Fővárosi Bíróság

7. K. 32876/2003/6.

A Fővárosi Bíróság a Magyar Posta Rt. (Budapest) felperesnek, a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen verseny ügyben meghozta a következő

ítéletet

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg alperesnek 20.000.- (Húszezer) Ft. perköltséget.

Az ítélet ellen a kézbesítésétől számított 15 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet a Fővárosi Ítélőtáblához címezve ennél a bíróságnál kell 3 példányban benyújtani. A fellebbezési határidő letelte előtt a felek közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását. Ha a fellebbezés kizárólag a Pp.256/A.§ (1) bekezdés a-d) pontjaiban felsorolt rendelkezések ellen irányul, tárgyalás tartása kérhető.

Indokolás

A felperessel szemben 2001. október 15-én megindított, majd a későbbiekben kiterjesztett versenyfelügyeleti eljárás tárgya a 2001. január 31-én megjelent Észak-Magyarországi Áramszolgáltató Rt. (a továbbiakban: ÉMÁSZ Rt.)
- küldemény előállítására és postázására szóló - ajánlati felhívása során tanusított magatartásának vizsgálata volt.

A felperes szervezeti keretein belül kialakított küldemény előállítási tevékenységet végző Elektronikus Központja (a továbbiakban: EPK) 1998-ban lépett piacra. 2001. december 31-ig postai alapszolgáltatást kizárólag a felperes végezhetett.

A küldemény előállítási tevékenység informatikai és nyomdai jellegű elemekből áll, a piacra történő belépésre elsősorban nyomdai feladatokat ellátó és nyomdaipari tapasztalatokkal rendelkező társaságok képesek.
Szolgáltatásaik igénybevételére általában évente kiírt pályázatok révén kerül sor.

Egyedül felperes képes arra, hogy küldeményelőállítási és címzetthez történő postázási tevékenységet komplex módon végezzen.
Amennyiben felperesen kívüli más vállalkozás állítja elő a küldeményt a megrendelőnek felperessel külön meg kell állapodnia az előfeldolgozási tevékenységhez járuló postai díjkedvezmények érvényesítése érdekében.

Az ÉMÁSZ Rt. ajánlati felhívására felperes az érvényben lévő helyi 31 Ft és távolsági 36 Ft helyett EPK-ban előállított számlalevelek kézbesítését egységesen 27 Ft ellenében vállalta 500.000.- és 1.000.000.-Ft. közötti forgalom esetén.

Alperes a 2002. október hó 17. napján kelt Vj-167/2001/52. számú határozatában megállapította, hogy a felperes visszaélt gazdasági erőfölényével, amikor az EPK szolgáltatásainak igénybevétele esetén a küldemények kézbesítési díjából az általánosnál nagyobb kedvezményt adott.

Ezen magatartás további folytatását alperes megtiltotta és a 2003. január hó 16. napján hozott 53. alszámú döntéssel kijavítottan 20.000.000.-Ft. bírság megfizetésére kötelezte felperest. Előrebocsátva, hogy a perbeli esetben két érintett piac - nevezetesen a küldemény előállítási és a postai (főként levélpostai) - szolgáltatásainak vizsgálata merült fel, indokolásában alperes megállapította, felperes az elsőként említett piacon monopolhelyzetben van.

A felperes kedvezményrendszerének és 2001. évi szerződéseinek részletes áttekintése után azt a következtetést vonta le, erőfölényes helyzetét piaci verseny korlátozására, torzítására használta fel, hiszen el tudta érni, hogy a megrendelő társaságát bízza meg a küldemény előállításával is.
Ha nem is minden, de számos esetben a postai kézbesítési díjból azért adott a szokásosnál nagyobb kedvezményt, mert a küldemények elkészítésére is megbízást kapott.
Alperes megállapítása szerint felperes 2001. évi kedvezményrendszerének számlalevelekre vonatkozó része, az ezen alapuló gyakorlat, valamint ajánlattételi magatartása az 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) g) és j) pontját sérti.
Kifejtette, hogy felperes a közbeszerzési pályázatra benyújtott ajánlatában, valamint szerződéseiben indokolatlanul megkülönböztető kedvezményfeltételeket jelölt meg, így a levélpostai szolgáltatások tekintetében fennálló gazdasági erőfölénye révén versenytársait piaci kiszorításukra is alkalmasan hátrányos helyzetbe hozta.
Miután az összköltség jelentős részét a postaköltség alkotja, az ebből adott kedvezmény jelentős versenyelőnyt teremt.
A felperes jogsértő magatartása közvetve realizálódott is, hiszen a közbeszerzési eljárást felperes nyerte meg.
Megvizsgálva a felperes 2001. évi számlalevelekre irányadó kedvezményrendszerét megállapította., hogy ezek alkalmazása nem volt következetes, hiszen az adott évi szerződések között 3 olyan megállapodást is fellelt, melyek felperesi EPK igénybevételének hiányában hátrányosabb feltételeket tartalmaztak.
Megjegyezte, a felperes belső utasítása az adható kedvezményeket mennyiségi intervallumként határozza meg, az előfedolgozáshoz kapcsolódó feltételrendszerről és az ehhez igazodó kedvezmény mértékéről azonban nem szólt. Mindössze arról tett említést, hogy mik a számlalevél-kedvezmények igénybevételének kötelező alapkövetelményei, nevezetesen a számlalevél-termék paraméterei és kötelező alap előfeldolgozottsági szintje.
A szerződések szintén a mennyiséghez rendelve tartalmaznak egy kedvezményt, de a differenciálást, vagyis a belső utasításban "adható" kedvezményszázaléktól való eltérést, illetve az előállító személye szerinti megkülönböztetést nem támasztja alá az előfeldolgozottság, vagy más gyártási paraméterek szerinti követelményrendszer.
Az így alkalmazott megkülönböztetést nem indokolta küldemény előállítási, előfeldolgozási tevékenységhez kapcsolódó átlátható feltételrendszer, illetve költség megtakarítás.
Kitérve a 2002. évi kedvezményrendszerre megjegyezte, hogy annak működése még nem értékelhető.
A bírság összegének meghatározásakor alperes alapvető fontosságot tulajdonított a verseny veszélyeztetettségi fokának és a jogsértés piaci hatosának. Kisebb súllyal, de külön értékelte a felperes eljárás alatt tanusított magatartását.
Miután a jogsértés a küldemény előállítási piacot érintette, az EPK 2001. évi árbevételét viszonyítási alapul vette figyelembe. Értékelte, hogy a versenytársak ellen induló korlátozó típusú erőfölénnyel való visszaélés a verseny veszélyeztetettsége szempontjából alapvetően súlyos jogsértésnek minősül.
Súlyosító körülményként értékelte, hogy felperes az állam által biztosított monopol helyzetével élt vissza. Tekintve, hogy nem volt megállapítható a küldemény előállítási piac struktúrájának jelentős mértékű átalakulása, ezt a tényt felperes javára számította fel. Figyelembe vette ellenben, hogy a felperes stratégiai anyagai a perbeli magatartás tervezettségét támasztották alá.
A felperes keresetében az alperesi határozat megváltoztatását kérte, elsődlegesen akként, hogy a bíróság jogsértés hiányának megállapítása mellett mentesítse a bírság megfizetése alól. Másodlagos keresetében a bírság mérséklésével kérte alperesi döntés megváltoztatását.
A felperes perköltségeire igényt tartott.
Előadta, a küldemények feladójával kötött díjkedvezményre jogosító szerződéses megállapodás lehetőségét minden pályázó igénybe vehette volna. Így ajánlata nem befolyásolta a többi ajánlattevő kézbesítési díjra vonatkozó pályázatát.
E körben kiemelte, a perbeli felhívás esetén a küldemények előállítására és kézbesítésére együtt kellett ajánlatot tenni, ezért versenytársai számára nem teremtett hátrányos helyzetet.
A vizsgálat során áttekintett 2001. évi szerződései kapcsán állította, olyan tendencia nem mutatható ki, mely igazolná, hogy a nem EPK-ban előállított küldeményeknél tipikusan kisebb postai kedvezményt nyújtott. Ekként sem lehet megállapítani, hogy a nagyobb kedvezmény adását az EPK-ban történő előállításhoz kötötte. Az alkalmazott kedvezmények néhány esetben ugyan eltérőek voltak az előírttól, ez azonban a verseny tisztaságát, illetve szabadságát nem veszélyeztette, a fogyasztói érdekeket pedig semmilyen vonatkozásban nem sértette. Ezt támasztja alá az is, hogy a vizsgálati adatok nem mutattak ki piaci szereplők részesedését befolyásoló elemeket.
A per során felperes kitért arra, hogy az EPK-ban történő feldolgozás folyamata magában foglal egy sor olyan a kézbesítéshez kapcsolódó munkafolyamatot, amelyet a nem EPK-ban előállított számlalevelek kézbesítésére vonatkozó szerződések esetén a megrendelő végez. Saját előállítás esetén a továbbítási pontokon külön irányítási művelet nem szükséges. Míg a nem EPK-ban előállított küldemények átvétele után az irányítószám szerint rendezett küldemények szétválogatása és szállítási egység képzése a felvevő postára hárul.
A díjkedvezményektől való eltérés saját feldolgozás esetén tehát nem minősül indokolatlannak. Az előfeldolgozás szintjére és az ahhoz igazodó költségmegtakarításra tekintettel nyújtott kedvezmények százalékos mértéke a darabszám függvényében eltérő.
A vizsgált 3 esetben a kedvezmény mértékét az előfeldolgozás bizonyos szintje tette indokolttá.
E körben kiemelte egyben, a feldolgozás megbízhatóságát, mint a szerződő partner kiválasztásának fontos elemét, valamint azt, hogy az eltérő kedvezményekkel üzletfeleinek nem okozott hátrányt.
Úgy látta, amennyiben a küldeménykézbesítési piac struktúrájának jelentős mértékű átalakulása nem állapítható meg és üzletfeleinek sem okozott hátrányt nincs jogalap a Tpvt.21.§ g) pontja szerinti elmarasztalásának.
Kifejtette, EPK-ban történő feldolgozás esetén bizonyos küldeményfeldolgozási tevékenységek alól mentesül. Ez időmegtakarítással, így költségcsökkenéssel jár.
Ezen érvelése alátámasztásaként felperes 6/T/1 és 7. sorszám alatt számításokat csatolt megjegyezve, hogy ezen adatok rendelkezésre bocsátását alperes nem kérte.
A másodlagos kereset körében felperes úgy ítélte meg, alperes a bírság összegét eltúlzott mértékben állapította meg. Ezért kérte figyelembe venni a jogsérelem súlyát, a 2001. évi 3 szerződésre szorítkozó jogsértést, a közismerten nehéz helyzetét együttműködését, a számottevő előny hiányát, ezen belül azt, hogy EPK-ból származó ingadozó árbevétele 1998-2001. évig számítva egyik évben sem volt pozitív.
A jogsérelem súlya keretében előadta, a vizsgált közbeszerzési eljárás végső soron nem volt eredményes.
Ezen túl kérte értékelni, hogy a Tpvt.21.§ g) pontjának megsértése nem írható a terhére, emellett nagyobb kedvezményt akkor adott, amikor ezt a számlalevelek mennyisége indokolta. A jogsértés rövid ideig állt fenn és a fogyasztók érdekei sem sérültek.
Az alperes ellenkérelmében a felperesi kereset elutasítását kérte, perköltségeire igényt tartott. Elöljáróban megjegyezte felperes perbeli kifogásait már a versenyfelügyeleti eljárásban is előterjesztette, így azokra a felülvizsgálni kért döntésében kitért.
Hangsúlyozta, ha az erőfölénnyel való visszaélés megvalósult, a versenytársak lehetőségeitől függetlenül szankcionálásnak van helye.
Kiemelte, a felperes magatartása alkalmas volt a versenytársak hátrányos helyzetbe hozására és kiszorítására arról a postai szolgáltatási piachoz szorosan kapcsolódó piacról, melyen a felperes is érdekelt. Ezen a tényen nem változtat az a körülmény, hogy a pályázók mindegyike szerződéses kapcsolatban állt felperessel.
A felperes érveire válaszolva megemlítette, marasztalásra akkor is mód van, ha a Tpvt.21.§-ának egyszeri megsértésére került sor, emellett az erőfölénnyel való visszaélésnek - különösen a korlátozó típusú jogsértésnek - nem tényállási eleme a fogyasztók érdekeinek sérelme, ezért a felperes e körben előadott érvei nem helytállóak.
A felperes perben csatolt számításaira megjegyezte, ezek nyilvánvalóan nem alkalmasak a felperes mentesítésére, mert utólag készültek.
Mindemellett a vizsgált szerződések sem tartalmazták a költségmegtakarítást előidéző körülményeket.
Az alperes előadta továbbá, hogy a felperes általános levélpostai kedvezményrendszerében bizonyos mértékben megjelenik az előfeldolgozottsági szinthez kötődő differenciálás, azonban a számlalevél kedvezményrendszert rögzítő belső szabályzat csak a mennyiségi intervallumokhoz rendelt százalékos kedvezményekre tért ki.
Ezek a költségelőnyök nem az EPK saját hatékonysági, vagy technológiai előnyeiből fakadnak, hanem a felperes alaptevékenységéből és a vertikális integrációból.
A küldemények kézbesítését 2001. december 31-ig csak felperes végezhette. Ebből eredően a kézbesítő posta, illetve a kézbesítő hely (utca, házszám) szintű válogatáshoz és kötegeléshez szükséges információk felperesnél alaptevékenysége révén álltak rendelkezésre. A felperes azért képes előfeldolgozási résztevékenységeket végezni, mert ezekhez az információkhoz hozzáfér. Ha a szükséges információkat megkapnák a többi küldemény előállító is képes lenne az EPK-ban elvégzett előfeldolgozási munkálatok teljesítésére. Fenntartva a határozatában részletezett érvelését a felperes bírság mérséklésére irányuló kérelme kapcsán alperes hangsúlyozta, hogy a bírság mértékét a törvényi maximum 0,021 %-ában határozta. meg.

A felperes keresete nem volt megalapozott.

A felperes gazdasági erőfölényes helyzetének fennállását nem vitatta, így a bíróságnak kizárólag abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a feltárt adatok alapján a Tpvt.21.§ - g) és j) pontjainak megsértése megvalósult-e.
A Tpvt.21.§ szerint tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni, így különösen:
g) azonos értékű, vagy jellegű ügyek esetén az üzletfeleket indokolatlanul megkülönböztetni, ideértve olyan árak, fizetési határidők, megkülönböztető eladási, vagy vételi feltételek, vagy módszerek alkalmazását, amelyek egyes üzletfeleknek hátrányt okoznak a versenyben,
j) a versenytárs számára indokolatlanul hátrányos piaci helyzetet teremteni, vagy gazdasági döntéseit indokolatlan előny szerzése céljából befolyásolni.
A felperes terhére rótt mindkét jogsértés (g) pont, j) pont) megvalósításának perbeli vizsgálata során elbírálásra várt, hogy az EPK-ben történő feldolgozás esetén adott kedvezménnyel felperes indokolatlanul különböztette-e meg ügyfeleit, illetve versenytársainak indokolatlanul teremtett-e hátrányos piaci helyzetet.
A felperes perben csatolt számításai valóban arra utalnak, hogy a küldemények saját szervezeti egységében megvalósított feldolgozása esetén postai szolgáltatást érintő költségmegtakarítások keletkeznek.
Abból azonban, hogy mind a számlalevelek kibocsátói, mind a küldemény előállító tevékenységet végző versenytársak ezidáig is végeztek postai továbbítást könnyítő feladatokat és E.Ö., valamint E.Z. tanuk vallomása által megerősítetten a postai feldolgozás további munkafázisainak elvégzésére is képesek lennének, a bíróság jogi álláspontja szerint az következik, hogy az EPK-ben történő előállítás nem azért eredményez költségmegtakarítást, mert hatékonyabban, korszerűbben működik.
Az "előny" kizárólag abból fakad, hogy a felperes alaptevékenységéhez kapcsolódó -differenciált feldolgozáshoz szükséges - adatokhoz a nem vitásan piaci szereplőnek minősülő EPK juthat hozzá.
Ezen tények ismeretében (melyeket felperes meggyőzően nem cáfolt) a bíróság jogi álláspontja szerint alperes helytállóan jutott arra az eredményre, hogy felperes ajánlattevőként és 2001. évi szerződéseiben meg nem engedhető módon erőfölényével visszaélve járt el, amikor EPK igénybevétele esetén kedvezőbb postai díjakat érvényesített.
Helyesen mutatott rá alperes, hogy a Tpvt.21.§-ában lévő a j) pontig felsorolt esetek egyikének sem tényállási eleme a fogyasztói érdeksérelem bekövetkezése. Ekként ennek hiányára alapítva felperes a jogsértés megvalósítása alól nem mentesülhet.
Egyetértett a bíróság alperes azon álláspontjával is, melyben jelezte, a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés egy jogsértés esetében már megállapítható. Erre tekintettel a felperes 2001. évi szerződéseiből fellelt 3 jogsértő szerződés értelemszerűen nem eredményezheti a jogsértés hiányának megállapítását.
A Tpvt.21.§ g) és j) pontjaiban olyan rendelkezést a bíróság fellelni nem tudott, amely alátámasztaná azon felperesi érvelést, hogy a jogsértés megvalósulására akkor kerülhet sor, ha a kifogásolt magatartás nyomán bekövetkezett a piac struktúrájának jelentős mértékű átalakulása.
Ezért a bíróság a felperes ezirányú érvelését sem fogadta el.
A Tpvt.78.§ (1) bekezdése szerint az eljáró Versenytanács bírságot szabhat ki azzal szemben, aki e törvény rendelkezéseit megsérti. A bírság összege legfeljebb a vállalkozás előző üzleti érvben elért nettó árbevételével tíz százaléka lehet.

A Tpvt.78.§ (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a bírság összegét az eset körülményeire - így különösen a jogsérelem súlyára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértéssel elért előnyre, a jogsértő felek piaci helyzetére, a magatartás felróhatóságára, az eljárást segítő együttműködő magatartására, a törvénybe ütköző magatartás ismételt tanusítására - tekintettel kell meghatározni. A jogsérelem súlyát különösen a gazdasági verseny veszélyeztetettségének foka, a fogyasztói érdekek sérelmének köre, kiterjedtsége alapozhatja meg.

Az alperesi határozat kellő részletességgel és helyes érvelést felsorakoztatva adta indokát annak, hogy a bírság összegének meghatározásakor mely körülményekre volt tekintettel. Miután a Tpvt.21.§ g) pontjának megsértése alól az előzőekben részletezett indokolás szerint a felperes nem mentesülhetett, a bíróság a bírság mérséklésére okot nem talált annál is inkább, mert a megállapított összeg a törvényi maximumnak csupán töredéke.
Mindezen indokolásra támaszkodva a bíróság a Tpvt.84. §-a szerinti felülvizsgálat során megállapította, hogy az alperes határozata jogszerű, ezért a felperes elsődleges és másodlagos keresetét elutasította.
A felperes pervesztes lett, így a Pp.78.§ (1) bekezdése alapján köteles az alperes képviseletével felmerült perköltségek megfizetésére. Ezek összegét a bíróság a 8/2002. (III.30.) IM számú rendelet 3.§ (1) bekezdése alkalmazásával határozta meg.
A felperes a per tárgyi illetékfeljegyzési joga ellenére a kereseti illetéket lerótta., így ennek térítése felől intézkedni nem kellett.

Budapest, 2004. július hó 7.

Jogerős: 2004. augusztus 11.