Gazdasági Versenyhivatal

Fővárosi Bíróság

3. K. 32672/2005/8.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Bíróság a Városüzemeltető és Fenntartó Kft. I. r. felperesnek, az Anubisz Temetkezési Kft. a II. r. felperesnek a Gazdasági Versenyhivatal alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

ítéletet

A bíróság felperesek keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg alperesnek 20.000,-Ft (azaz Húszezer forint) perköltséget.

Az ítélet ellen a kézhezvételtől számított 15 napon belül ennél a bíróságnál 3 példányban előterjesztett, a Fővárosi Ítélőtáblához címzett fellebbezéssel lehet élni.

Indokolás

A perben a bíróság a következő tényállást állapította meg:

I. r. felperes és Mosonmagyaróvár Város Önkormányzatának Képviselő Testülete (továbbiakban Önkormányzat) között 2000. december 28-án 10 éves időtartamra megállapodás jött létre az Önkormányzat tulajdonában lévő három mosonmagyaróvári temető üzemeltetésére.

A megállapodás 5. pontja azt is rögzítette, hogy I. r. felperes a 71 %-os üzletrészt kitevő tulajdonában lévő II. r. felperes által biztosítja Mosonmagyaróváron a teljes körű temetkezési szolgáltatást.

Mosonmagyaróvár közigazgatási területén három önkormányzati temető mellett csupán egy használaton kívüli felekezeti izraelita temető van.

Mosonmagyaróváron az önkormányzati temetőkben II. r. felperes mellett két további vállalkozás nyújtott temetkezési szolgáltatást, 2003-ban 6, 2004-ben pedig összesen egy alkalommal.

I. r. felperes részére az Önkormányzat 2001-ben 12.281.176,-Ft-ot, 2002-ben 13.828.327,-Ft, 2003-ban pedig 14.264.953,-Ft önkormányzati támogatást juttatott.

Ezt meghaladóan 2001-ben I. r. felperesnek csak ügyviteli szolgáltatásból volt bevétele, 480.000,-Ft összegben.

Miután a költségek meghaladták a bevételeket, I. r. felperes 2001. év végén úgy döntött hogy a veszteség mérséklése érdekében ravatalozó használati díjat fizettet a temetkezést végző vállalkozásokkal. A ravatalozó használati díj nettó (ÁFA nélküli) 38.500,-Ft-os összegét - figyelembe véve, hogy 2001-ben 349 temetés volt - I. r. felperes az alábbi kalkulációval határozta
meg:
Gázdíj 131 725.-Ft
Áramdíj 458 822.-Ft
Vízdíj 244 188.-Ft
Szemétszállítási díj 907 915.-Ft
Hűtőben karbantartás 114 659.-Ft
Biztonságvédelmi szolg. 1 041 710.-Ft
Biztosítás 198 088.-Ft
Bér, járulékok 1 489 607.-Ft
Értékcsökkenés 4 529 392.-Ft
Karbantartás, fenntartás 684 149.-Ft
Beruházás, felújítás 3 636 245.-Ft
Összesen: 13 436 500 Ft

Ezen összeget elosztva az adott évi temetések számával (349) adódik a 38.500.-Ft

I. r. felperes a 2002. január hónapjától megkötött szerződésekben valamennyi temetkezési vállalkozás felé az előzőek szerinti 38.500,-Ft + ÁFA ravatalozó bérleti díjat határozta meg azzal, hogy II. r. felperes a díjat átalány jelleggel, havonta 25 ravatalozás után fizeti, és a különbözet az év végén kerül elszámolásra.

A fenti kimutatásban szereplő költségek összege ténylegesen 2002-ben 11.461.116,-Ft, (ebből beruházás 762 ezer forint), 2003-ban pedig 12.746.661,-Ft (beruházás 0 Ft) volt.

A temetések száma 2002-ben 354, 2003-ban 389 volt.

I. r. és II. r. felperes 2002. január 01-én 2006. december 31-ig terjedően temetőkezelési szerződést kötött, melyben havi 950.000,-Ft + ÁFA díjazás ellenében II. r. felperes vállalta a temetők üzemeltetésével kapcsolatos feladatok elvégzését. A feladatok részletes felsorolását a szerződés tartalmazta.

Ezen feladatokat II. r. felperes már a szerződés megkötését megelőzően is ellátta, ezért azonban ellenértéket nem kért, illetve I. r. felperes az elvégzett munkákért már korábban is fizetett II. r. felperes részére díjazást, melynek összege 2001-ben mintegy 4 millió forintot tett ki.

A II. r. felperes által a szolgáltatást igénybe vevőknek adott számlákban 2004. év végéig nem szerepelt a 38.500,-Ft-os ravatalozó használati díj, a ravatalozó használati díjával kapcsolatos költségeket II. felperes más jogcímeken érvényesítette a szolgáltatást igénybe vevőkkel szemben, az így érvényesített díj összege azonban 2004-ben is csak mintegy 20.000,-Ft volt temetésenként.

2005. január 01-étől II. r. felperes a temetkezési számláiban már szerepeltette a ravatalozó használati díjat 38.500,-Ft összegben.

Alperes versenyfelügyeleti eljárást folytatott le felperesekkel szemben amelyek eredményeképp a Vj-118/2004/31. sz. határozatában megállapította hogy I. r. felperes az általa üzemeltetett mosonmagyaróvári temető ravatalozójának használati díját 2002. január 01-ével tisztességtelenül állapította meg, mely díjat II. r. felperes a 2002-2004-es években csak részben érvényesített temetkezési szolgáltatási díjaiban, ezzel akadályozta más temetkezési vállalkozások piacra lépését, illetve számukra hátrányos piaci helyzetet teremtett.

Mindezek következtében alperes felperesekkel szemben egyetemleges kötelezettségként 2.000.000,-Ft versenyfelügyeleti bírságot szabott ki.

A határozat indokolása szerint temetőüzemeltetési tevékenységet Mosonmagyaróvár területén, mint érintett földrajzi piacon, I. r. felperes kivételével más vállalkozás nem végez.

Új vállalkozások piacra lépésével nem lehet számolni a szolgáltatás jellegéből és a korlátozottan rendelkezésre álló temetőkből adódóan.

Mindez azt jelenti, hogy I. r. felperes áruja (szolgáltatása) más áruval (szolgáltatással) nem helyettesíthető az adott földrajzi területen, azt kizárólag tőle lehet beszerezni, vagyis I. r. felperes üzletfeleitől nagy mértékben függetlenül folytathatja tevékenységét, az érintett piacon gazdasági erőfölényben van.

II. r. felperes közel 100%-ban végzi Mosonmagyaróváron a temetkezési szolgáltatást, bár ezen a piacon más vállalkozások piacra lépésének elvi akadálya nincs.

Ugyanakkor nem lehet ettől eltekinteni, hogy II. r. felperesnek többségi tulajdonosa, irányítója I. r. felperes. Ebből következően I. r. és II. r. felperes versenyjogi szempontból egy gazdasági egységet alkot, ami tartalmát tekintve azt jelenti, hogy I. r. felperes jelen van a temetkezési piacon is.

A temetőüzemeltetés piacán erőfölényben lévő vállalkozás pedig erőfölényét képes átemelni a temetkezési piacra is.

Mindezek alapján II. r. felperes Mosonmagyaróváron a temetkezés piacán gazdasági erőfölényben van, illetve I. és II. r. felperesek közös erőfölényben vannak a teljes körű temetői szolgáltatás (temetőüzemeltetés és temetkezés) piacán.

A határozat szerint tisztességtelen ármegállapítást jelentett az hogy I. r. felperes a ravatalozó bérleti díj meghatározásakor figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy a temető üzemeltetéssel kapcsolatos 2001. évi kiadásai jelentős részét (több mint 90 %-át) az önkormányzat megtérítette. Alperes szerint a ravatalozó használati díjban megtéríttetett költség összege ténylegesen alacsonyabb az I. r. felperes által számított költségnél, amely az önkormányzati támogatást is figyelembe véve 2001-ben csak 12.555.324,-Ft-ot tett ki. Így az I. r. felperes által készített kalkuláció hibás, aminek következtében az indokolt költségeknél 7 %-kal magasabb költséget érvényesített a díjban I. r. felperes.

Figyelembe véve azt, hogy 2002-ben és 2003-ban a ténylegesen megkapott önkormányzati támogatások révén még kisebb az az összeg, amely a ravatalozó használati díjban meg kellett volna, hogy térüljön.

Mindezek alapján a 2002. január 01-től bevezetett 38.500,-Ft-os összegű ravatalozó használati díj tisztességtelenül megállapított árnak minősül.

Alperes szerint nem vehető figyelembe egy összegben a költségek számolásánál a 2001-ben megvalósított, vagy tervezett beruházások értéke.

Ez a költség csak a hasznosítás éveire elosztva jelenhet meg jogszerűen a díjban, függetlenül attól, hogy a számviteli szabályok szerint mód van a beruházás évében egy összegű költségként elszámolnia beruházás összegét. A beruházott eszközök azonban több éven át használhatók, mely években a költség nem jelentkezik mindig ismételten.

Hivatkozott alperes arra, hogy felperesek közötti gazdasági összefüggés lehetővé teszi a versenyjogi szempontból kifogásolható jövedelem-átcsoportosítását (keresztfinanszírozást) is.

II. r. felperes a temetkezési számláiban 2004. év végéig a számára költségként jelentkező 38.500,-Ft-os díjjal szemben különböző címeken, csak mintegy 20.000,-Ft-ot érvényesített. Ez általános esetben - a temetkezési szolgáltatás egészét tekintve - a versenytársak piacról való kiszorítására, vagy piacra lépésük akadályozására alkalmas túlzottan alacsony árat eredményezhetett.

Kitért a határozat arra, hogy a fenti jogsértést alátámasztja az a körülmény is, hogy Mosonmagyaróváron a más temetkezési vállalkozások által végzett szolgáltatások csekély, illetve csökkenő számot mutattak.

A jogsértés megállapítását követően - figyelembe véve azt, hogy a felperesek a jogsértéssel felhagytak - alperes a bírságot a Tpvt. 78. § (1) bekezdése alapján szabta ki, alkalmazva az alperes által e körben a bírság kiszámításra kialakított elveket és gyakorlatot.

Különösen értékelte e körben alperes, hogy felperesek tevékenysége tartósan és jelentősen veszélyeztette a versenyt a mosonmagyaróvári temetkezési piacon, ezen a piacon felperesek hosszú ideje jelen vannak, így elvárható tőlük, hogy a magatartásuk versenyre gyakorolt hatásával tisztában legyenek.

A határozat ellen felperesek 2005. július 15-én keresetlevelet terjesztettek elő, amelyben kérték a határozat hatályon kívül helyezését, illetve az eljárás megszüntetését, hivatkozva arra, hogy jogsértést nem követtek el.

A keresetlevél indokolása szerint hibás volt alperes azon következtetése, hogy I. r. felperes is jelen van a temetkezési piacon.

Felperesek szerint a két felperesi gazdasági társaságot egymástól függetlennek kell tekinteni, így - miután alperes nem ezt vette alapul a jogsértés megállapításánál - a határozat eleve jogsértő. Hangsúlyozták felperesek, hogy az árképzésük megfelelő volt, illetve csak ténylegesen jelentkező kiadásokat vettek figyelembe a ravatalozó használati díj megállapítása során.

Alperes a kereset elutasítását kérte, fenntartván a határozatban foglaltakat.

A kereset nem alapos.

A Tpvt. 22. § (1) bekezdése szerint gazdasági erőfölényben van az érintett piacon (14. §), aki gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagyobb mértékben függetlenül folytathatja, anélkül, hogy piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintettel kell lennie a versenytársainak, szállítóinak, vevőinek és más üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására.

A Tpvt. 22. § (2) bekezdése alapján gazdasági erőfölény megítéléséhez vizsgálni kell különösen: a) azt, hogy az érintett piacra való belépés és az onnan történő kilépés milyen költségekkel és kockázattal jár, illetve, hogy milyen műszaki gazdasági vagy jogi feltételek megvalósítását igényli, b) a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét, illetve annak alakulását, c) az érintett piac szerkezetét, a piaci részesedések arányát, a piac résztvevőinek magatartását, valamint a vállalkozásnak a piac alakulására gyakorolt gazdasági befolyását.

A Tpvt. 22. § (3) bekezdése szerint gazdasági erőfölényben lehet egy vállalkozás vagy több vállalkozás közösen.

A Tpvt. 15. § (1) bekezdése szerint nem függetlenek a vállalkozások a 23. § (2) vagy (3) bekezdése szerint, ha
a) az egyik a másikat irányítja, vagy
b) azokat ugyanaz a vállalkozás irányítja, vagy ugyanazok a vállalkozások közösen irányítják,
A Tpvt. 15. § (2) bekezdése alapján függetlennek kell tekinteni a Tpvt. 25. §-ában említett vállalkozásokat, valamint azokat az állami, vagy helyi önkormányzati többségi tulajdonban lévő vállalkozásokat, melyek piaci magatartásuk meghatározásában önálló döntési joggal rendelkeznek (Tpvt. 27. § (3) bekezdés).
A Tpvt. 14. § (1) bekezdése szerint az érintett piacot a megállapodás tárgyát alkotó áru, és a földrajzi terület figyelembe vételével kell meghatározni.
A Tpvt. 22. § (2) bekezdése alapján a megállapodás tárgyát alkotó árun túlmenően - figyelembe kell venni az azt, - a felhasználási célra, az árra, a minőségre és a teljesítés feltételeire tekintettel - ésszerűen helyettesítő árukat (keresleti helyettesíthetőség) továbbá a kínálati helyettesíthetőség szempontjait

A Tpvt. 22. § (3) bekezdése szerint földrajzi terület az, amelyen kívül
a) a fogyasztó nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut beszerezni, vagy
b) az áru értékesítője nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut értékesíteni.
Felperes a szolgáltatás jellegéből adódóan helytállóan állapította meg az érintett földrajzi piacot, figyelembe véve a Tpvt. 14. § (3) bekezdését.


A fenti rendelkezéseknek megfelelően - miután I. rendű felperes 71%-os tulajdonrészesedéssel rendelkezik a II. r. felperesi társaságban - ugyancsak helytállóan állapította meg alperes azt, hogy versenyjogi szempontból a két társaság egy gazdasági egységnek minősül, hiszen a 71%-os tulajdoni hányad birtokában I. r. felperes domináns módon irányíthatja, befolyásolhatja II. r. felperes döntéseit.

Kétségtelen, hogy társasági jogi szempontból, formailag két különálló jogi személyiségről van szó, azonban a tulajdoni hányad révén gyakorolható befolyás megalapozza a közvetlen versenyjogi relevanciát.

Ez a körülmény, hogy egy gazdasági társaság saját jogi személyiséggel rendelkezik, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy magatartását egy másik gazdasági társasághoz viszonyítsák. Ez különösen akkor lehetséges, ha az adott gazdasági társaság nem önállóan határozza meg a piaci magatartását, hanem lényegében a másik társaság üzleti stratégiáját, utasításait követi. A 71 %-os tulajdoni hányad egyértelműen lehetővé teszi mind az irányítást, pedig a közvetlen befolyásolást II. r. felperes részére I. r. felperes által.

Visszaélő magatartásról lehet szó akkor, ha egy erőfölényben lévő vállalkozás a helyzetét úgy erősíti, hogy a megszerzett erőfölényt egy másik társaságon keresztül gyakorolva a versenyt torzítja vagy akadályozza. Így csak az a vállalkozás marad meg a piacon, amelynek piaci magatartása az erőfölényben lévő vállalkozástól függ. Az erőfölény adott esetben nem zárja ki bizonyos fokú verseny létezését, de a perbeli esetben felpereseknek olyan pozíciót biztosít, ami által jelentősen befolyásolni tudták a verseny fejlődését, alakulását meghatározó feltételeket.

A piac nagy részének birtoklása a gazdasági erőfölény létezésének szignifikáns jele.

Az érintett vállalatok) és versenytársai piaci részesedésének aránya lényeges bizonyíték, különös tekintettel a szolgáltatás speciális jellegére, általában a túlzottan nagy piaci részesedés már önmagában bizonyítja az erőfölény meglétét.

A versenyjogi relevanciától függetlenül az 1997. évi CXLIV. tv. 290. §-a szerint többségi irányítást biztosító befolyással rendelkezik a tag, illetve a részvényes, (továbbiakban: uralkodó tag,) ha az ellenőrzött társaságnál a szavazatok több mint 50 %-ával rendelkezik.

Két vagy több gazdasági társaság erőfölényben lehet akkor, amikor két vagy több független gazdasági egységet (felpereseket) egy speciális piacon olyan gazdasági kapcsolat fűz össze, amelynek eredményeként együtt kerülnek erőfölényes pozícióba a többi piaci szereplővel szemben.

Miután a két tevékenység (temetőüzemeltetés, illetve temetkezési szolgáltatások nyújtása) szorosan összefügg (lényegében az egyik feltételezi a másikat), helytállóan hivatkozott alperes arra, hogy a temetőüzemeltetés piacán erőfölényben lévő vállalkozás (I. r. felperes) az erőfölényét a perbeli esetben képes átemelni a temetkezési piacra is.

Mindezek alapján a bíróság megállapította, hogy a két felperes egymáshoz való viszonya, illetve a piacra gyakorolt hatásuk vonatkozásában a határozat helytállóan értékelte a tényállást.

A Tpvt. 21. § a. pontja szerint tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni, így különösen az üzleti kapcsolatokban - ideértve az általános szerződési feltételek alkalmazásának esetét is tisztességtelenül vételi, vagy eladási árakat megállapítani, vagy más módon indokolatlan előnyt kikötni, vagy hátrányos feltételek elfogadását kikényszeríteni.

A határozat e körben helytállóan hivatkozott arra, hogy az I. r felperes által kialakított és érvényesített ravatalozó használati díj költségösszetétele nem volt helyes, hiszen a temetőüzemeltetéssel kapcsolatos kiadások jelentős részét az önkormányzat megtérítette.

Figyelembe véve ugyanakkor a II. r. felperesnek évente kifizetett temetőkezelési díjat is, alperes a határozatban részletezett számítás szerint helytállóan állapította meg azt, hogy a tényleges költségekkel arányos díjhoz képest 7 %-kal magasabb volt az I. r felperes által érvényesített összeg.

Ugyancsak helytállóan hivatkozott e körben alperes arra, hogy a költségek körében bizonyos tételek nem vehetők figyelembe, így például a beruházások nem egy összegben, hanem a hasznosítás éveire elosztva jelenhetnek csak meg jogszerűen az árban.

Kétségtelen, hogy a számviteli szabályok alapján mód van egy összegben leírni bizonyos költségeket, de versenyjogi szempontból nem a számviteli szabályokat kell alkalmazni és figyelembe venni.

Felperesek nem cáfolták a határozat azon megállapítását, hogy II. r. felperes 2004 végéig ravatalozó használati díj címén csak 20.000,-Ft-ot érvényesített a szolgáltatást igénybe vevők felé. Ez az összeg pedig jóval alacsonyabb volt, mint a többi, a piacon hasonló szolgáltatást végzők által kényszerűen érvényesítendő - I. r. felperes által meghatározott - díj.

A II. r. felperes által érvényesített 20.000,-Ft-os díjtétel így alkalmas volt - nagyságrendi eltérése miatt - a temetkezési szolgáltatás egészét tekintve a versenytársak piacról való kiszorítására, vagy a piacra lépésük akadályozására.

Helyesen hivatkozott e körben alperes arra, hogy ezt alátámasztotta az a körülmény, hogy a más szolgáltatók által az adott földrajzi piacon végzett tevékenység minimális volt, illetve csökkenő tendenciát mutatott.

Az átlagosnak számító, tényleges költség alatti ár, melynek segítségével az erőfölényben levő vállalkozás el akarja távolítani versenytársait, visszaélésnek minősül.

Természetesen a jogsértés abban az esetben is megállapítható lenne, ha a piac torzulása nem lenne ténylegesen kimutatható, hiszen versenyjogi szempontból az adott tevékenység alkalmassága is elegendő a jogsértés megállapításához.

A mosonmagyaróvári temetkezési piacon a többi temetkezési vállalkozás a piacra lépéshez, illetve piacon maradáshoz elengedhetetlen gazdaságos működést a II. r. felperes által alkalmazottnál jóval magasabb ravatalozó használati díj mellett nem, vagy csak aránytalan erőfeszítéssel lehetett képes megvalósítani, ez akadályoz(hat)ta a piacra lépést, illetve olyan helyzetet teremtett, teremthetett, hogy a többi vállalkozás nem volt képes a piacon megmaradni.

Azzal, hogy I. r. felperes erőfölényét felhasználva (ti. mástól nem lehet a szolgáltatást igénybe venni) indokolatlanul magasan (ti. tisztességtelenül) állapította meg a ravatalozó használati díjat, II. r felperes pedig - erőfölényét és I. r felperes révén egyértelműen előnyös helyzetét felhasználva - a többi piaci szereplőhöz képest alacsonyabb árat alkalmazott, a többi piaci szereplő szempontjából hátrányosan torzította, torzíthatta az adott piacon a versenyhelyzetet.

Alperes a határozatban helytállóan hivatkozott arra, hogy neki a felperesi magatartások szempontjából csak a Tpvt-ben foglaltakat kell figyelembe venni, más jogszabályok (1999. évi XLIII. tv., számviteli szabályok, stb.) adott esetben versenyjogi szempontból relevanciával nem bírnak.

Mindezek alapján - a fentiekkel kiegészítve a határozatot - a bíróság megállapította, hogy alperes a tényállást megfelelő módon és a szükséges mértékben feltárta, abból okszerű következtetések révén megalapozott és jogszerű döntést hozott.

A perköltségre vonatozó rendelkezés a Pp. 78. § (1) bekezdésén alapul.

Miután felperesek az tárgyi illetékfeljegyzési jog fennállása ellenére az eljárási illetéket előzetesen lerótták, így a bíróságnak az illeték utólagos lerovásáról rendelkeznie nem kellett.

Budapest, 2006. május 24.

Jogerős: 2006. július 13-án.