A Kúria legfrissebb jogegységi határozatában megerősítette a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) álláspontjának helyességét az ügyintézési határidőt túllépve meghozott versenyfelügyeleti döntések kapcsán: az időtúllépés nem eredményezi automatikusan a bírságolás lehetőségének elenyészését. A Kúria kötelező érvényű határozata ezzel eldöntött egy bíróságokon gyakran vitatott kérdéskört.
Azon hatósági döntések esetében, amelyek az ügyintézési határidő letelte után születtek, az volt a bíróság korábbi évtizedes joggyakorlata, hogy ha az ügyintézési határidő túllépésével megvalósult eljárási szabálysértés nem hatott ki az ügy érdemére, akkor annak nem volt kihatása a hatósági döntés jogszerűségére, és így a határozatban kiszabott bírságra sem. Ez a korábbi joggyakorlat változott meg az ún. ólomakkumulátoros ügyben. A Kúria eljáró tanácsa az ítéletet megelőzően hozott AB döntésekre figyelemmel kimondta, hogy a büntetőjogias karakterrel rendelkező versenyfelügyeleti eljárásban a tisztességes hatósági eljárást sérti az ügyintézési határidő meghosszabbítása nélkül, az ügyintézési határidőn túl szankció alkalmazása, versenyfelügyeleti bírság kiszabása. A Gazdasági Versenyhivatal ezen jogértelmezéssel szemben számos alkalommal fogalmazta meg kritikáját, valamint az ítéletet követően az AB is pontosította az eljárási határidőkkel kapcsolatos alkotmányos követelményeket. A megbírságolt vállalkozások azonban - amennyiben megtámadták a GVH döntését bíróság - előtt szinte kivétel nélkül hivatkoztak a fenti Kúriai ítéletre állítva, hogy a hatóság túllépte az eljárási határidőt így ezek a vállalkozások bármiféle bírság kiszabását az ügyintézési határidő leteltét követően jogszerűtlennek tekintettek.
A GVH szakértői szakcikkekben és a folyamatban lévő bírósági eljárásokban következetesen képviselték álláspontjukat, hogy az ólomakkumulátoros ügyben kialakult joggyakorlat az AB joggyakorlata alapján meghaladottá vált, az eltér a hasonló kérdéskörben kialakult uniós joggyakorlattól, valamint a közérdek hatékony érvényesülését is veszélyeztetheti versenyjogi ügyekben. Időközben a Kúria is árnyalta korábbi álláspontját, az ólomakkumulátoros ügy azonban precedensként továbbra is hivatkozási alap maradt a megbírságolt vállalkozások részéről. A Kúria egy előtte zajló versenyügy, a röntgengép-kartell felülvizsgálati eljárása során került abba a helyzetbe, hogy az alperes által is hivatkozott fenti alkotmánybírósági és a kúriai joggyakorlat változásait explicit módon figyelembe vehesse. Az ügyben ítélkező bírói tanács ezért a Jogegységi Panasz Tanácshoz fordult, jelezve: az ügyben el kíván térni a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett, ólomakkumulátoros ügyben hozott kúriai döntéstől. Az ügyben a legfőbb ügyész is a GVH jogértelmezésével egybehangzóan fejtette ki álláspontját. A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa helyt adott a bírói tanács indítványának, ennek megfelelően rögzítette, hogy az ügyintézési határidő túllépése esetén is kiszabható versenyfelügyeleti bírság, amellett, hogy a bírság mértékének meghatározásakor tekintettel kell lenni a túllépéssel okozott jogsérelemre. A Jogegységi Panasz Tanács egyúttal kimondta, hogy a szóban forgó, korábbi kúriai határozat a továbbiakban precedensként nem hivatkozható a bíróságokon.
A jogegységi döntés – amely a Magyar Közlönyben történő közzététele időpontjától kötelező érvényű a hazai bíróságokra – ezzel egyértelmű jogértelmezést nyújtott az elnyúló ügyek eseteiben. Ez végső soron megerősítette azt az álláspontot, amit a GVH következetesen képviselt a versennyel kapcsolatos közérdek hatékony védelme érdekében. A versenyjogot sértő magatartások így egy esetleges eljárási hiba miatt sem maradnak szankció nélkül. A GVH joggyakorlata az elmúlt időben úgy változott, hogy abban az esetben, amikor megállapította, hogy sérült az eljárási határidőkre vonatkozó követelmény, ezekben az esetekben sem tekintett el a bírság kiszabásától, ugyanakkor az időmúlást enyhítő körülményként vette figyelembe a bírságösszeg meghatározásakor, ami összhangban van a Kúria most megjelent jogegységi határozatában foglaltakkal.