Gazdasági Versenyhivatal

Fővárosi Bíróság

2. K. 32971/2002/11.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Bíróság a Magyar Távközlési Rt. (Budapest) I.r., a Magyar Olaj- és Gázipari Rt. (Budapest) II.r, és az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. (Budapest) III.r. felpereseknek, a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen, verseny ügyben meghozta a következő

ítéletet

A bíróság az alperes 2002. május hó 9. napján kelt Vj-169/2001/37. sorszámú határozatát megváltoztatja és megállapítja, hogy a felperesek 2001. július hó 10-i megállapodása nem versenysértő.

Egyben a felperesek számára előírt feltételeket mellőzi.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a II. és III.r. felpereseknek külön-külön 10.000-10.000.-Ft. (Tízezer) Ft. perköltséget.

A bíróság megállapítja, hogy a per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett 15.000.- (Tizenötezer) Ft. kereseti illetéket az alperes személyes illetékmentessége alapján az állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítésétől számított 15 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet a Fővárosi Ítélőtáblához címezve ennél a bíróságnál kell 5 példányban benyújtani. A fellebbezési határidő letelte előtt a felek közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását. Ha a fellebbezés kizárólag a Pp.256/A. § (1) bekezdés a-d) pontjaiban felsorolt rendelkezések ellen irányul, tárgyalás tartása kérhető.

Indokolás

A felperesek 2001. július hó 10. napján közösen üzemelő törzsvásárlói és ügyfél jutalmazási rendszer létrehozása érdekében - üzleti titkot képező - megállapodást kötöttek.
2001. október 16-án a felperesek azzal a kéréssel fordultak alpereshez, hogy állapítsa meg, Multipont Program elnevezésű szerződésük nem minősül versenykorlátozónak. Ennek hiányában kérelmük arra irányult, alperes keretmegállapodósukat egyedileg mentesítse.

Alperes a 2002. május hó 9. napján kelt. Vj-169/2001/37. számú határozatában a felperesek megállapodását 2004. december 31-ig tartó időtartamra mentesítette a versenykorlátozó tilalom alól azzal az utólagos feltétellel, hogy a kibocsátott Multipont kártyák száma nem haladhatja meg a 250.000-et. Előírta továbbá, hogy a felperesek a forgalomban lévő törzsvásárlói és bankkártyáikról félévente adjanak tájékoztatást.
Döntése indokolásában alperes előrebocsátotta, hogy a versenykorlátozó célok és hatások vizsgálatakor az adott megállapodás tartalmát a maga konkrét kontextusában szükséges figyelni és az abban résztvevő vállalkozások gazdasági-piaci jellemzőit alapul véve kell elbírálni. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy a megállapodás elemzésekor csak a jövőbeni hatások előrevetítő megállapítása és mérlegelése lehetséges. Kifejtette, a Multipont kártya nem egyszerűen a felperesek lehetséges egyéni vásárlói törzskártyáinak kombinált rendszere. A III.r. felperes ugyanis saját ügyfelei számára a program szerint definiált pénzügyi funkciójú bankkártyaként működő kártyát bocsát ki, mely a co-branded törzsvásárlói funkciót is hordozva lehetővé teszi kedvezménypontok gyűjtését. A Multipont kártya tehát kettős kombinációval rendelkezik, mert egyrészt csoportos törzsvásárlói kártyaként működik, másrészt co-branded hűségkártyával kombinált hagyományos fizetési funkcióval bír. A második funkcióhoz kötődik az első, mert csak az által viselkedik hűségkártyaként, ha fizetési funkciójú bankkártyaként felhasználásra kerül.
Az áru és az érintett piacok kapcsán alperes megállapította, hogy a perbeli Multipont kártya két piacot érint: a törzsvásárlói és a bankkártyák piacát. Miután az eddigi versenyjogi gyakorlatban a hűségpiac definiálása nem merült fel, alperes kérdésként vetette fel, lehel-e önálló hűségpiacról beszélni.
E körben kifejtette, marketing szempontból az un. co-branded hűségkártyák önálló unikális terméknek minősülnek, amelyek a célközönség eredményesebb elérését célozzák. A kártyák jellemzője, hogy egy speciális bankkártya formában a partnerek erőiket egyesítik. Ennek keretében egy hagyományos bankkártyát azzal tesznek speciálissá, hogy azt a többi partner ügyfélbázisa számára célzottan alakítják ki.
A perbeli Multipont kártya a co-branded kártya jelleg mellett olyan összekapcsolt törzsvásárlói hűségkártya, amely a partnerek mindegyikének érdekeire tekintettel erőiket összekapcsolva építi ki a vásárlói hűségkonstrukciót. Versenyszempontú jellemzője alapvetően a hűségkártya jellegéhez kötődik, ami speciális annyiban, hogy a Multipont kártya hűségpontokat generál a hagyományos bankkártya funkciójában történő használatakor, ha a belföldi elfogadóhelyeken fizetésre használják. Az így generált hűségpontokat a partnerek piacán lehet beváltani. A bank ügyfeleinek hűségét jutalmazza, ezt a kártyahasználattal méri, ám a partner ügyfélbázisán manifesztálódik a jutalmazottság, a partner ügyfelévé is kell válni a jutalmakban részesülés érdekében. A Multipont bankkártyakénti kedvezményt adó használata nem kötődik a másik két partnernél, történő felhasználáshoz, ők ebből a szempontból a többi elfogadóhely módjára szerepelnek. Ekként a Multipont esetében arról van szó, hogy a közös hűségkártya jelleg miatt a résztvevő partnerek ügyfélbázisának - a co-branded kártyákhoz képest még erősebb - összekapcsolása, kölcsönös terelése a program alapvető üzleti célja.
Alperes hangsúlyozta továbbá, hogy azt a felperesi álláspontot nem tudta elfogadni, mely szerint a perbeli esetben kizárólag a mögöttes piacok versenye lenne jelen. A Multipont tartalma ugyanis éppen az, hogy összekapcsoltan közös konstrukció alá szervezve több mögöttes piacot versenyeztet.
Ezért úgy látta, a Multipont önálló termék, ami az un. loyalty piac terméke, a vásárlói hűségkiváltó és megtartó megoldások piacát pedig külön piacként lehet és szükséges is értelmezni. Ezt a szokásos piacdefiníciós eszközként használatos helyettesíthetőség szempontja szerint is le lehet vezetni a kellő mértékű, részleges helyettesítés realitásának figyelembevételével.
A valószínűsíthető versenyhatás keretében alperes rögzítette, a lehetséges versenyaggályok nem a vizsgált megállapodásra mint együttműködési konstrukcióra vonatkoznak, mert egy a Multiponthoz hasonló konstrukcióban testet-öltő hűségpiaci terméket a magyar versenyjog sem akadályoz általános tételként. A megítélés, a konkrét ügy tartalma és körülményei az együttműködés szereplői és az érintett piacok jellemzői alapján történik.
Leszögezte, miután Magyarországon csak most van kialakulóban a bankkártya alapú multipartner törzsvásárlói kártyák piaca és a különböző konstrukciók, valamint partner-együttesek közötti verseny a Multipont megjelenésével vesz várhatóan érdemi fordulatot, álláspontja szerint a perbeli megállapodás versenyhatásait a jövőre nézve - a partnerek hosszú távú stratégiájára is figyelemmel - messzebbre tekintve kell elemezni.
Ezért a határozat meghozatalának idején kibocsátott Multipont kártyák számát a "de minimis" hivatkozás indokaként elfogadni nem lehet. A kialakuló várható verseny során válnak ugyanis pontosan láthatóvá azok a tényezők, amelyek a többrésztvevős törzsvásárlói kártyák piacán a versenyt, az egyes konstrukciók versenypozícióját leginkább befolyásolják, amelyeket ezért a vállalkozások a maguk termékének jobb pozicionálása érdekében kiemelnek, fejlesztenek, hangsúlyoznak a törzskártyájuk előnyeként.
A perbeli ügy megítélése során alperes alapvetően fontosnak tartotta a kártyák használati gyakoriságát, az elfogadó helyek számát, a gyűjthető jutalmak mértékét és a technikai hátteret.
A felperesi program versenyvonatkozásait alperes azért tartotta aggályosnak, mert általa hatalmas ügyfélbázisok egyesülnek és arra ösztönzik a vásárlókat, hogy mindhárom felperes fogyasztóivá váljanak.
A partnerek számára megnyíló komoly hálózati hozadék miatt ezért álláspontja szerint az 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 11.§ sérelme, a verseny akadályozása, illetve ilyen hatás merül fel.
A hálózati hozadékra utaló versenyaggály alapja az, hogy ügyfélkörüket, fogyasztók számát tekintve a felperesek piacvezető szerepet töltenek be. Emellett a Multipont program résztvevőinek érintett piacain szereplő versenytársak együttműködéséből Magyarországon nem állítható össze a perbeli programot megközelítő hálózati hozadékú másik törzsvásárlói program. Alperes álláspontja szerint a hálózati hozadék magának a Multipontnak - mint közös projektben kialakított önálló terméknek - a piacán is érvényesül, amikor a hasonló tevékenységet végző vállalkozások által összeállítható versenytárs törzsvásárlói program és a Multipont versenyviszonya merül fel.
Kiemelte a törzsvásárlói programgyűjtő rendszerek egyik célja a vásárlói adatbázis létrehozása és ezen építkezve a direkt marketing akciók kialakítása. Általa ugyanis személyre szólóan lebontva lehet a vásárlókról és a vásárlásokról kapott adatokat további marketing célokra hasznosítani.
Alperes megjegyezte, hogy nemzetközi tapasztalatokból, elemzésekből merítve a tömegfogyasztással jellemezhető üzletágakban a marketing hatékonysága kiemelkedően fontos eleme az üzleti sikernek. A fogyasztó személyére szabott marketing tartalom és a direkt marketing módszer nagyban képes segíteni a piaci sikerességet és annak tartósságát.
Hangsúlyozta, e körülmény leginkább az I.r. felperes számára teremt eddig jelen nem lévő előnyt, de nem elhanyagolható kedvezményhez jut a II.r. felperes is, hiszen a Multipont működésével átfogóbb információs bázishoz juthat.
Állította, nyomatékkal figyelembe kell venni továbbá a releváns piac fejlettségének mértékét, hiszen kevésbé kialakult piacon az elsőként lépő nagy szerephez jut.
Az előzőek után alperes rögzítette, hogy a loyalty piacon megítélése szerint a Multipont verseny korlátozásával járó hatással rendelkezik a Tpvt.ll.§-a szerint.
A III.r. felperes érintett piacának vizsgálata során alperes kifejtette, hogy a Multipont kártya bankkártyákat helyettesítő funkciója miatt - a már más országokban bekövetkezett fejlemények által igazoltan - a hagyományos bankkártyák piaci kiszorulásához vezet. Így a III.r. felperes bankkártya piacon meglévő 60%-os részesedése tovább fog erősödni. A III.r. felperesnél lévő lakossági folyószámla és az erre épülő bankkártya használat juttathat valakit olyan kedvezményekhez, amilyeneket a II.r. felperes saját törzsvásárlói programjában sem ad ügyfeleinek. Ezzel a más bankkártyával fizetők diszkriminációt szenvednek és a II.r. felperes saját meglévő törzsvásárlói is a Multipont kártya felé a III.r. felperes ügyfelei sorába terelődnek.
Az I.r. felperes esetében alperes kifejtette, hogy a Multipont direkt összefüggésben van a távközlési liberalizáció céljával és folyamatával Az I.r. felperes perbeli programban történő részvétele azt a törekvést hordozza, hogy létező ügyfeleit megtarthassa.
Az egyesülő ügyfélbázisok nagyságrendjére a Multipont ésszerű fogyasztóban megjelenő hatására tekintettel alperes úgy látta, hogy az I.r. felperes esetében is kimondható a Tpvt.11. §-a által tilalmazott verseny korlátozása, illetőleg ilyen hatás kifejtése.
Bár alperes megállapítása szerint az I.r. felperes szerepe a programban relatíve kisebb ugyan, mert jelenleg csak mint pontgyűjtőhely számít, helyzete mégis speciális, hiszen nem csupán a Multipont kártyával való fizetés esetén jár ügyfeleinek programban beváltható jutalompont. A hálózati hozadék, ennek ügyfélmegtartó és terelő hatása ugyanakkor I.r. felperes számára is jelentőséggel bír.
A II.r. felperes piaca kapcsán alperes előrebocsátotta, az enyhébb versenyaggályok ellenére valószínűsíthetően e piacon is fennállnak az ügyfélterelő és ügyfélmegtartó hatások, mert a fenntartott saját törzsvásárlói programja mellett a Multipont kártyát előnyben részesíti.
Ugyanakkor a pontgyűjtésből kizárt helyeken versenytársai is kötelesek a Multipont kártyát elfogadni.
A piaci hatást tekintve ezért alperes álláspontja szerint az lehet a kérdés, hogy a II.r. felperes versenytársai megtagadják-e a maguk törzsvásárlói programjában való részvételt abban az esetben, ha valaki Multipont kártyával fizet. Noha ez racionális válaszlépés lenne, realitása kétséges, hiszen ezzel ügyfélkörükből a III.r. felperes ügyfélállományát kizárnák.
Ezen indokolás alapján alperes nem látott lehetőséget annak megállapítására, a perbeli megállapodás nem tartozik a Tpvt.l 1.§ alkalmazási körébe.
Miután azonban Magyarországon még kialakulatlannak tekintendő az un. hűségpiac és ennek a piacnak az igazi tétje, versenyhatású kezelése, a perbeli konstrukció megjelenése, a versenytársak válaszlépése ismeretében teljesedik ki, a hűségpiac versenyalapú kialakulását és fennmaradását elősegítendően nem látta indokoltnak a Multipont piacra lépésének meggátlását.
Terjesztése elé azonban korlátokat állított.
A mentesítést viszonylag rövid időre adta meg feltételezve, hogy ennyi idő alatt a versenyviszonyok mikénti kialakulása kimutatható és értékelhető lesz.
A kibocsátott kártyák számának meghatározásakor a bankkártyapiac telítettségét, valamint a III.r. felperes piaci részesedését vette figyelembe.
A felperesek keresetükben az alperesi határozat akkénti megváltoztatását kérték, a bíróság állapítsa meg, jogsértést nem valósítottak meg.
Egyidejűleg kérték a számukra előírt valamennyi feltétel törlését.
A II. és III.r. felperesek perköltségeikre igényt tartottak, az I.r. felperes költségeit nem igényelte.
Kereseti érvelésükben előadták, a köztük létrejött keretmegállapodásban ügyfeleik vásárlásainak ösztönzésére és jutalmazására hozták létre a co-branded kártya programot.
Az alperesi megállapításokkal szemben kifejtették, a perbeli esetben nem arról van szó, hogy a Multipont kártya a hagyományos törzsvásárlói funkciók mellett azokon túl bankkártya funkciókkal fizetési eszközként is használható, hanem arról a törzsvásárlói lojalitást éppen fizetési eszközkénti használata során képes mérni. A kártya törzsvásárlói működésének alapvető feltétele a fizetési eszközkénti használat, a kettő így nem választható szét.
A Multipont kártya hagyományos törzsvásárlói kártyaként működik, az alperes által vélt eltérés a kártya fizetési funkciója nem a hagyományos törzsvásárlói funkciókat meghaladó jellegzetesség, hanem abból az egyszerű tényből adódó szükségszerű következmény, hogy a törzsvásárlói program egyik résztvevője, partnere egy bank, aki ügyfelei hűségét a kártyahasználaton keresztül képes mérni.
Hangsúlyozták, a programok keretében kibocsátott minden törzsvásárlói kártya egyedi, sui generis termék, amelyik nem versenyez egy másik programgazda másik termékét jutalmazó törzsvásárlói kártyával. Azonos "törzspiacon" szereplő programgazdák esetén sem a hűségkártyák versenyeznek, hanem a törzspiaci termékek.
A termékek versenyében csupán az egyik tényező az, hogy a kínált áruhoz, szolgáltatáshoz kapcsolódik-e hűségkártya és általa milyen juttatás nyerhető el.
A hűségkártya felperesek álláspontja szerint nem több, mint a sok versenyeszközök egyike.
A törzsvásárlói programok ésszerű és jogkövető viszonyok között nem tekinthetők önálló termékeknek, ezért a törzsvásárlói kártyák sem versenyeznek egymással köztük sem részleges, sem teljes helyettesíthetőségi viszony nem keletkezik.
Úgy látták, téves az az alperesi okfejtés, mely szerint az összevethetőséget a helyettesíthetőséggel és a versennyel azonosítja.
Kifejtették, a kedvezmény eltérő mértéke nem indukálja, hogy a fogyasztó más típusú terméket (pl. élelmiszer helyett üzemanyagot) vásároljon, így a kedvezmény összevethetősége ellenére sem helyettesíthetik egymást az eltérő törzspiaci termékekre indított hűségprogramok. Megjegyezték, a partneri körön belüli vásárlások kizárólagos jutalmazása lehetetlenné tenné a III.r. felperesi hűség reális mérését és alappal vethetné fel a perbeli megállapodás protekcionalista, piackorlátozó jellegét.
Állították, közös kibocsátású törzsvásárlói kártya önmagában nem eredményezi a kibocsátók piacának összekapcsolását.
Az alaptalan alperesi érveléssel szemben kiemelték, hogy a megállapodás előnye a programok fajlagos költségeinek csökkentése és a közös marketingelőnyök kihasználása.
Érvelésükhöz hozzáfűzték, a felperesek jutalmazott termékeiket önálló termékeknek tekintik, amelyek önálló szerződési feltételrendszer szerint vehetők igénybe, s amelyekért a felperesek önállóan tartoznak felelősséggel. Állították, semmilyen jelentőséggel nem bír a jövőbeli piaci helyzetre vonatkozó konkrét tendenciák elemzését nélkülöző alperesi előrejelzés, illetve jóslás.
Az alperes téves feltételezéseire válaszolva megjegyezték, egy fogyasztó párhuzamosan több program résztvevője is lehet. Az is racionálisnak tekinthető, hogy a fogyasztók vásárlásaik során a törzspiaci termékek jellemzői alapján döntenek úgy, hogy lehetőség szerint igénybe veszik az ezekhez kapcsolódó valamennyi törzsvásárlói kedvezményt. Nemzetközi tapasztalatok is igazolják, hogy többszereplős törzsvásárlói kártyák között érdemi verseny nem igazán alakult ki. Ez a körülmény is igazolja, hogy a törzsvásárlói kártyák nem versenyeznek egymással, piacuk nincs.
Sérelmezték, hogy alperes folyamatosan változó, olykor ellentmondásokkal terhes piaci folyamatok hosszú távú, ám semmivel alá nem támasztott értékelése alapján tett megállapításokat.
A hatalmas ügyfélbázis kapcsán megjegyezték, kizárólag a Multipont program keretében keletkező adatok adhatók át egymásnak, de csak kizárólag marketing célokból a banktitok sérelme nélkül. Ezek az adatmennyiségek pedig eltörpülnek a felperesek teljes törzspiacon szerzett ügyféladat mennyiség mellett.
Az alperes által említett "egyesülő hatalmas adatbázisok" nem eredményezik azt, hogy a Multipont Programban résztvevő fogyasztók "közös akolba" kerülnek és valamennyi felperesnek szükségképpen fogyasztóivá válnak.
Jelezték, hogy más jelentősebb számú törzsvásárlói programok léte (pl. Shell Smart program 1,5 millió kártyabirtokosa) erősen kétségessé teszi az alperesi megállapításokat.
Ha pedig a marketing előnyöket potenciálisan versenykorlátozónak kell tekinteni, alperesnek minden törzsvásárlói program esetében limitálnia kellene a meghatározott időtartamon belül kibocsátható kártyák darabszámát. Ezen túlmenően más vállalkozások részére is rendszeres adatszolgáltatást kellene előírnia.
A hálózati hozadék kapcsán előadták, ennek hangsúlyozásakor alperes valójában azt állítja, a jelentős törzspiaci részesedésű szervezetek törzsvásárlói kártyakibocsátásai szükségképpen versenykorlátozók.
Előadták, a perbeli Multipont kártyához hasonló termék 1999. óta már jelen van a magyar piacon. Újszerűséget a Multipont azzal hozott, hogy a kártya nem csupán a partneri körön belüli fizetésre használható fel.
Kiemelték, hogy a törzsvásárlói kártyáknak nincs önálló piaca, ezért hasonló többszereplős konstrukció megjelenése az egyes törzsvásárlói kártyák között nem gerjeszt versenyt.
A felperesek jogi álláspontja szerint megállapodásuk nem alkalmas a gazdasági verseny korlátozására, illetve torzítására.
A per során előadták, hogy amikor a fogyasztó adott termék igénybevétele mellett dönt, csupán az egyik, de nem a legdöntőbb motívum, hogy a termékhez kapcsolódik-e hűségkártya. A fogyasztó választását tehát alapvetően a termék minősége, ára, a kapcsolódó szolgáltatások és az elérhetőség befolyásolja.
A fogyasztók elnyerésének perbeli módja nem jelenti automatikusan azt, hogy a hűségkártyák versenyjogsértőek. A hűségkártya ugyanis nem a verseny tárgya, hanem a piac befolyásolásának általánosan bevezetett és elfogadott eszköze.
A felperesek amellett, hogy a hűségpiacra vonatkozó szubjektív következtetéseit tényekkel nem igazolta sérelmezték, hogy alperes az érintett piac fogalmát érvelésének megfelelően váltogatta.
Amikor ugyanis a hűségkártyák, mint termékek önállóságát, helyettesíthetőségét, versenyét, piacát kívánta igazolni megalkotta a loyalty piacot és így kívánta igazolni a piac hátrányos befolyásolását.
Amikor viszont felperesek a Multipont (nem létező) loyalty piacon játszott csekély szerepükre utaltak, alperes a "de minimis" mentesítés lehetőségét a törzspiaci súlyra hivatkozva utasította el.
Ellentmondásosnak tartották továbbá alperes álláspontját azért is, mert a Szupershop kártya ugyanúgy fizetési kártyaként és törzsvásárlói kártyaként szolgál, mint a Multipont kártya.
Végül rámutatottak arra, hogy a határozat meghozatala óta tartó piaci események sem igazolták az alperes határozatban kifejtett érvelését.
Az alperes ellenkérelmében a felperesek keresetének elutasítását kérte, perköltségeire igényt tartott.
A határozatban rögzített álláspontját fenntartva kiemelte, a Multipont kártya fizetési funkciója a szokásos hűségkártyákhoz képest többletfunkció. Változatlanul úgy látta továbbá, hogy a hűségkártyák helyettesítik egymást.
A Multipont kártya létrehoz egy nélküle nem értelmezhető piacot, mely a partner-vállalkozások piacaiból tevődik össze. Ez az összekapcsolódás az eltérő törzspiacok ellenére azért lehetséges, mert felperesek napi rendszerességgel használt termékeket kínálnak.
Kiemelte, döntésében három piacot határozott meg. A törzsvásárlói kártyák, a bankkártya szolgáltatások piacát és a programban résztvevő felperesek egyenkénti törzspiacát.
A döntés során abból indult ki, hogy a co-branded hűségkártyák olyan önálló, egyedi terméknek minősülnek, amelyek a célközönség eredményesebb elérését szolgálják.
A perbeli kártya speciális annyiban, hogy hűségpontokat generál egyszerűen azzal, ha a belföldi elfogadóhelyeken fizetésre használják és lehetőséget teremt az így generált hűségpontok partnerek piacán történő beváltására.
A hűségpiac önállóságát támasztja alá álláspontja szerint a helyettesíthetőség körében feltárt azon tény, hogy ésszerű fogyasztói magatartás alapján egy fogyasztó egy adott hűségkártyát használ, hiszen hasznát ezáltal maximalizálhatja.
Kiemelte egyben, hogy döntése során azt vette figyelembe, Magyarországon ma még kialakulatlannak tekinthető az un. hűségpiac. Miután e program versenyalapú reakcióra fogja kényszeríteni a versenytársakat, az érdemi fejlődésre valószínűsíthetően a Multipont program megjelenését követően kerülhet sor.
Figyelembe vette továbbá, hogy a program milyen hatással van a partnerek törzspiacára. Értékelte egyben, hogy a vizsgált megállapodás III.r. felperes piaci pozícióját tovább erősíti.
Alperes a hálózati hozadék, a hálózati erő tekintetében versenyaggályait változatlanul fennállónak látta. A szokásos kedvezménykártyáknak ugyanis nem a fizetési funkció a lényege, hanem a kedvezménypontok nyilvántartására, kezelésére szolgáló eszköz. Ha több különböző piacon jelenlévő eladóknál történő vásárlás révén is lehet kedvezménypontokat gyűjteni, akkor un. csoportos (co-branded) kedvezménykártya keletkezik.
Minél szélesebb az egyes co-branded kártyák mögötti programgazdák köre, annál valószínűbb, hogy lesznek a kártyák mögötti termékpiacokon átfedő piacok, amelyeken a kártyák versenyeznek és lesznek olyanok, ahol ilyen versenyre nem kerül sor.
Álláspontja szerint a bankkártyával kombinált hűségkártyák nyilvánvalóan helyettesíthetők egy közönséges bankkártya és az ugyanazt a kedvezményi kört nyújtó fizetési funkció nélküli kedvezménykártya kombinációjával. A Multipont kártya azonban nem egyszerűen egy közönséges bankkártya és egy kedvezménykártya kombinációja, mert a bankkártyával való bármilyen fizetés kedvezménypontokhoz juttatja a kártya használóját.
A felperesek keresete az alábbiakra tekintettel megalapozott volt.
A bíróságnak elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperesek megállapodása felvetheti-e a Tpvt.11. §-a sérelmét.
A Tpvt.11. § (1) bekezdése szerint tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások társadalmi szervezetének, a köztestületnek, az egyesülésnek és más hasonló szervezetnek a döntése, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását, vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki.
A Tpvt.11. § (2) bekezdése értelmében ez a tilalom vonatkozik különösen:

• a)

  a vételi, vagy az eladási árak, valamint az egyéb üzleti feltételek közvetlen, vagy közvetett meghatározására:,

• b)

  ez előállítás, a forgalmazás, a műszaki fejlesztés, vagy a befektetés korlátozására, vagy ellenőrzés alatt tartására:,

• c)

  a beszerzési források felosztására, illetve a közülük való választás lehetőségének korlátozására, valamint a fogyasztók meghatározott körének valamely áru beszerzéséből történő kizárására:,

• d)

  a piac felosztására, az értékesítésből történő kizárásra, az értékesítési lehetőségek közötti választás korlátozására:,

• e)

  a versenytársak közötti, a versenyeztetéssel kapcsolatos összejátszásra:,

• f)

  a piacra lépés akadályozására,

• g)

  arra az esetre, ha azonos értékű, vagy jellegű ügyletek tekintetében az ügyfeleket megkülönböztetik, ideértve olyan árak, fizetési határidők, megkülönböztető eladási, vagy vételi feltételek, vagy módszerek alkalmazását, amelyek egyes üzletfeleknek hátrányt okoznak a versenyben,

• h)

  a szerződéskötés olyan kötelezettségek vállalásától történő függővé tételére, amelyek természetüknél fogva, illetve a szokásos szerződési gyakorlatra figyelemmel nem tartoznak a szerződés tárgyához.

Alperes részleteiben elemzett és széles körből merített érvrendszerre támaszkodva úgy ítélte meg, a felperesek megállapodása - közelebbi meghatározás nélkül - a Tpvt.11. §-ába ütközik.
A kimerítő indokolás ellenére azonban a bíróság jogi álláspontja szerint alperes döntéséből hiányzik az a láncszem, mely a felperesek megállapodását a versenykorlátozó hatással, vagy legalább ennek veszélyével összeköti.
Valamely megállapodás versenyt akadályozó, korlátozó, illetve ilyen hatással járó veszélye esetén nem már bekövetkezett versenyidegen piaci elemeket, hanem ezek jövőbeli felbukkanását kell feltárni.
Kétségtelen, hogy utóbbi esetben a tettenérés nehezebb és több bizonytalansági tényezővel kell számolni. Ez a helyzet azonban nem ad felhatalmazást az okszerűen levezetett, beazonosítható versenyjogi sérelem megnevezésének mellőzésére.
A Tpvt.44.§-a értelmében jelen eljárásban is irányadó többször módosított 1957. évi IV. törvény 43.§ (1) bekezdés c) pontja szerint a határozat indokolásának tartalmaznia kell a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat, az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást és a mellőzés indokait, az eljárt szakhatóságok megnevezését és azokat a jogszabályokat, amelyek alapján a közigazgatási szerv a határozatot hozta.
Az indokolási kötelezettség a perbeli esetre szólóan akkor tekinthető teljesítettnek, ha a felperesek megállapodásának versenyjogi sérelemhez vezető elemeit, a kifogás alá eső magatartás mibenlétét egyértelműen nevesíti.
Ezzel azonban alperes adós maradt.
Nem lehet továbbá figyelmen kívül hagyni, hogy a felperesek versenytársai még alperes megítélése szerint is válaszlépésekre fogják elszánni magukat, tehát a helyteleníthető versenykorlátozás bekövetkezésének veszélye még bizonytalanabb.
Az előzőekre tekintettel így a bíróság megállapította, hogy a Tpvt.ll.§-ának megsértése megalapozottan nem írható a felperesek terhére.
Ezért a bíróság alperes határozatát a Tpvt.84.§-a alkalmazásával - jogsértés hiányát megállapítva - megváltoztatta.
Az I.r. felperes perköltségeire nem tartott igényt, emiatt a bíróság a javára járóan alperes perköltségbeli marasztalását a Pp.78.§ (2) bekezdése alapján mellőzte.
Alperes köteles ellenben a Pp.78.§ (1) bekezdése szerint a II. és IILr. felperesek képviseletével felmerült perköltségek megfizetésére. Ezek összegét a bíróság a 8/2003.(III.30.) IM számú rendelet 3.§ (2) bekezdése alkalmazásával határozta meg.
A feljegyzett kereseti illetéket alperes személyes illetékmentességére tekintettel a 6/1986.(VI.26.) IM számú rendelet 13.§ (1) bekezdése és a 14.§-a alapján az állam viseli.

Budapest, 2004. évi március hó 17. napján

Jogerős: 2004. június 17-én.