Nyomtatható verzió PDF formátumban
Kfv. IV. 37. 432/2008/9. szám
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Procter & Gamble Magyarország Nagykereskedelmi Kkt. /Budapest/ felperesnek a Gazdasági Versenyhivatal /Budapest/ alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi ítélőtábla 2.Kf.27.509/2007/7. számú 2008. május 21. napján kelt jogerős ítélete ellen az alperes által 19., és a felperes által 20. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
ítéletet:
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi ítélőtábla 2.Kf.27.509/2007/7. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeiket a peres felek maguk viselik.
Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 36.000 /harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az alperesi felülvizsgálati kérelem illetéke az állam terhén marad.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
Az alperesi versenyhatóság 2006. áprilisában annak vizsgálatára indított versenyfelügyeleti eljárást, hogy a felperes a "Bonux" mosópor reklámozásával megsértette-e a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény /a továbbiakban: Tpvt./ III. fejezetének és a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény /a továbbiakban: Grtv./ 7/A. §-ának rendelkezéseit.
A vizsgálat eredményeként az alperes 2006. szeptember 21. napján kelt Vj-54/2006/37. számú határozatában megállapította, hogy a felperes a Tpvt. 8. §-ának /2/ bekezdés a/ pontjába ütköző módon a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított a "Bonux" mosópor 2005. augusztus 22-től 2005 novemberéig tartó televíziós reklámozása, illetve a fogyasztók számára egyes áruházakban 2005 szeptemberében és októberében hoszteszek útján megvalósított tájékoztatása során, mely utóbbival megsértette a Grtv. 7/A. § /2/ bekezdés a/ pontját; ezért a felperest a Tpvt. 78. §-a alapján 315 millió Ft bírság megfizetésére kötelezte.
A vizsgálat alá vont időszakban a több, különböző változatban sugárzott felperesi reklámfilmek állítása az volt, hogy "a Bonux tisztítóereje egészen rendkívüli", és kiállja a próbát a hipermarketekben kapható hasonló árú mosóporokhoz" viszonyítottan.
A reklámfilmek végén a felperes a Ft/kg megjelölést tüntette fel azzal a szöveggel, hogy azokat a 2004 és 2005 júniusa közötti AC Nielsen adatok alapján számolta. Ezen közlésével az alperesi határozat szerint a felperes a "Bonux" mosópor vásárlására ösztönözte a fogyasztókat, azáltal, hogy a hipermarketekben kapható hasonló árú mosóporokat felülmúló előnyeire helyezte a hangsúlyt.
A felperes részéről használt - a termékek beazonosíthatóságát szolgáló - megfogalmazások azonban nem tették lehetővé, hogy az átlagfogyasztó a reklámokban elhangzottak, illetve megjelentetett információ-együttes (ár és árufajta) alapján, akárcsak közvetve is felismerje a versenytársak termékét. így annak ellenére, hogy bár a felperes az azonosíthatóság érdekében alkalmazta - a hivatkozása szerint objektív, egzakt kategóriaként a hipermarketekben kapható hasonló áru-megjelölést - az mégsem elégítette ki az összehasonlító reklám fogalmi kritériumait. Ennek ellenkezőjét a felperesnek nem sikerült igazolnia a szubjektív elemeket is magában foglaló, egyedi jellegű értelmezésével sem.
Az alperes a "Bonux" pezsgőformuláját népszerűsítő hosztesz promóciót érintve - szemben a televíziós reklámokkal - azt állapította meg, hogy az alperesi terméket másik konkrét mosóporral összevető, összehasonlító reklámnak minősült, de a Grtv.-ben előírt feltételeknek nem felelt meg. Az alperes a reklámfilmek, és a felperes által készített - a hosztesz-promóció kereteit biztosító - tréningkönyv alapján a felperesi tájékoztatások tartalmát vizsgálta. Ezeket a verseny-felügyeleti eljárás során tett felperesi nyilatkozatokkal és egyéb bizonyítékokkal (vizsgálati eredményekkel) ütköztette, és a szükséges körben az érintett termékpiacon lévő hasonló termékek árával összevetve értékelte a fogyasztói szokásokat is. A feltárt tények és körülmények tisztázásával hozta meg az alperes a döntését, megállapítva, hogy a reklámokban és a hosztesz általi promócióban állítottakat igazoló vizsgálati eredményekkel a felperes nem rendelkezett; így nem teljesült azon követelmény, hogy a fogyasztók tájékoztatása pontos, valóságos, vagyis megfelelő adatokkal alátámasztott módon igaz legyen.
Az alperes határozata ellen a felperes nyújtott be keresetet, melyben kérte, hogy a bíróság az alperesi határozatot - annak jogszabálysértő volta miatt - helyezze hatályon kívül, mert az szerinte ellentétes a Tpvt. 69. §-ának előírásaival. Emellett állította a felperes, hogy reklámozási tevékenysége során sem a Tpvt. III. fejezetének, sem pedig a Grtv. 7/A. §-ának előírásait nem sértette meg, mert szerinte e törvények nem tiltják a több termék összehasonlítása útján történő reklámozást, valamint termék (adott esetben az "Ariel" mosópor) ajánlhat egy másik terméket ("Bonux").
Megítélése szerint a reklámokban használt "egészen rendkívüli" kifejezés nem felsőfokú jelző, a vizsgálati eredmények alapján ez nem eltúlzott, hanem megalapozott. Állítása szerint a két marketing kommunikációt, vagyis a filmbeli reklámozást és a hoszteszek útján történő népszerűsítést egymástól elkülönítetten végezte, azok alperesi összekapcsolása jogszabálysértő volt.
A Fővárosi Bíróság a 2007. szeptember 21-én kelt 2.K.35.286/2006/11. számú ítéletével a keresetet elutasította.
Megállapította, hogy a hoszteszek útján történő népszerűsítés Összehasonlító reklámnak minősült, de nem felelt meg a Grtv. 7/A. § /2/ bekezdés a/ pontja előírásainak. A reklámfilmek útján történő reklámozást a bíróság nem találta összehasonlító reklámnak, azonban megállapította róla, hogy az a Tpvt. III. fejezetébe ütköző módon a fogyasztók megtévesztésére alkalmas volt.
A bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, melyben állította, hogy az alperesi határozatban megállapított versenyjogi jogsértést nem követte el.
Jogszabálysértőnek tartotta a két reklámozás összekapcsolását, valamint - állítása szerint - sem megjelenésében, sem tartalmában a reklámfilmekben foglaltak nem voltak megtévesztőek.
Fellebbezésében vitatta az összehasonlító reklám, az árkategória-meghatározás, az akciós hatás és a "rendkívüli" jelző téves értelmezését, valamint az "Ariel" tesztlaboratórium feltüntetésének helytelen értelmezését. Rámutatott, hogy a Pp. 339/B. §-ával ellentétben az alperes határozatának indokolásából a mérlegelés szempontjai, és annak jogszerűsége nem megállapítható. Megítélése szerint az alperes túl nagy összegű bírságot szabott ki, amikor 315 millió Ft-ban állapította meg a Tpvt. 78. § /3/ bekezdése alapján a bírságot.
A felperes keresete folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva az alperes Vj-54/2006. számú határozatát úgy változtatta meg, hogy a felperest terhelő bírság összegét 105 millió Ft-ra mérsékelte; egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az Ítélőtábla ítéletének indokolása szerint a felperes fellebbezése a bírság megállapítása tekintetében alapos volt.
Megállapította, hogy a Tpvt. 78. § /1/ bekezdése - amely a bírság jogi alapját és a bírság kiszabásának a fő keretét határozza meg -, és a 78. § /3/ bekezdése - mely példálózó jelleggel felsorolja a bírság mértékének meghatározásakor figyelembe vehető egyéb szempontokat - alapján a megállapított bírság mértéke eltúlzott volt.
Az ítélőtábla szerint az alperes a Tpvt. 78. §-a szerinti körülményeket számba vette, így értékelte a jogsértés súlyát, a jogsértés több hónapot felölelő időtartamát, az elért előnyt, a felperes és a reklámozott termékek piaci helyzetét, a jogsértő reklámok sugárzásának számát, az elért széles fogyasztói kört; majd ezen tényezők értékelésével a reklámköltségek alapján kalkulált bírságösszeget 105 millió Ft-ban állapította meg. Ezt követően a felperes által korábban elkövetett jogsértések számára tekintettel a versenyhatóság a kalkulált és módosított 105 millió Ft háromszorosában, azaz 315 millió Ft-ban határozta meg a bírság végső összegét.
Az ítélőtábla szerint az alperes semmilyen okszerű magyarázatát nem adta, és jogszerűen nem indokolta azt, hogy mely törvényi rendelkezés teszi lehetővé a már megállapított bírság 210 millió Ft-os felemelését. A másodfokú bíróság megjegyezte, hogy a Tpvt. 78. §-a súlyosbító körülményként értékelhetővé teszi az ismételt jogsértést, de ez nem teremt lehetőséget a már kiszámított bírság háromszoros szorzóval való felemelésére. Mindezek alapján megállapította, hogy a bírság mértékének meghatározása a háromszoros szorzó alkalmazása körében jogsértő volt, ezért az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg azt, hogy a bírságösszeg meghatározásakor az alperes teljes körűen eleget tett az indokolási kötelezettségének.
A Fővárosi Ítélőtábla jogerős határozata ellen az alperes 2008. június 2-án, a felperes 2008. augusztus 5-én nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.
A felperes felülvizsgálati kérelme nyomán az alperes is, és a felperes is 2008. november 4-én terjesztett elő felülvizsgálati ellenkérelmet.
A felperes elsődleges kérelme arra irányult, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla ítéletét a Pp. 275. § /4/ bekezdése alapján úgy változtassa meg, hogy állapítsa meg, hogy a kérdéses reklámok jogszerűek voltak, másodlagosan a felperes kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet változtassa meg, és a megállapított 105 millió Ft-os bírságot csökkentse.
A felperes szerint a jogerős ítélet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp. /339/B. §-a megsértésével kapcsolja össze a hosztesz- és a reklámfilm-kampány jogellenességét.
Megítélése szerint a jogerős ítélet az összehasonlító reklám helytelen értelmezésén, az árkategória nem megfelelő elbírálásán, valamint a "rendkívüli" jelző elsőbbségi állításként való értelmezésén nyugszik.
Jogellenes továbbá az, hogy az ítélőtábla az "Ariel" tesztlaboratórium általi termékajánlást megtévesztőnek tekintette, mivel - megítélése szerint - egy jobb minőségű termékkel történő ajánlás önmagában nem megtévesztő.
Az alperes elsődlegesen az ítélőtábla ítéletének hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új ítélet meghozatalát - tartalma szerint a Fővárosi Bíróság ítéletének helyben hagyását - kérte. Az elsődleges kérelme elutasítása esetére másodlagosan az Ítélőtábla ítéletének hatályon kívül helyezését és az Ítélőtábla új eljárásra utasítását kérte.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy a Fővárosi ítélőtábla jogerős ítélete a Pp. 221. § /1/ bekezdésébe ütközik, mert nem indokolja meg, hogy milyen jogszabályi rendelkezés alapján kizárt, hogy az ismétlődő jogellenes magatartások esetén alperes a magatartások számával a bírságalap összegét megtöbbszörözze. Említette, hogy az ítélőtábla saját gyakorlatával is ellentétben áll ez az indokolás.
Az alperes szerint a jogerős ítélet a Tpvt. 78. §-ával is ellentétben áll, mert az ítélet indokolása alapján a Tpvt. 78. § /3/ bekezdésében említett többszörös elkövetés ezáltal figyelmen kívül marad.
A felek ellenkérelmeikben a másik fél felülvizsgálati kérelmének elutasítását kérték.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmeket tárgyaláson bírálta el.
A tárgyalás során a felek felülvizsgálati kérelmeikben, ellenkérelmeikben, illetve előkészítő irataikban foglalt álláspontjukat változatlanul fenntartották.
A felülvizsgálati kérelmek nem alaposak.
A másodfokú bíróság a helyesen megállapított tényállás alapján a felvetett jogkérdésekben a jogszabályoknak megfelelően foglalt állást.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az eljárt bíróságok helyesen állapították meg, hogy a felperes a versenyhatósági határozat tárgyává tett magatartásaival megsértette egyrészt a Tpvt. III. fejezetében, illetve másrészt a Grtv. 7/A. §-ában foglalt előírásokat.
A Legfelsőbb Bíróság nem találta jogellenesnek a két reklámkommunikáció összekapcsolt értékelését, tekintettel arra, hogy ugyanazon termék ugyanazon célból történő reklámozásáról volt szó. A két reklám megítélése azonban versenyjogilag eltérő: a reklámfilmekkel megvalósított kampány nem tekinthető összehasonlító reklámnak, hiszen nem állapítható meg azoknak a termékeknek a köre, melyekhez képest a felperes az összehasonlítást el kívánta végezni.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint mind az árkategóriák értelmezésében, mind az akciós áraknak az átlagárra való hatásában, mind a termék kiszerelésének feltüntetése kérdésében a "rendkívüli" jelző, valamint az "Ariel" tesztlaboratórium megjelölés használatában a másodfokú bíróság helyes álláspontot foglalt el.
A Fővárosi Ítélőtábla nem sértett jogszabályt ítéletének rendelkező részében foglalt-a megállapított 310 millió Ft-os bírság mérséklésére vonatkozó - döntéssel sem.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint a Tpvt. 78. § /3/ bekezdése az alperesi versenyhatóságnak rendkívül széles mérlegelési jogot ad a bírság összegének meghatározása során. Főszabályként a rendelkezés azt tartalmazza, hogy a bírság összegét az eset összes körülményeire tekintettel kell meghatározni. E körülményeket a törvény példálózó jelleggel sorolja fel, és közöttük említi a törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítását; ennek alapján az alperes helyesen járt el, amikor az ismételt versenyjogi jogsértéseket határozatában felsorolva, azokat a bírság megállapítása során figyelembe vette.
A Tpvt. említett rendelkezése nem tartalmaz kifejezett tilalmat arra nézve, hogy az ismételt magatartások számával - mint szorzóval - állapítsa meg a bírság végső összegét az alperes. A Legfelsőbb Bíróság ennyiben nem osztja a másodfokú bíróság álláspontját. Ez azonban nem teszi a másodfokú ítéletet jogszabálysértővé, hiszen az ítélet egyértelműen utal arra, hogy a 105 millió Ft-ban megállapított bírságösszegben - megítélése szerint - már a Tpvt. 78. § /3/ bekezdésében rögzített valamennyi körülmény értékelése benne foglaltatik. A másodfokú bíróság ítélete nem csak a bírságösszeg háromszorozása miatt, hanem egyébként is, a 210 millió Ft-tal történő felemelés miatt tartotta eltúlzottnak a versenyhatóság által megállapított bírságösszeget.
Az ítélet 12. oldalán található indokolás szerint jogsértő volt a bírság mértéke azért is, mert az alperes által határozatában megjelölt korábbi döntésekben kiszabott szankciók mértéke a perbelinél lényegesen alacsonyabb volt (3 millió Ft, 5 millió Ft), és ehhez képest egy százszoros mértékű növelést az alperes határozatában nem indokolt meg. Megállapította a Legfelsőbb Bíróság, hogy a másodfokú ítélet nem csak a háromszoros szorzó alkalmazása miatt, hanem egyébként is eltúlzottnak találta a 310 millió Ft-os bírságot.
Mindezek alapján a bírság mértékének megállapításával kapcsolatos ítéleti döntés sem alapozza meg a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését; a másodfokú bíróság ugyanis a bírság mérséklésére vonatkozó döntését okszerűen megindokolta, mérlegelésének szempontjait részletesen kifejtette, és a Pp. 339/B. §-a alkalmazásával hozta meg döntését. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok okszerű mérlegelésével hozott döntés felülmérlegelésére már nincs lehetőség.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet az annak indokolásában az 1.300 Ft alatti és 1.600 Ft feletti árú mosóporokra vonatkozó értelmezhetetlen megállapítás, valamint az ismétlődő jogsértések számának - mint szorzónak az alkalmazására vonatkozó általános tilalom megállapítására vonatkozó indokolás mellőzésével, mint jogszabályoknak megfelelőt, hatályában fenntartotta.
Tekintettel arra, hogy a felek egyikének felülvizsgálati kérelme sem vezetett eredményre, a Pp. 270. § /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. §-a értelmében a. Legfelsőbb Bíróság úgy rendelkezett, hogy a költségeket a felek maguk viselik.
A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatára irányuló perekben a feleket megillető tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság a felperest kötelezte, az alperes teljes személyes illetékmentessége folytán az általa le nem rótt illetéket a Magyar Állam viseli, a 6/1986. /VI. 26./ IM rendelet 13. § /1/ bekezdése és 14. §-a szerint.
Budapest, 2009. szeptember 30.