Nyomtatható verzió PDF formátumban

Fővárosi Bíróság
3.Kpk. 46. 086/2011/2.

Végzés

A Fővárosi Bíróság a [...] ügyvezető által képviselt [...] kérelmezőnek a dr. László Ildikó Katalin (1245 Budapest, Pf. 1036) ügyvéd által képviselt Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) kérelmezett ellen versenyügyben hozott közigazgatási végzés bírósági felülvizsgálata iránt indított nemperes eljárásában kérelmező kérelmét elutasítja.

Kötelezi a bíróság kérelmezőt, hogy 15 napon belül fizessen meg kérelmezettnek 10.000,-Ft (azaz Tízezer forint) eljárási költséget.

E végzés ellen további jogorvoslatnak helye nincs.

Indokolás

Kérelmezett a Vj-125/2010. sz. versenyfelügyeleti eljárást megelőző bejelentéses eljárásban adatok és dokumentumok benyújtására szólította fel kérelmezőt a Csala Varázs teakeverékre vonatkozó marketing kommunikációs eszközök tekintetében.

Kérelmezett a 2010. december 22-én kelt, VJ-125-001/2010. sz. végzésével felhívta kérelmezőt, hogy a bejelentéses eljárásban tett adatszolgáltatásában jelzetteken túl nyilatkozzon arról, hogy egyéb módon hirdette-e a vizsgálattal érintett terméket.

Kérelmezőnek az ezen felhívásokra adott válaszai nem tartalmaztak arra vonatkozóan adatokat, hogy a vizsgálattal érintett terméket a megjelölt kommunikációs eszközökön túl televíziós reklámok útján is népszerűsítette.

Kérelmezett a Vj-125-10/2010. sz. végzésével további adatszolgáltatásra hívta fel kérelmezőt a Csala Varázs teakeverék hirdetésével kapcsolatban, különös tekintettel a televíziós reklámokra. Ekkor a kérelmező által benyújtott adatszolgáltatásból kiderült, hogy a vizsgálattal érintett terméket 2010. május 01. és május 30. között 15 alkalommal 15 másodperc hosszú reklámban hirdette az ECHO TV-ben kérelmező.

Ezt követően kérelmezett a Vj-125-12/2010. sz. végzésével kérelmezőt 500.000,-Ft eljárási bírsággal sújtotta.

A végzés indokolása szerint kérelmező fenti magatartása, tekintettel az ellentmondó nyilatkozatokra, a valós tényállás feltárásának meghiúsítását eredményezte, ezért a hatóság a Tpvt. 61. §-a alapján a rendelkező részben foglaltak szerint döntött.

A végzés ellen kérelmező fellebbezést terjesztett elő, amelynek eredményeképpen kérelmezett a Vj-125-018/2010. sz. végzésével az elsőfokú végzést annyiban megváltoztatta, hogy a " valós tényállás feltárásának meghiúsítását eredményezte " a fordulatot az " eljárás elhúzására irányult és az eljárás elhúzását eredményezte " szövegre változtatta, egyebek tekintetében a jogorvoslati kérelmet elutasította.

A másodfokú végzés indokolása szerint az elsőfokú hatóság a fenti megállapítástól eltekintve helytállóan alkalmazta kérelmező magatartása vonatkozásában a jogszabályokat.

A végzés ellen kérelmező jogorvoslati kérelmet terjesztett elő, amelyben kérte a bírság összegének mérséklését, kérte annak jelentős csökkentését, tekintettel arra, hogy a kiszabott bírság összege indokolatlanul súlyos, nincs arányban a kérelmező terhére megállapított magatartással. Kérelmező szerint az elsőfokú határozatban megállapított magatartás, illetve a másodfokú határozatban szereplő magatartás között érdemi eltérés van, a különbséget pedig értékelni kell a bírság kiszabásának során.

Hivatkozott kérelmező arra, hogy a felperesi gazdasági társaság létszáma, illetve szakmai felkészültsége miatt nem volt képes az igényelt adatszolgáltatás maradéktalan teljesítésére. A cégnél nincs marketinges munkatárs, mindössze egy adminisztratív ügyintéző van. A kiszabott határidők rendkívül rövidek voltak, a második felhívó végzés pedig éppen a téli leállás idejére esett, a nyári felhívás pedig a nyári leállás időtartamát érintette. Hivatkozott kérelmező arra, hogy a társaság árbevétele sem ad reális alapot a kiszabott bírságra, hiszen a társaság elmúlt évi árbevételének 35 %-a bérgyártásból ered, nem pedig saját teái forgalmazásából.

Kérelmezett a kérelem elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a végzések megalapozottak és jogszerűek.

A kérelem nem alapos .

A Tpvt 61. § (1) bekezdése alapján az ügyféllel és az eljárás egyéb résztvevőjével, illetve a tényállás során közreműködésre kötelezett személlyel szemben eljárási bírság szabható ki, ha az eljárás során olyan cselekményt végez, vagy olyan magatartást tanúsít, amely az eljárás elhúzására, a valós tényállás feltárásának meghiúsítására irányul vagy azt eredményezi.

A Tpvt 61. § (3) bekezdése szerint a kiszabott eljárási bírság legkisebb összege 50 ezer Ft, legmagasabb összege a vállalkozás esetében az előző üzleti évben elért nettó árbevételének egy százaléka, a vállalkozásnak nem minősülő természetes személy esetében 500 ezer Ft. Eljárási kötelezettség teljesítésére megadott határidő túllépése esetén az eljárási bírság napi összege vállalkozás esetében legfeljebb az előző üzleti évben elért nettó árbevétel egy napra jutó összegének egy százaléka. Az eljárási bírságot kiszabó végzés ellen külön jogorvoslatnak van helye, a kérelemnek a végrehajtásra halasztó hatálya van.

A Ket. 61. § (4) bekezdése szerint az eljárási bírság kiszabásánál a hatóság figyelembe veszi;

  • a jogellenes magatartás súlyát és felróhatóság mértékét,

  • az érintett vagyoni helyzetét és jövedelmi viszonyait, továbbá

  • az eljárási bírságnak ugyanabban az eljárásban történő ismételt kiszabása esetén az előző bírságolások számát és mértékét.

A kérelmező által hivatkozott körülmények a jogkövetkezmény csökkentése vonatkozásában nem fogadhatók el.

Egy gazdasági társaság esetében jogszerű és megalapozott elvárás az, hogy a gazdasági társaság úgy szervezze a munkáját, adminisztrációját, nyilvántartását, hogy adott esetben bármelyik hatóság felhívásának a megszabott határidőn belül eleget tudjon tenni.

Kérelmező e körben nem hivatkozhat belső adminisztrációs körülményekre, vagy nehézségekre, illetve arra, hogy milyen rajta kívül álló okok miatt nem sikerült a nyilvántartásokból a kért adatokat beszereznie.

Közömbös a jogsértés megállapíthatóságának szempontjából az, hogy adott esetben kérelmező nem találta a televíziós reklámokra vonatkozó számlákat, illetve hogy azokon esetleg hibásan szerepelt, vagy nem szerepelt a vizsgált termék neve.

Ahogy arra kérelmezett is hivatkozott, amennyiben kérelmezőnek nem volt elegendő a hatóság által megszabott határidő, úgy módja és lehetősége lett volna adott esetben érdemi indokolással ellátva a határidő további hosszabbítását kérni.

Nem menti ki a jogsértés alól kérelmezőt azon körülmény, hogy utóbb, a harmadik felhívásnak, amely célzottan már kifejezetten a televíziós reklámokra vonatkozott, eleget tett a hatósági felhívásnak.

Nem értékelhető önkéntes teljesítésnek kérelmező azon magatartása, hogy a hatóság célzatos, tárgyi szempontból is kifejezetten egyértelmű felhívására terjesztette csak elő a kért adatokat.

Ugyancsak közömbös, hogy az ECHO Tv. lúgosító teaként tartotta nyilván a sugárzási lapon az adott terméket, és ez esetleg felperes számára is megtévesztő volt.

Kérelmező nem hivatkozhat e körben harmadik személyekkel szemben fennálló jogviszonyára, vagy jogvitájára.

Ahogy arra kérelmezett helytállóan hivatkozott, a kérelemben megjelölt Ket. 61. § (5) bekezdése 2009. október 01. óta nincs hatályban, így ezen kimentési ok kérelmező esetében nem vehető figyelembe.

Nem vehető figyelembe az esetleges kimentés körében azon körülmény, hogy kérelmezett módosította a jogsértés alapjául szolgáló tényállás minősítését, miután a jogalkotó egy azon fordulatba foglalta a tényállás felderítésének meghiúsítására irányuló szándékot, illetve az esetleg bekövetkező ilyen eredményt.

Nem teszi tehát meg nem történtté a jogsértést az, ha az eljárás alá vont ilyen irányú szándéka ellenére nem következik be az eredmény (ti. a tényállás felderítésének meghiúsulása).

Életszerűtlen annak feltételezése és elfogadása, hogy egy gazdasági társaságnál senki nem "tud arról", hogy milyen fórumokon és felületeken hirdetett egy bizonyos terméket a cég. Csak, amikor a hatóság direkt módon, a harmadik felhívásában rákérdez, akkor "jut eszébe" az eljárás alá vontnak, hogy volt televíziós hirdetése is az adott terméknek.

Teljesen közömbös az alapul vett árbevétel szempontjából az, hogy az milyen összetevőkből áll, vagyis, hogy annak 35 %-a esetleg bérgyártásból ered.

A jogalkotó nem kívánt ilyen szempontból különbséget tenni a bírsággal sújtott gazdasági társaság éves árbevételének értékelésénél.

A kiszabott bírság nem tekinthető túlzottnak vagy aránytalannak, megfelel a generális és speciális prevenció céljainak.

Mindezek alapján a bíróság megállapította, hogy kérelmezett a tényállást a megfelelő módon és a szükséges mértékben feltárta, majd annak alapján okszerű következtetések révén megalapozott és jogszerű döntést hozott.

A nemperes eljárás illetékéről, miután kérelmező a szükséges mértékű illetéket a kérelmén lerótta, utólag rendelkezni nem kellett.

Az eljárási költségre vonatkozó rendelkezés a 2005. évi XVII. tv. 4. §-án és a Pp. 78. § (1)-én alapul.

A végzés ellen további jogorvoslat lehetőségét a 2005. évi XVII. tv. 3. § (3) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2011. december hó 05 . napján.

dr. Mohay György s.k.
bíró