A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA
mint másodfokú bíróság
Kf. II. 39. 650/2002/2. szám
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága az AB-AEGON Általános Biztosító Rt. (Budapest) felperesnek, Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2002. május 28. napján kelt 16.K.32.210/2001/9. számú ítélete ellen az alperes által 10. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
végzést
A Legfelsőbb Bíróság az alperes fellebbezését hivatalból elutasítja.
Ez ellen a végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.
Indokolás
Az alperes 2001. június 29-én kelt Vj-60/2001/34. számú határozatának felülvizsgálata iránt indult perben az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes jogsértést nem követett el, ezért a bírság kiszabását mellőzte, és az eljárást megszüntette. Az első fokú ítéletet az alperes jogi képviselője az iratokhoz csatolt tértivevény szerint 2002. július 5-én vette át. Az alperes a határozat ellen fellebbezést terjesztett elő, melyet jogi képviselője 2002. július 23-án adott postára.
A Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 234. § (1) bekezdése értelmében a fellebbezést a határozat közlésétől számított 15 napon belül kell előterjeszteni, és a Pp. 107. §-a alapján további 15 napon belül az esetleges mulasztás következményei orvosolhatók.
Ha a fellebbezés elkésett, akkor azt az elsőfokú bíróság a Pp. 237. §-a alapján hivatalból elutasítja. Ha pedig a fellebbezést már az elsőfokú bíróságnak el kellett volna utasítania, akkor az iratok felterjesztését követően a másodfokú bíróság a Pp. 240. § (1) bekezdése értelmében ennek megfelelően határoz.
Az alperes részére 2002. július 22-ig állt nyitva a határidő a fellebbezési kérelem benyújtására. Az alperes azonban fellebbezését a részére nyitva álló határidő leteltét követően - 2002. július 22-én - késedelmesen terjesztette elő, igazolási kérelmet határidőben nem nyújtott be, ezért a Legfelsőbb Bíróság a rendelkező rész szerint határozott a Pp. 240. § (1) bekezdése szerint irányadó Pp. 237. § megfelelő alkalmazásával az elkésetten előterjesztett fellebbezési kérelem hivatalból történő elutasításáról.
Budapest, 2003. évi február hó 26. napján
Fővárosi Bíróság
16. K. 32. 210/2001/9.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Fővárosi Bíróság:
az ÁB AEGON RT (Budapest) felperesnek a GAZDASÁGI VERSENYHIVATAL (Budapest) alperes ellen közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránt indított versenyügyi perében a bíróság meghozta az alábbi
ítéletet
A bíróság az alperes 2001. június 29-én kelt Vj-60/2001/34., 563/18/2001 számú határozatát megváltoztatja és megállapítja, hogy felperes jogsértést nem követett el ezért a bírság kiszabását mellőzi és az eljárást megszünteti.
Az illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához címezve, melyet a Fővárosi Bíróságnál kell írásban, 3 példányban benyújtani.
Indokolás
A Gazdasági Versenyhivatal Pénzügyi Szolgáltatások Irodájának Irodavezetőjének határozatával elrendelte felperes ellen tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 2000. évi CXXXVIII. törvénnyel módosított 1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) alapján hivatalból versenyfelügyeleti eljárást és vizsgálatot rendelt el. Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a Versenyhivatal rendelkezésére álló információk szerint felperes CSÉB Évgyűrű biztosítással rendelkező ügyfeleinek 1999-től termékváltásra tett ajánlatai során adott tájékoztatásával kapcsolatban felmerült a Tpvt. fogyasztók megtévesztésének tilalma megsértésének gyanúja, ezért a Tpvt 67.§.(1) bekezdése alapján hivatalból versenyfelügyeleti eljárást indít a Gazdasági Versenyhivatal és a 70.§.(1) bekezdése alapján vizsgálatot rendelt el.
A Gazdasági Versenyhivatal 2001. április 9-én 4. sorszám alatti iratában felperes részére 8 napos határidővel felhívást küldött, amelyben kérte, hogy az 1999. és 2000. években a CSÉB Évgyűrű biztosítással rendelkező ügyfeleknek termékcserét ajánló leveleket küldje be, valamint a termékcsere akciókat előkészítő és erről szóló döntést tartalmazó dokumentumok másolatát, a termékcserét szabályozó belső utasításokat és az ügynököknek adott vonatkozó anyagokat az érintett ügyfelek és termékcsere ajánlatot elfogadók számát éves bontásban, valamint az akciók során a felpereshez érkező panaszokat, reklamációkat.
Felperes 2001. április 19-én kelt válasziratában előadta, hogy 1999-ben semmilyen termékcserére vonatkozó ajánlatot nem tett a CSÉB Évgyűrű biztosítással rendelkező ügyfeleinek. Felperes 2000. októberében tett termékcserére vonatkozó ajánlatot, amikor is felajánlotta ügyfeleinek azt a lehetőséget, hogy a CSÉB Évgyűrű biztosításaikat kedvező feltételek mellett KorTárs biztosításra átkössék. Az átkötésre szóló ajánlatot tartalmazó levelüket 2000. évi tőkeértesítővel egy borítékban helyezték el. Külön típusú levelet juttattak el a 45 év vagy az alatti CSÉB Évgyűrű biztosítottainak, valamint a 45- és 60 év közötti CSÉB Évgyűrű biztosítottainak.
Megküldte a Gazdasági Versenyhivatalnak felperes a 2000. június 6-i keltezéssel készült beszámolót, amelyet a vezérigazgatói értekezlet részére készítettek és aminek 3./ pontja foglalkozik a CSEB Évgyűrű átkötési akcióval.
Tekintettel arra, hogy az átkötési akció kizárólag JS. akció volt, így sem belső utasítás, sem ügynököknek szóló anyag kiadásra nem került, hiszen az átkötést nem ügynökök útján kívánta felperes megoldani. Természetesen teljes hálózatát tájékoztatta belső e-mail rendszerekben és az ügynökök részére rendelkezésére álló Web-Agent rendszeren keresztül az átkötési akcióról, azért hogy felvilágosítást tudjanak adni az érdeklődőknek.
Tájékoztatásul közölte, hogy kb. 11.000 darab CSÉB Évgyűrű biztosítottja kapott átkötési ajánlatra levelet, ebből mintegy 600 ügyfél fogadta el az átkötési ajánlatot.
Felpereshez az átkötési akció kapcsán egyetlen panasz, vagy reklamáció sem érkezett.
A Gazdasági Versenyhivatal 2001. április 27-én kelt Vj-60/2001/9. számú határozatával a versenyfelügyeleti eljárásban felperessel szemben 100.000.- forint rendbírságot szabott ki. Határozatának indokolásában rögzítette, hogy felhívta az eljárás alá vont felperest a szükséges iratok 8 napon belül csatolására. A tértivevényből megállapította, hogy felperes a felhívást 2001. április 11. napján vette át, így a teljesítési határidő április 19-e volt, ezzel szemben a postabélyegző szerint felperes csak 2001. április 23-án küldte el az anyagokat a Gazdasági Versenyhivatal részére. A határidő mellett felperes az eljárási kötelezettség egy részét sem teljesítette, felperes az 1999. és 2000. években a CSÉB Évgyűrű biztosítással rendelkező ügyfeleinek termékcserét ajánlott ügyfélértesítőjén és kapcsolódó anyagait kellett volna beküldenie. A Gazdasági Versenyhivatalnak hivatalos tudomása van arról, hogy felperes 1999-ben két alkalommal is tett ajánlatot az említett ügyfélkörnek, ennek ellenére csak 2000. évi ajánlat anyagait küldte meg felperes.
Ezt követően a Gazdasági Versenyhivatal eljárása során 2001. május 2-án felperes hivatali helyiségében helyszíni szemlét tartott, melyen felperes képviselője akként nyilatkozott, hogy a becsatolt ügyfél értesítőben a 4/5 és 5/5-ös tőke valamennyi ügyfél esetében konkrét forint összegben jelent meg, ezt az ajánlatot egy konkrét értesítő mellett kapták meg az ügyfelek, amely tőke értesítőben az aktuális befizetés és hozam szerepelt.
A KorTárs biztosítási termék kizárólag a CSÉB Évgyűrűvel rendelkezők számára került kialakítására, ezen termék kiváltása érdekében. A KorTárs biztosítást a CSÉB Évgyűrűvel rendelkező biztosítottakon kívül valamennyi CSÉB termékkel rendelkező vásárló kapta meg. Előadta, hogy a szabályzathoz igazodóan és azzal együtt lehet csak együtt értelmezni. a tőke összeget, mert külön-külön önmagában nem értelmezhető. Az ügyfél értesítő levélben írtak felperesi álláspont szerint egyértelműen a szabályzattal egybevetve a 4/5-ös tőkét jelenti, a jelenleg egy összegben felvehető tőkéje 4/5. Ezen közlés nem azt jelenti, hogy az ügyfél az összeget felveheti, hiszen a ha a lejárat előtt történik a termék visszaváltása, akkor a visszaváltási díj a visszaváltási ár ennél lényegesen alacsonyabb és ez az amihez az ügyfél juthat.
Az érintett levélben a 4/5-ös tőke, mint az új termékben átkerülő tőkenagyság egyértelműen szerepel és abból kiderül.
Előadta, hogy az ügyfelek részére ugyancsak az ajánlattétellel egyidejűleg személyre szólóan kitöltött ajánlati lapokon szereplő kezdeti biztosítási összeg az, amely magába foglalja a CSÉB Évgyűrűből a KorTársba átvitt tőke összeget, amely egyértelműen a 4/5-ös tőkenagyság. Ez az ajánlat az ügyfelek számára lényegesen kedvezőbb, mintha a biztosításukat megszüntették volna, hiszen akkor a visszaváltási ár, ami lényegesen alacsonyabb a lejáratkor felvehető 4/5-ös tőkenagyságnál kerülhetett volna számukra csak kifizetésre.
Az ügynökök a területükhöz tartozóan az érintett ügyfelek esetében azt a konkrét tőkeösszeget ismerték, amely a régi termékből az új termékre átadásra-átvételre került, sem ötödöt, sem 4/5 jellegű információk az ügynököknél nem álltak rendelkezésre.
Amennyiben az átkötés az ügynök által ismert tőkeértéken történt meg és menet közben az ügyfél tovább fizette a CSÉB Évgyűrű biztosítási díját akkor az áttett összegen felüli résszel, vagy az előző biztosítással élt tovább, vagy a többletbefizetést a biztosított részére visszafizette. Ilyenkor azonban az ügyfélnek magának kellett a fizetést kérni és csak ebben az esetben az ügyfél nyilatkozata és a biztosító általi elszámolást követően szűnt meg a biztosítása.
Ezt követően az eljárás során meghallgatásra került Horváth Andrea felperes szolgáltatási és adminisztrációs vezérigazgató helyettese, Bokor László megbízásos szerződéses partnere felperesnek.
A lefolytatott vizsgálat eredményeként a Gazdasági Versenyhivatal Pénzügyi Szolgáltatások Irodája 2001. június 1-jén kelt vizsgálati jelentése szerint felperes 1999. novemberi nyilatkozata szerint a 6137 CSÉB Évgyűrű biztosítással rendelkező fogyasztónak tett levélben ajánlatot, hogy az Évgyűrű biztosításán felhalmozott tőkét helyezze át a teljes biztosítási termékpaletta bármelyikébe. 2001. októberében pedig.11.000 CSÉB Évgyűrű biztosítással rendelkező ügyfelének küldte meg a biztosító az ajánlatát; hogy a CSÉB Évgyűrű biztosításában lévő tőke összeget tegye át új nyugdíj termékébe a KorTárs biztosításba.
A CSÉB Évgyűrű Biztosítás Szabályzata a biztosítás megszűnésének és az ahhoz kapcsolódó összegszerűségeknek három típusát tartalmazza. Az 1999-es akcióba bevont biztosítottak 1999. július elején kaptak tőke értesítést, amelyben a nyugdíjazáskor életjáradékra váltható tőkéje és az egy összegben felvehető tőkéje meghatározással szerepeltek összegek.
A termékcserét felajánló novemberi levelekben semmilyen összeg nem szerepelt.
A 2000. évi akcióban a termékcserét felajánló levél tartalmazta a jelenleg egy összegben felvehető tőkéje és a nyugdíjazáskor kizárólag életjáradékra váltható tőkéje összeg információkat. Ezeken kívül szerepelt még az hogy "most lehetősége van arra, hogy CSÉB Évgyűrű biztosításában lévő tőke összeget áttegye egy új nyugdíjtermékünkbe egy KorTárs biztosításba, amely rugalmasságának köszönhetően kedvezőbben képes kielégíteni ügyfeleinek igényeit."
Az 1999-es "termékcsere lebonyolítása" ügynökök közreműködésével történt.
A biztosító nyilatkozata szerint az ügynökök felkészítése nem történt meg, segédanyagot nem készítettek, nem adtak ki az ügynökök részére.
A hozzájuk tartozó ügyfelek aktuális átvihető tőke összege szerepel csak az ügynököknél a megkapott listán.
2000. évi akcióban amelyekben ügynökök nem szerepeltek a biztosító nyilatkozata szerint a személyre kidolgozott és megküldött KorTárs biztosítási ajánlat már beépítve tartalmazta a CSÉB Évgyűrűből átvihető összeget, az külön nem jelent meg. A biztosító termékeire tett ajánlataiban használt fogalmakra, illetve ahhoz kapcsolódó "tőkeértékeknek, összegeknek" nem volt a fogyasztók rendelkezésére állóan sem értelmezése, sem magyarázata.
A vizsgálati jelentés tartalmazta még a vizsgálat alá vont védekezését a cselekmény egyéb leírásait és indítványt tett, hogy állapítsa meg a Versenytanács, hogy felperes 1999. és 2000. évi termékcsere ajánlatait és az ahhoz kapcsolódó információs tevékenységre alkalmas volt a fogyasztók megtévesztésére és ezzel megsértette a Tpvt.8.§.(1) bekezdésében foglalt tilalmat.
Tekintettel az érintett fogyasztók számára, jellemzőire és így a relatív alacsony piaci hatásra is a jogsértésért 10.000.000.- forint bírság kiszabását indítványozta.
Felperes a vizsgálati jelentésre részletesen észrevételt tett. Vitatta az abban foglalt megállapításokat, kérte annak megállapítását, hogy megalapozatlan a jelentés végkövetkeztetése, amely hiányos és emiatt félreérthetőnek és a fogyasztók megtévesztésre alkalmasnak minősíti a termékcserére tett felperesi ajánlatot, illetve az ügyfelek rendelkezésére bocsátott segédanyagokat.
Hivatkozott arra, hogy álláspontja szerint a jelentés tévedése abból az okból ered, hogy kiinduló pontnak tekintette saját végkövetkeztetését. Ugyanis a vizsgálat kezdete, kiindulási pontja volt a fogyasztó megtévesztése, míg álláspontja szerint a jelentés által hivatkozott magatartás nem alkalmas a fogyasztó döntésének tisztességtelen befolyásolására. Nem felel meg a valóságnak, hogy a fogyasztók nem kaptak érdemi tájékoztatást a termék cseréhez. Így megalapozatlan az a feltételezés is, amely szerint az ügyfél a kapott információ alapján más összeg átvitelét érthette, mint amit felperes közölt. Kérte annak megállapítását, hogy nem sértette meg a Tpvt. 8.§.(1) bekezdését.
Az alperes 2001. június 29-én kelt Vj-60/2001/34. számú határozatában megállapította, hogy felperes 1999. és 2000. évi CSÉB Évgyűrű biztosítással rendelkező fogyasztóknak tett termékcsere ajánlatai alkalmasak voltak a fogyasztók döntéseinek tisztességtelen befolyásolására. Kötelezte felperest, hogy fizessen meg 10.000.000.- forint bírságot.
Határozatának indokolásában megállapította, hogy felperes 1999. novemberében, majd 2000. októberében összesen mintegy 17.000 CSÉB Évgyűrű biztosítással rendelkező ügyfélnek küldte meg ajánlatát, hogy az Évgyűrű biztosításán felhalmozott tőkét helyezze át a teljes biztosítási paletta bármelyikére. A 2000. októberében konkrétan megnevezetten a KorTárs biztosítást jelölte meg, amely ennek következtében 1200 átkötésre sor is került. A CSÉB Évgyűrű biztosítás szabályzata a biztosítás megszűnésének és az ahhoz kapcsolódó összegszerűségeknek három típusát tartalmazza.
Az első ha a biztosított nyugdíjba vonulása esetén a járadékszolgáltatást választja, akkor 5/5 tőke a járadék meghatározásának alapja, ha a biztosított nyugdíjba vonulásakor a tőke érték felvétele mellett dönt, akkor a szabályzat 10./ pontjában meghatározott kamat és részesedés 4/5-e szerint számítja ki felperes a teljes tőke értékét. A harmadik lehetőség a CSÉB Évgyűrű biztosítás nyugdíjba vonulás előtti felmondással való megszűnése, ebben az esetben a szabályzat 13./ pontja szerint a szerződésben rögzített táblázat szerinti összeget. fizeti ki a felperes a biztosítottnak.
A szabályzat más típust nem tartalmaz.
A vizsgálat megállapította, hogy a biztosító termékcserére tett ajánlataiban használt fogalmaknak az azokhoz kapcsolódó tőkeértékeknek, összegeknek nem volt a fogyasztók rendelkezésére állóan sem értelmezése, sem magyarázata. Határozatában rámutatott a Versenytanács, hogy korábbi döntéseiben is részletesen rögzítette, hogy a hirdetés, vagy bármely a vállalkozások által árujuk értékesítése érdekében tett írásbeli vagy szóbeli ajánlatával szemben alapkövetelmény, hogy tényszerűen igaz, részletesen pontos legyen és alkalmas legyen arra, hogy azt az ésszerűen eljáró átlagos fogyasztó külön utánjárás nélkül megfelelően értelmezhesse. Megállapította a Versenytanács, hogy felperes termékcserére tett ajánlata illetve a tőke összeg átvitele nem értelmezhető a CSÉB Évgyűrű biztosítás szabályzatának fogalmaival, hiszen nem az ott meghatározott megszüntetési módokról van szó. Felperes akkor járt volna el helyesen, ha részletesen az átlagos fogyasztó számára is érthetően magyarázza el, hogy új, a korábbinál más biztosítási formába való áttétel milyen konkrét követelményeket támaszt a fogyasztóval szemben.
Megállapította, hogy felperes magatartása alkalmas volt a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására, ezáltal a fogyasztónak kárt okozott és a versenytársakkal szemben az érintett piacon tisztességtelen módon jutott versenyelőnyhöz.
Alperes határozatával szemben felperes alperesen keresztül a Fővárosi Bírósághoz 2001. augusztus 13-án érkezetten keresetlevelet nyújtott be, melyben kérte, hogy a bíróság alperes határozatát változtassa meg, állapítsa meg hogy felperes nem sértette meg a Tpvt. 8.§.(1) bekezdését és a kiszabott bírságot törölje el.
Kérte az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát, ennek során annak megváltoztatását a jogsértés hiányának megállapítását és a bírság törlését. Előadta, hogy eljárásjogi vonatkozásában nem kíván kereseti kérelmet előterjeszteni, arra kívánt csupán rámutatni, hogy alperes határozatának indokolása hiányos az okból álláspontja szerint, mert az anyagi jogi döntés nem jogszerű. Perköltséget nem igényelt.
Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozatában foglaltak teljes körű fenntartásával és perköltséget nem igényelt. Hivatkozott arra, hogy önmagában az a tény, hogy a versenytársak hasonló termékeinek részletes elemzésétől eltekint a Versenytanács nem jelenti azt, hogy felperes gazdasági versenyen kívül végezte tevékenységét.
Kifejezetten kiemelte a Versenytanács határozatában, hogy az eljárásban vizsgált cselekmény az Életág nyugdíjbiztosítás és az életbiztosítás termék rész piacán történt, ahol a piaci szereplők között igen éles verseny van és ezt a piacot a kínált termékek széles palettája jellemzi.
Felperes nem adta magyarázatát annak, hogy hogyan jutott arra a következtetésre miszerint alperes nem vizsgálta, hogy fennállnak a gazdasági versenyre jellemző körülmények, a vizsgálati jelentés példázó felsorolást ad a versenytársakról, illetve a gazdasági versenyben szóba jöhető termékekről.
Fenntartotta a határozatban írtakat abban a körben, hogy a Versenytanács miért látta az ajánlatokat a fogyasztók döntésének tisztességtelen befolyásolására alkalmasnak. Ugyan a fogyasztóknak okozott kárt összegszerűen nem állapította meg a Versenytanács, valamint nem került sor a versenytársakkal szemben nyújtható versenyelőny összegszerű megállapítására sem, a bírság összegét azonban az érintett fogyasztók számára, jellemzőire a felperes és az ügy piaci súlyával arányban állónak állapította meg a Versenytanács, ezért indokolatlannak találta a bírság összegének mérséklését.
Felperes keresete alapos.
A fenti tényállást a bíróság a peres felek nyilatkozatai, alperesi közigazgatási iratok és a felek által csatolt okiratok alapján állapította meg.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló többször módosított perbeli időszakban hatályos 1957. évi IV. tv. 72.§ (1) bekezdése alapján lefolytatott eljárásban a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy felperes megsértette-e a perbeli határozatban megállapított tényállás során a Tpvt. 8.§ (1) bekezdését és ennek tükrében törvényes és megalapozott-e alperes érdemi határozata.
A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának KK.31. számú állásfoglalása értelmében az ügyfél, illetőleg a törvényes érdekeiben sérelmet szenvedett fél jogszabálysértésre hivatkozva kérheti az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát, mely kérelmében anyagi és eljárásjogi jogszabálysértésre is hivatkozhat és arra is, hogy a határozat meghozatalakor az alkalmazott jogszabályt tévesen értelmezték.
A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának KK.34. számú állásfoglalása értelmében a kereseti kérelemhez kötöttség a közigazgatási perben is érvényesülő jogelv, ez alapján a bíróságnak a felperes által a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértés körében kell vizsgálódnia.
A Pp.164.§ (1) bekezdése szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el.
A felperes keresetlevelében az alperes határozatának megváltoztatását kérte, elsődlegesen annak megállapítását, hogy jogsértést nem követett el, hogy nem sértette meg a tisztességtelen piaci magatartásra vonatkozó törvényeket, másodlagosan a bírság mértékének csökkentését kérte.
A tisztességtelen piaci magatartásról és a versenykorlátozás tilalmáról szóló módosított 1996. évi LVII. törvény 8.§ (1) bekezdése szerint tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni. E törvény alkalmazásával fogyasztó: a megrendelő, a vevő, a felhasználó.
(2) a fogyasztó megtévesztésének minősül különösen, ha
- a.
Az áru ára lényeges tulajdonsága, így különösen összetétele, használata az egészségre környezetre gyakorolt hatása, valamint kezelése, továbbá az áru eredete, származási helye, beszerzési forrása, vagy módja tekintetében valótlan tényt, vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak az árút megtévesztésre alkalmas árú jelzővel látják el, vagy az árú lényeges tulajdonságairól bármilyen más megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak.
- b.
Elhallgatják azt, hogy az áru nem felel meg a jogszabályi előírásoknak, vagy az árúval szemben támasztott szokásos követelményeknek, továbbá annak felhasználása a szokásostól lényeges eltérő feltételek megvalósítását igényli.
- c.
Az áru értékesítésével, forgalmazásával összefüggő a fogyasztó döntését befolyásoló körülményekről, így különösen a forgalmazási módról a fizetési feltételekről, a kapcsolódó ajándékokról, engedményekről, a nyerési esélyről a megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak.
- d.
Különösen előnyös vásárlás hamis látszatát keltik.
Mint ahogy a Tpvt. kommentárja írja a gazdasági verseny szabadságának és tisztaságának megóvása a fogyasztók érdekeinek védelme szempontjából is alapvető jelentőségű, így a törvényi szabályozás kiterjesztésével, a fogyasztók megtévesztésén kívül tiltja a fogyasztók választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti módszerek alkalmazását is.
A fogyasztók megtévesztését, valamint a választási szabadság indokolatlan korlátozását eredményező üzleti módszerek alkalmazását, együttesen a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmaként jeleníti meg. A bíróság megállapította, hogy felperes az 1999. június 1-jén kelt ügyfeleknek juttatott levelével, majd az ezt követően az ügyfelek részére megküldött leveleivel nem tévesztette meg a fogyasztókat, ugyanis ezen levelek átvételét követően az ésszerűen viselkedő fogyasztói magatartás tanúsítás esetén a fogyasztóknak lehetőségük volt részletesen tájékozódni egyénileg pontos összegszerűen kidolgozott formában, melynek során a fogyasztónak joga és lehetősége volt döntésének meghozatala során a konkrét rá vonatkozó pénzügyi adatok megismerését követően a számlája átvezetésével kedvezőbb, vagy a legkedvezőbbnek ítélt formát választani.
Felperes 1999. július 1-jén írt levelében ügyfeleit értesítette, hogy az 1998-as évre CSÉB Évgyűrű biztosítására az ügyfélnek milyen kamatot írt jóvá, valamint nyugdíjazáskori életjáradékra váltható tőkéje milyen összegű és az egy összegben felvehető tőkéje ehhez kapcsolódóan milyen összegű. Tájékoztatta továbbá ügyfeleit, hogy a CSÉB Évgyűrű biztosítás eredeti célja az ügyfelek nyugdíjas évei anyagi biztonságának megteremtése volt, az eltelt évek gazdasági változásainak következtében ezen konstrukciók a jelenlegi lehetőségekhez képest kevésbé tudják beváltani a hozzá fűzött reményeket, ezért felperes folyamatosan arra törekszik, hogy a legkorszerűbb biztosításokat kínálja ügyfeleinek. Most lehetőséget kínált arra, hogy a CSÉB Évgyűrű biztosításán felhalmozott összeget az ügyfél áttegye felperes új befektetési termékébe az Aranyfonal 2000 biztosításába. Ezen levélben is felperes maximális gondossággal a fogyasztók tájékozódási lehetőségeinek teljes körű biztosításával még tájékoztatta az ügyfeleit, hogy ingyenes információs vonalon érdeklődhetnek, illetve személyes találkozást is kérhetnek felperes képviselőjétől.
1999. november 12-én az ügyfeleknek megküldött levelében felperes ismételten tájékoztatta ügyfeleit (és ajánlatot tett a biztosítás áttételére) hogy ingyenes információs vonalon további részletes információkhoz juthatnak és egyénileg is kapcsolatot vehetnek fel ügynökökkel, akiktől pontos személyre szabott tájékoztatást kaphatnak.
A bíróság megállapította, hogy felperes termékcserére vonatkozó információs tevékenysége nem volt alkalmas a fogyasztók megtévesztésére az okszerűen és ésszerűen viselkedő fogyasztói magatartás esetén felperestől minden ügyfél személyre szóló, ingyenes információhoz juthatott.
Felperes további leveleket is küldött még ügyfeleinek, ezek között az 1999-es tőke értesítőben tájékoztatta ügyfeleit, hogy 1999. évben 14.09%-os kamatot írt jóvá CSÉB Évgyűrű biztosítására 1999-ben milyen összeg került befizetésre, és ennek megfelelően a jelenleg egy összegben felvehető tőkéje 4/5-ös tőke milyen összegű, illetve a nyugdíjazáskor kizárólag életjáradékra váltható tőkéje, mely az 5/5-ös tőkének felel meg milyen összegű. Ezen levelében is rögzítette felperes, hogy amennyiben az ügyfél bármilyen kérdést, információt tart szükségesnek, úgy a 40-es helyi tarifával számolandó információs vonalát hívja.
Alperes vizsgálatának tárgya a peres eljárásban is vizsgált felperesi tájékoztató levelek tartalma. A bíróság megállapította, hogy ezen levelek tartalmukban megtévesztésre nem alkalmasak. Az nehezebben érthető azon ügyfelek számára, akik ezen tartalmat egyszerű módon megközelítve első olvasásra nem értik meg felperes további követelményeket teljesítve információs telefon vonalat üzemeltetett, illetve egyéni foglalkozásra is lehetőség volt az ügyfelekkel, azok kérésére. Ezek nem alapozzák meg az alperesi megállapítást. Ezen tájékoztatások megtévesztésre nem alkalmasak, így felperes ennek következtében nem sértette meg a Tpvt.8.§ (1) bekezdésében írtakat.
Felperes a tájékoztató levelek, biztosítottak, egyéni ügyfelek részére történő kipostázása során az ügyfeleket a személyre szóló pontos összegről tájékoztatták és amennyiben az ügyfél ezen tájékoztatások igénybevételével, vagy anélkül elhatározta magát, úgy áttérhetett egy másik biztosításra, de dönthetett úgy is, hogy megtartja a biztosítást, sőt ha abba akarta hagyni a díjfizetést akkor a biztosítása a befizetett összeggel fennmaradt.
A bíróság megállapította, hogy a felperes által az ügyfelek, azaz fogyasztók számára adott információ a döntésekhez kapcsolódó további lehetőség biztosítása, hogy a fogyasztók telefonvonalon is további információkat kapjanak, illetve a kérésükre az ügynökök személyesen is foglalkozzanak vele, együttesen a fogyasztók számára érthetőek, elegendőek voltak ahhoz hogy dönteni tudjanak a felperes által felajánlott lehetőségek elfogadásáról, vagy elutasításáról.
Mindezek alapján a bíróság megállapította, hogy a felperes a perbeli esetben a Tpvt. 8.§ (1) bekezdésében foglaltakat nem sértette meg, ezért alperes határozatát megváltoztatta, ennek megállapítása mellett az eljárást megszüntette és a kiszabott bírságot törölte.
Felperes azon hivatkozására, amelyet a perben előterjesztett, mely szerint álláspontja szerint törvénysértő alperes határozata azért is, mert felperesnek a perbeli vizsgálat tárgyát képező biztosításával kapcsolatban kizárólag egy ügyfél jelentette be elégedetlenségét, így az alperes vizsgálata egyedi ügyre vonatkozott, a bíróság osztja alperes álláspontját, hogy alperes a kötelmi jogviszonyokba valóban nem avatkozhat be, de ez nem azonos azzal, hogy a Versenyhivatal a hatáskörébe utalt kérdésekben, akár egyes szerződések kapcsán is a törvénysértést megvizsgálja és esetlegesen megállapítsa.
A felek perköltséget nem igényeltek, ezért a bíróságnak ebben a körben rendelkeznie nem kellett.
Alperes személyes költségmentessége folytán az illetéket az állam viseli az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény rendelkezései alapján, figyelemmel a költségmentességről szóló 6/1986(VI.26.) IM. számú rendelet 14. §-ára.
Budapest, 2002. május 28. napján