Nyomtatható verzió PDF formátumban
Fővárosi Bíróság
3. K. 45. 710/2011/2.
Végzés
A Fővárosi Bíróság a [...] ügyvéd által képviselt [...] kérelmezőnek a dr. László Ildikó ügyvéd (1245 Budapest 5. Pf.: 1036) által képviselt Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa (Budapest) kérelmezett ellen közigazgatási végzés bírósági felülvizsgálata iránt indított nemperes eljárásában kérelmező kérelmét elutasítja .
Kötelezi a bíróság kérelmezőt, hogy az illetékes adóhatóság külön felhívására utólag fizessen meg 7.500,-Ft (azaz Hétezer-ötszáz forint) nemperes eljárási illetéket.
E végzés ellen további jogorvoslatnak helye nincs.
Indokolás
A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) 2010. november 17. napján versenyfelügyeleti eljárást indított kérelmező ellen annak vizsgálatára, hogy kérelmező az üdülési jogok értékesítésével kapcsolatos tájékoztatási gyakorlatával megsértette-e az Fttv. 6, § (1) bekezdés h) pontját, 7. § (1) bekezdését, 8. § (1) bekezdését, valamint az Fttv. mellékletének 7) pontját.
A GVH Fogyasztóvédelmi Irodája (GVH FI) az eljárás során a Vj/114-007/2010. sz. végzéssel kötelezte kérelmezőt arra, hogy 2011. február 11-ig a végzésben megjelölt nyilatkozatokat, illetve dokumentumokat terjessze elő.
Kérelmező az adatkérő végzést 2011. január 31-én vette kézhez.
Ezt követően kérelmező 2011. február 16-án kérelmet terjesztett elő a GVH FI-nál és kérte a végzésben megadott határidő 2011. március 13-ig történő meghosszabbítását. Kérelme indokaként kérelmező előadta, hogy a végzésben foglaltak teljesítése jelentős időt és energiát vesz igénybe, amihez arra is szükség van, hogy a cég munkatársainak jelentős része csak és kizárólag a végzésben foglaltak teljesítésével foglalkozzon, továbbá hivatkozott az influenzajárvány okozta nehézségekre.
Ezt követően a GVH FI a kérelemnek részben helyt adott és az eredeti határidőt 2011. február 11 -ről 2011. február 28-ra módosította.
Kérelmező adatszolgáltatása 2011. március 03. napján érkezett a GVH FI-hoz, amely adatszolgáltatásban kérelmező az adatkérő végzés 1.-2.-3.-3.-4.-5.-6.-7.-9.-12. pontjaiban foglalt kérdésekre érdemi választ nem terjesztett elő.
Kérelmező a hiányokra nézve arra hivatkozott, hogy a fenti számú kérdésekben kért különböző adatok, információk nem állnak a rendelkezésére.
Ezt követően a GVH FI a Vj-114-017/2010. sz. végzésével kérelmezőt 1.000.000,-Ft eljárási bírsággal sújtotta.
A végzés indokolása szerint az adatszolgáltatást kérelmező hiányosan teljesítette, a hiányokra adott indokolás pedig ellentétben áll az adatszolgáltatási határidő meghosszabbítására irányuló kérelemben foglaltakkal. Ugyanis azzal, hogy bizonyos adatok hiányoznak, már a kérelem előterjesztésekor tisztában kellett lennie kérelmezőnek.
A GVH FI által kért információk, dokumentumok megszerzése és azok megküldése nem ütközhetett megoldhatatlan nehézségekbe a GVH FI által biztosított határidőn belül, illetve ezen dokumentumok, információk egy részét a GVH FI más forrásból nem vagy aránytalan nehézséggel tudta volna csak beszerezni.
A bírság kiszabásánál a GVH FI a Tpvt. 65. § (3) bekezdése alapján járt el, figyelembe véve kérelmező előző ügyleti évben elért nettó árbevételét is.
A végzés ellen kérelmező fellebbezést terjesztett elő, amelynek eredményeképpen kérelmezett a GVH FI végzését helybenhagyta annak helyes indokaira hivatkozással.
A végzés ellen kérelmező keresetnek nevezett kérelmet terjesztett elő, amelyben kérte elsődlegesen a végzés hatályon kívül helyezését, kérelmezett új eljárásra kötelezését, másodlagosan kérte a végzés megváltoztatását és a kiszabott bírság törlését.
A kérelem indokolása szerint kérelmező megfelelő módon eleget tett a felhívásban foglaltaknak, a feltett kérdésekre terjes körűen a válaszokat megadta. Hivatkozott kérelmező arra, hogy nem tudott olyan adatok tekintetében eleget tenni a felhívásnak, amelyekkel nem rendelkezik, így azokra nézve részletes nyilatkozatot sem tud tenni.
Kérelmező szerint a bírság összege magas, továbbá sem az első-, sem a másodfokú hatóság nem indokolta meg annak összegszerűségét.
A kérelem nem alapos .
A Tpvt. 65. § (2) bekezdése alapján a vizsgáló, illetve az eljáró Versenytanács felhívására az ügyfél köteles közölni az érdemi döntéshez szükséges adatokat, ideértve a személyes adatokat is.
A Tpvt. 61. § (1) bekezdése szerint az ügyféllel, az eljárás egyéb résztvevőjével, illetve a tényállás tisztázása során közreműködésre kötelezett személlyel szemben eljárási bírság szabható ki, ha az eljárás során olyan cselekményt végez, vagy olyan magatartást tanúsít, amely az eljárás elhúzására, a valós tényállás feltárásának meghiúsítására irányul, vagy azt eredményezi.
Az eljárási bírság legkisebb összege a Tpvt. 61. § (3) bekezdése szerint 50.000,-Ft, legmagasabb összege vállalkozás esetében az előző üzleti évben elért nettó árbevételének egy százaléka, vállalkozásnak nem minősülő természetes személy esetében ötszázezer forint.
A becsatolt iratokból a bíróság megállapította, hogy a GVH FI adatkérési felhívásának kérelmező nem tett megfelelő módon eleget.
Kérelmező a kérelmében semmilyen módon nem jelölte meg, hogy a hiányzó, a GVH FI által jelzett adatok milyen okból nem állnak a rendelkezésére, illetve, hogy miért nem tudta azokat a a GVH FI rendelkezésére bocsátani.
Kérelmező semmilyen olyan körülményt nem jelölt meg, amely ezen mulasztását elfogadhatóvá, vagy kimenthetővé tette volna.
Helytállóan hivatkozott kérelmezett arra is, hogy a határidő meghosszabbítása iránti kérelemben kérelmező nem jelezte azt, hogy az adatokat azért nem tudja a GVH FI rendelkezésére bocsátani, mert azok nem állnak a rendelkezésére, csupán a munkateherre és az időráfordítás szükségességére hivatkozott, holott amennyiben az adatok valóban nem álltak volna rendelkezésre, úgy ezt már akkor látnia kellett volna, illetve jelezhette volna megfelelő módon a GVH FI felé.
Közömbös kérelmező jogsértése szempontjából azon körülmény az eljárás adott esetben jelenleg is folyik, vagy tovább tart, mint a felhívásban megjelölt határidő, hiszen a hatóság felhívásában foglaltaknak az ott megjelölt határidőben kell eleget tenni, függetlenül az eljárás lefolyásának tényleges időtartamától.
Nem hivatkozhat a kötelezett e körben arra, hogy az eljárás során nincs jelentősége az ilyen jellegű mulasztásnak, hiszen ez a kimentési ok - elfogadása esetén - gyakorlatilag parttalanná tenné a közigazgatási eljárást, illetve a hatósági jogalkalmazás alapvető elveit.
Nincs egyébként közvetlen jelentősége a GVH FI által megadott - és csak részben meghosszabbított - határidő betartásának (vagy elmulasztásának), miután a kiszabott jogkövetkezmény alapjául nem a határidő be nem tartása szolgált, hanem az, hogy kérelmező érdemében és tartalmában csak részben teljesítette a felhívásban foglaltakat.
Ahogy arra kérelmezett is hivatkozott, az elsőfokú hatóság által kiadott felhívás nem tartalmazott ellentmondó, önmagában teljesíthetetlen felhívást, illetve a felhívás az ügy tárgyával egyértelműen összefüggést mutatott. Ezzel ellentétes tényeket, összefüggéseket kérelmező a kérelmében nem jelölt meg, illetve ilyenekre nem is hivatkozott.
A kért adatok, iratok szervesen kapcsolódnak egy gazdasági társaság napi ügyviteléhez (szerződések, számítógépes nyilvántartás, stb.), ezek összegyűjtése és megküldése nem jelenthet effektív, tetemes időráfordítást igénylő nehézséget.
Kérelmezőnek (és általában a gazdasági társaságoknak) úgy kell megszerveznie az ügyvitelét, adminisztrációját, hogy az esetleges (okszerű) hatósági felhívásoknak időben eleget tudjon tenni (még egy esetleges influenzajárvány esetén is).
Kérelmező egyáltalán nem jelölte meg, hogy mely adatokat milyen okból nem tudta a GVH FI rendelkezésére bocsátani, illetve azok milyen okból nincsenek a birtokában, így elfogadhatatlan az erre történő hivatkozás.
Kétségtelen, hogy a végzések a bírság tekintetében szűkszavúak, nem tartalmaznak kellő mélységű indoklást, azonban a bíróság álláspontja szerint a kiszabott bírság okszerű, nem minősíthető eltúlzottnak, figyelembe veszi kérelmező előző évi nettó árbevételét, megfelel a generális és a speciális prevenció céljainak.
Mindezek alapján a bíróság megállapította, hogy kérelmezett a tényállást a megfelelő módon és a szükséges mértékben feltárta, majd annak alapján megalapozott és jogszerű döntést hozott.
Az illetékre vonatkozó rendelkezés az 1990. évi XCIII. tv. 43. § (7)-én alapul.
A végzés elleni további jogorvoslat lehetőségét a 2005. évi XVII. tv. 3. §-a zárja ki.
Budapest, 2011. szeptember hó 08 .
dr. Mohay György
s.k.
bíró