Gazdasági Versenyhivatal

A Fővárosi Ítélőtábla

2. Kf. 27. 216/2003/6.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Siesta Key Kereskedelmi Bt. (Búcsúszentlászló) felperesnek a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2003. évi február hó 19. napján kelt 2.K.32.041/2002/7. számú ítélete ellen a felperes által 8. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 24.000 (azaz huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az irányadó tényállás szerint a felperes Kombucha Gold teaitalokat állított elő, amelyek értékesítésére televíziós csatornákon, interneten, katalógus alapján, és kiskereskedelmi egységekben került sor. A reklám- és ismertető anyagokban a felperes gyógytea italnak nevezte a Kombucha teát, és ismertetőjében a Kombucha italok ivása és a rákos megbetegedések ritka előfordulása közötti összefüggésről tájékoztatott, illetve olyan megállapítást is közölt, amely szerint a gombateával eredményesen kezelik a köszvényt, reumás betegségeket, érelmeszesedést, izületi gyulladást, az impotenciát, a koleszterin problémákat, és a korai stádiumban felfedezett rákot. Termékismertetője szerint továbbá a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a Kombucha tea rendszeres fogyasztása számos betegség megelőzésében eredményes, illetve számos betegségből kigyógyítja a szervezetet, így pl.: javítja a látást, elősegíti a csontképződést, kezeli az ekcémát, bárányhimlőt, pikkelysömört, kezeli a prosztata gyulladást, oldja a vesekövet, megszünteti az aranyeret, a vastag és vékonybél gyulladását, javítja a szellemi teljesítményt, a fizikai erőnlétet, és pozitív eredményeket értek el vele a kopaszodás, őszülés, fogyókúra, étvágytalanság, menopauzás tünetek esetén is. A reklámfilmek és tájékoztatók továbbá azt tudatosították, miszerint a gombatea méregteleníti a szervezetet, és lehetetlenné teszi, hogy a baktériumok, vírusok a szervezetet megbetegítsék.

A felperes 2001. február 1-jén együttműködési megállapodást kötött a Stúdió Moderna 2000 TV Shop Hungary Kft-vel (a továbbiakban: Kft.), amely a felperes által gyártott és forgalmazott termékek népszerűsítésére, és viszonteladóként történő értékesítésére vállalkozott. A Kft. a kereskedelmi televíziókkal kötött megállapodásai alapján reklámidővel rendelkezett a televíziók műsorrendjében, ahol a termékeket közvetlenül ajánlotta, majd csomagküldő kereskedelem formájában értékesítette. Az együttműködési megállapodás szerint a felperes teljeskörű felelősséget (ideértve a termékfelelősséget is) vállalt az általa forgalomba hozott termékekre, valamint arra, hogy a termékek rendelkeznek a vonatkozó jogszabályok által előírt valamennyi tulajdonsággal, vizsgálati eredményekkel, dokumentációval. A szerződés 2.1.3. pontja szerint a televíziós értékesítéshez szükséges reklámfilmek vágatlan nyersanyagát (amelyek tartalmáért, azok jogtisztaságáért a felperes szintén teljeskörű felelősséget vállalt) a felperes kazettákon, és feldolgozásra alkalmas formában bocsátja a Kft. rendelkezésére.

Az alperes annak kivizsgálására indított versenyfelügyeleti eljárást, hogy a felperes és a Kft. az italcsalád gyártásával illetve forgalmazásával megsértette-e a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolását tiltó rendelkezéseit. Az alperes széleskörű bizonyítási eljárást folytatott le, amelynek során beszerezte a Gyógynövény Kutató Intézet Rt (GYKI), az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI), továbbá az Országos Élelmezési és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) véleményét. A GYKI véleménye szerint a Kombucha tea, illetve gomba reklámozásával ellentétben - nem gyógyhatású termék, ilyen kategóriaként történő minősítése a rendelkezésre álló irodalom alapján nem indokolt, a forgalmazott termék valójában élelmiszer. A vírusok és baktériumok szaporodásának gátlása egyértelműen olyan körülmény, amely csak szakirodalomból referálható mikrobiológiai kísérletek alapján állítható egy szerről. E hatások említése a Kombucha tea esetében egyértelműen jogszabályellenes és alkalmas a fogyasztók megtévesztésére, a nagytömegű terápiás utalás pedig még bevált gyógytermékek esetén is félrevezető. A teacsalád tájékoztatója a minimális szakmai és reklámetikai követelményeknek sem felel meg, mivel a benne leírtak ellentmondásosak, a laikus ember számára nehezen értelmezhetőek, félrevezetők, homályosan megfogalmazottak.

Az Országos Gyógyszerészeti Intézet az alperes megkeresésére adott válaszában kiemelte, hogy tájékoztatta a felperest arról, miszerint a "Kombucha Gold teaital macskakarom kivonattal" termékük egyik komponense (kapszula felbontásából nyert) macskakarom por, amely a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású anyagok és készítmények nyilvántartásáról és forgalomba hozataláról szóló 10/1987.(VIII.19.) EüM. rendelet (a továbbiakban: R.) hatálya alá tartozik, azaz gyógyhatású készítmény, és nem sorolható az élelmiszerek kategóriába. Az OGYI leszögezte, hogy gyógyhatást nem lehet élelmiszernek tulajdonítani, a macskakarom tartalmú termékek ezért élelmiszerként nem lehetnek forgalomban. Súlyosan kifogásolható az interneten megjelent termékismertető azon megállapítása, hogy a készítmények méregtelenítik a szervezetet és meggátolják a vírusok és baktériumok szaporodását, ugyanis e kijelentés hatásigazolás nélkül nem bizonyított, reklámetikai kifogás alá esik, és megtéveszti a fogyasztókat, betegeket.

Az Országos Élelmezési és Táplálkozástudományi Intézet kiemelte, hogy a Kombucha tea széles körben elterjedt és használatos szer a népi gyógyászatban, fogyasztása a terhes és szoptatós anyáknak nem ajánlott, a gyomor Ph. szintjére érzékeny gyógyszerek felszívódását befolyásolhatja, ezért tanácsosnak tartják alkalmazás előtt a kezelőorvos tanácsát kikérni.

Az alperes a 2002. május 7-én kelt Vj-199/2001/38. számú határozatában megállapította, hogy a felperes és a Kit. a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított a Kombucha Gold teaital család közös értékesítése során azzal, hogy a fogyasztók részére a Kombucha Gold teaital családba tartozó termékekkel kapcsolatban - az ezt alátámasztó hatósági eljárások lefolytatása és a szükséges engedélyek megléte nélkül - az emberi egészséget megőrző, és az emberi egészséget helyreállító hatást tulajdonító tájékoztatást adtak. Az alperes kötelezte a felperest, hogy a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül két országos napilapban olyan tartalmú helyreigazító közleményt tegyen közzé, amely tájékoztatást ad arról, hogy a Kombucha Gold teaital családba tartozó, általa gyártott és kizárólag élelmiszerként történő forgalomba hozatalról szóló engedéllyel rendelkező termékek nem minősülnek gyógyszernek, gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítménynek, táplálék kiegészítőnek, étrend kiegészítő készítménynek, vagy más hasonló terméknek. Az alperes 3.000.000 Ft bírság megfizetésére is kötelezte a felperest. A határozat indokolása szerint a felperes és a Kft. a termék megvásárlására irányuló fogyasztói döntések befolyásolása érdekében kifejezetten az emberi egészség megőrzésére és az egészség helyreállítására alkalmas, különböző betegségek elleni gyógyító hatású készítménynek állították be a termékeket, ennek megfelelő ígéreteket fogalmaztak meg velük kapcsolatosan, annak ellenére, hogy nem állt rendelkezésükre olyan, valóban szakszerű, hiteles és befolyástól mentes szakértői véleményen alapuló hatósági álláspont, amely azt támasztotta volna alá, hogy a termékek fogyasztása esetén az ígért hatások be fognak következni. A Kombucha Gold teaital családba tartozó termékek csak élelmiszerként lettek engedélyeztetve, a valamennyi termékkel összefüggésben hangsúlyozott gyógyító hatás elbírálására és a Kombucha gomba egészségre gyakorolt hatását illetően (a szakemberek körében is megmutatkozó bizonytalanság feloldására) jogosult illetékes szerv megkeresésére nem került sor, ilyen szerv a terméket nem vizsgálta meg. Ennek hiányában a megfelelően nem igazolt eredmények felhasználása a fogyasztóknak valamely termék megvásárlásával kapcsolatos döntésének befolyásolása érdekében versenyjogilag nem jogszerű, alkalmas a fogyasztók megtévesztésére. Erre figyelemmel a felperes és a Kft. megsértette a Tpvt. 8. §-ának /1/ bekezdését, /2/ bekezdésének a) pontját, magatartásuk alkalmas volt a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására oly módon, hogy az a különböző, az emberi egészség megőrzésére vagy helyreállítására irányuló fogyasztói igényének kielégítésére kínált különböző termékek piacán torzító hatást váltson ki, különös tekintettel arra, hogy a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények a vonatkozó jogszabályi előírások szerint csak gyógyszertárban, vagy az OGYI által megadott forgalomba hozatali engedélyben meghatározottak szerint - vagyis az eljárás alá vontak által alkalmazott értékesítési módszertől eltérő módon - értékesíthetők, így a jogszabályoknak megfelelően eljáró versenytársak versenyhátrányba kerültek.

A bírság összegének meghatározása során az alperes figyelembe vette, hogy a megtévesztésre alkalmas, hosszú időn át tanúsított tájékoztatás a fogyasztók széles körét érte el, illetőleg azt, hogy a felperes egész gazdasági tevékenysége a versenyjogba ütköző módon terjesztett termékek gyártására és forgalmazására épült. Az alperes a Kft-t azért nem kötelezte bírság megfizetésére, mert a reklámok tartalmáért elsősorban nem a reklám közzétevőjét terheli a versenyjogi felelősség, hanem - bár nem kizárólagosan - a reklámozót, vagyis a felperest, akinek érdekében a reklám hozzátételére sor került, továbbá a Kft. a versenyfelügyeleti eljárást segítő magatartást tanúsított és felhagyott a termékek értékesítésével is.

A felperes keresetében elsődlegesen a jogsértés hiányának megállapításával a határozat megváltoztatását és a bírság mellőzését, míg másodlagosan a bírság összegének mérséklését kérte. Sérelmezte, hogy a Kft. elmarasztalására nem került sor. Álláspontja szerint a reklámozás szabályait a Kft-nek jobban kellett volna ismernie és betartania, ezért is bízott tudásában. Elismerte, hogy nem állt rendelkezésére mélyreható, szakszerű, hiteles és befolyástól mentes szakértői vélemény, azonban a termékek értékesítéséhez engedéllyel rendelkezett, reklamáció fertőzés, rosszullét, betegség címen hozzá nem érkezett, a forgalmazásra jogszabályi tilalom nem volt.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339.§-ának /1/ bekezdése alkalmazásával a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a R. 6.§-a értelmében új készítmény akkor hozható forgalomba, ha azt a hatósági jogkörrel felruházott OGYI nyilvántartásba vette és a forgalomba hozatalt engedélyezte. A felperes termékei (általa sem vitatottan) OGYI engedéllyel nem rendelkeztek. A GYKI és OÉIT, valamint az OGYI nyilatkozatai alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy a termékek egészségre gyakorolt hatása (egészség megőrzése, helyreállítása) nem igazolt, így a felperes tájékoztatásai egyértelműen alkalmasak voltak a fogyasztók megtévesztésére. A termékeit nyereség reményében értékesítő vállalkozástól versenyjogilag elvárható követelmény, hogy áruja piaci bevezetése előtt mind a forgalmazás feltételeiről, mind a fogyasztói tájékoztatások jogszerű kereteiről előzetesen tudakozódjon. A fogyasztói döntések tilalmazott, tisztességtelen befolyásolásának a megvalósulásához nem szükséges, hogy a terméket megvásárló fogyasztó reklamációval éljen, illetve egészségének károsodása ténylegesen bekövetkezzék. A versenyjogi sérelem ugyanis azzal már megvalósul, hogy a megtévesztésre alkalmas tájékoztatás fogyasztók felé történő eljuttatására sor kerül. A felperes elmarasztalása jogszerű volt, a Kft. eshetőleges közrehatásának kérdése nem képezte a per tárgyát. Miután a fogyasztói döntések jogszerűtlen befolyásolása körében a felperest felelősség terhelte, azon okból nem kerülhetett sor mentesítésére, hogy bízott a Kft-ben.

Az elsőfokú bíróság a kiemelten fontos egészségre gyakorolt hatás körében tanúsított jogsértésre, az érintett fogyasztói kör nagyságára, a jogsértés időtartamára, valamint az árbevétel mértékére tekintettel arra sem látott jogalapot, hogy a felperes másodlagos keresetét teljesítve a bírságot csökkentse.

A felperes fellebbezésében az ítélet megváltoztatásával keresete teljesítését kérte, lényegében megismételte és fenntartotta a keresetében foglaltakat. Hivatkozott arra, hogy sem az alperes, sem az elsőfokú bíróság nem értékelte megfelelően a Kft. tevékenységét, illetve felelősségét a termékek reklámozása kapcsán, és nem kérték meg a Magyar Reklámszövetség állásfoglalását sem.

Az alperes észrevételében fenntartotta minden korábbi nyilatkozatát.

A felperes fellebbezése nem alapos.

Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló peradatokból okszerű következtetésre jutott, jogi okfejtéseivel a másodfokú bíróság mindenben egyetért. Az elsőfokú bíróság a Pp. 206.§-ában foglaltaknak megfelelően valamennyi körülményt mérlegelve hozta meg döntését, amelyet megfelelő módon indokolt is. A felperes fellebbezésében olyan konkrét, a mérlegelés okszerűségét és jogszabályoknak megfelelőségét cáfoló indokot felhozni nem tudott, amelyek az ítélet megváltoztatását megalapozná, olyan új tényt, vagy körülményt sem jelölt meg, amely fellebbezése kedvező elbírálását eredményezhetné.

A fellebbezésben foglaltakra utalással mutat rá a Fővárosi Ítélőtábla arra, hogy a Tpvt. 8.§-ának /1/ bekezdése szerint tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni, a /2/ bekezdés a) pontja értelmében pedig a fogyasztók megtévesztésének minősül különösen, ha az áru ára, lényeges tulajdonsága - így különösen összetétele, használata, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása, valamint kezelése, továbbá az áru eredete, származási helye, beszerzési forrása vagy módja - tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak, az árut megtévesztésre alkalmas árujelzővel látják el, vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak. A perrel érintett ügyben a felperes és a Kft. gazdasági tevékenysége, valamint a közöttük létrejött szerződés alapján az alperes - a bizonyítási eljárás eredményeként - mind a felperes, mind a Kft. tevékenységét a fogyasztók megtévesztésére alkalmasnak értékelte. A felperessel szemben a jogkövetkezmények alkalmazására a fogyasztókat megtévesztő magatartása miatt került sor azért, mert kizárólag élelmiszerként történő forgalomba hozatalra szóló engedély birtokában - a szükséges hatósági eljárások és engedélyek nélkül - olyan tájékoztatással értékesítette termékeit, hogy azoknak az emberi egészséget megőrző és helyreállító hatásuk van, a gyógyhatású készítménynek minősülő macskakarom tartalmú italokat pedig élelmiszerként nem értékesíthette volna.

A Pp. 164.§-ának /1/ bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben nem tudta igazolni azt a felperes, hogy laboratóriumi, klinikai, orvosi vizsgálatokon, teszteken, eredményeken alapulnak - a macskakarom tartalmú italok kivételével - az általa gyártott és forgalmazott élelmiszerek betegséget megelőző és gyógyító hatásai, így nem bizonyította, hogy nem tévesztette meg a fogyasztókat. Mivel az alperes a Kft. vonatkozásában is megállapította a Tpvt. 8.§-ának /2/ bekezdése megsértését, a felperesnek a saját (avagy mindkettőjük) magatartása jogszerű voltát kellett volna bizonyítania, ugyanis a Kft. jogellenes tevékenységére vonatkozó előadásaival a felperes önmaga Tpvt-t sértő tevékenységét nem mentesítette. A felperes arra való hivatkozása, hogy milyen engedélyek alapján gyártotta a termékeit, a per mikénti elbírálására hatással nem volt, mivel a termékek értékesítéséhez kapcsolódó tájékoztatása volt a fogyasztókat megtévesztően jogsértő.

Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes részletes és pontos tényállást rögzített határozatában, azt megfelelően bizonyította, és a vonatkozó jogszabályok alkalmazásával helyes jogkövetkezményt vont le. A Reklámszövetség állásfoglalására nem volt szükség az ügy azon alapkérdésének eldöntése körében, hogy a felperes által értékesített élelmiszerek nem minősülnek gyógyszernek, gyógyhatású készítménynek (a macskakarom tartalmú ital kivételével).

Az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte az alperes határozatát a bírság vonatkozásában is. A felperes fellebbezése olyan tényt, körülményt, amely a bírság összegének csökkentését eredményezhette volna, nem tartalmazott. Az alperes megfelelően indokolta azt, hogy a Kft-vel szemben miért nem szabott ki bírságot, ennek továbbá a felperes bírsággal való marasztalására kihatása nincs is. Helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a készítmények egészségre gyakorolt betegséget megelőző, egészséget helyreállító hatását illetően kiemelten fontos érdekeket sértett súlyosan a felperes, ezért a másodfokú bíróság álláspontja is az, hogy a másik jogsértő (a Kft.) bírsággal való sújtásának mellőzése a felperessel szemben kiszabott bírság mérséklését nem alapozza meg.

Mindezek folytán a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 254.§-ának /3/ bekezdése értelmében lényegében helyes indokai alapján hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét.

A másodfokú eljárásban az alperesnek költsége nem merült fel, ezért annak megfizetéséről a másodfokú bíróságnak rendelkeznie nem kellett.

A pervesztes felperes a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§-ának /2/ bekezdésében foglaltak alapján köteles a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illeték viselésére.

Budapest, 2004. évi március hó 24. napján