Gazdasági Versenyhivatal

A Fővárosi Bíróság

3. K. 30550/2002/2.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Bíróság a Telek & Vasenszki Ügyvédi Iroda (1051 Budapest, Sas u. 17. ügyintéző: dr. Reményi Bence ügyvéd) által képviselt Rubachem International Kft. (1052 Budapest, Váci u. 16.) felperesnek a dr. László Ildikó Katalin ügyvéd által képviselt Gazdasági Versenyhivatal (1051 Budapest, Roosevelt tér 7-8.) alperes ellen, versenyügyben hozott határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

Ítéletet

A bíróság az alperes 2001. december hó 18. napján kelt Vj-77/2001/36. számú határozatát megváltoztatva megállapítja, hogy a felperes a határozatban megjelölt jogsértést nem követte el. Egyben mellőzi az ezen magatartás további folytatásának eltiltására és a bírság kiszabására vonatkozó rendelkezéseket.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 4000 (Négyezer) Ft perköltséget.

A per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett 10 000 (Tízezer) Ft illetéket az alperes illetékmentessége folytán az állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítésétől számított 15 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet a Legfelsőbb Bírósághoz címezve ennél a bíróságnál kell 3 példányban benyújtani. A fellebbezési határidő letelte előtt a felek közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását. Ha a fellebbezés kizárólag a Pp. 256/A. § (1) bekezdés a)-d) pontjaiban felsorolt rendelkezések ellen irányul, tárgyalás tartása kérhető.

Indokolás

A felperesi vállalkozás direkt marketing útján, telefonon kínál vállalkozásoknak és intézményeknek számítógép tisztítására szolgáló termékkészletet.
A megrendelést a központilag meghatározott sémát követő telefonhívás során éppen érvényesülő árkedvezmény és 30 napos próbaidő kilátásba helyezésével teszi vonzóvá. Tájékoztatja a fogyasztót, hogy amennyiben 30 napon belül nem érkezik negatív visszajelzés, a próbavásárlásos adásvételi szerződés létrejön, és kiszámlázza a termék vételárát. Próbaidőn belüli lemondás esetén pedig díjfelszámítás nélkül, futárszolgálat útján maga szállítja vissza a kipróbált terméket.
Ezután faxon olyan megrendelőlapot küld, melyet csak alá kell írni és vissza kell faxolni.
A megrendelőlapot a felperes úgy készítette el, hogy a székhelyét nem, csupán a postafiókszámát, fax- és telefonszámát tüntette fel. A kedvezmény időszerűségét a "most" jelzővel jelezte, és nem adott egyértelmű tájékoztatást arról, hogy a kedvezményes ár ÁFÁ-val vagy ÁFA nélkül értendő.
Mindezen okok miatt felperessel szemben fogyasztói jelzések alapján 2001. április 19-én az 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 8. § (2) bekezdés c) és d) pontjába ütköző ,jogsértés vizsgálatára irányuló versenyfelügyelete eljárás indult.
A Versenytanács 2001. szeptember 6-án tartott tárgyalásán a Tpvt. 75. § alapján 2 hó időtartamra szünetelést rendelt el arra tekintettel, hogy a kifogásolt magatartás csekély mértékben veszélyezteti a verseny védelméhez fűződő közérdeket, és a felperes vállalta, egyértelműsíti a kedvezményes ár ÁFA tartalmát, a "most" jelző érvényességi idejét, valamint a visszaküldés helyének pontos feltüntetésével megszünteti a kiszállított termék visszaküldésének akadályát.
A szünetelés ideje alatt a felperes első két vállalásának eleget tett, székhelyét viszont nem jelenítette meg a megrendelőlapon. A 2001. december 4-én tartott helyszíni szemlén azonban vállalta, hogy csomagraktár-bérletet nyit, melyre postai úton biztonsággal vissza lehet küldeni a nem kívánt terméket.
Kezdeményezte is a csomagraktár-bérleti szerződés megkötését, de a Magyar Postával a 2001. december 18-i tárgyalásig nem jött létre a megállapodás. Ezért az alperes 2001. december 18. napján kelt Vj-77/2001/36. számú határozatában megállapította, a felperes azzal, hogy a próbára eladott számítógép tisztító termékek visszaküldési helyének feltüntetését a megrendelésre szolgáló formanyomtatványain elmulasztotta, fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított.
Az alperes ezen magatartás folytatását 15 napon belül megtiltotta, és felperessel szemben 500 000 Ft bírságot szabott ki. Ezt meghaladóan az eljárást megszüntette.
Kifejtette, hogy a Tpvt. 76. § (3) bekezdése alkalmazásával az eljárást teljes egészében csak akkor lehetett volna megszüntetni, ha a felperes a szünetelés időtartama alatt maradéktalanul teljesíti vállalásait.
A fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartás azonban folytatódott. A felperes a szerződési kötelékből való szabadulást akadályozta azzal, hogy nem jelölt meg olyan helyet, ahová a nem kívánt árut a fogyasztók biztonsággal visszaküldhetik.
Ezért arra tekintettel, hogy a tárgyalás napjáig sem kötötte meg a csomagraktár-bérleti szerződést, az eljárást folytatta, és a felperest elmarasztalta. A bírság mértékének meghatározásánál vette csak figyelembe a szerződéskötési előkészületeket, egyben értékelte az eljárás komolyságának megőrzéséhez fűződő közérdeket.
Döntését az alperes a Tpvt. 8. § (2) bekezdés c) pontjára, valamint a 77. és 78. §-ra alapította.
A felperes pontosított keresetében azt kérte, a bíróság az alperes határozatát megváltoztatva állapítsa meg, hogy jogsértést nem valósított meg, és törölje a vele szemben kiszabott bírságot.
Perköltségeire igényt tartott.
Előadta, hogy a versenyfelügyeleti eljárás során tett vállalását teljesítette. A csomagraktár-bérlet megnyitása érdekében minden tőle elvárhatót megtett, a szerződéskötési folyamat a másik fél hibájából húzódott el. 2001. december 20án azonban létrejött a csomagraktár-bérleti szerződés, és a raktárbérlet számát a megrendelőlapon feltüntette.
Amennyiben az alperes a törvény által megengedett 6 hónapig terjedően 2 hónapnál hosszabb időre rendelte volna el az eljárás szünetelését, még határidőn belül tehetett volna eleget e kötelezettségének.
A székhely feltüntetés, illetőleg a raktárbérlet hiánya ugyanakkor álláspontja szerint nem okozott versenyjogi sérelmet, hiszen 30 napon belül eladott csomag tartalma nem került kiszámlázásra, a határidőben postázott küldemény határidőn túli megérkezése miatt tévesen kiállított számlák pedig utólag stornírozásra kerültek.
A fogyasztók visszalépésének tehát nincs és nem is volt akadálya.
A bírságot megfizette, annak kiszabását azonban indokolatlannak és aránytalannak tartotta.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, perköltségeire igényt tartott.
Fenntartotta, hogy a felperes versenyjogsértő magatartást tanúsított, melyet a szünetelés időtartama alatt nem szüntetett meg, sőt egészen a versenyjogi marasztalásig tovább folytatott.
A felperes keresete alapos volt.
A Tpvt. 8. § (1) bekezdése szerint tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni.
A Tpvt. 8. § (2) bekezdés c) pontja alapján a fogyasztók megtévesztésének minősül különösen, ha az áru értékesítésével, forgalmazásával összefüggő, a fogyasztó döntését befolyásoló körülményekről - így különösen a forgalmazási módról, a fizetési feltételekről, a kapcsolódó ajándékokról, az engedményekről, a nyerési esélyről - megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak.
A fentiek szerint versenyjogsértés megállapításához csak a fogyasztói döntés szempontjából lényeges körülményre vonatkozó megtévesztés vezethet.
Lényegesnek az a körülmény számít, mely a fogyasztó döntésére kihatással lehet.
Próbavásárlás esetén nem csak a szerződés megkötése múlik a vevőn, hanem annak életbe lépése is. A fogyasztónak tehát az áru megrendelésén túlmenően a próbaidő lejártakor az áru megtartásáról is döntenie kell.
A postai úton való áruvisszaküldés tényleges lehetősége, illetőleg akadályozottsága azonban e döntések egyike során sem befolyásolja.
A megrendelésre irányuló döntés kialakításában ugyanis nem az áru visszaküldési helyének és módjának, hanem pusztán a visszalépés valós lehetőségének van jelentősége, és elsőként a próbaidő lejártakor sem a visszaküldés helyének kérdése merül fel, hanem az, hogy milyen módon lehet a szerződéskötéstől elállni, illetőleg a nem kívánt terméket visszaszármaztatni.
A 30 napon belüli visszalépés lehetősége a perbeli esetben nem kétséges, és a megrendelést megelőző telefonbeszélgetés során az is elhangzik, hogy probléma esetén csak egy telefonhívásba kerül a visszalépés, mert a nem kívánt terméket a cég szállítja vissza.
Amennyiben pedig ez a fogyasztó számára lényeges információ az üzletkötés direkt, szóbeli jellege vagy egyéb ok folytán feledésbe merülne, a non-stop hívható, megrendelőlapon jól látható helyen feltüntetett telefonszámon felvilágosítás kérhető a visszalépés módjáról. Egyidejűleg a lemondó nyilatkozatra is sor kerülhet.
A szerződés létrejöttére vonatkozó szándék hiánya írásban is kinyilvánítható. erre a megrendelőlapon szintén megtalálható, faxszám ad lehetőséget.
Miután a felperes vállalja, hogy a megtartani nem kívánt terméket futárszolgálat útján visszaszállítja, a visszaküldés postai úton történő visszajuttatásának lehetősége az üzletkötést telefonon lemondó fogyasztó számára nem bír jelentőséggel.
A kézenfekvő telefonálásnál sokkal kényelmetlenebb megoldást választ az a fogyasztó, aki postai úton kívánja eljuttatni a felpereshez visszalépési nyilatkozatát és visszaküldeni a kiszállított terméket. Ez a megoldás kedvezőtlenebb is számára, mert a postára adás és a küldemény címzetthez történő megérkezése között hosszabb idő is eltelhet, így a számla határidőm belül bejelentett elállás esetén is kiállításra kerülhet.
Ebből a szempontból teljesen közömbös, hogy postafiókszámra, csomagraktárba vagy közvetlenül a felperes székhelyére címzi a küldeményt, a késedelem mindhárom esetben előfordulhat.
A visszalépési jog érvényesülése azonban ekkor sem korlátozott, az elállás időpontjának ugyanis a felperes a postára adás dátumát fogadja el, és a tévesen kiállított számlák utólag stornírozásra kerülnek.
A fentiekből következően tehát a szerződés megkötésétől való visszalépés valós érvényesülésének korlátját nem képezte, hogy a megrendelési formanyomtatvány csak a felperes postafiókszámát tartalmazta.
Így tekintettel arra, hogy a szerződéstől való mentesüléshez szükséges információk rendelkezésre álltak, a bíróság a felperes versenyjogi marasztalását nem látta indokoltnak.
Mindezen indokolás alapján a bíróság az alperes döntését a Tpvt. 84. §-a szerinti eljárásban - a Tpvt. 83. § (4) bekezdése alapján - megváltoztatva megállapította, hogy a felperes jogsértést nem követett el, illetve ennek következményeként a magatartás folytatását megtiltotta, és a bírságot mellőzte.
Erre tekintettel a felperes a Tpvt. 83. § (5) bekezdése alapján a kifizetett bírság visszatérítését, illetőleg a visszatérítendő összeg után a megfizetés napjától a visszatérítés napjáig járó mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres összegének megfelelő kamat megtérítését kérheti az alperestől.
Miután a felperes pernyertes lett, az alperes a Pp. 78. § (1) bekezdése szerint köteles az ügyvédi képviselettel felmerült perköltségeinek megfizetésére. Ennek összegét a bíróság a 12/1991. (IX.29.) IM rendelet 1. § (1) bekezdés d) pontja alkalmazásával határozta meg.
Az alperes az 1990. évi XCIII törvény 5. § (1) bekezdés szerint személyes illetékmentességet élvez, ezért a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján őt terhelő illetéket a 6/1986 (VI.26.) IM rendelet 13. § (1) bekezdése és 14. §-a értelmében az állam viseli.

Budapest, 2002. március hó 20. napján.