Gazdasági Versenyhivatal

Fővárosi Ítélőtábla

2. Kf. 27. 383/2003/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla az ASA Környezetvédelem és Hulladékgazdálkodás Magyarország Kft. (Gyál) felperesnek a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében - amely perbe a Fővárosi Közterület Fenntartó Rt. (Budapest) az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott, a Fővárosi Bíróság 2003. évi október hó 3. napján kelt 2.K.31.688/2002/15. számú ítélete ellen a felperes által 16. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott helyen 2004. évi március hó 31. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

ítéletet

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 24.000 (azaz huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az irányadó tényállás szerint a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat jogutódjaként a felperesi beavatkozó 1996. július hónap óta végez hulladékkezelési tevékenységet, szolgáltatása Budapest, Fót és Dunakeszi területére terjed ki. Budapest Főváros Közgyűlése az 1998. szeptember 1-jén hatályba lépett 39/1998.(VII.16.) számú Főv.Kgy. rendeletében (a továbbiakban: Kgyr.) szabályozta a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos helyi közszolgáltatással és a köztisztasággal kapcsolatos egyes kérdéseket, így azt, hogy Budapest Város közigazgatási területén a települési és szilárd hulladékkal kapcsolatos kötelező komplex helyi közszolgáltatás teljesítésére pályázat alapján jogot szerzett szolgáltató az alperesi beavatkozó, amely céggel, mint szolgáltatóval a Fővárosi Önkormányzat közszolgáltatási szerződést kötött. A Kgyr. a fővárosi közigazgatási területén lévő valamennyi - lakossági és nem lakossági - ingatlan tulajdonosa részére előírta, hogy az ingatlanon keletkező települési szilárd hulladék összegyűjtéséről, elszállításáról és ártalommentes elhelyezéséről a rendeletben meghatározott módon köteles gondoskodni, és a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos komplex helyi közszolgáltatás esetében kizárólag az alperesi beavatkozó szolgáltatását veheti igénybe. Valamennyi ingatlantulajdonos esetében a keletkező, un. eseti hulladék szállítása nem tartozott a közszolgáltatás alá. A Kgyr. 2. számú melléklete a szolgáltatásra fix díjat határozott meg.

A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 2001. január 1. napján hatályba lépett, amelynek átmeneti rendelkezései szabályozást adtak a törvény hatályba lépéséig létrejött települési hulladékkezelési közszolgáltatás ellátására irányuló szerződések megszűnéséről, módosításának lehetőségéről, érvényben maradásáról.

A felperes 1997. óta végez hulladékkezelési tevékenységet. 2001. március 2-án bejelentéssel élt az alperesnél sérelmezve, hogy az alperesi beavatkozó Budapesten a hulladékgyűjtés terén gazdasági erőfölényes pozícióba került, és a Hgt. hatályba lépését követően megváltozott helyzetre tekintettel gazdasági erőfölényes pozíciója jogellenes fenntartása érdekében olyan piaci árakat ajánlott meg ügyfelei részére, amelyek a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmát szabályozó 21.§-ának h) pontjába ütköznek. Ezen túlmenően álláspontja szerint az alperesi beavatkozó ügyfelei részére olyan tartalmú tájékoztatást küldött a Hgt. hatályba lépése után, amely alkalmas arra, hogy versenytársait a piacról kizárja, az a versenytársakkal kötött üzleti kapcsolat megakadályozását célozza.

Az alperes Szolgáltatási Irodája az eljárás megindítását megtagadta, a felperes jogorvoslati kérelme alapján azonban alperes a 2001. április 20-án kelt B-198/2001/10. számú határozatával a jogorvoslati kérelemnek részben, a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tekintetében helyt adott (egyebekben a jogorvoslati kérelmet elutasította), mert a kérelem kellőképpen valószínűsítette az alperesi beavatkozónak a megjelölt földrajzi piacon fennálló erőfölényét, a felfaló árazással kapcsolatos panasz megalapozottsága pedig csak a részletes hivatali vizsgálat, tehát teljes piacfeltárás után értékelhető. A megindult versenyfelügyeleti eljárás célja annak vizsgálata volt, hogy az alperesi beavatkozó által a hulladékkezeléssel összefüggésben megajánlott szolgáltatási díjak jogsértőnek minősülnek-e, azaz azok eltúlzottan alacsony volta a Tpvt. 21.§-ának h) pontjába ütközően megállapítható-e.

A vizsgálat lefolytatását követően az alperes a 2002. április 8. napján kelt Vj-92/2001/17. számú határozatával az eljárást megszüntette. A határozat indokolása szerint a vizsgálat az alperesi beavatkozó által alkalmazott, illetve ajánlott díjakra terjedt ki, és 5 nagy gazdálkodói illetve intézményi kör vonatkozásában megállapította, hogy 2001. január 1. napja előtt vették igénybe, illetve voltak kötelesek igénybe venni az alperesi beavatkozó szolgáltatását. E szabályozott piacon a Tpvt. hatálya alá tartozó piaci viszonyok nem érvényesültek, és a Hgt. 56.§-ának /9/ bekezdésében, illetve a Kgyr. módosított 24.§-ában foglalt átmeneti rendelkezések alapján továbbra sem érvényesülhetnek, vagyis e szerződések körében a Tpvt. tárgyi hatálya nem állapítható meg. Versenyhelyzet hiányában a piac más szereplői nem részesülhetnek versenyjogi védelemben, legális versenytársak hiányában pedig nincs mód az alperesi beavatkozó által alkalmazott díjaknak a Tpvt. 21.§-ának h) pontja alapján történő megítélésére, a rendelet alapján alkalmazott maximált ár versenyjogi megkérdőjelezésére pedig az alperesnek nincs hatásköre.

A vizsgálat által érintett két cég esetében más vállalkozás végzi a hulladékszállítást, egy további vállalkozásnak az alperesi beavatkozó csupán ajánlatot tett a hulladék szállítására, további két cég vonatkozásában pedig nem az alperesi beavatkozó, hanem társvállalkozása szolgáltatott, az eljárás pedig az alperesi beavatkozó társvállalkozásaira nem terjedt ki.

Az alperes érvelése szerint a Kispesti Önkormányzat részére végzett un. alkalmi hulladékra (kerti hulladék, gally), valamint a Józsefvárosi Önkormányzat részére végzett ugyancsak alkalmi hulladékra vonatkozó szolgáltatás minősült az alperesi beavatkozó által a versenypiacon kifejtett magatartásnak. Mindkét önkormányzat pályázatot irt ki a tevékenység elvégzésére, míg a Józsefvárosi Önkormányzat pályázatának nyertese valóban az alperesi beavatkozó volt, a Kispest Önkormányzat esetében azt csak részben nyerte el az alperesi beavatkozó, részben azt versenytársa nyerte meg. Az eljárás tárgyává tett két díjtétel a pályázati eljárás keretében került kialakításra, a díj a pályázat keretén belül egységesen bírálható el, így nincs mód az egyes elemek kiemelésére.

A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, és a hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint az alperes szövegszerűen, nyelvtanilag, dogmatikailag, rendszertanilag hibásan értelmezte a Hgt. átmeneti rendelkezéseit, ugyanis a törvény nem azt mondja ki, hogy 2003. január 1-ig a szerződések fennmaradnak, sőt fenn kell maradniuk, hanem csak azt, hogy addig maradhatnak fenn. Ettől függetlenül is van lehetőség arra, hogy a szerződések más módon, akár a felek akaratából is megszűnjenek. Álláspontja szerint azzal, hogy az alperes jogorvoslati kérelme alapján elrendelte a vizsgálatot, már elfogadta azt, hogy a kérelemmel érintett területen a piac nem szabályozott. Az alperesi beavatkozó konzorciumban végezte a közszolgáltatási tevékenységét, a felperes szerint jogszerűtlenül maradt el a konzorcium tagjainak eljárás alá vonása, mivel a társvállalkozók árpolitikáját is kifogásolta: Kifejtette, hogy téves az az alperesi álláspont, miszerint csak alkalmazott ár valósíthatja meg a Tpvt. 21.§-ának h) pontjában foglaltak sérelmét, az ajánlott ár nem. Az alperes álláspontjával ellentétes érvelése szerint, amikor az alperesi beavatkozóval árversenybe került egy potenciális ügyfélnél tárgyalva, akkor az alperesi beavatkozó által alkalmazott, kifogásolt árak a versenytársak, így a felperes kiszorítását célozta, és nem a szolgáltatási körülményekre tekintettel volt alacsony. Hivatkozott arra is, hogy versenyjogi szempontból közömbös, hogy a felfaló árpolitika egyedi ajánlatkérések teljesítése útján, vagy pályázatokra benyújtott ajánlatok útján valósul meg, ezért az az alperesi érvelés, hogy azért tagadta meg az áralkalmazás alaposabb vizsgálatát, mert az ajánlatkérés módja pályázat volt, nem megalapozott.

Az alperes a határozatában foglaltak fenntartásával a kereset elutasítását kérte.

Az alperesi beavatkozó csatlakozva az alpereshez a kereset elutasítását indítványozta. Álláspontja szerint a túlzottan alacsony ár alkalmazása azért is kizárt, mert a díjképzését jogszabályi keretek között gyakorolta.

Az elsőfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339.§-ának /1/ bekezdése alapján a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a felperes az eljárás megindítását megelőző bejelentésében kizárólag az alperesi beavatkozót jelölte meg, társvállalkozókról (a cégneveket, és székhely címeket együttesen megadva) nem tett említést. Ezért amennyiben a felperesnek az volt az álláspontja, hogy a konzorcium tagjai is jogsértést valósítottak meg, úgy ennek legkésőbb a vizsgálat elrendeléséig hangot kellett volna adnia. Ez nem történt meg, így a felperesnek a társvállalkozók eljárás alá vonása mellőzését sérelmező érvelése a keresetben már nem vehető figyelembe. Álláspontja szerint a vizsgálói döntést megváltoztató határozatában az alperes nem fogadta el, hogy nem érvényesül a piac szabályozottsága, mivel az eljárás megindításáról rendelkező döntésnek sem formailag, sem tartalmilag nincs a kérelmet érdemben eldöntő megállapítása. A tényleges, és részletes vizsgálat lefolytatása csak ezt követően történt meg, amelyet követett az érdemi perbeli határozat meghozatala. A Tpvt. 7.§-ának, illetve 86.§-ának /1/ bekezdése összevetéséből következik, hogy a jogalkotó akaratának megfelelően a felperes által kifogásolt gazdasági erőfölénnyel való visszaélés alá rejtve sem vizsgálható a pályáztatás tisztasága, mert ezzel az alperes tilalmazott módon hatáskör elvonást valósítana meg. Az elsőfokú bíróság a Hgt. 56.§-ának /9/ bekezdését összevetette az 1990. évi LXV. törvény 8. §-ának /1/ bekezdésében foglaltakkal, illetve a Kgyr. 24:§-ával, és azt állapította meg, hogy a perbeli időszakban és jogszabályi feltételek között a hulladékgazdálkodás területéről a közszolgálati elem teljes háttérbe szorítása nem történt meg. Álláspontja szerint - bár az ajánlati árak is szerepet játszhatnak a gazdasági folyamatok mikénti alakulásában -azt a perbeli esetben nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a túlzottan alacsony árak akkor minősülnek jogsértőnek, ha egyidejűleg fennáll a versenytársak kiszorítására törekvés, valamint a piacon maradó vállalkozás későbbi áremeléséhez vezető tetten érhető lehetőség. Arra azonban nincs elegendő adat, hogy ezek a feltételek az ajánlatok révén egyidejűleg megvalósultak volna.

A felperes fellebbezésében az ítélet megváltoztatásával kereseti kérelme teljesítését kérte. Lényegében teljeskörűen fenntartotta és megismételte a kereseti kérelmében foglaltakat. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor törvényesnek ítélte kereseti kérelme körében az alperes határozatát. Keresetében pontosan, és részletesen megfogalmazta azokat az eljárási kifogásait, illetve azokat az érdemi kérdéseit, amelyek - fellebbezésében is megismételve - álláspontja szerint megalapozzák az alperesi határozat jogszabálysértő voltát.

Az alperes és az alperesi beavatkozó a fellebbezés elutasítását kérte.

A felperes fellebbezése nem alapos.

Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló peradatokból okszerű következtetésre jutott, jogi okfejtéseivel a másodfokú bíróság mindenben egyetért. Az elsőfokú bíróság a Pp. 206.§-ában foglaltaknak megfelelően valamennyi körülményt mérlegelve hozta meg döntését, amelyet megfelelő módon indokolt is. A felperes fellebbezésében olyan konkrét, a mérlegelés okszerűségét cáfoló vagy jogszerűségét vitató indokot felhozni nem tudott, amely az ítélet megváltoztatását megalapozná, olyan új tényt, vagy körülményt nem jelölt meg, amely fellebbezése kedvező elbírálását eredményezhetné.

A fellebbezésben foglaltakra utalással mutat rá a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a Hgt. 56.§-ának /9/ bekezdése szerint e törvény hatályba lépéséig létrejött, települési hulladékkezelési közszolgáltatás ellátására irányuló szerződések 2003. január 1. napján megszűnnek, kivéve, ha azt a szerződő felek az e törvényben, valamint az 59.§ /1/ bekezdés 1) pontja szerinti jogszabályban meghatározott feltételeknek és tartalomnak megfelelően módosították. A /10/ bekezdés értelmében pedig a /9/ bekezdésben meghatározottak szerint módosított szerződések az eredeti szerződésben meghatározott időtartamig, de legfeljebb a módosítástól számított 10 évig maradnak érvényben.

A Hgt. 59. §-ának (1) bekezdés 1/ pontja szerint továbbá felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza a közszolgáltatás ellátására vonatkozó szerződés részletes feltételeit, és tartalmi követelményeit. E rendelet a hulladékkezelési közszolgáltató kiválasztásáról és a közszolgáltatási szerződésről szóló 2001. január 1-jén hatályba lépett 241/2000. (XII.23.) Korm. rendelet, amelynek 1. §-a (1) bekezdése szerint a települési önkormányzatnak a települési szilárd, illetve folyékony hulladékkal kapcsolatos helyi hulladékkezelési közszolgáltatás ellátására a közszolgáltató kiválasztása céljából nyílt hulladékkezelési pályázatot kell meghirdetnie - a (3) bekezdésben foglaltak kivételével. A Korm. 27.-31.§-ai a közszolgáltatási szerződés megkötéséről, 31. és 32. §-ai a közszolgáltatási szerződés módosításáról és megszűnéséről rendelkeznek. A 34. § (3) bekezdése szerint pedig a rendelet közszolgáltatási szerződésre vonatkozó 27.-33. §-ainak szabályait a Hgt. 56. § (9)-(1) bekezdéseiben foglalt feltételeknek megfelelően kell alkalmazni.

A Hgt. - a törvény felhatalmazó rendelkezéseket meghatározó 59. §-a kivételével -2001. január 1-jén lépett hatályba; az 59. § azonban már 2000. július 1-től hatályos.

A Hgt. kihirdetését követően, a 23.§-ban foglaltak alapján a Budapest Főváros Közgyűlése 73/2000.(XII.29.) számú rendeletével módosította a Kgyr-t, annak 24.§-ának módosított /2/ bekezdése értelmében az e rendelet előírásai szerint létrejött, komplex helyi közszolgáltatás kötelező igénybevételére vonatkozó szerződések 2003. január 1. napján megszűnnek, kivéve, ha azt a szerződő felek a Hgt.-ben és a külön jogszabályokban meghatározott feltételeknek és tartalomnak megfelelően módosították. A 2001. január 1. előtt a felek által megkötött vagy bíróság által létrehozott szerződésekre megszűnésükig vagy a felek általi módosításig a korábbi szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy a rendelet 2. sz. mellékletében meghatározott díja Hgt. 23.§-ának f) pontja szerint az alkalmazható legmagasabb díj.

E jogszabályhelyek egyértelmű rendelkezést tartalmaznak egyrészt arról, hogy a települési hulladékkezelési közszolgáltatás ellátására irányuló szerződések 2003. január 1. napján megszűnnek, kivéve ha a szerződő felek a szerződéseket a jogszabályi előírásoknak és akaratuknak megfelelően módosítják, másrészt kifejezetten szabályozzák a szolgáltatás díjait is.

Kihirdetése napján lépett hatályba a Fővárosi Közgyűlésnek a Hgt. 23. §-ában adott felhatalmazás alapján megalkotott, a települési szilárdhulladék-gazdálkodással összefüggő önkormányzati feladatokból, különösen a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos hulladékkezelési közszolgáltatásról szóló 61/2002. (X.18.) Főv.Kgy. rendelet (amely hatályon kívül helyezte a korábbi Kgy. rendeletet), amelynek 44. § (7) bekezdése rendelkezik arról, hogy a Kgy. rendelet hatálybalépése napján érvényes, a Fővárosi Közgyűlés és a FKF Rt. (beavatkozó) kijelölt közszolgáltató közszolgáltatási szerződése - eleget téve a Hgt. 56. § (9) bekezdésben foglaltaknak - az eredeti szerződésben rögzített időpontig érvényben marad, a Hgt. 56. § (10) bekezdésére tekintettel.

Az alperes 10 gazdálkodó szervezeti körre kiterjedően elemezte a hulladékkezelésre vonatkozó jogviszonyokat és azok körülményeit. Megállapítása szerint az alperesi beavatkozó 5 esetben - szolgáltatásának kötelező igénybevételével - helyi közszolgáltatási szerződés keretében végezte tevékenységét, míg a további 5 esetben nem volt szolgáltató (három esetben más vállalkozás végezte a hulladékszállítást, közülük kettőnek az alperesi beavatkozó csak ajánlatot tett, két esetben pedig társvállalkozása szállított), így vonatkozásukban beavatkozói ár alkalmazására sem került sor.

A Pp. 164.§-ának /1/ bekezdése értelmében a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A felperes csak állította, de a perben nem bizonyította azt, hogy az alperes vizsgálati módszere (cégek kiválasztása, csoportosítása), vizsgálatának eredménye (az alperesi beavatkozónak csak két esetben végzett és ún. alkalmi hulladékra vonatkozó szolgáltatása minősült a versenypiacon végzett magatartásnak), és az abból következő határozati rendelkezése (az eljárás megszüntetése) ne lett volna jogszerű.

A Tpvt. 21.§-ának h) pontja értelmében tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni, így különösen a versenytársaknak az érintett piacról való kiszorítására vagy a piacra lépésük akadályozására alkalmas, nem a versenytársakéhoz viszonyított nagyobb hatékonyságon alapuló, túlzottan alacsony árakat alkalmazni. A felperes nem bizonyította, a fentiek tükrében nem is bizonyíthatta, hogy a vizsgálat alá vont és a Kgyr. alapján kötelezően megkötött, majd jogszabályi rendelkezések okán a szerződő felek által módosított közszolgáltatási szerződések vonatkozásában érvényesülnek-e és miként a szabad piacra vonatkozó viszonyok. A felperes nem igazolta, hogy abban az 5 esetben, amelynél az alperesi beavatkozó még a szerződéskötési kötelezettség keretében megkötött közszolgáltatási szerződés szerint szolgáltat, és négy esetben a jogszabályban meghatározott maximált áron, míg egy esetben a költségeit meghaladó áron végzi a szolgáltatását, mi a jogsértés, és a jogszabályban meghatározott alkalmazott ár hogyan vonható a Tpvt. 21.§-ának h) pontja alá.

Helytállóan állapította meg az alperes és az elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárás során feltárt adatok alapján, hogy a vizsgált időszakban az alperesi beavatkozó a Tpvt. 21.§-ának h) pontját nem sértette meg, mellyel ellentétes tényt a felperes nem bizonyított. A másodfokú bíróság egyetértett a társvállalkozókra, a vizsgálatot elrendelő határozat tartalmára, a pályázati eljárás során alkalmazott díjtételre vonatkozóan az elsőfokú bíróság által kifejtett állásponttal.

Mindezek folytán a másodfokú bíróság a hp. 253.§-ának /2/ bekezdése értelmében és lényegében helyes indokai alapján is helybenhagyta az elsőfokú bíróság fellebbezéssel érintett ítéletét.

Az alperes és az alperesi beavatkozó a másodfokú eljárás során perköltséget nem igényeltek, így annak megfizetéséről a Fővárosi Ítélőtáblának rendelkeznie nem kellett.

A sikertelenül fellebbező felperest a Fővárosi Ítélőtábla a 6/1986.(VL26.)IM rendelet 13.§-ának /2/ bekezdésében foglaltak alapján kötelezte a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illeték viselésére.

Budapest, 2004. évi március hó 31. napján