltatók esetében a mobil irányú hívások végződtetésére lásd a Vj-22/2002. sz. ügyben hozott határozatot). Mivel a Matáv, bár rendelkezik érvényes RUO-val, ténylegesen nem kötött a helyi hurok átengedésére vonatkozóan egyetlen szerződést sem, a nála hozzáférési ponttal rendelkező összes fogyasztó vezetékes telefonjára irányuló hívások végződtetését ő végzi, ami a Magyarországon vezetékes fővonallal rendelkezők 79%-ának forgalmát jelenti (a Vivendi a fővonalak 12, a Hungarotel 5, az Emitel és a Monortel pedig 2-2%-át birtokolja). ^[19]

• 86.

  A hívásindítási szolgáltatást az a szolgáltató tudja nyújtani, amelyik az előfizetőnek hozzáférési szolgáltatást nyújt. Ez a fenti, már idézett adatnak megfelelően, országosan számítva a fővonalak 79%-ában a Matáv.

• 87.

  A távközlési piacra való belépést a liberalizáció megkezdése óta adminisztratív-jogi akadályok nem gátolják, a legtöbb távközlési tevékenység nyújtásának megkezdéséhez csupán bejelentést kell tenni. A hálózatos infrastruktúra kiépítéséhez természetesen az építési engedélyezési eljárás lefolytatása nélkülözhetetlen, és a használt berendezéseknek is meg kell felelniük a vonatkozó szabványoknak. Az ilyen jogszabályi előírások azonban nem tekinthetők túlzottan magas piacra lépési korlátnak.

• 88.

  A saját infrastruktúrával való megjelenés legnagyobb akadálya annak beruházási vonzata. A rézvezeték-hálózat kiépítését egy már meglévő vezeték-hálózattal párhuzamosan sehol a világon nem tekintik reális alternatívának - erre utal az is, hogy a magyarországi telefon-hálózat kiépítését koncessziós jogok biztosításával oldották meg annak érdekében, hogy a lassan megtérülő befektetések megtörténjenek. A más technológiával (optikai hálózat, mikrohullám) működő hálózat létrehozása ugyancsak nagyon költséges, legfeljebb olyan esetben lehetséges, ha a befektető vállalkozás számíthat arra, hogy akkora forgalmat generál a hálózat, amely biztosítja a helyi hozzáférési pontok kiépítésének megtérülését is.

• 89.

  Ugyanakkor, a hálózatos iparágak és köztük a távközlés egyik fontos jellemzője a hálózati hatás és a méretgazdaságosság jelentősége. A hálózatot használók számára annál értékesebb az adott hálózathoz való tartozás, minél többen tartoznak a hálózathoz. A nagy egyszeri beruházási költség mint fix költség után pedig a hálózaton nyújtott szolgáltatások esetében a változó költség már nem annyira jelentős, ezért a megtérülés szempontjából is jelentős kérdés a hálózat nagysága és kihasználtsága. Ebből következően fontos piacra lépési korlát az a hátrány, amellyel a hálózattal nem rendelkező piacra lépőknek szembe kell nézniük.

• 90.

  A hálózattal nem rendelkező piacra lépők számára szükséges a már létező infrastruktúrák igénybevétele, ezért jelentős piacra lépési korlátot tud teremteni az inkumbens cég(ek) olyan magatartása, amellyel a piacra lépést mesterségesen késleltetik vagy gátolják (stratégiai korlátok). Ez egyrészt megjelenhet árazási stratégiában, de az összekapcsolási szerződések megkötésének késleltetésében is.

• 91.

  A fentiekre figyelemmel megállapítható, hogy a távközlő hálózat mint infrastruktúra piacára való belépésnek jelentős korlátjai vannak, amelyek következtében ez a piac nem tekinthető támadható piacnak.

• 92.

  Minderre tekintettel a Versenytanács álláspontja szerint a Matáv a más (alternatív) távbeszélő szolgáltatást nyújtani kívánó piaci szereplők számára elengedhetetlenül szükséges helyi hozzáférési pontok 79 %-ának (az ország jelentős részét kitevő Matáv-területek 100 %-ának) birtoklásán keresztül gazdasági erőfölényes helyzetben van a hívás indítási és végződtetési szolgáltatások nagykereskedelmi piacain.

Erőfölény a vezetékes távbeszélő szolgáltatások piacán

• 93.

  A vizsgált időszakban az üzleti előfizetők több szolgáltató többféle csomagja közül választhattak. A Matáv tekintetében a Bázis csomag mellett az általuk bonyolított hívások mennyiségétől függően igénybe vehették a kedvezményeket tartalmazó Ritmus díjcsalád valamelyik tagját. Már 2002 első felében is választhatták a Matáv mellett a Pantel vagy a Vivendi ajánlatát. Kérdéses azonban, hogy ez a választási lehetőség kellően erős, a kiugróan magas piaci részesedést ellensúlyozó kényszert jelentett-e a Matáv számára piaci stratégiájának alakításakor. Ennek megválaszolását a Versenytanács nem tartotta feltételen szükségesnek jelen eljárásban, mivel alapvetően a Matáv területén levő üzleti ügyfelek más szolgáltatók általi elérését megnehezítő árpolitikáját vizsgálta. Az pedig egyértelmű, hogy a hívásvégződtetési és indítási piacokon a Matáv gazdasági erőfölénnyel rendelkezik, emellett a kiskereskedelmi piacokon - akárhogyan szegmentáljuk is azt - szintén kiemelkedően erős pozíciókkal rendelkezik, jelentősebb ügyfélvesztés legfeljebb a nagyvállalati szegmensben figyelhető meg. Továbbá, ha a kiskereskedelmi piacon vagy piacokon nem állna fenn erőfölény, akkor az árprés a piaci erőfölény létrehozására irányul, ha viszont fennáll, akkor e pozíció megerősítésére alkalmas: mindkét esetben a verseny struktúrájának káros torzulásáról van szó.

A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés

Az árprés

• 94.

  Árprés akkor alakul ki, ha egy vertikálisan integrált vállalat vagy vállalatcsoport, amely a kiskereskedelmi termék nyújtásához elengedhetetlenül szükséges és a költségek között igen jelentős súlyt képviselő nagykereskedelmi termék piacán erőfölényben van, úgy állapítja meg a kiskereskedelmi piaci versenytársai számára értékesített nagykereskedelmi input díját és a kiskereskedelmi termék fogyasztói árát, hogy azok - egymáshoz képesti viszonyuk, a köztük kialakult szűk árrés miatt - a (hasonlóan) hatékonyan működő versenytársak számára nem teszik lehetővé, hogy azok a kiskereskedelmi szolgáltatást megfelelő nyereség mellett nyújtsák, ezáltal kiszorulnak a piacról, vagy nem tudnak arra belépni.

• 95.

  Az árprés alkalmazása az integrált (erőfölényes) vállalat számára azt eredményezi, hogy ideiglenes jelleggel önként lemond profitja egy részéről, annak érdekében, hogy hosszabb távon, a kiskereskedelmi árak későbbi - a versenytársak kiszorítása, a verseny kizárása utáni - emelése révén összességében nagyobb nyereséget realizáljon, mint amit az árprés alkalmazása hiányában elérhetett volna. E stratégia nem feltétlenül jelent veszteséget számára: megvalósulhat úgy is, hogy az általa a fennálló piaci körülmények között alkalmazott rövid távú profitmaximalizáló stratégia mellett elérhető nyereségnél kisebb nyereséget realizál.

• 96.

  Az árprés vizsgálata során azt kell elemezni, hogy az alkalmazott kiskereskedelmi és nagykereskedelmi díjak mellett kialakult árrés biztosítja-e az erőfölényben lévő vállalkozás vagy a tőle nem független, a kiskereskedelmi piacon tevékenykedő vállalat számára a kiskereskedelmi tevékenységgel összefüggésben felmerülő költségek és nyereség fedezését. Az árprés-tesztek hátterében az a megfontolás húzódik, hogy - lévén a kiskereskedelmi termék előállításához ugyanarra a nagykereskedelmi inputra van szükség - az integrált vállalatnak a nagykereskedelmi termék igénybevétele ugyanannyiba kerül, mint más piaci szereplőknek (ellenkező esetben indokolatlan megkülönbözetést alkalmazna, amit a versenyjog és a távközlési jog is tilalmaz). Negatív árrés esetében egyértelműen az mondható, hogy az árpolitika alkalmas lehet a versenytársak kiszorítására és így a verseny intenzitásának csökkentésére. Kis mértékű pozitív különbség esetén részletesebb költségelemzésnek lehet helye.

• 97.

  A kizárólag a releváns piacoknál szűkebb szegmenseken, részpiacokon esetlegesen érvényesülő árprés versenyjogi szempontból nem kifogásolható, ha a downstream piaci versenytársaknak lehetősége van arra, hogy más piaci szegmenseken nyereségesen végezzék a kiskereskedelmi tevékenységet, így ugyanis piackiszorító, versenykorlátozó hatás nem merülhet fel. Ha az adott releváns piacon az integrált vállalat többféle ajánlattal is rendelkezik, akkor ezeket együttesen, átlagolva vagy összegezve kell kezelni.

• 98.

  Mivel az árprés kapcsán a versenyre a veszélyt a versenytársak számának megfogyatkozása jelenti, a puszta költségszámításon túlmenően a visszaélés megállapításának további feltétele, hogy e magatartás kellően hosszú ideig álljon fenn és a piacralépési korlátok nagysága kizárja az új szereplő belépésének, illetve a régi versenytárs visszalépésének lehetőségét. Tekintettel kell lenni arra is, hogy a versenyhatósági beavatkozás nem járhat a fogyasztói jólét tartós csökkentésével járó eredménnyel.

Az árprés vizsgálat módszertanának lényege

• 99.

  A piaconként végzendő vizsgálat elve alapján a vizsgálók az általuk meghatározhatónak tartott, vállalat méret alapján szegmentált piacokat leképező csomagonként vizsgálták a Matáv árazását. A Versenytanács megjegyzi, hogy az árprés teszt kimenetele nem attól függött, hogy milyen szélesen vagy szűken határozzuk meg az érintett üzleti piacot, mivel mind a szűkebb, mind a tágabb definíció alapján végzett számítás alapján kimutatható volt az árprés. A rendelkezésre álló adatok korlátozottsága miatt - lévén, hogy a Bázis díjcsomag esetében a Matáv Rt. nem bontotta meg a benyújtott adatokat az üzleti és lakossági előfizetők csoportjaira, illetve a Ritmus300 díjcsomagra vonatkozóan forgalmi (naturália és bevételi) adatokat nem szolgáltatott -, a vizsgálók azt feltételezték, hogy az egyedi előfizetőkre vonatkozóan benyújtott adatok összevontan tartalmazzák a Ritmus300-ra vonatkozó információkat is. Mindezek következtében a vizsgálói számítások a következő díjcsomagok alapján készültek: a mikro- és SOHO vállalkozásokra a Ritmus100, a kis- és középvállalati szegmensen a Ritmus200, míg a nagyvállalatokra az egyedi ajánlatok figyelembevételével.

• 100.

  A Versenytanács szerint a Bázis díjcsomag mellőzésének alátámasztására felhozott érv - miszerint az jellemzően inkább lakossági díjcsomag - megállja a helyét, annak ellenére, hogy a Bázisra előfizető üzleti fogyasztók száma jóval magasabb, mint a Ritmus díjcsomagok előfizetőié. A hívásdíjakra tekintettel ugyanis az üzleti előfizetők számára a Ritmus100 díjcsomag igénybevétele kedvezőbb lett volna, így a ténylegesen tudatosan, racionális üzleti előfizetőként viselkedő fogyasztók erre minden bizonnyal át is tértek, hiszen annak semmilyen akadálya nem volt a vizsgált időszakban.

• 101.

  A hangszolgáltatásokat a vállalkozások a tényállásban illetve a termékpiacról szóló fejezetben leírtak szerint tipikusan csomagban kínálják. A piacon elérhető csomagok jellemzően az alábbi táblázatban látható rész-szolgáltatásokat foglalják magukba. A táblázat bemutatja, hogy az egyes szolgáltatás-elemekhez milyen kiskereskedelmi illetve nagykereskedelmi díjtételek kapcsolódnak.
  
  Díjcsomagok elemei

	Kiskereskedelmi díjtétel	Nagykereskedelmi díjtétel
Hozzáférés	(Egyszeri belépési díj), Havi előfizetési díj	Helyi hurok teljes átengedésének havidíja
Helyi hívás	Kapcsolási díj + Forgalmi tarifa	Vezetékes összekapcsolási szolgáltatások díja
Helyközi I. hívás	Kapcsolási díj + Forgalmi tarifa	Vezetékes összekapcsolási szolgáltatások díja
Helyközi II. hívás	Kapcsolási díj + Forgalmi tarifa	Vezetékes összekapcsolási szolgáltatások díja
Belföldi távolsági III. hívás	Kapcsolási díj + Forgalmi tarifa	Vezetékes összekapcsolási szolgáltatások díja
Mobil irányú hívás	Kapcsolási díj + Forgalmi tarifa	Vezetékes összekapcsolási és mobil végződtetési szolgáltatások díja
Nemzetközi hívás	Kapcsolási díj + Forgalmi tarifa	Vezetékes összekapcsolási és nemzetközi végződtetési szolgáltatások díja
Egyéb hívásirányok [20]	Kapcsolási díj + Forgalmi tarifa	Vezetékes összekapcsolási szolgáltatások díja + Tartalomszolgáltatás díja

• 102.

  Tekintettel arra, hogy a díjcsomagok egyes elemei önállóan jellemzően nem vehetők igénybe, csak a csomag részeként, így a vizsgálat a kínált díjcsomagokat alapvetően egészükben kezelte. A csomagszintű vizsgálatból ki lehetett emelni az egyéb hívásirányokba kezdeményezett hívásokat, ezeket ugyanis a bevételekből a forgalmi arányukhoz viszonyítottan csekély súlyt képviselnek.

• 103.

  Szintén figyelmen kívül lehetett hagyni a nemzetközi hívásokat az analízis során, több okból kifolyólag. Egyrészről ezen a területen már a VoIP megjelenése óta igen erős verseny van, amiből az a következtetés adódik, hogy ezen szolgáltatások díja vélhetően nem tartalmazhat olyan extraprofitot, amelyből a díjcsomagokban kínált más szolgáltatások keresztfinanszírozhatók lennének, így az árprés megítélése során elhagyásuk nem torzítja az összképet. ^[21] Az sem valószínűsíthető, hogy a Matáv éppen a nemzetközi hívások tekintetében alkalmazna a szükséges nagykereskedelmi termék árával összehasonlítva túlzottan alacsony kiskereskedelmi díjakat, ezzel ugyanis nem tudná a piacról kiszorítani versenytársait, hiszen azok az alternatív technológiák révén nincsenek rákényszerítve arra, hogy az ő nagykereskedelmi végződtetési és tranzit-szolgáltatását ehhez igénybe vegyék.

• 104.

  A Matáv védekezése kapcsán hangsúlyozandó, hogy a vizsgálat által végzett egyszerűsítések nem vezethettek a Matáv Rt. számára hátrányos következtetésekhez. Az eljárás alá vont is csak általánosságban kifogásolta e módszert, alternatív, a GVH számítások végeredményét cáfoló számítást nem készített. Az "egyéb" kategóriába sorolt szolgáltatástípusok, noha forgalmi arányuk az egyes piacokon nem elhanyagolható (rendre (...)%;(...)%;(...)%) - elsősorban az 51-es Internet-hívások miatt, melyek elemzésből való kihagyásának jogosságát maga a Matáv Rt. sem vitatta -, bevételi részesedésük ennél jóval alacsonyabb (...)%), melynek túlnyomó részét a Ritmus100 és Ritmus200 díjcsomagok esetében szintén az 51-es irány teszi ki (az egyedi ajánlatoknál a 80-as irány (...)% körüli részesedése a meghatározó). Ezek a viszonyok arra utalnak, hogy a Matáv Rt. állításával szemben az általa szolgáltatott forgalmi és bevételi adatok alapján az egyéb hangszolgáltatások nem képezhettek keresztfinanszírozásra alkalmas forrást a csomagon belül, így elhagyásuk nem járt a Matáv Rt. számára hátrányos következményekkel. Hasonló következtetésre juthatunk, ha a bevételi és percforgalmi adatok alapján átlagos percdíjat számítunk ezekre a szolgáltatásokra. Az egyedi ajánlatokkal kapcsolatban ez az összefüggés ugyan nem állt fenn, de az átlagos percdíj ott is csak (...)és (...)Ft között alakult, aminek a hívásút megtételén kívül az ezen szolgáltatások nyújtásához szükséges technikai felszerelés költségeire is fedezetet kell képeznie.

• 105.

  A nemzetközi hívások vonatkozásában sem találta a Versenytanács megalapozottnak a Matáv Rt. kifogásait, jóllehet az eljárás alá vont az utolsó tárgyalási napon olyan számításokat terjesztett elő, amelyek szerint a nemzetközi hívások figyelembe vétele esetén az árrés nem negatív lesz, hanem alacsony pozitív értéket mutat. Ennek kapcsán a Versenytanács rögzíti egyrészt, hogy a Matáv számításait csak korrigálva tudná elfogadni, mivel az előfizetői díjakat nem szabad még egyszer e hívásirányra is ráosztani. Továbbá, a külön piacok külön vizsgálatát kimondó elv szerint is indokolt a nemzetközi hívásirány leválasztása, tekintettel az eltérő keresleti, kínálati viszonyokra. Ez is mutatja, hogy az egyes hívásirányok tekintetében tanúsított árazási magatartás kellő megalapozottság esetén külön versenyjogi vizsgálat alá is vehető. Végül, mégha el is fogadná a Versenytanács a Matáv számításait, azok akkor is olyan csekély, a nullától felfelé alig eltérő árrést eredményeznek, amely továbbra is egyértelműen alkalmas a versenytársak piacról való kiszorítására vagy távoltartására.

• 106.

  A hozzáférést ugyanakkor a vizsgálat a díjcsomag elválaszthatatlan részének tekintette, ezért a havi előfizetési díjat a kiskereskedelmi bevételek között figyelembe vette a GVH. Különösen indokolt ez a módszer abból kifolyólag, hogy az üzleti előfizetők esetében közismerten magasabb az előfizetési díj, mint a lakossági piacon, így itt feltételezhetően nem keletkezik hozzáférési deficit, sőt éppen ebből keresztfinanszírozható a lakossági helyi hozzáférési hiány vagy az alacsonyabb (üzleti előfizetőknek kínált) forgalmi tarifák. Ahhoz azonban, hogy az árrésben valóban csak az esetlegesen alacsonyabb hívásdíjak keresztfinanszírozására alkalmas részt vegyük figyelembe, a költségek között vonalanként fel kellett számítani a Matáv RUO-jában a helyi hurok teljes átengedése esetére meghatározott havi hurokbérleti díjat, mint az egyedi előfizetői hurok fenntartásának, üzemeltetésének és a hozzá kapcsolódó támogató tevékenységeknek a költségét. ^[22] Mind az előfizetési díj, mind a RUO-költség felosztása során az egyes hívásirányokhoz tartozó forgalmi bevételek és forgalmi költségek szerepelnek súlyként.

• 107.

  A számítások során ugyancsak figyelembe vette a vizsgálat a kapcsolási díjat a bevételi oldalon, noha ehhez semmilyen kiadási elemet nem tudott rendelni. Ugyanakkor nyilvánvalóan ebből származó bevételét a Matáv szintén arra fordíthatja, hogy az esetlegesen alacsonyabb forgalmi tarifákat kiegészíthesse, ezért az árprés megítélése szempontjából ezt figyelmen kívül hagyni nem lehetett. A kapcsolási díjból származó bevételek megosztásánál azt a módszert követte a GVH, hogy azt az egyes hívásirányokban generált hívásszám arányában rendelte hozzá az adott hívástípusokhoz. (Az összbevételből a felosztás során figyelmen kívül hagyta a nemzetközi és egyéb hívásokra eső hívásfelépítési díj részt.) Ettől a módszertől kizárólag az egyedi ajánlattal rendelkező előfizetők esetében tért el a hivatal, ott - hívásszámra vonatkozó adatok hiányában - a kapcsolási díjbevételt is a forgalmi bevételek arányában osztotta meg az egyes hívástípusok között. (Itt az egyszerűség kedvéért nem került alkalmazásra a nemzetközi és egyéb hívások elhagyása miatti korrekció.)

• 108.

  Az egyes hívástípusokhoz a következők szerint rendelt a vizsgálat költségeket. Lévén, hogy az árprés-vizsgálat során a vertikálisan integrált vállalkozás költségeit kell modellezni, minden egyes hívástípus költségének a megfelelő összekapcsolási forgalmi szolgáltatások ^[23] MARIO-ban szereplő díjának összegét tekintette a vizsgálat. Ebben a helyi hozzáférési hiány pótdíjat nem vette figyelembe, mivel az a Matáv-nál az összekapcsolási szolgáltatások nyújtása során költségként nem merül fel, ugyanakkor - mivel jogszabályi felhatalmazás alapján azt a más szolgáltatóknak nyújtott összekapcsolási forgalmi szolgáltatások során felszámíthatja - a HHH hatásának elemzése érdekében olyan modelleket is készített a hivatal, amelyekben szerepel a hozzáférési hiány pótdíj is.

• 109.

  A HHH értékét a költségek között egyszeresen tartalmazó modell azt a szituációt szemlélteti, amikor egy - a Matáv-val pontosan azonos hatékonyságú vállalkozás ^[24] -, amely rendelkezik valamekkora saját hálózattal, azért vesz igénybe a Matáv-tól összekapcsolási szolgáltatásokat, hogy ügyfelei számára a bárkivel történő kommunikáció lehetőségét biztosítsa. Ebben az esetben a Matáv az összekapcsolási szolgáltatás díjában felszámítja a HHH értékét is. Ekkor az alternatív szolgáltató, mivel rá az ár-sapka szabályozás nem vonatkozik, bármekkora, az ő hálózatkiépítésének, helyi hurok lefektetésének vagy bérlésének költségeit fedező havi előfizetési díjat felszámolhat, így nála nem merülhet fel a hozzáférési deficit. A RUO-költség levonása azonban ebben az esetben is indokolt, hiszen a hálózattal rendelkező vagy azt bérlő szolgáltatónál is értelemszerűen rendelhetők költségek az előfizetői hurokhoz, melyek értékét - a Matáv-val azonos hatékonyságú szolgáltatót feltételezve - a Matáv RUO-díjával lehet megbecsülni.

• 110.

  A helyi hozzáférési hiány pótdíj kétszeres felszámítása a hálózattal nem rendelkező - virtuális - szolgáltatók helyzetét mutatja be. Ez a szolgáltató minden hangalapú szolgáltatását a hálózatos szolgáltatóktól igénybe vett összekapcsolási szolgáltatások révén nyújtja. (A gyakorlatban erre Magyarországon még nincsen példa, tekintettel arra, hogy a szolgáltató-választást az inkumbensek a szolgáltató-választás bevezetésének és alkalmazásának feltételeiről szóló 250/2001. sz. Korm. rendelet 3. § (1) bekezdése alapján a helyi és helyközi I. hívások vonatkozásában nem kötelesek lehetővé tenni.) Ebben az esetben tulajdonképpen arról van szó, hogy az ügyfél az inkumbens, hálózattal rendelkező szolgáltató előfizetője, neki fizeti a havi előfizetési díjat, miután az előfizetői hurokkal kapcsolatos költségek is nála merülnek fel, az ügyfél azonban minden hívását az alternatív - virtuális - szolgáltatón keresztül bonyolítja, hívásonkénti szolgáltató-választás vagy előválasztás útján, így a forgalmi díjak is az alternatív szolgáltatót illetik meg. A rendszer logikájából következően itt - a Matáv-val azonos hatékonyságúnak tételezett alternatív szolgáltatónál sem előfizetési díj, sem az előfizetői hurokkal kapcsolatos költség nem merül fel, így ezeket a számítások során figyelmen kívül is hagytuk. Az elemzés ugyanakkor jól érzékelteti, hogy - amennyiben a szolgáltató-választás lehetőségét az adott díjcsomag tartalmazná - az egyes hívástípusok vonatkozásában az ún. közreműködő szolgáltató számára a piacra való belépés mennyiben lenne racionális magatartás.

• 111.

  A HHH felszámításától függetlenül valamennyi modellben az egyes hívástípusok nagykereskedelmi költségének számítása során az alábbi hívás forgalmi szolgáltatások kerültek figyelembe vételre. A helyi és helyközi I. típusú hívások megvalósítása egy helyi híváskezdeményezés és egy helyi hívásvégződtetés szolgáltatást igényel, mivel ebben az esetben arról van szó, hogy a hívás az adott primer (számozási) körzeten belül marad. Budapest esetében ennél valamivel bonyolultabb a helyzet, a főváros ugyanis 14 számozási alkörzetre van osztva, közöttük pedig a forgalmat a két ún. tandem központ bonyolítja. Itt tehát nem feltétlenül marad az adott számozási körzeten belül a hívás, ami miatt a megvalósításhoz az egyik helyi (alapszegmens szintű) összekapcsolási szolgáltatás helyett regionálisra van szükség. A Budapesten belüli, illetve a főváros alkörzetei közötti forgalomra vonatkozó adatok hiányában azonban az ebből eredő torzítást a számítások során nem lehetett kezelni.

• 112.

  A helyközi II. típusú hívások Budapest és az agglomerációs körzetébe tartozó települések közti forgalmat jelentik, ezek megvalósításához - a hívás irányától függően - egy helyi híváskezdeményezésre és egy regionális hívásvégződtetésre vagy fordítva, egy regionális híváskezdeményezésre és egy helyi hívásvégződtetésre van szükség. Ezen belül elkülönítve kezelte a vizsgálat azokat a hívásokat, amelyek valamely helyi koncessziós szolgáltató hálózatába irányulnak, ebben az esetben ugyanis a végződtetési szolgáltatást - a Matáv-étól eltérő költséggel - az LTO-k nyújtják, akik az általuk nyújtott összekapcsolási szolgáltatások díjában szintén érvényesíthetik a helyi hozzáférési hiány pótdíjat. Miután a helyi koncessziós társaságok csak helyi hívásvégződtetés szolgáltatást hirdettek meg, a hívás megvalósítása csak a Matáv regionális híváskezdeményezés szolgáltatása segítségével lehetséges.

• 113.

  A belföldi távolsági hívások különböző primer (számozási) körzetek - a MARIO szóhasználatával különböző alap zónák - közötti hívások, melyek megvalósítására többféle megoldás is kínálkozik, attól függően, hogy a hívó és a hívott fél primer körzetének központjai egyben szekunder körzetközpontok-e, illetve hogy az egyes primer körzetek azonos vagy különböző szekunder körzetben - a MARIO szerinti regionális zónában - vannak-e. Ennek mentén a hívásokat négy nagyobb csoportra oszthatjuk, melyek mindegyikéhez különböző költségek tartoznak. A belföldi távolsági hívások költségének számítása során ezen négy típushoz rendelhető költségek egyszerű számtani átlagával dolgoztak a vizsgálók, miután arra vonatkozóan nem állt rendelkezésükre információ, hogy a különböző hívásúttal rendelkező hívások a belföldi távolsági hívásokon belül milyen arányban fordulnak elő. Szintén külön kezelték a belföldi távolsági hívások közül a valamely LTO egy előfizetőjéhez irányuló hívásokat, a helyi koncessziós társaságok Matávétól eltérő végződtetési díjai miatt. Lévén, hogy az LTO-k ebben az esetben is csak helyi hívásvégződtetést tudnak nyújtani, a Matáv összekapcsolási szolgáltatásai közül itt regionális vagy országos híváskezdeményezésre van szükség a hívás megvalósításához. A számítások során a költségek között ezen hívástípusnál is a kétféle megoldáshoz tartozó költség egyszerű számtani átlagát kellett figyelembe venni.

• 114.

  A mobil hálózatokba irányuló hívások esetében a mobil szolgáltatók eltérő fix-mobil végződtetési díja miatt négyféle költség meghatározására került sor. Mindegyik esetében a hívásút egy helyi vagy regionális vagy országos híváskezdeményezés és egy fix-mobil végződtetés igénybevételéből áll, attól függően, hogy a hívó fél a közcélú mobil rádiótelefon hálózat csatlakoztatására kijelölt szekunder központ primer körzetében, szekunder körzetében vagy esetleg más szekunder körzetben van. A számítások regionális híváskezdeményezést - mint tipikus esetet - feltételezve készültek.

• 115.

  A fenti hívásutak a struktúraterv által leírt hierarchikus vázhálózati szerkezetet követik, részben azért, mert a MARIO-ban definiált szolgáltatások is ebbe a fogalomkörbe illeszkednek, részben pedig azért, mert a - jellemzően az egymással szomszédos primer körzetek központjai között létesített, a hívásutak lerövidítését szolgáló - haránt nyalábokra vonatkozóan nem állt rendelkezésre megfelelő adat. A MARIO-ban szereplő egyéb szolgáltatások költségei viszont nem kerültek figyelembevételre, tekintettel arra, hogy az árprés-vizsgálat során az erőfölényes vállalat költségeit kell modellezni, az ő magatartását kell ebből a szempontból megítélni; ilyen kiegészítő szolgáltatások igénybevételére viszont a Matáv-nak, ha saját maga nyújtja mind a nagykereskedelmi, mind a kiskereskedelmi szolgáltatást, nincs szüksége. ^[25]

• 116.

  A forgalmi alapszolgáltatások költségét a számítások során mindvégig a Matáv FDC-alapú RIO-jában szereplő - a LRIC-alapú díjaknál némileg magasabb - díjakon vette a vizsgálat figyelembe, tekintettel arra, hogy a LRIC-alapú MARIO-t a HDB 2003. május 19-én, tehát a vizsgált időszakot követően fogadta el. A HDB határozatában ugyan előírta, hogy a LRIC-alapú MARIO-ban foglalt ellenértékeket a Matáv - a bérelt vonali összekapcsolási szolgáltatásokra vonatkozó díjak kivételével - 2003. január 1-jétől visszamenőlegesen köteles érvényesíteni, ez azonban legfeljebb a partner szolgáltatók által korábban ténylegesen igénybe vett szolgáltatások árának utólagos elszámolását befolyásolhatja. Nem változtat azon, hogy egy jogosult szolgáltató - az általa a vizsgált időszakban ismert piaci körülmények és összekapcsolási feltételek mellett - ténylegesen milyen díjtételekkel találkozott és ezek alapján hogyan értékelte belépési feltételeit. A jogosult szolgáltatók a HDB határozatának meghozatala előtt üzleti döntéseiket csak az akkor ismert összekapcsolási díjakra alapozhatták, noha a nyugati tapasztalatok alapján nyilván azt várták, hogy azok a LRIC-alapú RIO-ban alacsonyabbak lesznek, ennek mértékére vonatkozóan azonban nem rendelkezhettek információkkal. ^[26]

• 117.

  Tekintettel arra, hogy a vizsgált időszak döntő részében még nem minden szolgáltató rendelkezett MARIO-alapú szerződéssel, és a megelőző időszakban a Matáv minden partnere a kereskedelmi szerződések díjaival és a 2002 februárjában bevezetett Ritmus díjcsomagok áraival szembesült a piacon, az árprés-vizsgálatot megalapozó számításokat a kereskedelmi szerződésekre is elvégezte a vizsgálat. Ennek során a helyi hozzáférési hiány pótdíj felszámítása nélkül készített elemzéshez hasonlóan járt el, azzal a különbséggel, hogy itt a nagykereskedelmi forgalmi szolgáltatások költségét a kereskedelmi díjakkal kalkulálta. Itt is külön táblázatok készültek a Ritmus100 és Ritmus200 díjcsomag előfizetőire, releváns forgalmi és bevételi adatok hiányában azonban az egyedi ajánlatokra vonatkozóan ez nem volt megvalósítható.

• 118.

  A Matáv védekezésére reagálva a Versenytanács megjegyzi, hogy a tranzit figyelembevétele a nagykereskedelmi költségek számítása során nem eredményezne a Matáv Rt. számára kedvezőbb árrés-értékeket. A számításnál ugyanis nem a piacon jelen lévő legalacsonyabb tranzit-díjra vonatkozó ajánlatot kellene figyelembe venni, hanem a Matáv Rt. tényleges költségét, ami nyilván a MARIO-ban megajánlott tranzit-díjjal egyenlő. Mindezek alapján a kereskedelmi alapú szerződésekben, illetve az FDC-s MARIO-ban szereplő helyi híváskezdeményezési és helyi hívásvégződtetési díjakkal, valamint az FDC-s MARIO regionális és országos tranzit díjaival az alábbi átlagos nagykereskedelmi költségek adódnának az érintett hívások esetében ^[27]

		Eredeti módszerrel számítva		Tranzit-díjjal számítva
		csúcsidőben	csúcsidőn kívül	csúcsidőben	csúcsidőn kívül
Kereskedelmi szerződések	helyközi II.	14,88	7,77	15,48	8,71
	belföldi távolsági III.	15,97	8,30	16,08	9,31
	mobil	9,99+végz.	5,24+végz.	10,56+végz.	6,18+végz.
	LTO II.	18,05	9,48	18,62	10,42
	LTO III.	18,85	9,82	19,22	11,02
FDC-s MARIO	helyközi II.	11,53	4,31	11,72	5,14
	belföldi távolsági III.	12,97	4,84	12,92	6,34
	mobil	6,46+végz.	2,41+végz.	6,65+végz.	3,24+végz.
	LTO II.	14,52	6,65	14,71	7,48
	LTO III.	15,45	7,00	15,31	8,08

• 119.

  A táblázatból látható, hogy a kereskedelmi szerződések esetében minden vonatkozásban magasabb nagykereskedelmi költséget eredményezett volna a Matáv Rt. javaslata, ami az árprés megítélése szempontjából számára hátrányosabb következtetésekre vezetett volna (negatívabb árrés), míg az FDC-s MARIO esetében a tranzit díjjal számított átlag csak a (mind a hálózaton belüli, mind az LTO-hálózatba irányuló) csúcsidei távolsági hívásoknál vezetett volna a Matáv Rt. számára előnyösebb eredményre, ennek azonban amiatt nincs jelentősége, hogy az FDC-s MARIO időszakában a vizsgálat már nem állapított meg árprést.

Az árprés-tesztek eredményei

Kereskedelmi alapú összekapcsolási szerződések

• 120.

  A kereskedelmi szerződések díjaival végzett számítások mind a Ritmus100, mind a Ritmus200 díjcsomag esetében azt mutatták, hogy a díjcsomag igénybevétele révén realizált bevételek nem fedezik még a nagykereskedelmi szolgáltatások költségeit sem, az árrés minden esetben negatív lett. Továbbá az is megállapítható, hogy a nagyvállalati szegmensen ugyancsak árprés-szituáció alakult ki a vizsgált időszakban, hiszen az egyedi ajánlatokkal rendelkező vagy a Ritmus300 díjcsomagra előfizető ügyfelek esetében a nagykereskedelmi és kiskereskedelmi díjak közti különbség a kedvezőbb tarifák miatt nyilvánvalóan még az előzőeknél is kisebb volt.

MARIO alapján kötött összekapcsolási szerződések

• 121.

  A MARIO-díjakkal végzett számítások alapján, a helyi hozzáférési hiány felszámítása nélkül készített táblázatokból megállapítható, hogy a kisvállalati piacon, azaz a SOHO előfizetőknek, mikro- és kisvállalkozásoknak szóló Ritmus100 díjcsomag egésze, valamint a középvállalati szegmens igényeit kielégítő Ritmus200 díjcsomag egésze tekintetében a MARIO alapján megkötött összekapcsolási szerződések esetében nem állapítható meg az árprés. A Ritmus300 díjcsomagra készített becslés alapján viszonylag alacsony árrés-értékek adódtak, ami alatta marad a Matáv egészének jövedelmezőségét jellemző százalékos értéknek.

• 122.

  Megfigyelhető viszont az a jelenség - és ez valamennyi üzleti konstrukció tekintetében a MARIO hatályba lépése óta folyamatosan fennáll -, hogy a helyi és helyközi I. típusú hívások díja nem fedezi még a hozzájuk kapcsolódó nagykereskedelmi (hálózati) költségeket sem. Az egyedi ajánlatokkal rendelkező nagyvállalatokat és intézményi (kormányzati) ügyfeleket magában foglaló harmadik szegmensen a vizsgálók szintén azt találták, hogy az árprés "csomag-szinten" nem állapítható meg, azonban itt is szembetűnő a helyi és helyközi I. irányú hívások veszteséges volta.

Visszaélésszerű árprés

• 123.

  A vizsgálók által feltárt nagykereskedelmi költség és a kiskereskedelmi ár közötti negatív árrés jelen esetben döntő mértékben a nagykereskedelmi ár nagyságának volt következménye. Ezt mutatja az is, hogy a MARIO alapú nagykereskedelmi díjak jelentősen csökkentek; nem utal semmi arra, hogy az időközben eltelt 4-5 hónap alatt ilyen mértékben csökkentek volna a Matáv költségei.

• 124.

  A Versenytanács egyetért az eljárás alá vonttal abban, hogy főszabályként az árprés megállapításához hosszabb időszakot kell vizsgálni. Jelen esetben azonban nem szabad csupán mennyiségi szemlélettel értékelni az időtényezőt, hanem figyelemmel kell lenni arra, hogy ezen időszak a versenypiac beindulásának kezdeti időszaka volt, melyhez sokan - így a vállalkozások, piaci szereplők is - nagy reményeket fűztek. Ilyen helyzetben a relatíve rövid ideig fennálló árprés is torzíthatja a verseny struktúráját, azáltal, hogy hozzájárul a korábbi monopólium pozíciójának fenntartásához.

• 125.

  Nem helytálló az eljárás alá vont azon érvelése, miszerint az árpréssel érintett 2002. február - június időszak nem alkalmas a jogsértés megállapíthatóságára, hiszen ez a Ritmus díjcsomagok bevezetését követő kezdeti időszak, s köztudott, hogy a termékéletciklus kezdeti szakaszában még "nincs volumenhozadék, természetes a veszteség, nem egyértelmű a termék nyereségessége". Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy volumenhozadék a Ritmus díjcsomagok esetében legfeljebb a kiskereskedelmi tevékenység tekintetében alakulhatott (volna) ki, hiszen a nagykereskedelmi tevékenység költségeiben ezt a MARIO-ban szereplő díjakkal történő kalkuláció révén a számítások már eleve figyelembe vették, a kiskereskedelmi költségek számszerűsítésére azonban a jelen eljárásban nem került sor, így azok sem pro, sem kontra nem jelentek meg az árprés értékelése során. A Matáv Rt. érvelését pedig a kereskedelmi szerződésekben szereplő díjakkal és tényleges forgalmakkal a 2002. június utáni időszakra is elvégzett számítások sem támasztják alá; melyek szerint a negatív árrés ugyanezen feltételek mellett a későbbi időszak döntő részében is fennállt volna, noha a forgalmak, fogyasztói szokások addigra már stabilizálódhattak.

• 126.

  A Matáv szerint "az árprés megállapíthatóságának gyakorlati feltétele, hogy a versenytárs szolgáltatók ne tudják kiskereskedelmi szolgáltatásaikat az inkumbens által meghatározott árszinten vagy az alatt nyújtani". Az idézett mondatból azonban egy lényeges feltétel, a "gazdaságosan" vagy "nyereségesen" hiányzik; a vázolt szituációban pedig az alternatív szolgáltatók ajánlatai minden bizonnyal veszteséget generáltak számukra, hiszen az azoknál drágábbnak mondott Ritmus csomagok sem fedezték a Matáv saját nagykereskedelmi költségeit, melyek pedig a módszertani részben kifejtettek szerint alacsonyabbak az alternatív szolgáltatóknál felmerülő hálózati költségeknél. A veszteség visszanyerésére nem is volt szükség, hiszen a Matáv Rt. veszteségeket tulajdonképpen nem szenvedett el. Az árprés megállapíthatóságának azonban nem feltétele, hogy a vertikálisan integrált vállalat veszteségeket realizáljon, az megvalósulhat a profit egy részéről történő lemondással is, illetve következménye sem feltétlenül a kiskereskedelmi árak emelése, hanem elképzelhető, hogy a verseny kizárása révén a verseny-nyomás által kikényszerített későbbi árcsökkenés marad el.

• 127.

  El kell ugyanakkor ismerni, hogy az árprés jelentős piaci hatást nem tudott gyakorolni, de ez elsősorban a hatóság fellépésének, az új alapokon számolt nagykereskedelmi díjcsökkentésnek volt köszönhető. Tovább csökkenti a jogsértés bizonyítottan káros piaci hatását, hogy az árkülönbségek utóbb elszámolásra kerültek (kerülnek), de ettől még megállapítható, hogy a korábbi monopólium magatartása abban az időben hozzájárult a versenytársak piacralépésének elbizonytalanításához. A választási lehetőség korlátozódása pedig egyértelműen hátrányos a verseny intenzitása és a fogyasztói jólét szempontjából.

• 128.

  Összefoglalva, a Versenytanács a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján egyértelműen megállapíthatónak tartotta, hogy a 2002. január 22-től július 18-ig terjedő időszakban a Matáv oly módon állapította meg a Ritmus 100, 200 és 300 díjcsomagok díjait és az ezen szolgáltatások versenytársak általi nyújtásához elengedhetetlenül szükséges nagykereskedelmi szolgáltatások árát, hogy a közöttük kialakult árrés negatív mértéke alkalmas volt arra, hogy korlátozza, késleltesse a piacra történő belépést, elbizonytalanítsa a potenciális versenytársakat.

• 129.

  Az ezt követő időszakra e díjcsomagok egészén számítva negatív árrés nem volt megállapítható. Szükséges hangsúlyozni azonban, hogy ez nem jelenti annak elvi kizártságát, hogy a Versenytanács jogsértő árprést állapítson meg pozitív mértékű árrés esetében, vagy hívásirányonként elkülöníthető, jól megalapozottan alátámasztott egyes piacok kapcsán. A kiskereskedelmi költségek ismerete hiányában a Versenytanács nem tudta megítélni, hogy az alacsony pozitív árrés mennyiben alkalmas a versenytársak belépésének, illetve térnyerésének korlátozására, így e tekintetben jogsértést nem állapított meg.

A szolgáltató választás kizárása

• 130.

  Az eljárás során az árpréshez kapcsolódóan lehetséges visszaélésként merült fel a szolgáltató választás kizárása az erőfölénnyel rendelkező vállalat részéről. A Versenytanács nem tartja kizártnak, hogy a szolgáltatóválasztás kizárásával az erőfölényben levő hírközlési vállalkozás érezhetően korlátozni tudja a versenyt. Jelen eljárásban azonban e kérdés megválaszolására nem látott lehetőséget bizonyítottság hiányában. A szolgáltatóválasztás kizárására vonatkozóan a határozat rendelkező része azért sem tartalmaz megállapítást, mert az eljárás kifejezetten az árprés vizsgálatára indult és folyt le jelentős részében.

• 131.

  Megjegyzendő, hogy ha bebizonyosulna, hogy a Ritmus csomagokra előfizető vállalkozások más érintett piacon vannak, mint a Bázisnál maradó vállalkozások, akkor talaját veszíti az a szabályozói filozófia, amely megelégszik a Bázis csomag esetében a szabad szolgáltatóválasztás biztosításával. Egymást helyettesítő, egy piacon levő díjcsomagok esetén van értelme ugyanis garantálni azt, hogy legyen mód szolgáltatóválasztást nem kizáró csomagot választani.

A jogsértés szankciói

• 132.

  A Tpvt. 77. § (1) bekezdése szerint az eljáró versenytanács - azon túlmenően, hogy megállapítja a magatartás törvénybe ütközését - elrendelheti a törvénybe ütköző állapot megszüntetését, illetve megtilthatja a törvénybe ütköző magatartás további folytatását. E szankció jelen eljárásban nem volt alkalmazható, mivel a törvénybe ütköző állapot megszűnt.

• 133.

  A Tpvt. 78. § szerint az eljáró versenytanács - az előbbieken túlmenően - bírságot szabhat ki a Tpvt. megsértőivel szemben. Jelen eljárásban a Versenytanács bírság kiszabását látta indokoltnak. A javasolt bírság összegét a GVH, illetve a Versenytanács elnöke által a bírság összegének megállapításáról szóló 2/2003. sz. Közleményben foglalt, a Tpvt. 78. §-a alapján kialakított szempontrendszer segítségével határozta meg.

• 134.

  A bírság alapösszegének kiszámításához szükséges pontokat a Versenytanács az alábbiak szerint határozta meg. A jogsérelem súlyával, ezen belül a verseny veszélyeztetettségével kapcsolatban 20 pontot tartott indokoltnak a lehetséges 30-ból. Az árprés a súlyosabb visszaélés típusok közé tartozik, mivel az adott piac versenyszerkezetét torzítja, középtávon korlátozva a fogyasztók választási szabadságát. A megvalósult jogsértés piaci hatásával kapcsolatban a Versenytanács minimális, 5 pontot látott indokoltnak. A jogsértő vállalkozás piaci részesedése a nagykereskedelmi piacokon 100 %-os, a kiskereskedelmi piacon is rendkívül magas. Bizonyított, számszerűsíthető hatás azonban nem volt megállapítható, a versenytársak ténylegesen nem szorultak ki a piacról, jóllehet az is bizonyos, hogy az árprés hiányában a versenyre nézve kedvezőbben alakulhattak volna a piaci folyamatok. Az eljárás alá vont jogsértéshez való viszonyulása tekintetében a Versenytanács azt állapította meg, hogy a Matáv magatartását felróhatóan követte el, annak versenyre gyakorolt korlátozó-kiszorító alkalmasságával, potenciális hatásával tisztában kellett hogy legyen (5 pont). Enyhítő tényezőként vette figyelembe a Versenytanács azt a körülményt, hogy az árkülönbségek utóbb elszámolásra kerültek, illetve kerülnek (- 10 pont).

• 135.

  A fentiek alapján a Matáv Rt. összpontszámát a Versenytanács a lehetséges 100-ból 20 pontra értékelte. A fent meghatározott összpontszámok a releváns forgalom ezrelékében adják meg a bírság alapösszegét. Releváns forgalomként a Versenytanács (...)Ft-ot vett alapul, amely a kifogásolt magatartás tanúsításának időszakában a kifejezetten üzleti előfizetőknek nyújtott csomagok révén elért nettó árbevételt tartalmazza, levonva abból a nemzetközi hívásirányokból származó bevételt.

• 136.

  Az alapösszeg korrekciójára jelen eljárásban nem volt szükség, mert a jogsértés időtartama nem haladta meg az egy évet, korábbi hasonló jogsértés ismétlődése nem volt megállapítható. A jogsértéssel elért közvetlen anyagi haszon mértéke nem volt megállapítható. A bírság alapösszege nem érte el a Tpvt. 78. §-ában meghatározott törvényi maximumot. Az mértékét tekintve, igazodva a jogsértés súlyához, inkább jelzésszerűnek, mint elrettentő erejűnek értékelhető.

• 137.

  A határozat elleni jogorvoslatot a Tpvt. 83. § biztosítja

Melléklet

1. ábra: A bírságkiszámítás menete, az alapösszeget korrigáló lépések

Alapösszeg

->

A jogsértés időtartamának figyelembe vétele

->

Ismétlődés figyelembe vétele

->

A jogsértéssel elért előny figyelembe vétele

->

Törvényi maximum figyelembe vétele

->

Engedékenységi politika alkalmazása

2. ábra: Az alapösszeget meghatározó tényezők

A. A jogsérelem súlya
A.a. A verseny veszélyeztetettsége A jogsértés típusa (pl. kőkemény kartell vagy másfajta versenykorlátozás/kizsákmányolás) A verseny dimenzióinak érintettsége	max. 30 pont
A.b. A jogsértés piaci hatása A jogsértő piaci részesedése További szempontok: - A piac megtámadhatósága - Az érintett fogyasztói kör és a termék jellege - Piacra lépő, vagy már piacon lévő vállalkozás - Tovagyűrűző hatás más piacokra	max. 30 pont
B. Viszonyulás a jogsértéshez	max. 30 pont
B.a. Szerepe a jogsértésben (szervező - kiszolgáltatott)
B.b. Tevőleges jóvátétel
B.c. Felróhatóság
B.d. Külső és egyéb tényezők korábbi GVH döntések hiánya vagy eltérő jellege állami ráhatás
C. Egyéb szempontok	max. 10 pont
Mindösszesen	max. 100 pont

Budapest, 2004. január 22.

---

Jegyzetek

• 

  A határozatban (...)-al jelölt részek üzleti titkot képeznek.

• 

  Reference interconnection offer

• 

  Fully distributed cost

• 

  Long run incremental costs

• 

  A LRIC-módszertanon alapuló költségszámítás részletes szabályait az 1/2002. (I. 11.) MeHVM rendeletet módosító 9/2003. (VI. 24.) IHM rendelet tartalmazza.

• 

  Az egyetemes távközlési szolgáltatások körét a Hkt. 47. § (3) bekezdése határozza meg. Eszerint ebbe a körbe tartozik a távbeszélő szolgáltatáshoz való hozzáférés, legalább ötszáz lakosonként, illetve településenként egy nyilvános távbeszélő állomás működtetése (kettőezer-ötszáz lakosonként hallás- és mozgáskorlátozottak által is használhatóan kialakítva), kezelői szolgáltatások és előfizetői névjegyzék biztosítása, valamint az ingyenes segélyhívás. Egyetemes távközlési szolgáltató lehet a Hkt. szerint a koncessziós társaság a koncessziós szerződés szerint, más távközlési szolgáltató pedig az egyetemes szolgáltatási szerződés alapján.

• 

  Az egyes szolgáltatások megértésének megkönnyítését segítő, a MARIO-ban szereplő ábrák a vizsgálati jelentés 7. sz. mellékletében láthatóak.

• 

  A feltüntetett díjak nem tartalmazzák a Matáv által már ekkor is felszámított helyi hozzáférési hiány pótdíjat (2 Ft/perc).

• 

  Időközben az eTel és a PanTel is aláírta a Matáv-val a RIO-alapú szerződést; az eTel 2003. június 26-án, a PanTel 2003. augusztus 1-én.

• 

  A SOHO (small office home office) kifejezés a kis- és részben a középvállalkozásokat jelöli.

• 

  A Ritmus díjcsomagokban a Bázis előfizetési díjon felül fizetendő összeg csatlakozásonként, illetve maximálisan.

• 

  www.ksh.hu/pls/ksh/docs/hum/ingyenes/h6/h61101.html.

• 

  A Matáv díjcsomagokban a helyközi II. és belföldi távolsági III. díjzónákban, valamint az egyes mobilhálózatokba irányuló hívások esetén eltérő a hívásdíj.

• 

  A PanTel PanPhone CPS csomagjában a vezetékes hívásirányokba szolgáltatónként eltérő a hívásdíj, ugyanakkor a mobil irányú hívások díja hálózattól függetlenül azonos.

• 

  CS = csúcsidő

• 

  K = kedvezményes időszak

• 

  Az EKB ítélete a 14/83 Von Colson és Kamann v. Land Nordrhein-Westfalen ügyben; (1984) ECR 1891, 26. szakasz.

• 

  A gyorsjelentések megtalálhatók a http://www.hif.hu weboldalon

• 

  Forrás: HIF vezetékes-mobil gyorsjelentés 2002. IV. negyedév.

• 

  Ezek közé tartozik az ún. "színes számok" hívása, az Internet behívás, az emelt díjas hívószámok hívása, tudakozó, hangposta szolgáltatás, stb.

• 

  A túlzottan magas nemzetközi tarifák esetében az ügyfelek akkor is képesek "kikerülni" a Matáv-ot, ha egyébként az adott díjcsomagban lemondtak a szolgáltató-választás jogáról. A nemzetközi hívások lebonyolítására ugyanis léteznek alternatív műszaki megoldások (pl. VoIP), melyek érezhető verseny-nyomást gyakorolnak az inkumbensek árképzésére.

• 

  A helyi hurok átengedése vonatkozásában a JPE szolgáltatók az összekapcsoláshoz hasonlóan referencia ajánlat (RUO) készítésére kötelesek, melyben az alkalmazott díjakat a Hkt. 42. § (2) bekezdése értelmében szintén a hosszú távú, előremutató különbözeti költségek (2003. január 1-ig a teljesen felosztott költségek) módszerét követve kötelesek megállapítani, és azt a HDB-hez jóváhagyás céljából benyújtani. A HDB 2002. február 28-án fogadta el a Matáv FDC-alapú MARUO-ját, amelyben a helyi hurok teljes átengedésének havi hurokbérleti díja érpáranként nettó 3.177 Ft/hó-ban lett megállapítva. A vizsgált időszak végén, 2003. június 13-án hagyta jóvá a HDB a Matáv előfizetői hurok átengedésére vonatkozó, LRIC-alapú referencia ajánlatát, melyben a havi hurokbérleti díj teljes átengedés esetén havi nettó 3.544 Ft/hó-ra változott. A vizsgált időszak teljes egészében egyedül ismert releváns költség-adatként mindvégig az FDC-alapú RUO-ban szereplő díjat alkalmaztuk.

• 

  Helyi, regionális vagy országos híváskezdeményezés illetve hívásvégződtetés.

• 

  Ezen feltétel teljesülését az biztosítja, hogy az alternatív szolgáltató költségeit minden esetben a Matáv hasonló költségeivel közelítjük (helyettesítjük).

• 

  Ezek közé tartoznak különösen a következők: az összekapcsolási célú csatlakozó linkhez, a fizikai betelepüléssel magvalósított összekapcsoláshoz, az összekapcsolási tesztekhez, a támogató és emeltszintű szolgáltatásokhoz, a szolgáltató-választáshoz, valamint az adatátadáshoz kapcsolódó díjak.

• 

  A LRIC-es MARIO megjelenése után egyébként az alternatív szolgáltatók a sajtóban ezzel kapcsolatos csalódottságuknak adtak hangot; az összekapcsolási díjakban bekövetkezett csökkenést az általuk (el)várthoz képest jóval csekélyebb mértékűnek értékelték.

• 

  A belföldi távolsági hívásoknál - a korábban ismertetett módszertan szerinti - egyszerű számtani átlag szerepel.