Vj-110/1999/26
A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa Koncz László igazgatóhelyettes által képviselt Déldunántúli Gázszolgáltató Részvénytársaság (7626 Pécs, Búza tér 8/a. szám alatti) eljárás alá vont vállalkozás ellen gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma miatt indult eljárás során tartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
határozatot
A Versenytanács az eljárást megszünteti.
E határozat ellen a kézhezvételtől számított 30 napon belül az eljárás alá vont vállalkozás a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett felülvizsgálat iránti keresettel élhet.
Indoklás
A Versenytanács az ügyfél előadása, a csatolt írásbeli bizonyítékok, az 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 71. §-a nyomán készült vizsgálati jelentés alapján a következő tényállást állapította meg:
Az eljárás alá vont vállalkozás (a továbbiakban: Rt.) mint gázszolgáltató Baranya Tolna és Fejér megye egyes részein lévő gázvezetékek kizárólagos üzemeltetője. Az Rt. jellemzően nemcsak üzemeltetői jogokkal és kötelességekkel rendelkezik működési területén, hanem tulajdonában is van - némi kivételtől eltekintve - a térség közterületre eső gázvezetékrendszere.
A tulajdonosi-üzemeltetői jogok szétválasztását a 90-es évek jogszabályváltozásai eredményezték a magánosítás keretében. A gázenergiáról szóló 1969. évi VII. törvény végrehajtására kiadott 1/1977. (IV. 6.) NIM rendelet azon rendelkezését, mely szerint a helyi erőből létesült gázelosztóvezeték állami tulajdonú, s térítésmentesen a gázszolgáltató kezelésébe kell adni, a 23/1992. (XI. 17.) IKM rendelet hatályon kívül helyezte, így a tulajdonjog és az üzemeltetés kérdése polgári jogi megállapodás tárgyává vált, ha a gázelosztóvezetéket az önkormányzatok teljes vagy részleges költségviselésével valósították meg.
Az 1969. évi VII. törvényt hatályon kívül helyezte az 1994. évi XLI. törvény, amely már úgy rendelkezett, hogy a törvény 1994. július 25-i hatályba lépése óta megépült gázelosztó rendszert csak gázszolgáltató üzemeltetheti. A tulajdonjog rendezése változatlanul polgári jogi kérdés maradt.
A jogalkotó által elismerten a gázszolgáltatónak a gázárbevételből a gázelosztó vezeték létesítéséhez, bővítéséhez elegendő anyagi fedezete nincs. Ezért a gázszolgáltatót az 1994. évi XLI. törvény 17. § (2) bekezdés felhatalmazása alapján kiadott és 1995. augusztus 23-án hatálybalépett 32/1995. (VIII. 8.) IKM rendelet feljogosította, hogy hozzájárulást kérjen a költségére létesített és/vagy a saját tulajdonú elosztó vezetékére újonnan bekapcsolandó fogyasztóktól, hacsak a tulajdonszerzés folyamán az önkormányzattal kötött szerződés másként nem rendelkezik. E fogyasztói hozzájárulás összegét a gázszolgáltató határozza meg a fentebbi IKM rendelet mellékletét képező rend szerint, amely számítást a szolgáltató köteles a Magyar Energia Hivatalhoz tájékoztatás céljából benyújtani. A hozzájárulás összegét a szolgáltató - eltérő megállapodás hiányában - a fogyasztók között teljesítményigényük arányában osztja fel. Megfizetésére a fogyasztók egyedileg kötnek szerződést a szolgáltatóval. A szolgáltató köteles a beruházást megkezdeni, ha a beruházáshoz tartozó legnagyobb teljesítményigény 90 %-ának megfelelő hozzájárulást befizették. A később csatlakozó fogyasztók - 10 éven belül - az évenkénti hivatalos termelői árindexszel növelt összegű hozzájárulást kötelesek fizetni a gázszolgáltató részére. Az utólagos rácsatlakozások folytán azonban a fogyasztók eredeti hozzájárulási része csökkenhet, mivel az IKM rendelet 9. §-a szerint a korábban csatlakozó fogyasztók részére történő visszatérítésről a gázszolgáltató a fogyasztókkal egyedi szerződés keretében állapodik meg.
A 32/1995. (VIII. 8.) IKM rendelet 2. §-a azonban a már említett mellékletbeli számítási módszerrel meghatározható hozammutató fogalmát felhasználva a szolgáltató visszatérítési kötelezettségét csak a fogyasztók egy részének javára írja elő, attól függően, hogy milyen hozammutatójú gázvezeték beruházás részesei. A jogszabály által visszatérítésre jogosultak azok a fogyasztók, akik 0-1 hozammutatójú beruházás költségviselői, s amely beruházást a hozammutató ilyetén alakulása miatt a szolgáltató köteles megépíteni. 0-nál kisebb hozammutató esetén a rendelet a szolgáltató visszatérítési kötelezettségéről nem szól, s ezekben az esetekben a szolgáltató a gázelosztó vezetéket sem köteles megépíteni, mert jogszabályilag a megvalósítás és a működtetés nem gazdaságos.
Az Rt. ezen IKM rendelet hatálybalépése óta is, saját gazdasági megfontolásai miatt akkor is vállalja a gázelosztó vezetékek megépítését - különböző költségviselési aránnyal -, ha a hozammutató negatív volta miatt az építésre nem is lenne köteles.
Az utóbbi öt évben tipikusan negatív hozammutatójú beruházások valósultak meg a térségben, a pozitív hozammutatójú beruházások száma csekély. Ez utóbbiakra vonatkozóan az Rt. fogyasztókkal kötött szerződései szabályszerűen kiterjednek az utólagos rácsatlakozásokból eredő visszatérítésre is, míg a negatív hozammutatójú beruházásban résztvevő fogyasztókkal kötött szerződései csak a fogyasztói hozzájárulásokra terjednek ki és nem tartalmaznak a visszatérítésre szerződéses kikötést utólagos rácsatlakozások esetén. A szerződéses kikötés e hiánya pedig a visszatérítés általános jellegű elmaradását eredményezi, nem említve egyes különleges fejlesztéseket, amelyekben az általános gyakorlatot áttörve, az eset egyedisége miatt a fogyasztók mégis részesednek visszatérítésben.
A Gazdasági Versenyhivatal a visszatérítésre vonatkozó megállapodások hiányát gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek vélte, s ezért figyelemmel a Tpvt. 69. § (1) bekezdésére a Tpvt. 70. § (1) bekezdése szerint eljárást indított az Rt. ellen, amelyet utóbb jogsértés hiányában a lefolytatott vizsgálat megszüntetni indítványozott.
Az Rt. maga is az eljárás megszüntetését kérte, hiszen gazdaságtalan elosztó vezetékek megépítésére nem is köteles, s a szokásosnál nagyobb kockázatot vállal azzal, hogy a beruházásban egyelőre részt venni nem kívánó fogyasztók helyett a rájuk eső költséget megelőlegezi, s amelynek megtérülése a belátható tíz éven belül kétséges. E kockázatvállalásának ellentételezése a visszatérítéstől való elzárkózása, amely azonban - álláspontja szerint - nem indokolatlan előny, mert a fogyasztók számára előnyösebb a negatív hozammutatójú gázberuházás megvalósulása kisebb összegű hozzájárulás befizetésével, mint nagyobb összegű hozzájárulás befizetése, csekély összegek bizonytalan jövőbeni visszafizetése mellett.
A Versenytanácsnak elsődlegesen abban kellett állást foglalnia, hogy az eljárásbeli kérdésre kiterjed-e a Tpvt. hatálya (1. §). E kérdés feltevésre igenlően kellett válaszolni, mert a 32/1995. (VIII. 8.) IKM rendelet nem vonatkozik a visszatérítést tekintve a negatív hozammutatójú beruházás fogyasztóira, amely körülmény a jogszabályi rendezésből kimaradt, így eligazodást csak a versenyjogi normák nyújthatnak.
Önmagában az a tény, hogy negatív hozammutatójú beruházást a szolgáltató nem köteles megvalósítani - miközben az ekként minősített beruházás által leginkább érintett lakossági fogyasztóknak a gázszolgáltatás iránt felfokozott természetes igénye van - a felek kapcsolatában a gázszolgáltatónak eleve kedvező tárgyalási helyzetet biztosít. Hátrányos feltételeket is el tud fogadtatni a fogyasztókkal, kihasználva a monopol helyzetéből eredő azt az előnyét, hogy rajta kívül nincs más kijelölt szolgáltató, amelyhez a gázigénylők szükségletük kielégítése érdekében fordulhatnának. Jellemzően ilyen fogyasztói hátrány a visszatérítés elmaradása, amely a szolgáltatónál előnyként jelentkezhet.
Elvileg vizsgálva az Rt. visszatérítési rendjét - hiszen a jelen vizsgálat okszerűen erre terjedhetett ki - azt is értékelni kellett, hogy a szolgáltató előnye, ha egyáltalán megállapítható, indokolatlan-e, illetve a fogyasztóknak okozott hátrányt nem egyenlíti-e ki az ügylet egészének előnyös volta, amely az okozott hátrányt is elenyészteti.
Az Rt. beruházási rendszerében a költséget az igénybejelentő fogyasztók között arányosan osztja szét úgy, hogy a maga terhére veszi számításba a vezetéklétesítéshez egyelőre csatlakozni nem kívánó fogyasztókat és költségüket előlegezi. Az Rt. kockázata, hogy becsült várakozása teljesül-e, és várakozásának megfelelően további fogyasztók hányan és mikor csatlakoznak, amelynek folytán a szolgáltató által előlegezett beruházási költség megtérül. E szolgáltatói teherviselés - a visszatérítés elmaradása ellenére - egészében még előnyösebb is lehet a fogyasztóknak, mint az Rt. teherviselésének hiányában a fogyasztókra fokozott terhek hárítása, párosulva a kétséges jövőbeli visszatérítéssel.
Ezért önmagában a visszatérítés hiánya nem minősül gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek, így a Versenytanács az eljárást megszüntette a Tpvt. 72. § (1) bekezdés a) pontja szerint a 77. § (1) bekezdés h) pontja alapján.
Ugyanakkor adott konkrét esetben a visszaélés nem kizárt, ha az Rt. teherviselése aránytalanul alacsony az utólagos rácsatlakozások során reálisan várható összeghez képest.
Az Rt. számára a Tpvt. szerinti határozat elleni jogorvoslati jogot a 83. § (1) bekezdése biztosítja.
Budapest, 1999. december 2.
dr. Kállai Mária sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
Vérné dr. Labát Éva sk.
Ágoston Marika