A Fővárosi Ítélőtábla
2. Kf. 27. 210/2003/4. szám
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Fővárosi Ítélőtábla a Szinuhe B.S.D. Kft. (Budapest) felperesnek a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen versenyügyben. hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2003. évi január hó 8. napján kelt 2.K.31.600/2002/5. számú ítélete ellen a felperes által 7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
ítéletet
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10.000 (azaz tízezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 24.000 (azaz huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
Indokolás
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az irányadó tényállás szerint alperes a 2002. március 20. napján kelt Vj-172/2001/11. számú határozatával megállapította, hogy a felperes a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított az általa forgalmazott OCR.AM-14 elnevezésű mágneses és elektro-akupunkturás készülékkel kapcsolatos írásbeli (szórólap, használati útmutató), és az Állapotjavulások OCRAM-Terápia segítségével, illetve Gyógyítani és egészségben tartani című dokumentumokon alapuló szóbeli tájékoztatóival, továbbá azáltal, hogy elhallgatta azt, miszerint az általa gyártott és forgalmazott áru nem rendelkezik a forgalmazáshoz szükséges minősítéssel. Az alperes ezért a felperest eltiltotta a további jogsértő tájékoztatástól, és kötelezte 1.000.000 Ft bírság megfizetésére. Az indokolás szerint alperes a bírság összegét a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 78.§-ának /2/ bekezdésében foglalt rendelkezést figyelembe véve az eset összes körülményei alapján határozta meg, amely körben a jogsérelem súlyánál különösen a fogyasztói érdekek sérelmére volt figyelemmel tekintettel arra, hogy a forgalmazott készülék igazoltan sem az ilyen típusú készülékek általános hatásával, sem egyes kiemelt betegségek (daganatos megbetegedés, sugárfertőzés) gyógyító hatásával nem rendelkezik, így azon túl, hogy a forgalmazással összefüggő tájékoztatás jogszerűtlen volt, nem volt jogszerű maga a forgalmazás sem. Alperes hivatkozott arra is, hogy a fogyasztói érdeksérelem mellett a gazdasági versenyt (versenytársi érdekeket) is veszélyeztető magatartás a forgalmazás egész idejére fennállt, illetve annak megszüntetésére csak más hatóság intézkedése folytán került sor, miáltal - figyelembe véve a forgalmazás módját (multilevel marketinges rendszer) - a jogsértő tájékoztatás a felperes egész tevékenységére kiterjedt, nála jogsértéssel elért előnyt eredményezve.
A felperes keresetében (a bírság jogalapját nem vitatva) a határozat megváltoztatásával elsődlegesen a bírság mellőzését, míg másodlagosan annak összegének 4.288 Ft-ra való leszállítását kérte arra hivatkozással, hogy az alperes megsértette a Tpvt. 78. §-ának /1/ bekezdésében foglaltakat, amely szerint a bírság összege a vállalkozás előző üzleti évben elért nettó árbevételének 10%-a lehet. A felperes álláspontja szerint az előző üzleti év alatt kizárólag a jogsértést megelőző évet lehet érteni, esetleg az eljárás megindítását megelőző évet, mert az alperes elfoglaltsága, vizsgálatának időtartama, a határozat felülvizsgálata esetén a bíróság eljárási ideje nem alapozhat meg kevesebb vagy nagyobb összegű bírságot. A felperes szerint a nettó árbevételt csökkenteni lehet, illetve kell például az árubeszerzés értékével, a megbízási díjak összegével, ügynöki szolgáltatás díjával, szabadalommal kapcsolatos kötelezettségekkel.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Kiemelte, hogy az előző üzleti év tekintetében a Tpvt. 78.§-ának /2/ bekezdése nem rögzíti, hogy mihez képest van szó előző évről, de álláspontja szerint az előző üzleti év alatt a határozat meghozatalát megelőző évet kell érteni. Következik ez abból is, hogy a Tpvt. 78.§-ának /1/ bekezdésében meghatározott bírságmaximum jogpolitikai indoka a vállalkozás ellehetetlenítésének elkerülése, nevezetesen az, hogy a vállalkozásnak ne kelljen olyan összegű bírságot megfizetnie, ami aránytalan a vállalkozás aktuális bevételeihez képest, amit nyilvánvalóan a befizetés esedékességi időpontjához legközelebb eső (előző) évi nettó árbevétel mutat a legpontosabban. Hangsúlyozta, hogy a nettó árbevétel egyértelmű fogalom, amely valamely cég üzleti évére vonatkozóan kötelezően elkészítendő Mérlegbeszámolóban az "A" Eredménykimutatás I. Értékesítés nettó árbevétele rovatba beírt összeggel egyezik meg. A nettó árbevétel csökkentésére pedig a Tpvt. lehetőséget nem enged.
Az elsőfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339.§-ának /1/ bekezdése alkalmazásával a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint "előző év" alatt nem a jogsértés előtti, hanem a versenyfelügyeleti értékelést megelőző évet kell érteni, ugyanis sem az elmarasztalásra okot adó magatartás előtt tanúsított (esetleg még vállalkozásba nem is kezdő), sem pedig a későbbiekben megvalósított, esetleg korrigált piaci eljárás bírságolásra nem adhat alapot. Miután pedig a Tpvt. 78.§-ának /1/ bekezdése üzleti évben elért nettó árbevételről rendelkezik, annak csökkentésére jogszabályi lehetőség nincsen. A felperes által csatolt éves beszámoló vonatkozó rovata szerint a 2001. évi nettó árbevétel 42.865.000 Ft volt, ezért a jóval 10%-os küszöb alatt lévő 1.000.000 Ft bírság nem eltúlzottan magas összegű. A Tpvt. 78.§-ának /2/ bekezdése akként rendelkezik, hogy a bírság összegét az eset összes körülményeire tekintettel kell meghatározni. Az alperes által értékelt szempontok, különösen a többszörös jogsértés (Tpvt. 8.§-ának /2/ bekezdés a) pontja, továbbá b) pontja), valamint nem utolsó sorban a jogalap nélkül állított rákos- és sugárbetegséget gyógyító hatás miatt a bíróság a bírság mérsékelésére alapot nem látott.
A felperes fellebbezésében az ítélet megváltoztatásával kereseti kérelme teljesítését kérte. Kifejtette, hogy keresetét a bírság alapjául szolgáló év meghatározására, mint jogértelmezési kérdésre alapította, mivel a törvényszöveg semmilyen utalást nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy mit kell érteni a Tpvt. 78.§-nak /1/ bekezdésében megfogalmazott, a "vállalkozás előző üzleti évén". Álláspontja szerint a nettó árbevétel tartalmát az elsőfokú bíróság helytállóan, míg az "előző üzleti év" fogalmát tévesen állapította meg. Fenntartotta azt a véleményét, miszerint az előző üzleti év meghatározásában a jogsértést - és nem a határozathozatalt - megelőző év az irányadó, mivel ellenkező esetben olyan egyedülálló helyzet állna elő, amelyben a jogalkalmazó hatóság ügyintézésének időtartamától lenne függő a szankció mértéke.
Az alperes észrevételében fenntartotta az eljárás során tett nyilatkozatait.
A felperes fellebbezése nem alapos.
A másodfokú bíróság a Pp. 253.§-ának /3/ bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezés korlátai között bírálhatta felül. A felperes fellebbezéssel a Tpvt. 78.§-ának /1/ bekezdésében található nettó árbevétel elsőfokú bíróság általi meghatározását nem támadta, így arra vonatkozóan a Fővárosi Ítélőtábla megállapítást nem tehetett. A másodfokú bíróságnak a fellebbezés alapján abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a Tpvt. 78.§-ának /1/ bekezdése alkalmazása során a bírságösszeg kiszabásakor a vállalkozás előző évét milyen eljárástól, cselekedettől kell számítani, azaz a vállalkozás előző üzleti évén mit kell érteni.
A Tpvt. IX. fejezete a Gazdasági Versenyhivatal versenyfelügyeleti eljárásának lefolytatását tartalmazza. Az eljáró versenytanács érdemi határozatát a Tpvt. 74.§-ának /1/ bekezdése szerint tárgyaláson, vagy tárgyaláson kívül hozza meg. A fejezetben külön cím alatt szabályozott az érdemi határozat, részletesen meghatározva azt, hogy a határozat meghozatala során a versenytanács milyen rendelkezést alkalmazhat. Így például a Tpvt. 77.§-ának /1/ bekezdése alapján az eljáró versenytanács határozatában megállapíthatja a magatartás törvénybe ütközését, elrendelheti a törvénybe ütköző állapot megszüntetését, megtilthatja a törvény rendelkezéseibe ütköző magatartás további folytatását, a törvénybe ütközés megállapítása esetén kötelezettséget írhat elő, elrendelheti a megtévesztésre alkalmas tájékoztatással kapcsolatban helyreigazító nyilatkozat közzétételét. Az érdemi határozathozatal során az eljáró versenytanács a Tpvt. 78.§-ának /1/ bekezdése értelmében bírságot szabhat ki azzal szemben, aki e törvény rendelkezéseit megsérti. E jogszabályhely első mondata meghatározza a versenytanácsnak az érdemi határozata meghozatala során alkalmazható rendelkezését (szankcióként bírság kiszabása), míg a második mondat rendelkezik a bírság összegéről (legfeljebb a vállalkozás előző üzleti évben elért nettó árbevételének tíz százaléka lehet). A hatóság, nevezetesen a versenytanács érdemi határozathozatalához, illetve az érdemi határozathozatal során a bírság kiszabásához kapcsolódik a bírság összegének meghatározása, amelyből következően a bírsággal sújtott vállalkozás előző üzleti éve a jogsértés megállapításának, a bírság összegének érdemi határozattal való meghatározását megelőző év. Helytállóan döntött tehát az elsőfokú bíróság ítéletében a fellebbezéssel érintett kérdésben, tekintettel arra is, hogy egy vállalkozás üzleti éve január 1-jétől december 31-ig tart általánosan elfogadott értelmezés szerint.
Az előző üzleti év illetve határozattal bírság kiszabása összekapcsolása a Tpvt. több fejezetében is megtalálható. Így a Gazdasági Versenyhivatal címet viselő VII. fejezet 36/A.§-ának /l/ bekezdése szerint a Gazdasági Versenyhivatal elnöke egy adott gazdasági ágazat vállalkozásaitól - a piaci folyamatok megismerése és értékelése céljából - határozattal, határidő megjelölésével felvilágosítást kérhet, amennyiben az ármozgások vagy más piaci körülmények arra utalnak, hogy az adott piacon egy vagy több vállalkozás a versenyt megakadályozza, korlátozza vagy torzítja, illetve gazdasági erőfölényével visszaél. A /2/ bekezdés értelmében a határozat nem teljesítése, késedelmes teljesítése, illetve valótlan vagy megtévesztő válaszadás esetében a vállalkozás bírsággal sújtható. A bírság legkisebb összege ötvenezer forint, legmagasabb összege az előző üzleti évben elért nettó árbevétel egy százaléka. A teljesítésre meghatározott határidő túllépése esetén napi összegben meghatározott bírság szabható ki, melynek legmagasabb összege az előző üzleti évben elért nettó árbevétel egy napra jutó összegének egy százaléka. E rendelkezésekben is a bírságösszeg a határozathozatalt megelőző üzleti év nettó árbevételéhez igazodik. A Tpvt. VIII. fejezetében, az eljárás során kiszabható rendbírság (61.§) összegének meghatározása is a határozathozatalt megelőző üzleti évhez kapcsolt.
A fentiek folytán a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp. 253.§-ának /2/ bekezdése alapján helybenhagyta.
A pervesztes felperes a Pp. 78.§-ának /1/ bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes másodfokú költségeit, illetve az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 46.§-ának /1/ bekezdése és 39.§-ának /3/ bekezdés c) pontja alapján megállapított és feljegyzett fellebbezési illetéket viselni a 6/1986.(VI.26.)IM rendelet 13.§-ának /2/ bekezdése értelmében.
Budapest, 2004. évi február hó 18.napján