Gazdasági Versenyhivatal

A Fővárosi Bíróság

2. K. 30624/2003/3.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Bíróság a Reckitt Benckiser Magyarország Kft. (Budapest) felperesnek, a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen, verseny ügyben meghozta a következő

ítéletet

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg alperesnek 20.000.- (Húszezer) Ft. perköltséget.

Az ítélet ellen a kézbesítésétől számított 15 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet a Fővárosi Ítélőtáblához címezve ennél a bíróságnál kell 3 példányban benyújtani. A fellebbezési határidő letelte előtt a felek közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását. Ha a fellebbezés kizárólag a Pp.256/A.§ (i) bekezdés a-d) pontjaiban felsorolt rendelkezések ellen irányul, tárgyalás tartása kérhető.

Indokolás

A vegyi áru nagykereskedési tevékenységet végző felperes 2002. áprilisában úgy döntött, hogy Ciliit Cream néven folyékony súrolószert hoz forgalomba.

A termék piaci bevezetését intenzív televíziós reklám kísérte. A közreadott reklámfilm két szövegváltozatban 2002. április 1-től május 12-ig, majd rövidítetten 2002. május 13-tól július 28-ig, módosított formában pedig 2002. júlus hó 29-től augusztus 18-ig került képernyőre.

A konyhai és fürdőszobai felületek súrolószerrel történő tisztításának azonos képi megjelenítése mellett a felületragyogás hiányát sérelmező szereplő a felperesi termékre váltva az első változatban azt közli, hogy "Könnyedén leszedi a piszkot, sőt a mindennapos vízkövet, amit más szerek otthagynak. Ragyogó megoldás mindennap."
A második változatban közlésre kerül, hogy ".. vízkőben .pedig a legjobb a többi súrolószerhez képest".

A termék hátoldalán lévő használati utasítás szerint "szivaccsal, vagy közvetlenül a tisztítandó felületre öntve vigye fel a szerből a kívánt mennyiséget. Törölje át, majd bő vízzel öblítse le. Kényes felületeken történő használat előtt (réz, műanyag, zománcozott felület) végezzen próbatisztítást egy kevésbé látható területen. Ne használja csiszolt márványon, illetve terméskövön."

A folyékony súrolószerek piacán - a 2001. év végi adatok alapján 90%-os részesedéssel - az Unilever Magyarország Kft. Cif Cream nevű terméke van jelen.

A Mertcontrol Rt. vizsgálat során beszerzett közlése a következőket tartalmazza:
"A kémiai vizsgálati eredményeket, a felirat szerinti tisztítóhatást minden szempontból kielégítőnek találtuk.
A kérdéses termék fogyasztói tájékoztatója nem tér ki a használat gyakoriságára. Nem állítja, de nem is tiltja a napi használatot.
Véleményünk szerint réz, műanyag, zománcozott felület esetén - ha a próbatisztítás eredménye kielégítő, - a használati utasítás szerint végzett napi használat nem jelent fokozott veszélyt a tisztított területre. A termék összetétele ezt nem indokolja."

Alperes a 2002. december hó 5. napján kelt Vj-91/2002/24. sorszámú határozatában - a vizsgálói indítvánnyal egyezően - megállapította, hogy a felperes Ciliit Cream termékének 2002. évi televíziós reklámozása alkalmas a fogyasztók megtévesztésére.
Ezen magatartás folytatását alperes megtiltotta és felperest 1.000.000.-Ft. bírság megfizetésére kötelezte.
Indokolásban alperes kiemelte, hogy a felperesi reklámfilm képi és szöveges üzenete szerint a Ciliit Cream súrolószer korlátok nélkül használható a szokásos konyhai és fürdőszobai felületek tisztítására. A használati útmutatóból következően azonban alkalmazás előtt próbatisztítás szükséges, mely körülményről a reklám semmilyen módon nem tesz említést. Ezért az összehasonlítást és kiemelést is tartalmazó reklám 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 9.§-a és 8.§ (2) bekezdés a) pontja szerinti vizsgálat keretében alperes úgy ítélte meg, hogy a fogyasztókhoz eljuttatott üzenet a felperesi termék fokozott vízkő- és szennyoldó képességéről ad információt.
Ezzel szemben ha a kifogásolt reklámra hagyatkozó fogyasztó kellő elővigyázatosság nélkül használja a szert, saját kárán szerzi meg a szükséges termékhasználati tapasztalatokat. Ráadásul kára fokozódhat, ha az előzetes óvatosságot félretéve a szert valóban mindennaposan használja. Tehát a mindennapi szerhasználat is csak akkor ajánlatos, ha a fogyasztó előzetes próbát végzett.
Kifejtette, a felperes versenyjogi felelősséget a használati útmutató eligazító tartalmával nem mentheti ki. Amennyiben ugyanis felperes a kifogásolt reklám tájékoztató tartalmát nem tartotta a használati útmutatóhoz képest lényegesnek - arra hivatkozva, hogy a fogyasztónak alkalmazás előtt a használati útmutatót el kell olvasnia - eleve maga vonta kétségbe reklámtájékoztatásának jogszerűségét, mert figyelmen kívül hagyta a jogszabályok megkövetelte reklámbeli tájékoztatási kötelezettségét, amelyen jogszerű reklámozási tevékenysége alapulhat.

Alperes a bírság mértékének meghatározásakor a magatartás csekély súlyát, a reklámköltségeket és a hasonló reklámok terjedésének visszaszorítására irányuló törekvést vette figyelembe.
A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság alperes határozatát változtassa meg elsődlegesen akként, hogy jogsértés hiányában a bíróság mellőzze a magatartás folytatására, valamint a bírság megfizetésére vonatkozó rendelkezéseket.
A felperes másodlagos keresete a bírság mérséklésére irányult. Perköltségeire igényt tartott.
Állította, vele szemben versenyfelügyeleti eljárás megindításának nem volt helye, mert reklámja a fogyasztókat nem téveszti meg és nem áll fenn sem versenytorzító, sem kimutatható káros hatás. Így a közérdek védelme eljárásindítást nem tett szükségessé.
Előadta, a reklám arról ad hírt, hogy a Cillit Cream terméket korlátozás nélkül lehet használni.

A közvetített üzenet szerint ugyanis a sokféle konyhai és fürdőszobai felületen alkalmazható, csillogást eredményező vízkőoldásban terméke a legjobb.
Nincs továbbá ellentmondás a reklám és a használati utasítás között, hiszen utóbbiak az adagolásra, a hígításra (stb.) kiterjedően lényeges információkat tartalmaznak.
Ezért a reklámból nyerhető tájékoztatókon túlmenően a használati utasítás elolvasása is szükséges.
Jelezte, ha a használati utasítást is külön fel kell olvasni, vagy esetleg utalni kell a megismerés szükségességére, ez az elvárás a reklámszakmát ellehetetlenítené.
E körben felhívta a figyelmet arra, hogy az ésszerűen eljáró fagyasztók hozzá vannak szokva a használati utasítások elolvasásának szükségességéhez, így ezirányú külön utalás más reklámokban sem szerepel.
Állította, a magyar háztartásokban csiszolt márvány és terméskő rendkívül ritkán fordul elő. Ezeket a felületeket a reklámfilm sem jeleníti meg. A próbatisztításra javasolt zománc, műanyag és réz tisztítása sem feltétlenül okoz károsodást, erre esetlegesen csak akkor kerülhet sor, ha rendeltetésellenes, pl. 24 órán át történő használat valósul meg.
E körben kiemelte, hogy a Mertcontrol vizsgálata szerint a: próbatisztítás utáni napi használat sem jelent fokozott veszélyt
Ezért az alperes ezzel ellentétes megállapítása kellő alap nélküli.
Jelezte, a vizsgálat tárgyává tett reklámok nem voltak pontosan beazonosíthatók, emiatt a folytatástól történő eltiltás sem egyértelmű. Nem derül ki továbbá, hogy milyen tartalmú bemutatás lehetne jogszerű. A vizsgálat ugyanis egyedül a kád szerepeltetését kifogásolta, alperes azonban a felületi használhatóságra kiterjedő figyelemfelhívást hiányolta.
A felperes úgy látta mindezeken kívül, hogy bírság kiszabása nem volt indokolt.

Az alperes ellenkérelmében a felperesi kereset elutasítását kérte, perköltségeire igényt tartott. Kiemelte, a fogyasztókhoz eljuttatott reklám akkor tisztességes, ha korrekt tájékoztatást ad. A használati utasítás megismerése pedig nyilvánvalóan csak akkor lehetséges, ha a fogyasztó a terméket már meg is vásárolta.
Megjegyezte, valamely Tpvt-be ütköző magatartás akkor is jogellenes, ha tényleges hátrány nem következett be. Ennek kapcsán hangsúlyozta, a perbeli károsodás veszélye objektíve fennáll, ezért van különös jelentősége a használati útmutatónak.
A kifogásolt reklámban megtévesztő módon szokásos háztartási környezetben szokványosnak tűnő súrolószer használata látható. Az alkalmazott szer azonban mégsem szokványos, hiszen a termékben pl. sav van, ezért a használati útmutató elővigyázatosságra intő felhívása a reklámból jogszerűtlenül maradt el.
Az a reklámbeli üzenet ugyanis, hogy nincs más dolga a háziasszonynak, mint a filmszereplőkhöz hasonlóan a szokásos háztartási környezetben használni a súrolószert, ebben a formában így nem igaz.
A felperes kifogására válaszolva alperes megjegyezte, hogy a magatartás folytatásától történő eltiltás a határozatban szereplő időszak alatti sugárzásokra vonatkozik.
A felperes keresete nem volt megalapozott.
A felperes érvelésében szereplő vizsgálat megindításához szükséges feltételekről a Tpvt.70. § (1) bekezdése rendelkezik.
E szerint a vizsgáló határozattal vizsgálatot rendel el olyan tevékenység, magatartás, vagy állapot észlelése esetén, amely e törvény rendelkezésit sértheti feltéve, hogy az eljárás a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozik és a közérdek védelme az eljárás lefolytatását szükségessé teszi. A határozatban meg kell jelölni azokat a körülményeket és magatartásokat, amelyek miatt az eljárás megindult.
A jogalkotó ezen határozat ellen külön jogorvoslatot nem engedett, hiszen ez a lehetőség a Tpvt. 69. § (7) bekezdése alapján csupán a Tpvt. 69 .§ (5) bekezdés b) pontja szerint hozott eljárásindítást mellőző döntéssel szemben áll fenn.
Ezért a bíróság úgy ítélte meg, a Tpvt.77. §-a alkalmazásával hozott alperesi határozatot sérelmezve a jogsértés hiányán, illetve a versenyjogi felelősségrevonás mértékét el nem érő magatartás miatt szükségtelen elmarasztaláson túl azon hivatkozásnak már nyilvánvalóan nem lehet jogalapja, hogy az eljárás megindításának akár közérdek hiánya, akár más okból nem volt helye.
Így a bíróság a felperes ezirányú érvelését a perben vizsgálható keretben értékelte.
A Tpvt.8.§ (1) bekezdése szerint tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni.
A Tpvt.8.§ (2) bekezdés a) pontja értelmében a fogyasztók megtévesztésének minősül különösen, ha az áru ára, lényeges tulajdonsága - így különösen összetétele, használata, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása, valamint kezelése, továbbá az áru eredete, származási helye, beszerzési forrása, vagy módja - tekintetében valótlan tényt, vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak, az árut megtévesztésre alkalmas árujelzővel látják el, vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak.
A Tpvt.9.§-a előírja, hogy a használt kifejezéseknek a mindennapi életben, illetőleg a szakmában elfogadott általános jelentése az irányadó annak megállapításánál, hogy a tájékoztatás a fogyasztók megtévesztésére alkalmas-e.
A perbeli esetben a bíróságnak azt a kérdést kellett elbírálnia, hogy jogszerűnek tekinthető-e olyan televíziós reklám, amely sem közvetve, sem közvetlenül nem utal a népszerűsített termék használati utasításában lévő korlátozásra.
A felperes már piacon lévő azonos rendeltetésű súrolószer ismeretében kívánta terméke iránt felkelteni a fogyasztók figyelmét.
A használati utasítás a valóban ritkának tekinthető csiszolt márványra és terméskőre történő alkalmazás kizárása mellett próbatisztítást javasolt a réz, a műanyag, valamint a zománcozott felületek esetében.
Bár a Mertcontrol Kft. alperesi megkeresésre adott válasza alapján a próbatisztítás szükségessége kérdésessé válhatott, tény, hogy felperes erre alapítva a használati utasítás módosítását maga sem tartotta indokoltnak.
Így abból kellett kiindulni, hogy a fogyasztók korrekt tájékoztatása akkor teljes, ha a próbatisztításról is információt kapnak.
Miután a televíziós reklám a kipróbálásra semmilyen formában nem utalt, állást kellett foglalnia arról, hogy a használati utasításban lévő közléssel ez a hiány megszűntnek minősülhet-e.
A bíróság alperessel egyetértő álláspontja szerint erre a kérdésre a válasz a következők miatt nemleges.
A vásárlásra ösztönző reklám akkor felel meg a követelményeknek, ha a fogyasztó már a vételt megelőzően megkapja a szükséges információkat. Nem mondható azonban tipikusnak, hogy a fogyasztók vásárlás előtt gondot fordítanak a használati utasítás elolvasására, de ha ezt meg is szeretnék tenni, a terméken lévő apró betűs információ elolvasására - különösen a vásárlás körülményei között - csak korlátozott lehetőség van.
Így még a körültekintő fogyasztók egy része is csupán a vétel után juthat kellő tájékoztatáshoz.
Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a termék egyes vásárlói a reklámból következő egyszerű használat miatt eshetőlegesen tarthatják fontosnak a használati útmutatás áttanulmányozását. Emiatt a használati útmutatóval kiegészített teljes körű figyelemfelhívás időben nem minden fogyasztóhoz jutott el.
A próbatisztítás szükségességéről szóló információközlés a bíróság megítélése szerint korrekt tájékoztatás esetén nem mellőzhető.
Zománcozott, réz, illetve műanyagfelületek, berendezések ugyanis mind konyhákban, mind fürdőszobákban előfordulhatnak.
Ezért a tisztításuk során, illetve ezekkel érintkező felületek esetén felmerülő veszélyekre figyelmeztető tájékoztatás hiánya alkalmas a fogyasztók megtévesztésére.
A nem teljes körű - különösen a szer alkalmazásánál óvatosságra intő - információ közreadási nehézségekre hivatkozva a bíróság jogi álláspontja szerint jogszerűen nem mellőzhető.
Így a bíróság a felperes e körben említett érvelését nem fogadta el.
A határozat pontosan megjelöli azokat az időtartamokat, melyek a vizsgálatban értékelésre kerültek.
Erre figyelemmel a biróság súlytalannak tekintette a felperes be nem azonosítható reklámokra vonatkozó érvelését.
A Tpvt.78. § (2) bekezdése alapján a bírság összegét az eset összes körülményeire - így különösen a jogsérelem súlyára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértéssel elért előnyre, a jogsértő felek piaci helyzetére, a magatartás felróhatóságára, az eljárást segítő, együttműködő magatartására, a törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell meghatározni. A jogsérelem súlyát különösen a gazdasági verseny veszélyeztetettségének foka, a fogyasztói érdekek sérelmének köre, kiterjedtsége alapozhatja meg.
Az előzőekben részletezett szempontokat alapul véve alperes a bírság összegét helyesen határozta meg.
Ezen jelképesnek minősülő bírság mérséklésére a bíróság lehetőséget nem látott.

A felperes kereseti érvelésére adott válaszokkal kiegészítve ekként a bíróság a Tpvt.84. §-a szerinti felülvizsgálat során megállapította, hogy az alperes határozata jogszerű volt, ezért a felperes keresetét elutasította.

A felperes pervesztes lett, emiatt a Pp.78.§ (1) bekezdése szerint köteles az alperes perköltségeinek a megfizetésére.
Ennek összegét a bíróság a 8/2002.(III.30.) IM számú rendelet 3.§ (2) bekezdése alkalmazásával határozta meg.

A felperes a per tárgyi illetékfeljegyzése joga ellenére a kereseti illetéket lerótta, ezért ennek térítése felől intézkedni nem kellett.

Budapest, 2003. november hó 12. napján

Jogerős: 2004. január 1.